Aki keres talál!

Tárcsáztam Elenort.

-Szia.

-Szia. Van terved az elkövetkezendő 5-6 napra?

-Konkrétan nincs.

-Akkor jössz velem Madridba. Meglepjük a fiúkat.

-Rendben. Juhééé.-mondta Elenor

Megbeszéltük hogy holnap a 12:20-as repülővel megyünk. Azt is hogy nem mondjuk el a fiúknak.

Letettem a telefont. Justin és Adamet elküldtem boltba meg ide-oda én addig összeszedtem magam és kinyitottam az ablakokat.

Kopogtattak.

Kinyitottam. A postás volt.

-Nora Culmot keresem.-mondta

-Én vagyok.

-Egy csomagot hoztam. Itt írd alá.

Átvettem majd becsuktam az ajtót.

-Nori csinálsz kaját?-kérdezte Pálma

-Persze. Ezt addig bontsd ki.-mondtam és Pálma kezébe nyomtam a csomagot.

Kivettem a hűtőből szendvicsnek valót.

-Egy zenélő doboz van benne. Byron Rink küldte.

-Van hozzá levél?-kérdeztem

-Persze. Felolvassam?

-Aha

"Kedves Nori!


Örülök, hogy írtál. Nagyon meglepődtem amikor kinyitottam a csomagot és az őszintét megvalva nagyon megörültem. Találkoztam édesapáddal és ő mesélte hogy imádod az ilyen tárgyakat. Ezért visszaküldöm. Szeretném ha te vigyáznál rá hisz nekem ez egy fontos tárgy. Amikor kicsi voltál és még most is a húgomnak tekintettelek. Rég találkoztunk. Mellékelem a telefonszámom. Szeretném ha találkoznánk hogy elmeséld mi történt veled ez alatt a sok idő alatt.

Szeretettel Byron


-De aranyos. Ki ez a férfi?-kérdezte Pálma

-Kiskoromban ismertem meg. Ő volt a 2. bátyám. 40 vagy 50 valahány éves. Nagyon bírom. Olyan mint Mike.

-De ugye nem pedofil?

-Dehogy is. Itt a kaja. Felhívom Tomot.

-Kit?

-A fiúk menedzserét.

Pálma már a szájába tömte a szendvicsét.

Csak figyeltem. Nagyon szerettem. Mindig meg tudott vigasztalni.

Tárcsáztam Tomot.

-Háló itt Tom.

-Szia Tom. Nora Culm vagyok.

-Ki?

-Liam barátnője. A fiúk ott vannak?

-Aha.

-Akkor légyszi távolodj el tőlük. Meglepetésből Elenorral Madridba repülünk a holnap utáni koncertre.

-Fiúk. Kimegyek. Rendeltem valamit.

Csattogás ajtócsapódás.

-Kint vagyok.Ha a koncert előtt szóltok hogy ott vagytok beengedünk hátul titeket.

-És mi lenne ha követnétek a menetet mi Elenorral bemegyünk a VIP jegyesek közé. Azok meg találkozhatnak a fiúkkal nem?

-De. Ez jó.Meglepetés.

-Csak találj ki valamit hogy ne bukjunk le.

-Jó. Egyébként miért nem veszed fel Liamnek?

-Mivel eddig olyan másnapos voltam hogy állni nem tudtam szóval aznapos vagyok. Jáájjj. Mostmár meg azért nem fogok vele beszélni mert le fogok bukni. Majd beszélek Justinnal hogy beszéljen vele. És mi most nem beszéltünk.

Rendicsek. Akkor holnap után találkozunk. Szia.

-Szia.

Adam és Justin pont befutottak és ezért jutalomból csináltam nekik enni.

-Justin hívd már fel Liamet hogy nagyon másnapos vagyok és nem tudok beszélni de szeretem.

-Rendben. De most már sokkal jössz.-mondta és rám kacsintott.

Trácsázott.

-És ti mikor indultok?-kérdeztem

-Holnap után és 16 nap múlva jövünk csak vissza.-mondta Pálma és Adamhez fordult.

-Szerelmesek.-mondtam miközben kipakoltam

Justin odajött a kezében a telefon amit eltartott.

-Nem hiszi el. Azt hiszi hogy hazudok. Beszélned kell vele.-suttogta

Felvettem egy másnapos hangját.

-Hálóóóóóóóóó!

-Szia Nora! Liam vagyok.

-Ne kiabálj. Cssssss. Justin a villanyt kapcsold le. Nagyon világos van.

-Jól vagy?

-Asszem ja. Reggel 5-ig vagy meddig ittam. Asszem nem ez volt a legmegfelelőbb időpont hogy beszélni akarj velem.

-Azt hittem haragszol.

-Miért tenném?

-A tegnapi miatt.

-Mi történt tegnap?

-Hát beszéltünk.

-Tényleg? Mikor?

-Este. De szerintem már kissé részeg voltál.

-Akkor felejtsük el. De most leteszem mert még rengeteget kell aludnom hogy ne legyek egy hp.

-Mi?-kérdezte

-Hisztis picsa.-mondta már Justin akinek átnyújtottam a telefont.-Látod semmi baja azon kívül hogy olyan másnapos hogy még aznapos. Óriási seb van a lábán mivel vagy 3x elesett reggel hazafelé.-Nem. Nem voltak fotósok.-Igen. Vigyázok rá. Rendben. Ő is téged.-Tudom és kész.-Heló.

Letette és csak a szemeit forgatta.

-Eszméletlen mennyire félt téged. Meg féltékeny. Kavart valakivel a buliba?

-Ezt kérdezte?-kérdezte Pálma

-Aha. De Nem értem miért tenne ilyet Nori. Na mind1. Csomagolj be drága mert ha megtetted megígértem Liamnek hogy elviszlek enni.

-Minket is?-kérdezte Pálma

-TI is jöhettek de érted Adam felel.-mondta Justin

Felrohantam és rekord sebességgel bepakoltam az útra. Aztán fogtam magam felvettem egy miniszoknyát egy magassarkút egy trikót és a bőrdzsekim és kirohantam a fürdőbe.A
hajam egy szénakazal volt így amennyire bírtam kifésültem és felkontyoltam. Az arcom durvább volt. gyorsan lemostam és a legkönnyebb legalapabb sminket feldobtam. Fogtam a tegnapi retikülöm és lerohantam.

-Jól kicsípted magad és ez 45 percbe került.-mondta Justin

-NNe panaszkodj. Közben összepakoltam az útra. Van még pár dolog amit be kell dobálnom majd de az még ráér. Süti Golyó legyetek jók. Anyu este jön.-mondtam és kimentünk a kocsihoz.

Pálma is lazára fogta a dolgot. Felvett egy ruhát dzsekit és egy szegecses csizmát.

Justin elvitt minket egy kajáldába. Szerettem odajárni. Isteni kajákat tudtak ott csinálni.

Megvacsoráztunk vagy igazából ettünk beszélgettünk aztán elmentünk sütizni.

-Lassan úgy érzem magam mint egy malac.-mondtam

-Nem lassan. Most.-mondta Pálma

Hazavittek minket a fiúk.

-Vigyázzatok magatokra. Ha bármi kell hívj fel. Siess vissza mert dolgoznod kell.-mondta Justin

-Én is szeretlek.-mondtam és megöleltem.

Bementem.Olyan rég játszottam már a kutyákkal hogy fogtam magam és ruhástól nekiálltam a kutyákkal játszani. Órákig játszottunk és akkor keltem fel amikor megláttam hogy a sütőn az óra 11 órát mutat.

Felrohantam lemostam a sminkem gyorsan letusoltam de arra már nem volt időm hogy megmossam a hajam. Befeküdtem az ágyba beállítottam a vekkert 10-re.
.
.
Reggel kipattantam az ágyból. Átnéztem mit kell még elraknom bepakoltam átnéztem hogy az irataim jegyek minden meglegyen és taxival elmentem Elenorért. A repülőtéren becsekkoltunk és alig vettünk észre de már a gépen voltunk. Végig beszélgettük az utat. New Yorkig ott az átszállást és végül az utat Madridig. A szállodát még tegnap Elenor lefoglalta így este 10-kor amikor megérkeztünk csak bevetettünk magunkat az ágyba úgy ahogy voltunk.

Reggel felkeltünk kaptunk reggelit majd felöltöztünk és kicsit körbenéztünk Madridban.

Délután visszatértünk a szobáinkba. Én lefürödtem megcsináltam a hajam fánk kontyba felvettem egy fekete ruhát aminek a szoknya része úgy nézett ki hogy elöl rövid volt mint egy miniszoknya hátul meg szinte a földig leért. Felvettem hozzá egy magastalpú fekete bokacipőt kicsit kisminkeltem magam de inkább csillámot raktam az arcomra hogy csillámoljak a koncerten felvettem a dzsekim és kész voltam. Fogtam a táskám és kimentem a folyosóra. Elenor is kész lett. Ő egy rövid földig érő szoknyát bakancsot és egy trikót választott rá egy dzsekit és a fejébe nyomott egy kalapot.

-Nagyon csinos vagy!-mondtam

-Te sem panaszkodhatsz. Tök jó a csillám az arcodon.

-Gyere rakok neked is.-mondtam

Visszafutottunk a szobámba raktam rá csillámot és egymásba karolva elmentünk a koncertre.

