Ohh London

Végig aludtam az utat. Londonban hideg volt. Fogtunk egy taxit és elmentünk a hotelbe.

-Újra itt vagyunk.-mondtam

-Ne lelkesedj ennyire.-nevetett Tyler

-Bocs. Most?

-Zoella és Alfie vár ránk. Elmegyünk az estébe.

-Okés.-mondtam

Kicsit ha másokkal töltöm az időt talán könnyebb lesz.

Nagyon jól mulattunk. Tyler elvitt minket egy meleg bárba. Másnap a régi munkahelyemre mentünk utána pedig találkoztunk Dannel és Phillel.

Este a hotelben pihentünk az egész napos loholás után. Megcsörrent a telefonom.

-Ki az?-kérdezte Tyler

-Finn anyukája. Nem tudom mit mondhatnék.-mondtam

-Add ide. Majd én felveszem.-mondta Tyler

Igazából nem akartam elkerülni a dolgot csak nem tudtam mit mondhatnék neki. Tyler felvette.

-Jó estét. Itt Tyler Oakley.-Igen.-Nem. Csak nem tudott a telefonhoz jönni.-Ne hinném hogy ez egy jó ötlet.-Nem. Nem utál ő senkit csak nem áll készen.-Dehogy. Nem áll készen lelkileg. Úgy kellett elvonszolni otthonról. Most is otthon lenne és be lenne zárkózva.-Nem dehogy.-Nem hinném hogy ez rossz nevelés. Megesik az ilyen az emberekkel.-Nem. Emberből vagyunk.-Biztos vagyok benne ha készen áll rá felhív.-Átadom.-Jóéjt.

Letette.

-Nagyon sajnálja. És ha készen állsz rá menj el hozzá vagy igyatok meg egy kávét.

-Huhhh. Oké. Köszönöm hogy felvetted.-mondtam

-Nincs mit csajszi. Rendelünk enni?-kérdezte

-Persze. Valamit finomat.

-Pizza vagy hamburger?-kérdezte

-Ohh igen. Mindkettőt.

-Biztos vagy benne?

-Teljes mértékben. Az elmúlt pár napban alig ettem. Kiérdemlek ennyit.

Tyler rendelt kaját én addig az e-mailjeimet néztem.

-Na valami érdekes?-kérdezte

-Finn. Finn. Finn. Iszonyú sok üzenet Finntől. Bocsánat kérés. Magyarázkodás.

Tyler sóhajtott.

-Hallgatlak.

-Tudom hogy nehéz de nagyon próbálkozik és engem is hívott és sajnálja és nem tudja mi történt vele.

-Én tudom. Megcsalt.

-Ugyan Nora. Mindig hűséges volt. Azt mondtad ő életed szerelme.

-Pont ezért nem tudok megbocsátani. Mert az gondoltam ő lesz életem szerelme. Szóval. Hagyjuk. Nem tudom mit mondhatnék.

-Mit érzel?

-Fáj. Nagyon fáj.-mondtam

Tylerrel csak néztünk egymásra. Mindketten tudtuk hogy még mindig szeretem Finnt. De senki nem akarta kimondani.

Megvacsoráztunk utána bementünk a városba.

-MI lenne ha?-kérdezte Tyler

-Ha?-kérdeztem

-Felhívnánk valakit.

-Kit?

-Aki Londonban van szintén.

-Aki idevalósi?

-Nem éppen.

-Bökd ki Tyler.

-Joey is itt van a városban.-mondta

-Akkor hívd. De ma este bulizni nem vagyok jó társaság.

-Akkor csak beülünk figyelem elterelésre.-mondta és kacsintott

Megöleltem. És tényleg. Nagyon jó figyelem elterelők voltak. Éjszaka értünk vissza a hotelbe. Másnap Tyler elment bulizni én pedig a hotelszobában maradtam. Pálmával skype-oltam.

-Hogy van a tetoválásod?-kérdeztem

-Good. Yah Good.-mondta

Nevettem.

-Te hogy bírod az emlékvárost?-kérdezte

-YAh bad. Yahh.

Pálma mosolygott.

-Túl fogom élni. Csak piszkosul hiányzik.

-Hívd fel. Mond meg neki.

Csak hallgattam.

-Hát ha szenvedni akarsz? Elegem van a negatív depresszív viselkedésből. Ha hiányzik akkor hívd fel. Legbelül már megbocsátottál neki. Csak még igazából nem tudsz.

-Ezt jól megaszontad.-mondtam

Kicsit még beszélgettünk utána elment Efkához én pedig egyedül maradtam magányomban. Elkezdtem az életemet leírni más nevekkel. Jó volt kiírni magamból onnantól kezdve hogy LA be költöztem.

Hirtelen felugrott a skype ablak. Ivana hívott.

-Szia nagylány.-köszönt

-Merre vagy?-kérdeztem mert egy ismeretlen környezet volt mögötte

-Itthon Oroszországban. Hazajöttem pár napra. Veled mi újság? A twittered valami rosszat sejtet. Meg nem is küldtél cuki üzeneteket csak egyet hogy hiányzom és reméled hamar Los Angelesben leszek újra. Mi történt?

