Az utolsó kívánság

-Mi van már?-kérdezte Pálma miközben lejött a lépcsőn.

-A rendőrök keresnek minket.-mondtam

-Maga Pálma Eans?-kérdezte a rendőr

-Igen.-mondta Pálma

-Akkor kérem jöjjenek.-mondta a rendőr

-De miért?-kérdeztem

-Majd a kocsiban elmondunk mindent.-mondta a másik rendőr.

Liam is megindult.

-Maga nem jöhet!-mondta az első rendőr Liamnek

Megfordultam.

-Semmi baj. Majd értesítelek.-mondtam

Felvettem az első felsőt ami a kezembe akadt fogtam a pénztárcám és a telefonom és beültünk a rendőrkocsiba.

A kocsiban vettem észre hogy Liam pulcsijában jöttem el.

-Elmondanák mi folyik itt?-kérdezte Pálma

-Matt Kinleyről van szó.-mondta a rendőr

-Az a srác aki zaklatott.-mondta Pálma elhaló hangon

-Kórházban van. Nem tudjuk a körülményeket de elütötte egy autó. Olyan súlyos sérüléseket szerzett hogy az orvosok azt mondják nem éri meg a reggelt. Maguk voltak az utolsó kívánságai.

Ránéztem Pálmára. Lefagyott.

Csöndben maradtunk. A kórházban a rendőrök odavezettek a kórteremhez. Bementünk. Szörnyű volt. Egy gépre volt kötve a srác a szülei mellette ültek.

-Meghoztuk a lányokat!-mondták a rendőrök és kimentek.

Pálmával nem mertünk közelebb menni.

-Gyertek. Matty már nagyon várt titeket-mondta az anyukája

A nő és a férfi nagyon megviseltnek tűnt.

Nyöszörgést hallottunk az ágy felől.

-Pálma!-szólt a nyöszörgő hang

Iszonyú rémisztő volt.

Mindenki a hang irányába fordult.

-Pálma!-hallatszott újra.

-Itt vagyok!-válaszolt végül Pálma

-Végre. Annyira sajnálom hogy rátok ijesztettem. De a szépséged..-hörgés-Annyira lenyűgözött. Már gimiben is.

Pálma rám nézett.

Én kérdőn a szülőkre néztem.

-Egy gimnáziumba jártatok.-mondta az anyuka.

Ez egyre rosszabb.-gondoltam magamban

Pálma leült oda ahol eddig Matt anyukája ült és megfogta a srác kezét.

-Miért tetted ezt?-kérdezte Pálma elhaló hangon

-Láttam egy gyönyörű lépet az út túloldalán ami tudtam hogy tetszene neked. De nem néztem körül.

Kiszökött egy könnycsepp.

-Szerettelek volna utoljára látni. Végig tetszettél a gimiben és..-hörgés-És de nem volt erőm hogy odamenjek hozzád. És lám. Elveszítettelek. De az utolsó perceimben megkaptalak. Nora.-szólt hozzám

Megremegtem de odamentem.

-Viseld gondját ennek a rózsaszálnak. Nem is rózsa. Egy gyönyörű virág amely törékeny de mégis túlél minden vihart. Téged mindig is bírtalak. Soha nem voltál voltatok leereszkedőek. Átlagosak vagytok de mégsem.-hörgés

-Ne beszélj!-mondtuk egyszerre Pálmával Bár már alig tudtunk beszélni.

-Ezt még elmondom aztán elköltözök egy jobb helyre. Nem vagytok mégsem átlagosak. Mindenkivel egyenlőként bántok. Annyira sajnálom hogy nem maradhatok itt hogy megvédjelek Pálma. De majd Nora vigyáz rád.-és eljött az a hosszú csík és az a bizonyos sípoló hang.

Pálma még utoljára megcsókolta Mattet majd hátrébb húzódtunk.

Anyukája és apukája is elbúcsúzott. Szörnyű volt az édesanya zokogását hallani. Szívszaggató volt.

Az orvosok letakarták megállapították a halál beáltát majd kivitték hogy előkészítsék az elszállításhoz.

Pálma és az én könnyeim némán folytak. Alig ismertük ezt a fiút mégis annyira elképesztő emberek mekkora változást képesek hozni az életünkbe vagy mennyi mindent nem veszünk észre ami mellettünk folyik.

Az első rendőr jött be.

-Legyenek szívesek velünk jönni.-mondta

Pálmát átkaroltam és némán kikísértek minket a rendőrkocsihoz. A média már kint várt minket. Nem szóltuk semmit csak mentünk.

Bevittek minket az őrsre és kikérdeztek minket. Mikor végeztünk a szülők vártak minket.