1 órát kellett sorban állni hogy bejussunk. A negyedik sorban kaptunk helyet. Azt első 5 sor volt VIP sor. Az maximum 15 embert jelent velünk együtt. De nem a színpad előtt voltunk hanem az egyik oldalába. Kicsit szűkös volt a hely.

Mikor már 10 perce álltunk ott már többen susmorogtak. 2 Csaj mert megszólalni.

-Ti Louis és Liam barátnői vagytok?-kérdezte az egyik.

-Igen. Elenor vagyok ő meg Nori.

-Igen jól tudjuk. Hogy hogy itt vagytok?-kérdezte a másik

-Gondoltuk egyszer mi is jegyet veszünk és bejövünk a tömegbe.

-Szoktatok magánkoncertet kapni?-kérdezte egy másik

Egymásra néztünk Elenorral. Ez egy hosszú este lesz.

-Nem. Vagyis néha szoktak énekelni de nem kapunk külön koncertet.-mondtam

-És rossz távol lenni tőlük?-kérdezte megint egy másik

Szerencsére a fiúk bejöttek és elkezdték a koncertet.

-Azt hittem halálra kérdeznek minket.-mondtam

-Én is. Azt hittem kifutok innen ha több ilyen kérdést kapok. Szeretek a rajongókkal találkozni de néha olyan buta kérdéseket tesznek fel.-mondta Elenor.

A koncert eszméletlen volt. Az egyik számukon elsírtam magam.

Az utolsó szám alatt az egyik csaj olyan szinten hisztérikussá vált hogy nem vette észre hogy hol van és szépen behúzott egyet. Elenort eltaposták. Mikor vége lett a koncertnek a biztonsági őrök elvezettek minket egy terembe.

Kaptunk inni meg kis ropogtatni valót. Tom bejött.

-Sziasztok. A fiúkra várni kell egy kicsit. Most dedikáláson vannak. De nemsoká itt lesznek.-mondta

Mi Elenorral beálltunk egy sarokba és ott mértük fel harci sebeinket.

Tom odajött.

-Gyertek velem. Nora ezt megnézettjük.

Elvitt minket az elsősegély szobába. Ott én kaptam jeget a szememre Elenornak meg bekötötte a lábát.

Tom nem kísért vissza minket.

-Ígérem soha többet nem rángatlak bele téged ilyenbe. Mintha megküzdöttünk volna.-mondtam

-Vicces volt. Harci sebeket kaptunk. Mostmár a fiúk nem mondhatják hogy nem teszünk értük.-mondta Elenor

Nagy nehezen visszakavarodtunk a teremhez.

Mikor benyitottunk nagy volt a tumultus.

-A fiúk megérkeztek.-súgta Elenor.

Harry szúrt ki minket elsőnek. Mi mutattuk neki hogy ne mondjon semmit.


Háttal állította nekünk a fiúkat.

-Most mutatkozzanak be a rajongók.-mondta

Az összes lány bemutatkozott.

-Minket ne felejtsetek ki. Mi is bemutatkoznánk.-mondtam

Mindenki megfordult.

-Hát ti?-kérdezte Niall

-Meglepetés. Csak közben nagy volt a hisztériaroham a nézőtéren.-mondta Elenor.

Liam odajött és megölelt. Louis is felkapta Elenort.

-Inkább most foglalkozzatok a rajongókkal majd mi megvárunk titeket.-mondtam

A fiúk visszamentek a lányokhoz.

Mi leültünk két székre.

-Sajog a fejem.-mondtam

-Nekem mondod. Alig bírok rálépni a lábamra. Mi volt a csaj lábán? Beton?-kérdezte miközben a lábát masszírozta

-Lehet.-mondtam miközben próbáltam elfolytani a röhögést.

1 órát ültünk míg az utolsó lány is elment.

-Na gyertek.-mondták a fiúk.-Hol szálltatok meg?-kérdezte Louis

Elenorra néztem.

-Nem tudom a hotel nevét. Elfelejtettem. Ahol van a kút a recepció előtt.-mondta Elenor

-Mi is ott szálltunk meg. Akkor irány a hotel.-mondta Liam

Megfogtam a kezét.

A hotelbe visszaérve letusoltam megmostam a hajam felvettem egy cicagatyát meg egy pulcsit amit még Liamtől loptam. Felvettem egy agyonhasznált tornacipőt és átbaktattam Liamhez.

-Mit csináltál?-kérdeztem miközben leültem a kanapéra

-Épp anyámmal beszéltem. Most már szeretne veled találkozni. Azt mondtam karácsony után elviszlek.

-Ideje lenne.-mondtam

Leült az ölébe raktam a lábam.

-Hiányoztál.-mondta és megfogta az arcom

-Neked megint új tetkód van?-kérdeztem és a feliratra mutattam végigfutott a karján.

-Te még nem láttad?-kérdezte

Megráztam a fejem.

-Tetszik?-kérdezte

-Ocsmány.-mondtam majd elmosolyodtam.-Nagyon. Jól néz ki.

Elkezdte a lábam masszírozni.

-Ez jól esik.-mondtam

-Egyébként honnan van ez a pulcsi?-kérdezte

-Még valamikor tőled loptam. Baj?

-Nem. Csak olyan ismerős volt.

Kopogtattak.

-KI az?-kérdezte Liam

-A Sipce girls.-mondta Harry

-Akkor gyertek be csajok.-mondta Liam

Bejött Harry Zayn és Niall.

-Louis és Elenor ledőltek. Ti mit csináltok?-kérdezte Harry

-Manókat keresünk.-mondtam

-Az tök jó. 20 percetek van hogy megkeressétek őket utána a nagyteremben interjú lesz.-mondta Zayn

-Akkor én visszavonulok aludni.-mondtam

-Téged és Elenort is várnak ott.-mondta Harry

Felugrottam és átrohantam a saját szobámba. Megszárítottam a hajam felvettem ami a koncerten volt rajtam feldobtam egy kis sminket és visszamentem Liamhez.

-Jól elviharzottál. De nagyon jól nézel ki.-mondta

Ő is felöltözött.

-Jó lenne itt maradni és ledobni a textileket.-mondta Liam

-Majd utána. De gyere. Nehogy miattam lekéssük az interjút. A fiúk becsatlakoztak hozzánk. Elenor és Louis már lent vártak.

-Nora. Szépen eltüntetted a monoklid.-mondta Louis

-Holnap már nem fogom tudni. Remélhetőleg nem lesz vészesen lila.

Bementünk. Kaptunk mikroportot.

-Na jó akkor 3 2 1. Üdv mindenkinek. Élőben jelentkezek a One Directionnel. Harry Zayn Niall Liam éa a barátnője Nora valamint Louis és a barátnője Elenor.

Szerencsére le tudtunk ülni. Az interjúztató a fiúknak tett fel kérdéseket. Én a terem bútorzatát vizslattam de azért fél füllel hallgattam nehogy lemaradjak valamiről.

-Lenne itt egy feladat a lányoknak.-mondta az interjúztató.

Rögtön felkaptam a fejem.

-Az lenne a feladat hogy bekötött szemmel meg kell találnotok a barátotokat. Az 5 fiú közül.

Felálltunk és bekötötték a szemem.

-Na jó Nora itt kezdődnek a fiúk. Keresd meg Liamet.

Elkezdtem a fiúkat taperolni.

-Ő Louis.-mondtam

-Igen. Honnan tudtad?-szólalt meg Louis

-A fenekedről. Kerek.

Továbbmentem egy nagyobb izmosabb testre tévedtem.

-Vicces. Ő itt Paul a fiúk testőre.

Paul elnevette magát.

Tovább mentem. Harryt kilőttem a nagy haja miatt.

-Akkor már csak Zayn Niall és Liam maradt.-mondta az interjúztató

Niallt is könnyen megtaláltam a fogszabályzója kinyomta a száját.

Többször végig tapogattam a fiúkat. Nem tudtam eldönteni. De eszembe jutott hogy Liam az oldalán csikis.

Odamentem az egyikhez és megcsipkedtem az oldalát. Hirtelen olyan hangot hallottam mint amikor valaki visszafolytja a röhögést de alig bírja.

-Megvagy!-mondtam és levettem a szemkötőt. És tényleg Liam volt. Megcsókoltam.

Elenornak nehezebben ment de végül megtalálta. Gyorsabban mint én de nem merte végigtapogatni őket.

-Hát ez jól ment.-mondta az interjúztató

Még pár kérdést feltett majd mindenki visszavonult.

Liam és én már pizsiben feküdtünk az ágyban.

-Tényleg nincs semmi különleges ismertetőm?

-De. Hogy majdnem kopasz vagy. Az arcod. A nyakad. Különleges vagy számomra. Már az elején tudtam melyik vagy.

-Szóval csak játszottál. Rossz kislány.-mondta és elkezdett csikizni.

Imádok vele lenni.

Buli K.O.

-Az a helyzet, hogy ez csak vaklárma volt. Nora maga nem terhes.

-Doktor úr. Nem azért de életet mentett.

-Elhiszem. Nekem is van egy 19 éves lányom. Elhiszem, hogy megkönnyebbült. Itt egy újabb recept a fogamzásgátló gyógyszerre. Hatékonyabb. De kérem szedje rendszeresen mert lehet legközelebb nem lesz ilyen szerencséje.

-Köszönö doktor úr.-mondtam kezet ráztunk és kirohantam.

Maryt felsegítettem.

-Na?-kérdezte

Csak megráztam a fejét.

-Hál'Istennek. Megijesztetted egy kicsit a családot.