-Jajj te még nem is hallottad. Finnel felbontottuk az eljegyzést.

-Mi történt? Miért nem hívtál?

-Egyszer hívtalak de nem vetted fel. Aztán meg kikapcsoltad és gondoltam majd visszahívsz. De nem tetted így gondoltam nagyon elfoglalt vagy.

-Rád mindig van időm. Ahhoz nem vagyok elfoglalt. Mi történt?

-Hát tudod volt az autóbalesetünk és Finn lába eltört és én nem tagadom én is hibás vagyok mert elhanyagoltam és egyedül volt otthon. És hát lefeküdt a nővérrel.

-Mit mondtál a száddal? Megcsalt. Sejtettem hogy ez a megcsalás még szerepet játszik majd a kapcsolatotokban de azt hittem te leszel a megcsaló személy.

-Ezt kifejtenéd?

-Ha azt nézzük a ti kapcsolatotok nem éppen mondható kihangsúlyozottnak de így jó. Elég sok vadságot visztek bele. És teljes tűzzel szerettek ami nem feltétlen rossz de ne csodálkozzatok ha megégetitek magatokat.

Könnybe lábadt a szemem.

-Drágám ne érts félre. Ha én olyan lángon éghetnék mint te meg Finn. Csak azt mondom valami egyensúlyt kéne tartanotok. Gyakran beszélgetni. Nem csak lenni egymás mellett.

Mosolyogtam.

-Így szeretlek. Ha mosolyogsz. Egyébként is ő volt életed szerelme.

-Volt.

-Ó ismerlek én mint a rossz pénztet. Mennyi ideje szakítottatok?

-Kicsit több mint egy hónapja.

-Még mindig szereted. Különben nem ülnél a hotelszobádban? Hol vagy?

-Londonban.

-Mazohista. Még mindig szereted. És ideje bevallanod magadnak hogy nem fogod megbocsátani magadnak ha elengeded. És ha elengeded megyek és megszerzem magamnak.

Csak néztem.

-Elvitte a cica a nyelved?-kérdezte-Máskor visszapofázol.

Elsírtam magam.

-Ivana. Nagyon hiányzik.

-Végre. Eljutottunk idáig. Legyél önző. Szerezd vissza. Tudom ez hülyén hangzik de egy megcsalás azért mert kicsit megcsúszott a talaj alattatok. Én azt mondom próbáljátok meg újra. Ha megint úgymond megcsúszik a talaj akkor tényleg nincs keresnivalótok egymás mellett de addig. Nincs értelme egy ilyen kapcsolatot eldobni magatoktól. Jó páros vagytok.

-Nem tudom Ivana.

-Tudom. A bizalom. De az most őszintén szerintem sosem volt meg igazán. Mondjuk kiknél van meg? Szóval én azt ajánlom fontold meg. Ha az kell kezdjétek az elején. Az esküvő megvár. Meg kell tanulnotok bízni egymásban és szeretni. Tudod mit van egy ötletem de ezt majd később. Gondolkozz. Még 4 napot vagytok ott. És csak az ötödiken jöttök vissza. Addig mérlegelj. Megéri.

-Imádlak.

-Tudom. Most viszont megyek mert kész a kaja és nagyi pontos asszony.

-Rendben. Ha Los Angelesben leszel találkozzunk.

-Mindenképp. Képeket is akarok csinálni rólad. Nem akarok sokat várni hogy változz.

-Nem változok olyan sokat.

-Rosszul fejeztem ki magam. Amíg az élmények frissek és nem emlékszel máshogy. Tudod jól.

-Igen.

-Jajj van egy jó hírem. De majd máskor. Csókollak. Pusza.

-Szia drága.

Lecsuktam a laptopom. Lefeküdtem. Volt min gondolkoznom.

Most mi lesz?

Egész este beszélgettünk Pálmával.

-Tudod mi jut eszembe most?-kérdezte reggel miközben én kávét főztem hogy életben tartsam magam

-Na mi?

-Olyan vagy mint Miranda. A szex és New Yorkból

-Azzal a kivétellel hogy nekünk nincs gyerekünk.

-És nem házasodtatok össze.-mondta Pálma

Összeszorult a gyomrom. Még az is. A válási papírok.

-Ja meg az is. Szóval pont olyan a helyzet.-mosolyogtam

-Olyan arcot vágtál aki szarba harapott.-mondta Pálma

-Nem is tudom miért? Talán mert a vőlegényem este vallotta hogy megcsalt a nővérrel.

-Milyen mentséget hozott fel?

-Nem mindegy?

-Igazából de ha te már eldöntötted hogy kidobod de megéri megbeszélni. Nem? Hisz vele készültél összekötni örökre az életed.

Elgondolkoztam. De nem álltam készen arra hogy beszéljek vele. Szerencsémre vagy nem éppen de szombat volt így miután Pálma elment Efkáért én meg lefeküdtem aludni.

Egy hét telt el úgy hogy nem beszéltem vele. Aztán a következő hét péntekre megbeszéltem vele egy találkozót hogy megbeszéljük a válást.