-Van pár dolog amit odaadnánk nektek. Matty is biztos nektek adná.-mondta az anyuka

A rendőrök elvittek hozzájuk. A ház átlagos volt kívülről. De belül gyönyörű volt.

-A pince volt Matt birodalma. Menjetek csak le.-mondta az apuka

Némán lementünk a pincébe. Tele volt Pálmáról szóló cikkekkel és képekkel. Rólam is volt pár. Voltak kis szobrok és rajzok is. Volt egy rajz ami nagyon megtetszett. Egy koponya egy koronával. Felvettem. Amikor közelebbről megnéztem láttam hogy halványan a koponya mögött volt 2 szárny.

Azt gondoltam megtartom magamnak.

Pálma is leszedett pár dolgot.

Ajtócsukódás és bejött az anyuka 2 csésze teával.

-Látom találtatok magatoknak pár dolgot. Vigyétek el és emlékezzetek Mattyre. Rendes srác volt. Kicsit megszállott de nagyon rendes. Remélem nem érzitek magatokat hibásnak a halála miatt. Nem tehettek róla. Önfejű kölyök volt.

Némán bólogattunk és szürcsörltük a teát.

-Ha nem nagy kérés eljönnétek a temetésére?-kérdezte az anyuka

-Mindenképp.-csúszott ki a számon

Pálma csak a falakat nézte. A rengetek róla készült képet. Én szörnyen érzem magam. Lehet nem is azért ami maga a történet, csak egyszerűen ilyen hamar meghalhat valaki nem befolyásolhatjuk a halált. Mindig ott settenkedik. Minden utcasarkon. És egy apró mondat mennyire megváltoztatja az ember életét . Mi lett volna ha Matty odamegy Pálmához a gimiben? Soha nem tudjuk meg.

Még váltottunk pár szót a szülőkkel aztán felhívtam Liamet.

-Szia. Na?

-Értünk tudsz jönni?-kérdeztem

-Persze. Hova menjek?

Elmondtam a címet. Le is tette és már jött is.

Pálmával a ház előtt álltunk nem bírtunk bent maradni. Nyomasztó volt ott lenni.

10 perccel később lefékezett Liam autója. Kipattant.

Odamentem és szorosan magamhoz öleltem.

-mi történt?-kérdezte

-Majd otthon.-mondtam és beültünk a kocsiba.

Hátraültem átkaroltam Pálmát és némán kocsikáztunk haza. Pálma csendben volt én a könnyeimet hullattam Liam pedig nem kérdezett semmit. Otthon Pálma kipattant.

-Jól vagy?-kérdeztem mikor beértünk a házba

-Igen. Csak egyedül kell lennem.

-Szólj ha bármi kell.-mondtam

Pálma bezárkózott a szobájába.

-Mi történt?

-Emlékszel a srácra akiről meséltem délután vagyis tegnap.Hány óra?

-Reggel 8. Igen. A srác aki zaklatta Pálmát.

-Igen. Hajnalban meghalt. Nem nézett szét és kilépett egy kocsi elé és mi voltunk az utolsó kívánságai. Liam láttam ahogy meghal.-mondtam és elsírtam magam.

Liam magához húzott és csipított. De 2 órán keresztül sírtam. Nem csak Mattyért. Midnekiért akit ismertem és meghalt.

Ezek után nem sok mindenre emlékszem. Az elkövetkezendő napokban átmentünk Pálmával zombie üzemmódba. Alvás evés iskola. Ez volt a napi teljesítmény.

Elérkezett a temetés napja. Megkértem Liamet hogy kísérjen el minket mivel Adam forgatáson volt Miamiban.

Felöltöztünk feketébe és elindultunk a temetésre.

Nagyon nyomasztó volt de mégis úgy éreztem megkönnyebbülök. Nem tudom megmagyarázni. De nem nyomasztott semmi. Elengedtem minden rosszat.

Gyönyörű volt a szertartás. A fogadásra is elmentünk de Pálma nem akart sokáig maradni.

Mikor hazamentünk felment a szobájába. Liamnek el kellett mennie de megígérte amint tud jön. Épp pakolásztam amikor csöngettek.

Kinyitottam.

-Adam! Végre! Azt hittem sosem érsz haza!-mondtam mivel titokban hazahívtam. ő kell most Pálmának.

Megöleltem.

-Fent van?-kérdezte

-Igen

Mosogattam, sütöttem egy adag áfonyás muffint és takarítottam. Lefoglalt és nem járt az agyam.

Este Liammel épp kinnt beszélgettünk a konyhába amikor hallottuk a lábdobogást amjd feltűnt Adam és Pálma.

-Milyen kaja van itthon?-krédezte Pálma

-És helyre állt az Universum rendje!-mondtam

Jót nevettünk hátra hagytuk a rosszat de örökre emlékezni fogunk Mattre.