Felhívtam Pálmát de Adam vette fel.

-Szia. Figyelj kicsit el vagyok úszva a megrendezésével. Szóval segíthetnél.

-Ezt úgy mondod mintha eddig nem tettem volna semmit. Elintéztem a tortát. Tudod milyen nehéz rávenni egy cukrászt egy olyan tortára. De segítek. Hol vagy?

-Nálatok. Pálma a suliban van.

-Megyek haza.

Letettem.

-Gyere. Meghívlak egy fagyira aztán elrabollak.-mondtam Marynek.

Én vezettem mert ő már akkora volt mint egy bálna. Szegény.

-Jason mindig anya bálnának hív.

Elkezdtem nevetni.

-Nem vicces. Úgy érzem magam.-mondta

-Nem azon nevetek. Ez szörnyű. De elképzeltelek bálnaként.

Belőle is kitört a nevetés. Végül egy extra nagy fagyit kért és én is vettem magamnak.

Mikor hazaértünk Adam rohangált és a fejét fogta.

-Itt vagyok. Nyugi.-mondtam és ledobtam a táskám a kanapéra. Maryt leültettem a konyhába bár ő elvolt a fagyijával.

-Na nézzük. Már a vendégek meg vannak hívva. Én már megvettem az ajándékom. Mindenkinek megmondtuk hogy öltözzön be egy mesehősnek. Te a vőlegény leszel én csingiling Liam a cowboy a toys storyból. Bud vagy hogy hívják?

-Woody.-mondta Mary miközben épp az utolsó falat fagyit kanalazta ki.

-Tényleg. Szóval. A díszek hiányoznak csak. Azokat ma megveszek és fel is rakatom. Így jó. A többit te intézed.

-Okés. Életet mentettél. Én elmegyek az ajándékáért.

-Nagyon fog neki örülni.-mondtam

Én Maryvel elmentem dekorációt venni. Már vagy egy órája válogattunk amikor megcsörrent a telefonom.

-Háló!-szóltam bele de épp a vállammal tartottam a telefont mert 2 dísz közt vacilláltam.

-Tiszta ideg voltam már. Miért nem vetted fel?-kérdezte Liam

-Mert orvosnál voltam utána pedig rohantam haza a bulit szervezni. Ne legyél idegbeteg. Ja meg közbe egy anyabálnát pesztrálok.-mondtam

Mary belém ütött.

-Bocsi. Maryt pesztrálom.-mondtam

-Na mit mondott az orvos?

-Feküdjön az ágyra kérem. Ez hideg lesz.-mondtam hogy húzzam egy kicsit.

-A babáról.-mondta kissé ingerülten Liam

-Még nem leszel apuka. Vaklárma volt.

Óriási sóhajtás.

-Megkönnyebbültél mi?-kérdeztem

-Igen. 19 évesen nem vagyok erre felkészülve.

-Én se. Na most megyek. Ugye itt leszel holnap után?-kérdeztem

-Nem biztos.-mondta

-Ne már. Hónapok óta megvan az időpont.

-Tudom. De ilyen az élet. Ugye nem haragszol ha nem megyek el?

-Nem. Csináld csak a dolgod. Este?

-Ottani idő szerint 7-kor hívlak.

-Rendben akkor este. Szeretlek.-mondtam

Letettem.

-Nem jön holnap után.-mondtam

-Jason se lesz itthon. Csak az anya bálna megy.-mondta Mary

-Majd együtt megyünk.

Elvittük a cuccokat a helyszínre ott az emberek akik ezzel meglettek bízva felrakták mi meg dirigáltunk. Szerettem Maryvel lógni.

Végül délután hazavittem. Otthon mindenkit felhívtam hogy nem vagyok terhes hogy mindenki megnyugodjon.

És szokásomhoz híven kitakarítottam a lakást. Szellőztettem. És 6-kor elvittem sétálni a kutyákat. A fotósok egy lépéssel sem maradtak le.

7-re hazaértem. Levittem a laptopot a konyhába és elkezdtem vacsorát főzni.

Épp a krumplit vágtam fel amikor megszólalt az ismerős hang.

-Szia. Mit csinálsz?-kérdezte Niall a skypeon.

-Tepsiben sült krumpli borsóval és sült hús.

-Ne is mond. Éhes vagyok.

-Te mikor nem. Többiek?

-Lefoglalják Liamet.

-Minek.

-Hogy csak. Mert nekik ez szórakozás. Tényleg nem vagy terhes?

-Nem. Vaklárma.

-Biztos?

-Igen. Akarod az eredményeimet látni?

-Nem azért. Csak nehogy 9 hónap múlva kiderüljön tévedtetek.

-Az hamarabb kiderülne. Nyugi. Niall meddig maradtok Németországban?

-Holnap átutazunk Barcelonába vagy nem. Madridba. Madridba. Miért?

-Érdeklődtem a világ melyik táján tartózkodtok majd még. ÁÁ ragad rám a ruha. Az ultrahangos zselétől.

-Muti.-mondta Niall

Felhúztam a pólóm.

-Neked nagyon lapos a hasad. -mondta Niall és közben bejöttek a fiúk

Én visszamentem mert a hús majdnem odaégett.

-Sziasztok. Mi újság odaát?-kérdeztem

-Épp hozni akarunk kaját. Niall jössz. Hagyd őket beszélni.

-Láttátok már Nora hasát. Tök lapos. Liam te láttad már?

-Nem is tudom. Egy napja még úgy volt hogy terhes Nora de nem még nem látta a hasát. Azt a majdnem gyereket ruhában csinálták. Okoska.-mondta Zayn

-Na jó. Ez már kínos.-mondtam-Ti megbeszélitek ezeket a dolgokat? Mármint mellméret meg ilyenek?-kérdeztem

-Attól függ. ÉS ti? A méreteket meg hogy milyen volt?-kérdezte Liam

-Ha nagyon részegek vagyunk vagy csajos párnacsatázós este van. Egyébként soha. Ezek intim dolgok. Max a csókot. De semmi egyebet. Bár még a test. De az nem olyan dolog. Azt látják mások is.-mondtam

-Fenék mell.-mondta Harry

-Ezt eddig is tudtam. Egyébként ti nem kajáért mentetek?-kérdeztem

-Ja de. Indulás. Éhes vagyok.-mondta Niall

Nevetnem kellett. Mindig jó kedvre tudtak deríteni.

-Hogy vagy?-kérdezte Liam

-Kicsit fáradt vagyok. Nemrég értem haza. Be kéne mennem az egyetemre leadni a maradék dogát meg a prezentációm de olyan szinten nincs kedvem. Most vacsorát főzők Pálmának meg remélhetőleg Adamnek.

-Te nem eszel?

-Tudod az hogy eddig azt hittem terhes vagyok kicsit összeszűkítette a hasam. Így nem hinném hogy akarok enni. Vagyis nincs étvágyam.

-De nem bánkódsz?-kérdezte kissé érces hangon.

-Persze hogy nem. Lesz még időm szülni. Nem érzem épen idejét a családalapításnak.

-Házasság?

-Fiatalnak érzem magam ahhoz. Elkapkodott döntés lenne.

-Dehát Zayn és Perrie jövőre házasodnak.

-Tudom. De Liam őszintén. Ha most megkérnéd a kezem nem éreznéd elhamarkodottnak. Még szerintem van mit megtudnunk a másikról. És a veszekedések terén is van mit fejlődnünk. Én legalábbis is gondolom. Zaynék együtt élnek. Mi meg külön.

-Igazad van. Mondtam már hogy szeretlek?

-Nem emlékszem. Asszem igen. vagy nem?

-Haha de vicces ma valaki. Poéngombát reggeliztél?

-igen. Én is szeretlek. Egyébként nem szeretem a gombát.

-Van még mit megtudnom. Akkor mesélj. Mi a kedvenc kajád?

-Az anyu féle krumplis tészta. Neked?

-Tiramisu.

-Az nem kaja hanem édesség. Lülü. DE jó. Nálad kanálfóbia. Én félek a liftekben és régebben féltem a tömegben.

-Hogy-hogy régebben? Most?

-Voltam Justin egyik koncertjén és ott elmúlt. Ne kérdezd hogy! Csak ott voltam és elmúlt. Elengedtem a stresszt. Állítólag.

Kopogtattak.

-Várj egy pillanatot. Addig gondolkozz a következő kérdésen.-mondtam és odaszaladtam az ajtóhoz.

-Szia.-mondta Justin mikor kinyitottam

-Szia. Azt hittem turnén vagy.

-Már nem. Ma délelőtt értem haza. Terhes vagy?-kérdezte miközben kiment a konyhába és letette a szatyrokat amik nála voltak.

-ÓÓ szia Liam.

-Egyébként nem vagyok. Köszi a kedves érdeklődést. Holnap után jössz?

-Nincs jobb dolgom. Jó lesz ha én leszek Pán Péter?

-Én meg csingiling leszek.-mondtam-Na Liam következő kérdés?-kétem miközben kivettem a krumplit és a húst a sütőből.

-Kedvenc üdítő?-kérdezte

-Ezt én tudom. Hagy én.-mondta Justin

-Mond.-mondtam

-Kajszibarack. De ha szomorú forrócsokit iszik vagy teát.

-Okos. Kitanultad.

-Akkor nehezebbet. Az elmúlt 4 év legcikibb sztorija.-mondta Liam

-Fogós kérdés. Erre nem tudom a választ.-mondta Justin.