Már levették a gipszét de még taxival jött.

Leültünk egy eldugott sarokba.

-Hogy vagy?-kérdezte Finn

-Jobban. Hogy van a lábad?

-Még tornára járok de sokkal jobban. Ugye visszafogatsz?

-Ha az olyan könnyű lenne. Nem tudok benned megbízni. Megbántottál.

-És mi lesz a házassággal? A közös élettel?

-Semmi. Álom marad.

-Ne csináld Nora. Sokat megéltünk már egymás mellett.

-Ezzel azt akarod mondani nézzek el a fölött hogy megcsaltál és menjek hozzád 5 hónap múlva mintha mi sem történt volna. Sok minden felett szemet hunyok de ez nem fog menni.

-Ennyi?-kérdezte

-Nem tudom. Gondolkoznom kell.-mondtam és felálltam

Megfogta a kezem.

-Bocsáss meg.-mondta

Kimentem és beültem a kocsiba. Egy ideig csak ültem a kocsiban. Aztán elindultam haza. Otthon előszedtem minden kéet amit csak találtam és egész nap csak azokat nézegettem.

Megcsörrent a telefonom.

-Igen?-szóltam bele elcsukló hangon

-Most kell megtudnom hogy felbontottátok az eljegyzést?-szólt bele anyu

Egy igen hosszú és "fájdalmas" beszélgetés zajlott le köztem és anyu között. Végül 2 óra kiabálás és sírás után sikerült megértetnem anyuval az egészet.

-És most mi lesz?-kérdezte anyu

-Még kicsit sajnáltatom magam rágódok rajta kicsit belebetegszek és utána kitalálom. A meghívókat nem küldtük ki szóval nincs minden veszve.

-Még látsz pozitívumot?-kérdezte anyu

-Egyenlőre. Semmit. De menj vissza apuhoz. Én is visszatérek a dolgomhoz. Majd beszélünk anyu.

-De hívj ha szükséged van valamire.

-Rendben anyu. Szeretlek titeket.-mondtam és letettem

Ahogy leraktam a kanapéra a telefont újra megcsörrent.

-Szia szerelmem. Hallgatlak.-szóltam bele

-Eljössz velem a tetováló szalonba?

-Csak nem rászánod magad egy újabb tetoválásra?

-De. A hátamra egy farkast ami a holdat nézi.

-Rendben. Felöltözök és mehetünk.-mondtam

-Okés. Ugye értem jössz?

-Persze.

Letettem. Felvettem egy farmert egy pólót és egy magassarkút. Beültem a kocsiba és elmentem Pálmáért. Délután 4-től este 9-ig a tetováló szalonban voltunk. És Pálma nem lett kész. 1 héttel későbbre kapott új időpontot. Akkor én viszont nem leszek már itthon mert holnap után Londonba repülők Tylerrel munkaügyben.

Másnap pakoltunk és az ügyeinket intéztük. Interjúk halmaza vár minket odaát. 1 hétig leszünk ott munkaügyben és még 4 napot maradunk hogy a barátainkkal lehessünk. Nem akartam elmenni. London most nem hívogatott mint egyébként szokott. De el kellett mennem. Az utazás reggelén görcsben volt már a gyomrom.

-Mennyire van görcsben a gyomrod?-kérdezte Tyler A reptéren miközben vártuk hogy beszállhassunk a gépre

-Nagyon.-mondtam

-Nem kell félni. Finn nem lesz Londonban.

-Nem. De sok emlék viszont ott lesz.

-Tényleg jó így?-kérdezte Tyler

-Sehogy se jó.

Ne veszekedjetek jobb a békesség

Tyler volt az első. Én addig kint járkáltam és Finnre gondoltam. És lám megcsörrent a telefonom és ő keresett.

-Túl vagy már rajta?-kérdezte

-Nem. Tyler most van bent. Mintha a fogászaton lennék. Teljesen görcsben van a gyomrom.

-Nyugodj meg. Képes vagy rá. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Ez ad erőt, hogy ne adjam fel. Meg kell csináljam az interjút hogy legyen állásom.

-Ez a beszéd.Most leteszem mert Tyler pár perc és kijön.-mondtam

-Rendben. Délután Jack átmegy hogy hozzon nekem ruhát. Mert azt mondta elvitted őket.

-Igen. Nem akartam nálatok nekiállni mosni. Otthon kimostam mindent. Ha Jack beugrik érte odaadom neki. Mit mondtak az orvosok?

-Vasárnap kiengednek. Hozzátok mehetek?

-Persze. Én is így gondoltam. Meglepetést tartogatok neked.-mondtam

-Alig várom.-mondta

-Na jó. Leteszem. Szeretlek. Szia.

-Szia drága.-mondta és letette

Tyler kijött.

-Milyen volt?-kérdeztem

-Nagyon jó. Még mindig remeg a kezem. Remélem nekik sem volt rossz.

-Jó interjúztató vagy. Biztos nagyon jó voltál. Majd megkérdezem. Most viszont megyek.

Bementem. Bob fogadott.