-Mindjárt elmondom. De előbb. Justin kostóld meg hogy jó-e!-mondtam

Justin félve de belekóstolt a főztömbe.

-Anyám borogass. Isteni. Liam. Megfogtad Isten lábát ezzel a csajjal.

-Köszönöm.-mondtam-Minél előbb haza kell jönnöd Liam. Fel foglak hízlalni. Na ha finom akkor 4 év legcikibb sztorija. az egyetem előtti nyár Pálmával a tengerpaton ittunk. Aznap amikor szakított velem Josh. Igazából én ittam Pálma vigyázott rám. Ordibáltam és ittam. Ránk hívták a rendőrséget. Először lehánytam egy audit a parkolóban utána a rendőrt akit ránk küldtek utána elvittek minket a nagybátyámhoz őt is lehánytam majd a fejemet a vécébe hajtva aludtam el és kiderült másnap hogy úgy megharaptam Pálmát hogy 3 hétig ott maradt a nyoma. Ez életem legcikibb sztorija.

-Őő erről én nem is tudtam.-mondta Justin

-Mivel ezt titokban tartottuk. A rendőrség sem adta ki. Amiért örök hála.-mondtam

-Hát most nem csodálnám ha Liam azt mondaná hogy akkor ennyi. Néha nagyon zűrös csaj vagy. Főleg ha iszol.

-Nem sűrűn iszok. Sőt nagyon ritkán. Kikérem magamnak.-mondtam

-Na jó. Most viszont mennem kell mert megérkezett a kaja.-mondta Liam

Fogtam a laptopot és bementem vele a fürdőbe

-Szeretlek.-mondtam és kicsordult egy könnycseppem.

-Ugye nem sírsz?-kérdezte

-Én nem.-mondtam és letöröltem de sajnos elindult a lavina.

-Ne sírj. Miért sírsz? Haragszol rám?

-Dehogy is. Hiányzol. Nagyon.

-Tudod mit? Holnap után a bulin bulizd ki magadból a szomorúságot. És nem fog érdekelni ha kompromitáló képek kerülnek az újságba rólad. De azért ne igyál annyit. Nem lenne annyira jó.-mondta

-Jó.-nevettem

-Na most megyek. Szeretlek. De ne sírj. Mert ha sírsz szomorú leszek és nem fogok tudni énekelni és a fiúk mérgesek lesznek rád.-mondta

Küldtem neki egy puszit majd kimentem.

Pálma és Adam is befutott. Tálaltam a vacsit és jóízűen megettük.

Adam és Pálma felvonultak mi meg Justinnal elpakoltunk.

-Mi lenne ha filmeznénk?-kérdezte

-Gondoltam hogy készültél. Mit hoztál?

-Tökalsó, Alkonyat, Vámpíros film, Step up. ÉS ennyi ami fontos.

-Mi az amit elhajtottál?

-Ez nem érdekel téged.

-De mi az?-kérdeztem

-Szállító. 1, 2, 3.

-Azt nézzük. Jason Statham jövök.

-Hát persze. Rakd be én addig csinálok nasit.

Justin utált velem úgy filmet nézni hogy valami jó pasi volt benne. De már megszokta.

-Kész a kaja.-mondta

3 tálat rakott le. Egyben chips volt másikban keksz a harmadikban cukor.

-Te tudod ám a módját.-mondtam

Hoztam a hűtőből inni.

Megnéztük mind a 3 részt. Asszem a harmadik vége felé bealudhattam.

Következő nap rohangáltam a buli miatt meg Justinnal újra munkába álltunk.

-Justin a lábad. Ne legyek már ekkora szerencsétlenek. egy láb 2 láb. csináld. Gyerünk már. Most csináljam úgy mint az ovisoknál a táncstúdióban?-kérdeztem

Odamentem a táncosokhoz megfogtam a lábukat és én mozgattam.

-Így. És most az emelés.-mondtam

Nem ment nekik.

-Na jó. Hagyjuk mára. Következő alkalommal próbáljatok meg jobban koncentrálni. Köszönöm hogy kitartotok.

Hazamentem és miután lemostam magamról az egész napi mocskot felhívtam Liamet. Nem vette fel. Gondoltam írok neki egy smst. De lemondtam róla. Még ahhoz is lusta voltam.
.
.
.

Reggel felkeltem és kapkodtam. Rohangáltam össze vissza. Nem akartam összefutni Adamékkel. Inkább küldtem Adamnek egy smst.

Este 7 a klubban. El ne felejtsd. És ne szóld el magad.

Marynél öltöztünk. Justin vitt el minket.

-Mary akkor te most pontosan mi vagy?

-A hófehérkéből a gonosz mostoha egy kosár almával.-mondta és a pocakjára mutatott ami almás kosárnak volt álcázva.

Ott a klubban mindenkit én fogattam. A torta biztonságban megérkezett. Minden rendben volt. Elérkezett a 7 óra. Hallottam kintről a kocsit.

-Bújjatok el. Itt vannak.

Mikor bejöttek felcsaptuk a lámpát és elordítottuk magunkat.

-Meglepetés!-kiabáltuk

Odamentem hozzájuk.

-Boldog szülinapot Pálma. Remélem nem sejtettél semmit.

-Csak egy kicsit. De inkább nem is gondoltam rá. Szóval ezért kellett halott menyasszonynak öltöznöm. És mindenki beöltözött. Juhúúú. Ez tök jó.

-Várd meg amíg a tortát meglátod.-mondta Adam és megcsókolta.

-Na jó. Gyertek. Üdvözöljétek a vendégeket.

Eleinte jól éreztem magam. Ittunk táncoltunk beszélgettünk. Mary korán hazament.

12 fele kissé ittas állapotban de még tudtam magamról felmentem a színpadra.

-Jóestét. Csak az ajándékot akarom odaadni. Ez a tied és Adamé. Minden benne van.-mondtam és le is szökeltem a színpadról.

Utána kissé homályosak a dolgok. Arra emlékszem hogy még jobban vedeltem de nem egyedül. Pálma is velem ivott. Aztán a táncparketten roptam és utána teljes sötétség.

Reggel a kanapénkon ébredtem és Pálmával egymáson aludtunk.

Justin és Adam állt előttem.

-Anyám. Hány óra?

-Délután 3.

-Meddig buliztunk?-kérdeztem miközben próbáltam félre lökni Pálmát.

-Reggel 5-ig pörögtél. Alig bírtalak hazarángatni. Most már tudjuk miért nem énekeltek soha.-mondta Justin

-Halkabban.-mormogta Pálma és lelökött a kanapéról.

Kikecmeregtem a konyhába bevettem 2 aspirint és magamhoz vettem 2 liter vizet.

-Ugye nem égettem le magam túlságosan?-kérdeztem

-Ahhoz képest nem. Elég rendesen viselkedtél. De asszem volt egy pont amire nem emlékszel pedig kéne.-mondta Justin

-Mesélj.-mondtam

-Miután lejöttél a színpadról iszogattál vagyis keményen piáltál Pálmával. Aztán behozták a tortát. Kaptál egy szeletet és aztán megfogtad és a szádba tömted. Aztán ki is hánytad. Állandóan a táncparketten voltál és táncoltál aztán hirtelen mintha elvágtak volna leültél a pulthoz és elkezdtél siránkozni. A másik jómadár odaült melléd. Azt nem tudom hogy pontosan miről folyt a beszélgetés de Liam volt a fő téma meg a pasik. Aztán felhívtátok.-mesélte Justin

-Komolyan? És?-kérdeztem és lefagyva álltam

-Pontosan tudom idézni:" Mekkora kis genyó vagy hogy nem jöttél el a szülinapomra.-mondta Pálma-És mekkora genyó vagy hogy nem vetted fel tegnap a telefont és még írni sem írtál egy kurva smst sem. Nem érdemelsz meg. Tökéletes vagyok. Vagy mégsem. De igyekszem.-mondtad te Nori-Igenis tökéletes vagy. Te vagy a nők példaképe. Liam gáz vagy hogy nem akarsz minden nap vele lenni. Meg hogy megcsalod Daniellel. MErt megint láttam egy képet amin közösen vagytok rajta. Tudom Nori hogy ezt el kellett volna mondanom de nem mertem. Féltem hogy ez miatt a pöcs miatt összetörik a szíved. Téged nem érdemel meg egy fiú sem. Főleg nem ilyenek.-mondta Pálma-Te tényleg megint találkozgatsz vele. Hát jó.-és leraktad"

-Itt süllyedek el szégyenemben. Egyébként tényleg látták Daniellel?-kérdeztem

-Beszéltem vele. Kissé kikészült. Szerinte teljesen igazad van. Nem érdemel meg. És Danielle szeretné visszakapni.

-Nem tudok mit mondani csak azt hogy mindjárt hányok.

Végül borogatással a fejemen a nappali padlóján feküdtem.

-Megint ő hív.-mondta Justin

-Per pillanat a saját anyámmal nem beszélnék. Ha legközelebb ennyit akarok inni akadályozd meg. Hogy jöttünk haza?-kérdeztem

Justin felemelte a lábam. A térdem tiszta seb volt.

-Estetek keltetek. Pálma egyszer arccal előre esett.-mondta Adam miközben hozott narancslevet.

-Hozta a formáját.-mondtam

Ezen olyan jót nevettünk.

-Tegnap mivel egész nap elkerültél nem volt alkalmam átadni ezt.-mondta Pálma és átnyújtott egy borítékot.

Amikor kinyitottam 2 vip jegy volt benne. One Direction koncert.

-És engem nem vihetsz.-mondta Pálma

-Szerintem már tudom kit viszek. Justin ideadod a telefonom?

Alaszka 2.

Nem hittem a szememnek. A The Wanted állt velünk szembe. És hirtelen azt se tudtam mi történt. Nagyon gyorsan peregtek az események. Hirtelen megjelent a többi One Direction-ös fiú és 2 banda háborúja közé kerültem.

-Lehet fiúk ezt nem most kéne lerendezni!-mondtam

-Te ebbe ne avatkozz bele!-mondta Liam és félretolt.

-Haver azért a barátnőddel ne viselkedj így!-mondta az egyik The Wanted-os srác.

Liam megindult felé én meg elé ugrottam de ez egy nagyon rossz ötlet volt mert az ökle nem állt le hanem rajtam csattant. Rendesen a padlóra küldött.

Louis felsegített.

-Nem kellett volna elém állnod!-mondta Liam

-Bocs hogy próbálom mind a két banda becsületét megvédeni és nem hagyni hogy elássátok magatokat. Mint 2 menő fiúbanda általánosból és az egyik beszólt a másiknak. Nap mint nap kaptok fenyegető leveleket és képesek vagytok ezen fent akadni. Gyerekesek vagytok. Igaz nem tudom mi volt a kiinduló pont de vegyétek észre magatokat. A hírneveteknek sem tesz jót.

-Sajnálom.-mondta Liam

-Azt sajnálod hogy megint bunkó voltál vagy azt hogy bemostál? Veszekedjetek csak tovább mint a pisisek én visszamegyek.

Sarkon fordultam és visszamentem a hotelbe.

Felrepedt a szemöldököm.

Bob odajött.

-Mi történt?

Elmeséltem az egész sztorit.

-Soha ne állj két verekedő pasi közé. Még akkor is ha oltári gyerekesek.

-Elegem van. Liam olyan sokat bunkózik velem. Néha úgy érzem...mind1.Óvatosan.-mondtam miközben Bob a sebemet látta el.

-Szép monoklid lesz majd. Összeragasztottam a sebed. És ha jól hallom Liam is megérkezett.

-Nem akarom hallgatni.

-Muszáj lesz.

Bob beengedte Liamet ő pedig visszavonult hogy valami új számot meghallgasson.

Nem emlékszem pontosan miről "beszélgettünk" De ha jól emlékszem az első 1,5 óra ordítozás volt. Aztán lenyugodtunk. És az utolsó amit mondtam Liamnek hogy tartsunk szünetet. Legalább addig amíg vissza nem érek. Addig lesz időnk gondolkozni.

4-5 nap teljesen elmosódott. Árnyéka voltam önmagamnak. Nem érzékeltem a környezetem. Nem szomorú voltam hanem elveszett. Elveszett a gondolatok világában. Azon gondolkoztam pontosan mi szakadt el bennem azon az estén vagy miért akartam szünetet de végül mindig ott lyukadtam ki hogy akkor azt gondoltam hogy púp a hátamra. Rengeteget tanulok dolgozok támasz vagyok. De ahogy egyre teltek a napok anélkül hogy beszéltünk volna -rájöttem nekem is szükségem van valakire. Nem egy lányra akinek mindig sírhatok hanem egy fiúra akiről sírhatok.Napok óta rosszullétek gyötörtek reggelente ésémejegtem. Úgy gondoltam nem őt hívom fel hogy érdeklődjek mi van hanem Perriet vagy Elenort. De nem akartam senkinek elmondani. Még én se voltam kész arra hogy magamnak kimondjam mi lehet ezeknek a rosszulléteknek az oka.

Végül Elenor vette fel.

-Szia Nori. Miújság?

-Kicsit nagyon el vagyok havazva. Holnap kezdődik a fotózás. Veled mi van?

-Tegnap jöttem haza. De gondolom nem ez izgat téged. Liam jól van. Sokat rágta mostanában magát de megvan. Még él. Sokat gondolkozik azon vajon most szakítani fogsz-e vele.

-Nem tudom. Bunkó volt velem az elmúlt időben sokszor.

-Nem mondom mert tudod miért.

-Persze. Csak betett hogy azt mondta az én hibám az egész. Közben. Jó az enyém is. De miért kell ilyen gyerekesen viselkedni?

-Mert gyerekek. Még nem nőttek fel. De most megyek. És ne vedd a szívedre ezeket a dolgokat. Kell neki egy kis sokk vagy valami hogy észbe kapjon. Na megyek szia.

-Szia.

Letettem.

Akkor jólvan. Nincs baja.

Másnap elindultak a fotózások és az interjúztatások a modellekkel.

Nagyon vicces volt mert teljesen olyanok amilyennek képzeltem őket. Kényesek igényesek és pökhendiek. Sokat nevettünk Laurával és persze állandóan küldtem a képeket és a híreket Pálmának meg Justinnak. Közben tanultam és szépen feltornáztam a jegyeimet. Rengeteget dolgoztam. De teljesen kijavítottam a rossz jegyeimet így anyu már nem érezte hogy haza kéne mennem sőt karácsonykor ők jönnek majd mert Mary már nem repülhet.

Végül eljött a fényképezés utolsó napja és én is közeledtem az Alaszkában töltött napjaim végéhez.

Tudtam hogy Francisco nem megy el úgy vagy nem fejezi be ezt az egészet addig amíg legalább az egyikünkkel ki nem kezd.

Az utolsó este beültünk egy bárba és Laura már várta mikor csaphat vissza Francisconak a bunkóságért.

Nem kellett sokáig várni rá. Laurára akkor mászott rá amikor átmentem egy másik asztalhoz 2 modellel beszélni.

Ismerték Markust és gondoltam váltok velük pár szót mert mostanában ritkán beszélek Markussal.

Amint visszakerültem az asztalunkhoz Laura teljesen el volt pirulva és készen volt a bosszúra.

Ehhez az kellett hogy rám is rám nyomuljon. Kimentem a mosdóba és kifelé megállított.

-Nem akarok semmi rosszat. Hallottam mi történt veled és Liammel. Sajnálom hogy bunló volt. Szeretnél valakivel beszélni?

-Pont veled?

-Tudom az első találkozásunk nem éppen úgy sikerült ahogy akartam. Szeretném jóvá tenni. Elviszlek valahova. De csak baráti alapon.

-Rendben. Ki kell egy kicsit mozdulnom. De ha bármivel bepróbálkozol feljelentelek zaklatásért.

-Rendben.-mondta

Kimentem.

-Nyugi Laura. Félreismertük. Kicsit elmegyek vele. Van paprika sraym. És be van gyorshívóra rakva a rendőrség. Este megyek.

Megöleltem

Kint Francisco várt egy vespán.

-Itt egy sisak.-mondta

Felültem mögé. A fotósok amíg tudtak a motor mellett futottak.

Végül lehagytuk őket. Szabadnak éreztem magam. Elhagytam a sok gondot.

Sokáig motoroztunk. Végül egy kihalt épület mellett álltunk meg.

-Ez mi?

-Úgy hallottam szereted a régi épületeket. Én ide szoktam néha járni. Itt soha nincs senki. Gyere.-mondta

Igaza volt. Imádtam a régi épületeket. Olyan lenyűgözőek voltak.

Megnéztük belülről és teljesen lenyűgöző volt.

-Nem találok szavakat. Ez egy kastély.

-Igen. Egy kúria. 40 éve lakatlan. Vagy több. Utána néztem. Egy helyi gazdag férfié volt és meghalt a gyerekei pedig annyira utálták ezt a házat hogy lassanként elhanyagolták. És 50 éve nem néztek erre. Vagyis ezt írta a könyvtár archívuma.

-Szomorú történet. Mármint hogy egy ekkora házat elhanyagolnak.

Mikor benéztem egy szobába elfogtak a rossz érzések. Egy gyerekszoba volt.

-Francisco. Gyere.-mondtam

Belépett mellém.

-Ide még soha nem jöttem be. Ez egy gyerekszoba?

-Igen. Nézd meg. Még így is hogy az idő rajtahagyta a vasfogát, gyönyörű. Mintha újra gyerek lennék. Soha nem volt ilyen csodás szobám de mégis olyan ismerős ez a hely. Francisco hogy hívják a férfit aki itt élt?

-Rink. Asszem ez volt a vezeték neve.

-Ismertek a gyerekeit. Nagymama pontosabban. Ismerem a ház történetét. A férfi azért halt meg mert belebetegedett hogy a legkisebb gyereke Clara meghalt. Elütötte egy autó. És ha jól látom ez Clara szobája volt. Állítólag az apa hibája volt. A gyerekei azért nem szerették ezt a helyet mert a húgukra emlékeztette őket. Asszem a legidősebb testvér meg is halt már. Byront aki a legfiatalabb vele dolgozott apám egy ideig. Nagyon aranyos ember. idén tölti a 43-at. Nézd ezt a dobozt.-mutattam az egyikre.

Egy zenélő doboz volt.

-Ez egy zenélő doboz. Ilyet láttam Liammel Los Angelesbe. Van otthon is. Szeretem őket.

Felnyitottam. Egy ismerős dallamot játszott.

-Byron mindig ezt dúdolta. Elviszem neki ezt a dobozt.-mondtam miközben a könnyeimet töröltem le.

-Minden rendben?-kérdezte Francisco.