-Jó látni is. Nem Csak a hangodat hallani. Gyönyörű vagy.-mondta és megölelt

-Te sem panaszkodhatsz. Jól nézel ki.

-Köszönöm. Készen állsz?

-Nem. De hajrá.-mondtam

Átmentünk egy függönyön. A fiúk ott vártak.

-Nora.-kiabált Niall

Megöleltem

-Örülök hogy újra láthatlak titeket.-mondtam

Sorban megöleltem Harryt Zaynt és Louis. Liam állt a végén.

-Mondhatom azt hogy nem adok interjút?-fordult Bobhoz

-Mondhatod. De én akkor nem tudom megcsinálni az interjút és elvesztem az állásom ami azt jelenti nem fogom tudni kifizetni a kocsi javítását, a házam felújítását ja és az esküvőmet sem tudom. Szóval kérlek tegyük félre az ellentéteket.-mondtam

-Engem nem érdekel az hogy mit tudsz kifizetni vagy mit nem.-mondta

-Haver. Hagyd már rá. Nora próbál kedves lenni. Múltkor rendesen megszorongattad a bárban mégse jelentett fel vagy valami. Már rég továbbléptetek. Ne pattogj.-mondta Zayn

-Beszéljünk.-mondtam Liamnek

-Ne veszekedjetek, jobb a békesség.-mondta Niall

-Csak megbeszéljük.-mondtam

-10 perc szünet fiúk.-mondta Bob

Beültünk egy sarokba Liammel.

-Figyelj én imádlak titeket és nem akarok veled veszekedni. Nehéz hetem volt. Múlthéten autóbalesetünk volt. 3 napig kómában voltam. Szóval igazán nem akarok veled veszekedni. De Zayn és mondta továbbléptünk. Te is én is. Mi a baj?

Liam nagyot sóhajtott.

-Csak annyi hogy azt látom neked milyen könnyű én meg szenvedek hogy legyen egy kis magánéletem.

-Tudtad jól hogy ez nem lesz könnyű. Velem se volt. Sosem lesz az. És nehogy azt hidd hogy nekem könnyű?! 3 munkahelyen dolgozok, szervezem az esküvőm és per pillanat aludni sincs időm mert a kórház a munkahelyeim és anyuék háza közt ingázok. Beköltözni csak hónapok múlva tudok a kibővített átalakított házamba. Semmi sem könnyű. Felnőtt fejjel ezt nem fogtad még fel?

-Veled annak tűnt.

-Veled is. De sosem volt az. Mennyit harcoltunk. És én szívesen segítek neked bármiben. Tényleg de jobb a békesség.

-Azt hittem utálsz.

-Nem. Meghívtalak titeket vacsorázni mára.

-Mikor?

-Bobot felhívtam.

-Azt mondta van egy vacsorameghívásunk de nem mondta hogy te vagy az. Szerintem a fiúk is benne vannak. Egyébként mikor jegyeztétek el egymást?

-Valahogy múlthét csütörtök magasságában. Kicsit meg vagyok kavarodva. De akkor Szent a béke?-kérdeztem

-Hát hogyne. És valahogy kárpótollak azért amiket csináltam.-ígérte

-Felejtsük el. Elég sokat szenvedtünk.-mondtam

Megöleltük egymást. Rossz érzésem támadt. De nem foglalkoztam vele. Lement az interjú. Utána megbeszéltük hogy este átjönnek. Tylerrel elmentünk bevásárolni utána nálunk főztünk.

Olyan jó érzés volt. Vasárnap Finn is hazajött. Boldogság volt a négyzeten. Úgy 4 napig. Aztán Finnek elege lett abból hogy én soha nem vagyok otthon ő viszont folyton. Folyton összevesztünk mindenen. Egyik este épp Tylerrel iszogattunk amikor megcsörrent a telefon.

-Az emlegetett madárka.-mondtam

-Lehet békülni akar.-mondta Tyler

-Elegem van Finnből. Már Pálmának panaszkodni sem merek. Az esküvőről ne is beszéljünk. Lassan kétségbe vonom azt hogy ő az igazi.

-Ne mond ezt. Ez csak egy hullámvölgy.

-Megint ő hív.

-Vedd fel.

Bólintottam.

-Mond.-szóltam vele

-Merre vagy?-kérdezte de nem fenyegetően hanem inkább mint aki halálra van rémülve

-Tylerrel beszélgetünk egy bárba. Mi baj van?

-Haza tudsz jönni?

-Mi történt?

-Beszélnünk kell.

-Indulok haza.

Letettem.

-Mit mondott?-kérdezte Tyler

-Beszélnünk kell. Úgyhogy hívjunk egy taxit és indulás.-mondtam

Mire hazaértem minden párbeszéd lepergett az agyamban. Pánikoltam. Finn épp felállt a kanapéról.

-Végre itt vagy. Ülj le.

-Ne Finn. Eddig ültem. Inkább állok. Miről szerettél volna beszélni?-kérdeztem

-Légyszíves hallgass meg.

-Azt csinálom. Mond

-Tudod mostanában sokat veszekedtünk. Minden miatt.

Várakozóan néztem.

-Egyszerűbb ha kinyögöm. Lefeküdtem a nővérrel a kórházból. De csak egyszer.

-De csak egyszer? Ez mentségnek szántad?

-Nem de..

-Nincs de Finn. Eddig az utolsó pár napban győzködtem magam és elhittem hogy ez csak egy hullámvölgy túl jutunk rajta de ezt nem tudom elfogadni.

-Nem tudod elfogadni? Sosem vagy itthon ha mégis hullafáradtan dőlsz be az ágyba. Rám időd sem jut. Mikor voltunk úgy igazán együtt?-kaibált

-Ne neked álljon még feljebb. Itt én vagyok az aki a sértett.

-Mindig csak magadra gondolsz. TE te és te.

-Szóval én vagyok a hibás amiért te nem bírtál a gatyádban maradni?-sírtam-Én vagyok a hibás amíg én a közös jövőnkért dolgozok addig te félredugsz? Takarodj a szemem elől. Nem akarlak látni. Soha többet.

Lehúztam az ujjamról a gyűrűt és a kezébe adtam.

-A cuccom?-kérdezte Finn-NE tegyél ki Nora. Megbántam.

-Majd Jacknek odaadom.

Nagyon sírtam. Kitoltam Finnt az ajtón. Szembe állt. Láttam hogy ő is mindjárt elsírja magát. Becsuktam az orra előtt az ajtót aztán leültem az ajtó elé és felhívtam Pálmát.

-Szia szerelmem. Mi újság?

-Gyere el hozzám.-sírtam

-Mi baj?

-Lefeküdt a nővérrel.

-Finn?

-Igen.-sírtam

-Megyek szerelmem. Ülök a kocsiba és megyek.

Ez nem egy számla! Nem vagyok én ku**a

Másnap reggel korán felkeltem. Felvettem a ruhát amit Pálma hozott. Kisminkeltem magam. Felvettem a cipőm. Összecsomagoltam. Benéztem. Finn már fent volt és épp a kaja miatt puffogott.

-Ez a kaja szar.-mondta

-Van ez így. Kibírod. Írj vendéglistát. Délután jövök. Jack ma jön?

-Igen. Munka előtt beugrik. Meg munka után.

-A munka után mit jelent?

-Fogalmam sincs.

-Jó akkor majd megkeresem. Most rohanok munkába. Utána a szerkesztőségbe és utána jövök vissza hozzád. Hozzak valamit?

-Alsógatyát. Jack nem hozott csak 2-t.-mondta

-Igenis. Kezdődik.-mondtam

-Mi?

-Az alsógatyák.

-Te kérdezted mit hozz.-mondta Finn

-Tudom. Nemsoká mosom is őket. Ez jelenti azt hogy szeretlek. Viszont rohanok mert Jason visz el engem dolgozni mert nem tudok vezetni.-mondtam és felemeltem a bekötözött kezem

-Rendben. Menj. Marasztalnálak de..-mondta és szájába harapott

-Ne csináld. Tudod hogy erre ugrok.

Féloldalas mosoly.

-Szia.-mondtam

Kimentem. Bepakoltam a cuccom Jason kocsijába.

-Na?-kérdezte

-Elviszel dolgozni?

-Persze. Aztán a cuccod hazaviszem és megyek én is dolgozni. Így jó hugi?-kérdezte

-Persze. Anyuék mikor mennek?

-Este visszük ki őket. Ugye te is jössz?

-Persze. Azt futtattam hogy hogy fogunk kijönni a pénzből?

-Hogy értvén kijönni?

-Hát a házat még jobban szét kell verni. Sőt új részeket építetek hozzá. Még idén akartuk az esküvőt. De hogy?

-Ez miatt ne aggódj hugi. Anyuék kiskorod óta tettek félre az esküvődre. Rengeteg pénz van félretéve és én fizetem a Maryvel és Mikekal a nászutatokat. De anyut felhívták Finn szülei és ők is bele akarnak adni meg úgy is ismerlek és tudom hogy majd te is akarsz beleadni. Szóval ne aggódj csak szervezd és legyen hercegnőesküvőd. De kérlek ne legyen túl nőies.

-Ez az esküvő nem csak rólam szól. Finnről is.

-Ez a beszéd. Én ajánlom a mi papunkat.

-Jason van egy kis baj.

-Mi? Terhes vagy?

-Nem. Tudod voltunk Las Vegasba.

-Na ez nem hangzik jól.-mondta Jason

-Kicsit nagyon berúgtunk és összeházasodtunk Finnel.

-Szóval ezért házasodtok össze?!

-Ez baj?-kérdeztem

-Nem elhamarkodott?

-Én is ezen rágódok de Finn az igazi Tudom. És beszéltünk erről és arra jutottunk hogy megpróbáljuk mert szeretjük egymást és vagy most vagy később válunk el. De inkább soha.

-Legyen így hugi. Szeretném. Megérdemled. Egymáshoz illetek.

-Az biztos. Ugyan olyan pukkancsok vagyunk. Nagyon szeretem.-mondtam

-Látom rajtad. Ragyogsz. Na itt vagyunk. Délután még hívlak.-mondta

-De ne mond el senkinek.