-Persze. Csak ez egy olyan szomorú történet. Gyönyörű ház szerető család egy súlyos tragédia és szétszakad az egész család. Mondjuk az is szörnyű. Clara akkor tanult meg járni. Kisétált egy autó elé. Szerintem menjünk. Kissé rosszul érzem már magam.-mondtam

Fogtam a dobozt és felültünk vissza a vespára.

Francisco hazavitt de a ház mögött tett le nehogy meglássanak minket a fotósok.

-Köszönöm.

-Nincs mit. És hívj ha szükséged van valamire.

Felmentem. Laura állt az ajtóban. Amikor becsuktuk a szobánk ajtaját egy dobozt nyújtott át.

-Most megcsinálod a tesztet. Ideje magadnak bevallani hogy lehet állapotos vagy.

Kimentem a mosdóba és rápisiltem a tesztre.
.
.
4 perc regeteg időnek tűnik ilyenkor.

-Laura nézd meg. Én nem bírom.-mondtam az ágyon ülve.

Laura ránézett a tesztre aztán a papír majd én majd a teszt a papír majd megint én.

-Pozitív.-mondta

-Az nem lehet. Nem akarom.-mondtam

-Ott van az abortusz.

-Azt se. Nem ítélkezhetek egy emberi élet felett. Nincs jogom. Ezt hogy mondom meg a családnak. Laura én nem vagyok felkészülve egy gyerekre.

-Nem csak a családnak kell elmondanod.

-Tudom. De azzal addig várok amíg egy nőgyógyász nem lát. Még most sem hiszem. De ha terhes vagyok tényleg akkor meg kell tartanom.

-Te tudod. De te tested.-mondta

-1,5 hét múlva megyek haza. Felhívom a nőgyógyászom. Adjon időpontot.

Laura kiment hogy csináljon egy kis zöld teát.

Felhívtam a nőgyógyászom kaptam tőle egy időpontot rögtön másnapra, hogy hazaérek. Aztán tárcsáztam Maryt.

-Háló.-szólt bele

Kitört a sírás belőlem.

-Nora! Mi baj?

-ne mond el Jasonnek de lehet terhes vagyok.

-Megcsináltad a tesztet?

-Pozitív.

-Gratulálok.

-Senkinek nem mondhatod el. Ígérd meg.

-Megígérem. De miért sírsz?

-Mary én erre nem vagyok felkészülve. Gyereket szülni?

-Jó anyuka lennél.

-Ja de a gyerek apja soha nem lenne otthon. Bele lenne kényszerítve egy helyzetbe. Még el se mondtam neki.

-El kell mondanod neki. Ha kell én mondom el neki. Mond meg neki hogy nem biztos de tudnia kell.

-Rendben. Akkor leteszem. Majd visszahívlak. Mary senkinek mondhatod el. Még Jasonnek sem. Senkinek.

-Rendben.

Letettem.

Laura bejött két bögre teával.

-Felhívom Liamet.

-Jólvan. Kimenjek vagy itt maradjak?-kérdezte

-Maradj.

Tárcsáztam.

-Szia Nori!-mondta Liam és teljes mértékben örült nekem.

-El kell mondanom valamit.

-Mi történt?-kérdezte

-Lehet terhes vagyok.

Csönd.

-Liam?-szóltam bele

-Itt vagyok. Ez mennyire biztos?

-A teszt pozitív lett. De a nőgyógyászomtól kaptam időpontot. Csak akkor lesz biztos.

-Meg akarod tartani?

-Nem tudom. Liam én erre nem vagyok felkészülve és úgy érzem te se. Fiatalok vagyunk és nem akarom hogy azért mert terhes vagyok és a gyerekedet várom leláncolva érezd magad.

-Értem. De attól még felelőséget kell vállalnom a babért.

-Ez úgy hangzott mintha te már szakítottál volna velem és most azért jössz vissza hozzám hogy ne tűnj felelőtlennek.

-Én azt hittem szakítottál velem.

-A férfiak miért hiszik azt hogy ha mi nők időt kérünk akkor szakítunk. Nem szakítottam veled. Még mindig szeretlek.

Megint csend.

-Én is szeretlek.-mondta

Elmosolyodtam.

-Most megyek aludni.-mondtam

-Rendben. Vigyázz magadra.

-Nem mondhatod el senkinek. Még a fiúknak sem.

-Rendben.

Leraktam. Megittam a teát és lefeküdtem aludni.
.
.
A maradék 1,5 hét jól telt. Elvittem tisztíttatni a zenedobozt majd feladtam postára és egy elvelet is mellékeltem. Persze Liam nem bírta ki hogy ne mondja el a fiúknak így most már az újságok is értesültek. Persze anyu őrjöngött de azt mondta mindenben támogatnak. Pálma is haragudott hogy nem mondtam el rögtön de megértette miért. Nagyon élveztem az utolsó 1,5 hetet. Az utolsó reggel felöltözve álltam az ajtóban a bőröndjeim mellett.

-Ígérjétek meg hogy amilyen gyakran csak tudtok meglátogattok.-mondtam

-Semmi pénzért nem hagynám ki a látogatást.-mondta Dylan

Mindenkinek átnyújtottam egy-egy csomagot.

-Ezt akkor nyissátok ki hamár én újra itthon lesztek.-mondtam

Kivittek a reptérre én pedig könnyes búcsút vettem tőlük és felszálltam a hazatartó repülőre.

Otthon Los Angelesben Pálma várt a reptéren mert Liam turnén volt.

Másnap korán ott voltam már a nőgyógyásznál. Mary elkísért.

Nagyon féltem de az orvos nagyon rendes volt. 20 percig vizsgált és utána leültetett az asztalához hogy elmondja az eredményeket.

-Készen áll az eredményre?-kérdezte

-Nem. De mondja. Kérem.

-Az a helyzet, hogy.....

Ja ezt még ki akartam rakni

Az ágyam Seattleben:

New York

Anchorageban a repülőtéren átöltöztem kényelmesebb öltözetbe. Egy farmer póló tornacipő. A New York-i járaton aludtam.

Esme foglalt előre szállást szóval gyorsan elfoglaltuk a szállást aztán már azon kaptam magam hogy taxiban ülünk.

-Na jó Bob Nori. Ti elmentek kávéért mert rátok és rám is rám fér. Utána jöttök utánam.

Kiszálltunk egy kávézónál és 30 percet álltunk sorba 3 kávéért.

-Hihetetlen. 30 perc 3 kávé.-mondtam

-Ugye gyalog megyünk?-kérdezte Bob

-Igen. De akkor haladjunk mert le leszünk szidva.-mondtam

Bob a kávéját itta én meg mellette loholtam.

-Bob. Lassabban. Nem tudok ilyen gyorsan futni.-mondtam

-Gyere.-mondta és odanyújtotta a kezét.

Belekaroltam és tovább suhantunk New York utcáin. Mikor beértünk az épületbe a portán kaptunk belépő bilétát.

-Várj Bob. Átváltom a cipőm.

-Nem kell. Esme már így is biztos ideges.-mondta

Beléptünk a szobába és leesett az állam.

-Esme miért nem mondtad hogy a One Directionnel készítesz interjút?

-Meglepetést akartam.-mondta

Odaadtam a kávéját és odamentem a fiúkhoz. Ők nem látták hogy bejöttem mert épp valamit nagyon néztem.

-Elnézést uraim de kezdenénk az interjút!-mondtam

Megfordultak és lefagytak.

-Már nem is köszöntök?-kérdeztem

-Szia.-mondta Louis

Megöleltem Liamet.

-Na üljetek le mert Esme kezdené az interjút.-mondtam

Leültek az öt székre. Esme velük szembe én pedig Bobbal Esme mögé ültünk le egy asztalra.

Esme elkezdte az interjúztatást mi meg Bobbal figyeltünk. Kérdezte őket a turnéról hogyan osztják be az idejüket.

-Az utolsó téma a barátnők.-mondta Esme és rám nézett.-Ugye nem baj?-kérdezte

-Ha baj lenne nem kérdeznéd meg tőlük?-kérdeztem

-De.

-Hát akkor rajta.-mondtam

-Na jó. Louis Zayn és Liam. Nektek van barátnőtök. Ilyenkor hogy tartjátok a kapcsolatot?

-Skype és telefon.-mondta Zayn

-És meséljetek hogy telik egy hétköznap amikor ti se dolgoztok és ők sem?

-Ez leginkább nyáron van.-mondta Liam

-De mindannyian különböző dolgot.-mondta Louis

-Liam?-kérdezte Esme

-Álltalában nálam vagy nála vagyunk. Elmegyünk valahova. Nora sokszor nyáron is dolgozott például ilyenkor viszek neki ebédet.

Miközben Liam beszélt megcsörrent a telefonom.

Kivettem a táskámból a telefont és kisiettem a teremből.

-Háló!-vettem fel a telefont.

-Megnéztem a jegyeidet és 2 tantárgyból bukásra állsz.

-Az lehetetlen anyu. Mivel még 4 dolgozatot be sem adtam.

-Miért nem?

-Mert nem volt időm még befejezni.

-Mert állandóan Liammel lógsz. Minek tanulsz te. Semmi értelme. Leszarod hogy apád meg én halálra gürizzük magunkat. Ugyan azt csinálod mint gimnázium első 2 évében. Ha nem kapod össze magad hazaköltöztetünk. Tanulj. És vedd észre a körülötted lévőket.

Letette.