-Azt kéne még. Anyu mit szólna hozzá? Kiakadna. A szemében még mindig egy kis ártatlan kislány vagy.-mondta Jason-És még az enyémbe is. Szóval ez a Las Vegas köztünk marad.-mondta Jason és adott egy puszit

-Te vagy a világ legjobb báyója.-mondtam

-Tudom.-mondta

Kiszálltam a kocsiból és beszaladtam dolgozni.

Miután leforgattuk a heti videót elmentünk ebédelni Tylerrel.

-Pénteken van az interjú ugye?-kérdeztem

-Igen.-mondta Tyler

-Arra gondoltam hogy este csinálok egy vacsorát.

-Kinek?

-Tyler. Neked nekem meg ha a One Direction ráér.

-De nem össze vagytok veszve?

-Csak Liam a húzós de ismerem már magam és őt is szóval nem hiszem hogy sokáig tart a dolog. Pénteken kibékülünk úgy is. És arra gondoltam este meg csinálunk kaját és elhívom őket ha ráérnek. De azért még sok kört le kell futnom.

-Hát akkor kezd el.-mondta Tyler izgatottan

Még szerencse hogy minden fontosnak vélt számot megtartottam a noteszemben. Tárcsáztam Bob számát.

-Háló. Bob Frank.

-Háló. Itt Nora Culm.

-Nora. De rég láttalak már. A főnököddel beszéltem már ha az interjú miatt hívsz. Lesznek security-k ha egymásnak ugranátok.-nevetett

-Nem vicces. De most már a helyzetemből adódóan megpróbálok nő lenni és nem verekedni. Annyit.

-Helyzetedből adódóan? Babát vársz?

-Még nem. Menyasszony vagyok. És készülök a feleség szerepre.

-Gratulálok. Ez csodás. Bár sokan azt hittük Liam lesz a szerencsés.

-Hát Bob Liamre valaki más vár aki megadhatja neki azt amit nekem nem sikerült. De nem is ezért hívtalak. Egy kérdésem van.

-Hallgatlak.

-Péntek este mit csinálnak a fiúk?-kérdeztem

-Semmi programjuk még nincs. Az estéjüket egyenlőre nem terveztem be. Lenne valami?

-Gondoltam főzök nekik. Téged is szívesen látlak.

-Ez nagyon rendes. A fiúkat akkor megkérdezem de amiket hallottam a főztödről biztos igent mondanak.

-Rendben. Majd mondják pénteken a fiúk hogy akarnak-e jönni vagy sem. Örülök hogy beszéltünk Bob. Pénteken látlak.

-Én is örülök hogy felhívtál. Akkor pénteken találkozunk.-mondta Bob.

Letettem.

-Már csak a fiúkon múlik hogy akarnak-e nálam vacsorázni.

Tyler mosolygott.
.
.
.
Elérkezett a péntek. Tyler csütörtök este nálam aludt. Reggel csináltam enni. Ültünk az asztalnál és csendben reggeliztünk.

-Izgulsz?-kérdeztem Tylert

-Csak egy kicsit.-mondta

-Szóval nagyon. Amikor először találkoztam Joshsal majd összepisiltem magam. Pedig bókolt és rendes volt.

-És amikor Liammel találkoztál?

-Az egy vicces dolog volt. Markus megnevetett egy kávézóba ahova bejöttek és én úgy nevettem hogy ki kellett jönnünk a kávézóból és a kocsikulcsot bent hagytam és Liam hozta utánam. Utána este Justin Bieber házában futottunk össze és utána meghívtam őket egy fényképezésre. És utána randiztunk Liammel.

-Ez aranyos. És Dylan?

-Dylannel egy vacsorán találkoztam. Tyler vagy ahogy anyu hívja Scott csinált egy kis baráti összejövetelt és meghívott engem mert mi már akkor egy éve barátok voltunk és ott ismertem meg Dylant. Aztán többször találkoztam vele társaságban aztán elhívott randizni és összejöttünk. 2 évig ütöttük a vasat de Dylan túl édes és szerény volt. Én vadságra vágytam.

-És Finn?-húzta fel a szemöldökét Tyler

Mosolyogtam

-Gyerünk Nora. A csúnya igazságot akarom.-mondta Tyler

-A megismerkedésünket vagy mást?

-Ebben a sorrendben.-mondta miközben a táskájába pakolt

-A megismerkedésünk ködös. De előadom. Épp egy bárpulton táncoltam 2 barátnőmmel ott Londonban. Barátnőm kiszúrta őket de akkor engem asszem nem kápráztatott el a dolog. Táncoltunk az asztalon vagy pulton. Aztán pár izmos ember segítségével lejöttünk. A lányok nem mertek odamenni a fiúkhoz. Bennem meg volt már egy kis vagy inkább elég pia. Így fogtam 4 tequilát és megindultam az asztalukhoz.-ami azt illeti erre az estére meglepően jól emlékeztem

-Sziasztok fiúk. Meghívlak titeket egy felesre mert látom szomjasak vagytok.-mondtam

-Szia. Elfogadjuk.-mondta az egyik iker mint később kiderült Jack

Lehajtottuk.