Kitört belőlem a sírás.

Tárcsáztam Pálmát.

-Szia. Mi újság?-kérdezte

-Anyuuuuu.-sírtam a telefonba

-Jajj te sírós pityogós. Mi történt?

-Az első vizsgám nem úgy sikerült mint kellett volna. Szarul. Konkrétan és anyu azt mondta bukásra állok. De még 4 dolgozatot be kell adnom de egyszerűen annyit tanulok és nem jutok egyről a kettőre. Elegem van az egész szarságból.

-Nehogymár feladd. Csak azért mert ebben a félévben nem úgy sikerültek a dolgok.

-De nem is ez bánt hanem az hogy azt mondta nem törődök a körülöttem lévőkkel és hogy túl sokat vagyok Liammel.

-Ez hülyeség. És lehetőleg ne add fel. Mindenki rád támaszkodik. És nem igaz hogy túl sok időt töltesz Liammel. Szerintem pont hogy keveset. Na mindegy.

-Azt mondta hogyha nem javulnak az eredményeim haza kell költöznöm.

-Azt nem engedem.

-Na jólvan. Elmegyek rendbe szedem magam.

-Jólvan. Kis síró pityogó.

Letettem.

Berohantam felkaptam a táskám és kimentem a mosdóba. Rendbe szedtem magam és a sminkem.

Visszamentem.

Visszaültem Bob mellé.

-Minden rendben?-kérdezte

-Persze. Csak kicsit összecsaptak a fejem felett a felhők.-mondtam

Még kicsit faggatta Esme a fiúkat aztán befejezte. Liam felállt és odajött.

-Minden rendben?

-Persze.-mondtam de azért elmeséltem neki.

-Akkor most visszamegyünk a hotelbe és segítek tanulni. Mikor mentek vissza Alaszkába?-kérdezte-mondta

Esmére néztem.

-Holnap délután megyünk. Nekem van még elintézni valóm de csak Bobra van szükségem. Nora te tanulj. ert ha megbuksz az nem lesz jó.-mondta

A fiúkkal visszamentem a hotelbe. Ők elmentek enni mi meg felmentünk a mi szobánkba és elővettük a tanulnivalókat.

Én hangosan mondtam ő meg becsületesen végighallgatta a pszihológiai marhaságaimat. Aztán megírtunk 3 dolgozatot és el is küldtem a professzornak.

-Egyenlőre kész.-mondtam

Liam kidőlt.

-Azt hittem meghalok ha több ilyen marhaságot kell meghallgatnom.-mondta

-Ez nem marhaság. Elmegyünk enni? Nagyon éhes vagyok.

-Persze.

Kézen fogott és lementünk valami kajálda után nézni. Épp a suliról beszélgettünk amikor valaki belénk jött.

Amikor felnéztem nem hittem a szememnek.

Seattle

Amikor a repülő leszállt valami megnyugvást éreztem. Visszatértem a kezdetekhez. A reptér előtt elváltunk mert Pálmáért és Starért Johnny jött. Értünk meg apu.

-Apu!-kiabáltam és a nyakába ugrottam.

-Szia kincsem. Hogy vagy?

-Most már jól. Menjünk. Rég voltam már itthon.
Mikor leparkoltunk a ház előtt egy különös érzés fogott el. A házunk nagy volt és nagyon modern. Apu és anyu pénzt és időt nem kímélt hogy megvegyék és berendezzék.

Mikor bementem ugatás fogadott. Budge.

-Hát az újdonsült családtag. Szia kishaver.-mondtam

Ugrált és eszeveszetten csóválta a farkát.

-Kérsz valamit drágám?-kérdezte anyu

-Nem. Fel akarok menni a szobámba. Rég láttam.

Mikor felértem és benyitottam újra általános iskolásnak éreztem magam. Kb. 1,5 éve nem voltam itthon. Legalábbis az biztos hogy mióta Joshsal szakítottam nem voltam itthon.

Tele volt Josh fényképeivel a szoba. Azzal kezdtem hogy összeszedtem a fényképeit és egy dobozba pakoltam azokat a cuccokat amik nem kellhetnek. A falon csak anyuékról a családomról és a barátaimról maradtak fényképek.

Az ágyneműre felhúztam a huzatot. Nagyon jó illatok szálltak fel az emeletre.

Lementem.

-Csináltam lasagnét.-mondta anyu

Leültünk kajálni.

-Már csak Jason hiányzik. Így túl csendes a ház.

Nyílt az ajtó és bejött Mary és Jason.

-Kérésed számunkra parancs. Gondoltunk hazajövünk mielőtt megszületnek a gyerekek.

-Többesszámban?-kérdeztem

-Hát Jason nem szólt. Ikreket várunk.

-Gratulálok.-mondtam

Leültek. Végre úgymond teljes volt a családom. Jót beszélgettünk. Mikor vége lett én fogtam egy pokrócot és kiültem a kertbe míg a többiek mosogattak.

Néztem a csillagokat és azon tűnődtem mekkora utat megtettünk mióta innen elindultam 8. után. Nyílt és csukódott a teraszajtó.

-Hogy vagy hugi?-kérdezte Jason és egy bögre teát nyomott a kezembe.

-Jól. Épp azon gondolkoztam mekkora utat megtettünk. Mikor még kicsik voltunk és egy lakásban laktunk. És amikor ideköltöztünk. Ez a ház olyan sok emléket őriz. Emlékszem amikor először hazahoztam Josht.

-Majd valamikor Liamet is elhozhatnád.

-Amint lesz ideje elhozom. Ne félj. Na jó bratyó felmegyek alukálni.

Adtam neki egy puszit és felcaklattam a szobámba. Szerettem nagyon az ágyam ott mert egy "ablak lyukban" volt.

Írtam még Pálmának egy smst.

Holnap 11-re ott vagyok. Felveszlek. Várost nézünk vagy valami! Puszi

Nem tudtam felhívhatom-e Liamet ezért csak megcsörgettem. 2-szer kicsöngött aztán leraktam.

Az ágyban feküdtem. Megcsörrent a vezetékes.

-11?-sipítozott Pálma

-Igen. Mi a baj vele?

-Egyszer alhatok addig ameddig akarok és te fel akarsz kelteni 9-kor?

-Jó akkor majd megcsörgetsz vezetékesen ha felkeltél. Na megyek mert aludni is ritkán alszok.

-Rendben. Akkor holnap majd beszélünk. Szia

-Szia

Letettem. Kaptam egy smst.

Szeretlek. Holnap felhívlak. Interjún vagyok New Yorkban. Hiányzol.

Akkor ma nem beszélünk. Jó. Kimentem a fürdőbe és felkészítettem magam egy maratoni alvásra. Lehúztam a redőnyöket szemfedőt húztam és befeküdtem az ágyba.
.
.
Talán most aludtam először ennyit. Este 9-től reggel 11-ig. De azért keltem fel mert megcsörrent a telefonom.

-Mi van?-kérdeztem

-Mi az hogy mi van? Hát nem jössz értem?

-De majd megyek. Most keltettél. Majd csöngetek. Elkészülök és megyek.

Mivel Seattleben most per pillanat 10 fok van. Kimentem a fürdőbe. Az eddigi szem alatti karikáim elhalványultak. Kisminkeltem magam igaz ezt nem nevezném sminknek. Szempillaspirál és szemhéjtus. Ennyi. Úgy éreztem semmi szükség túlspirázni a dolgokat. Felvettem egy farmert. Egy magassarkú cipőt. Egy póló pulcsi és egy kabát.

A táskámat nem bántottam. Lementem.

-Szia Nori. Csini vagy,-mondta Mary aki anyuval sütit sütött.

-Köszönöm. Gondoltam bejárjuk Pálmával a várost. Mennyit változott amióta itt hagytuk. Kinek a kocsiját vihetem el?-kérdeztem

-Gondolom az enyémet mivel apád elment Jasonnel.-mondta anyu-Garázsban van. Kulcs ahol szokott.

Elmentem a garázsajtóhoz mellette voltak a kulcsok. Fogtam anyu kocsijának a kulcsát és beültem.

Ellenőriztem hogy nálam van-e a jogsim de mindig magamnál tartom.

Elkocsikáztam Pálmáékhoz. A házuk tökéletes volt. Sokat lógtam Pálmáéknál. A következő utcában laktak. Sétálva mentem át hozzájuk mindig.

Megálltam a kocsival a ház előtt, leállítottam a motort. Kiszálltam a kocsiból és becsöngettem.

Emil nyitott ajtót.

-Hát te itthon?-kérdeztem

-Hugomra valakinek vigyázni kell. Nem baj ha veletek megyek?

-De Emil nagyon nagy baj. Pálma?

-Vagy Adammel beszél vagy készülődik.

-Egyszerre a kettőt.-mondtam

Pálma már jött is a lépcsőn.

-Csak átöltöztem.-mondta

Beültünk a kocsiba és bementünk a városba.

Leparkoltam és Emilbe karolva jártuk a várost.

Meghívott minket egy perecre. Vásárolgattunk kávézgattunk.

Épp a székhelyünkön ültünk amikor besétált egy kisebb csoport.

-Nézd Pálma az Victoria meg a többiek.-mondtam

Elkezdtünk készülődni és már pont kisurrantunk volna amikor:

-Nora Pálma. Hát itthon vagytok?-kiabálta Vicky.

És itt tudtunk, nincs menekvés.

-Hát igen.-mondtam

Emil csak vigyorgott. Pálma jól oldalba vágta.