-A neved megtudhatjuk?-kérdezte a másik iker

-Nora. A tietek?

-Én Jack vagyok ő az ikertestvérem Finn és ő pedig Louis.

-Örvendek. Én viszont visszamegyek. A lányok már hiányolnak. Remélem még összefutunk az este folyamán.-mondtam

És visszamentem.

-Na?-kérdezték a lányok

-Asszem van esélyetek náluk.-mondtam

Táncoltunk de a fiúk nem jöttek csak ültek.

-Így sosem lesz ebből semmi.-mondta Tina

-Beszariak.-mondtam

Odamentem a fiúk asztalához.

-Meddig ücsörögtök még itt? Irány mozogni.-mondtam és felhúztam őket

Akkor találtam rá Finnre. Táncoltunk és ittunk. Aztán nekiindultunk az éjszakának. Aztán fene tudja már miért de elmentünk az irodájukba. Finn már a hátán vitt.

Reggel a telefonomra keltem.

-Háló.-Szóltam bele rekedten

Valami megmozdult alattam. Felugrottam. Kiderült hogy Finnen aludtam és ő mocorgott most alattam.

-Szia Nora. Itt vagyok a lakásotok előtt de senki nincs itt.-szólt bele Peter az akkora főnököm

-Nem aludtunk otthon. De indulunk.

-Merre vagytok?

-Hallod fogalmam sincs.

-Tina és Frida ott van?

-Ő. Tinát látom.-mondtam

-Akkor add oda neki a telefont.-mondta Peter

-Tina. Ébredj.-ráztam

Kinyújtotta a kezét. Beleraktam a telefont.

-Hallgatlak.-mondta Tina

Kicsit hangosabb volt Peter vele. Tina feltápászkodott. Lediktált egy címet.

Letette.

-Hol van Frida?-kérdezte Tina

-Nem tudom.-mondtam

Hirtelen egy kanapé mögül morgás jött.

-Meg van.-mondta Tina

Odamentünk. Gondolom begurulhatott oda és nem bírt felállni mert Louis és ő kicsit beszorultak. Tinara néztem.

-Répa efektus?-kérdezte

-Hajrá.-mondtam

Tina megfogta Frida kezét né pedig Tina derekát.

-Kell segítség?-kérdezte Finn

-Miért ne? Sok kicsi sokra megy.-mondtam

Odalépett hozzám.

-Fogd a csípőm.-mondtam

Húztuk Fridát. Sikeresen kikerült a vákuumból.

-Induljunk mert Peter hamar itt lesz értünk.-mondta Tina

-Ki az a Peter?-kérdezte Louis

-A főnökünk.-mondta Frida

Odamentem Finnhez és átnyújtottam neki a telefonszámom. Furcsán nézett. Hirtelen nem tudtam de aztán megértettem.

-Ez a telefonszámom. Remélem nem azt hitted hogy ez egy számla. Rádiónál dolgozunk.-mondtam-Csak én új vagyok és a főnök el akart jönni hozzánk megbeszélni a jövőheti műsortervezetet.-mondtam

Finn arcán látszódott a megkönnyebbülés.

Elbúcsúztunk a fiúktól és lementünk.
.
.
-Hát így ismertem meg Finnt.-mondtam Tylernek

Szegény már sírva nevetett.

-Ez komoly. Oda se mert menni hozzád?

-Nem. Én vagyis a pia cselekedett. Utána két nappal felhívott hogy kávézzunk. Délután 2-kor találkoztunk és este 9-kor értem haza. Hazakísért. Utána még 3x randiztunk.

-És mikor..?

-Feküdtünk le.

-Huhh. Az kritikus pont. Szégyellős vagyok úgyhogy elég nehezen vetkőztem le a gátlásaimat. Szóval asszem nem sokkal a 3.hónapfordulónk után.-mondtam

-És a vadság?-kérdezte Tyler mikor már a hotel előtt szálltunk ki a kocsiból.

-Majd az interjú után juttasd eszembe miközben elmegyünk bevásárolni.-mondtam

Ahogy beléptem a hotel halljába elfogott a gyomorgörcs. Pár perc és újra látom az expasim.

Rendben leszünk.

-Nem halt meg.-mondta apu

Nagyot sóhajtottam.

-Ő nem ébredt még fel. Rossz az állapota.-mondta Jason

-Meg akarom nézni.-mondtam

Semmi reakció.

-MOST.-kiabáltam

Fel akartam állni de összecsuklottam.

-Kicsim. Nem vagy elég erős.-mondta anyu

Visszasegítettek az ágyra.

-Mennyire rossz?

-Stabil az állapota.mondta anyu

Bejött egy orvos és megvizsgált.

-Lehetőleg ne zaklassák fel a beteget. Még szüksége lenne egy kis nyugalomra. Legalább még ma. Meg holnap.

Apuék bólintottak.

Bejött egy nővér.

-Pihennie kell.-mondta és valamit az infúziómba fecskendezett

Elaludtam.