-Meghívlak titeket egy-egy kávéra.

Kénytelen kelletlen leültünk és elfogadtuk a kávét.

Már 3 órája hallgattunk a mesélést és már sötétedett amikor megcsörrent a telefonom. Liam.

Felvettem.

-Szia Drágám.-mondta

-Szia anyu. Igen. Tényleg. Megyünk. Várj egy kicsit.

Eltartottam a telefont.

-Gyerekek haza kell mennünk. Anyuék valami fontosat akarnak.-mondtam-Sajnálom csajok. Mennünk kell. Örültem.

Kirohantunk.

-Szia Liam. Életmentő vagy. Kiszabadítottál minket egy halálos csapdából. Egyébként miújság?

-Épp végeztünk és hiányoztál.

-Te is nekem. Holnap megyek vissza Alaszkába.

-Holnap hányra kell visszaérned?

-Délután 1 óra.

-Akkor jó.

-Miért?

-Csak érdeklődtem. Melyik géppel mész Alaszkába?

-Valószínű a reggel 9 órásival. Túlságosan titokzatos vagy. Mi a baj?

-Semmi. Már érdeklődni sem lehet?

-Bocsánat. Emil itt a kulcs. Óvatosan. Anyu kocsija.-mondtam és beültem az anyós ülésbe.

-Hol vagytok?-kérdezte Liam

-Épp most vezet minket a halálba Emil. Pálma bátyja. Emil lassabban.

-Vigyázzatok. Nehogy valami bajotok legyen.

-Nem lesz. Remélem. Na jó. Ha hazaértem még beszélünk. Most leteszem. Átveszem a kormányt.

-Rendben.

Lerakta.

Kiszálltam a kocsiból. Megöleltem Pálmáékat.

Emil bement.

-Halloweenkor jöttök Alaszkába. Dylan partyt rendez. Megint minden nap beszélünk. És lehetőleg többször ne vesszetek össze. Szeretlek buksi. Na menjél. Aztán vigyázzatok egymásra. Na szia.

Megöleltem és visszaültem a kocsiba.

Otthon sürgött forgott a család. Anyu mosott vasalt.

-Mikor mész?-kérdezte apu

-Holnap reggel 9. Akkor megy a gép szóval 8-kor ott kell lennem a reptéren. Ugye kivisztek?

-Persze. A bátyád épp Maryvel van a városban. Remélem nemsoká hazaérnek. Csináltam sült krumplit.

Kivettem a hűtőből a kechupot és megettük 3-an a sült krumplit. Mikor végeztünk elmosogattam és felmentem.Mikor ránéztem a laptopra láttam hogy több hívásom is volt skypeon. Felhívtam rajta Liamet.

-Itt vagyok. Csak ettünk.

-Wáá a háttérben a szobád van?-kérdezte

-Igen. Jaa te még nem is láttad.-Felvettem a laptopom és körbemutattam a szobám.

-Ez az én birodalmam. Ez az ágyam. És egy csomó kép van a falakon mint látod. Körbeviszlek. Levittem a konyhába.

-Ez itt anyu birodalma. A konyha. Nini itt egy anyu és egy Jason.-mondtam

-Szia!-mondta Jason és beleintegetett a kamerába.

-Szia Liam. Remélem minél hamarabb láthatunk itt téged élőben.-mondta anyu

-Én is remélem nemsoká elmehetek oda. De per pillanat rengeteg dolgom van.

-Na jó. Elég lesz. Menjünk tovább. Nagy a ház.

Lementem a garázs mellé ahol apa itthoni kis műhelye volt.

-Ez itt apu birodalma. Itt szerel vagy barkácsol. Mikor mihez van kedve.

-Üdv Liam. Kicsim holnap reggel nem tudlak kivinni de a bátyád majd kiszállít.

-Kösz apu. Majd még beszélünk. Még van mit mutatnom.

Megmutattam a kamrát a dolgozó szobákat.

-Ide titokban viszlek be. Ez apu és anyu hálója. Amikor valamelyikük távol volt mindig beültem a gardróbba és a ruháik között voltam. Na jó. Kimegyek mielőtt meggyilkolnak.

Bementem egy elfeledett szobába.

-Hát igen. Ez volt az én kis műtermem. Mivel 30 perc a város kocsival anyu meglepett egy próbateremmel. Teljesen elfelejtettem hogy ilyen is volt ebben a házban.-mondtam és kicsordultak a könnyeim.

-Nora. Nem látlak.-mondta Liam

Felém fordítottam a laptopot.

-Miért sírsz?

-Kb. 1,5 éve nem voltam itthon. Nagyon hiányzott. Meg sok szép és rossz emléket felidéz. Na de menjünk tovább.

Bementem Jason régi szobájába.

Mary ült bent és Jason cuccait nézegette.

-Szia Mary. Zavarunk?-kérdeztem

Mary az arcához kapott.

Felém fordítottam a gépet.

-Majd később visszahívlak.-mondtam Liamnek

-Jólvan.-mondta megértően és kinyomott.

Leültem Mary mellé az ágyra.

-Mi a baj?-kérdeztem

-Nem tudom fel vagyunk-e készülve arra hogy gyerekünk legyen?!

-Miért?

-Jason annyira gyerekként viselkedik az elmúlt időszakban. Mintha újra 10 éves lenne. Nem vesz engem figyelembe.

-Próbáltál már vele erről beszélni?

-Igen. De csak elpoénkodja.

-Tudom. Ismerem. Majd én kicsit megmosom a fejét. De nehogy sírj. Tudod mit? Ma lent alszunk a nappaliban 3-an együtt.

-Jó!

Letöröltem a könnycseppjeit.

-Na. Menj vissza beszélj Liammel. Én még kicsit nosztalgiázok.-mondta és adott egy puszit.

Átmentem a szobámba.

Visszahívtam Liamet.

-Na minden rendben?

-Persze. Csak Jason megint 10 éves lett. De nem vészes. Majd megnevelem.

-Te?

-Ha baj van jön a Superwomen. Igen én. Általában beszélek a fejével.

Megszólalt a telefonom. A gimme gimme remixe szólt amit még Pálma mutatott.

Felpattantam és elkezdtem táncolni. Liam csak nevetett. Imádtam csak úgy riszálni és úgy táncolni mint valami őrült.

Liam fogta a hasát úgy nevetett.

Felvettem de közben tovább nyomtam.

-Háló!-szóltam bele

-Szia. Esme vagyok. Mi ez a zaj?

-Liamet szórakoztatom gépen keresztül. Miben segíthetek?

-Holnap hánykor jössz?-kérdezte

-A reggel 9 órási géppel.

-Rendben. Ott foglak várni Laurával és Bobbal. Tovább megyünk.

-Hova?

-New Yorkba.

-New Yorkba megyünk??-kérdeztem

-Igen. Tudom Liam is ott van. Nem garantálom hogy tudtok találkozni. Reméljük.-mondta Esme

-Akkor holnap.-mondtam

-Bizony. Jóéjt.

Letettem.

-Mikor jöttök?-kérdezte Liam

-Holnap elmegyek Anchorageba és onnan tovább New Yorkba. Nem biztos hogy tudunk találkozni. De hátha.

-Hátha. Na mutasd hogy táncoltál?

Újra elindítottam azt a számot.

Liam is felállt és táncolt.

Hirtelen leállt.

-Most mennem kell. Késésben vagyunk az esti interjúról. Holnap még beszélünk.-mondta

Küldtem neki egy puszit.

Lementem.

Anyuék lent ültek.

-Minek örülsz ennyire?

-Holnap Anchorageból New Yorkba megyek tovább. Lehet találkozok Liammel.

-Akkor nem csodálom ezt az óriás vigyort. Nem láttad Maryt?-kérdezte Jason

-előbb embereld meg magad és nőlj fel az apaszerepre aztán menj fel hozzá. A régi szobádban van. Ideje lenne felnőnöd ahhoz hogy férj és apa legyél.

Jason vette a lapot és felrohant.

Én beraktam újra a remixet. Anyuéknak is előadtam magam. Nagyon jót nevettek rajtam és mikor Mary és Jason lejöttek nagy vigyorral felpattant mindenki és elkezdtünk táncolni.

Nem tudom mennyi ideig táncoltunk de azt tudom hogy hulla fáradtak voltunk mikor abbahagytuk.

Mindenki elvonult hogy elrakja magát holnapra.

Én örömmel ültem be a kád forró vízbe. Kikészítettem a ruhám amit fel fogok venni. Egy fekete tűsarkú és egy térdig érő ruhát. Mell résznél fekete és a szoknya része vaj színű volt. Imádtam. Meg kardigán és kabát. Rájöttem hogy hajat is kell mosnom. Így gyors megmostam ráraktam a hajpakolásokat és felkötöttem hogy reggelre hullámos legyen.

Lementem. Lent a nappaliban anyu már megágyazott a kanapén.

Jason aludt középen Mary az egyik oldalon én a másikon.
.
.
Reggel anyu keltet minket.

Kapkodva felöltöztem és elkészültem. A bőröndömet Jason bepakolta.

-Nem kísérlek ki. Mert el kell készülnöm. De legyen jó utad és hívj fel ha New Yorkban vagy.-mondta anyu

Megöleltem anyut és aput és beültünk Maryvel meg Jasonnel a kocsiba.

A reptéren elbúcsúztam a többiektől, becsekkoltam és felültem a gépre.