Másnap a nővér ébresztett. Kaptam minimális nem éppen szilárd ételt. Utána a nővér tolószékbe segített és átgurított Finnhez.

Ott feküdt mintha csak aludna. A nővér az ágya mellé tolt. Megfogtam a kezét.

-Itt vagyok szerelmem.-suttogtam

Gondolom a nővér kihátrált mert amikor hátranéztem már nem volt ott. Elmeséltem Finnek az álmomat.

Lépteket hallottam.

-Nora. Hát felébredtél?-kérdezte Jack

-Igen. Újra bosszanthatlak titeket.-mondtam

-Hogy van?-kérdezte Jack

-Stabilan alszik. A nővér szerint. Nem értek az orvos szavakhoz.

-És te hogy vagy?

-Élek. Fáj mindenem. De túlélem.-mondtam-És ő is túl fogja. Kénytelen lesz. Nem szabadulhat meg ilyen könnyen tőlem. Megígérte hogy egy család leszünk.-mondtam

Sírtam.

Jack megfogta a vállam.

-Hülye lenne nem felébredni.

Visszatolt a szobámba. Pálma épp fent volt és Efkával beszélgetett.

-Sziasztok.-köszöntünk Jackkel

-Sziasztok.-mondták

Jack segítségével visszamásztam az ágyba.

-Szarul nézel ki.-mondta Pálma

-Te mondod? Te sem a legjobb formádat hozod.-mondtam

Nevettünk. Jack visszament Finnhez én pedig Pálmáékkal társalogtam amíg Efka vissza nem ment dolgozni. Aztán filmet néztünk Pálmával aztán megjött a felmentősereg.

-Emil.-mondta Pálma

-Szia hugi. Nori. Mocsokszarul néztek ki.-mondta

-Miért emlegeti ezt fel mindenki. Elhisszük de egy kórházban nem ragyoghatok teljes pompámban.-mondtam

-Hát ez az. Ha még csak az infúzió lenne az akadály arra hogy kimenjek és kisminkeljem magam. De mozogni is alig tudok. Legalább egy nővér kell hogy pisilni menjek.-mondta Pálma

-Én meg tolókocsival közlekedek szóval nem hinném hogy van esélyem arra hogy kimenjek a fürdőbe kisminkeljem magam vagy valami nőiesebb ruhát vegyek fel. Bocs hogy a kórházban szarul nézek ki.

-Bocsánat. Meg ne egyetek.-mondta Emil

-Jól esne egy kis hús.-mondta Pálma

Nevettem. Emil mesélt az utazgatásairól. Elszórakoztatott minket. Aztán hazaindult. Jason és Mary jöttek.

-A kicsik anyunál vannak. Nem akartuk hogy kórházban lássanak téged.-mondta Mary

-Rendben. Úgyse tudok nagyon mosolyogni.

-Meg fog gyógyulni.-mondta Jason-Ja. Anyu elvitte megtisztíttatni az eljegyzési gyűrűd mert kicsit koszos lett a balesetben.-mondta Jason és elővett egy kis dobozt. Kinyitottam és felhúztam a gyűrűt.

Hamar elaludtam. Reggel nagy zajokra keltem fel.

Kinyitottam a szemem.

-Tyler Posey a kórházban.-mondtam

-Valahogy úgy.-mondta és nagy nehezen sikerült mellém húznia egy széket.

-Ennél hangosabban ha akartad volna se tudtad volna idehúzni azt a szart.-mondta Pálma

-Bocs.-mondta Tyler-Hoztam csokit.-mondta és előhúzott egy nagy tábla csokit a pulcsija zsebéből

-Gyorsan. Adj belőle.-mondtuk Pálmával.-Semmi ilyet nem ehetünk. Kínoznak minket.-mondtam

Gyorsan bepusziltuk azt a nagy tábla csokit.

-Egyébként tényleg megházasodsz?-kérdezte Tyler

-Igen.

-Mikor lesz az esküvő?

-Ki tudja? Egyszer. Ha Finn is felépül és megszervezzük. Időben kint lesznek a meghívók.

-Milyen esküvőt szeretnél?

-Nem tudom. Szépet. Hogy rólam és Finnről szóljon. Rólunk szóljon. Hercegnő akarok lenni.-mondtam

-De nagyot kicsit?

-Nem tudom. Ezt majd megbeszélem a másik illetékessel.-mondtam

Egy ismerős hang csapta meg a fülem a folyosóról.

-Haver. 3 napot vagy többet voltál kómában. Maradsz a székben.-mondta Jack

Felragyogott az arcom.

-Már 2 órája felébredt csak az orvosok vizsgálták.-mondta Jack miközben betolta Finnt

Jack és Tyler segített felkelni. Megcsókoltam Finnt.

-Mi történt?-kérdezte

-Miközben mentetek a bárba valami barom szembejött veletek. Ha jól tudom elaludt a volánnál.-mondta Jack

-Meg kell keresnem valakit.-mondtam

-Kit?-kérdezte Finn

-Még nem tudom. Egy személyt.-mondtam

Bejött a nővér.

-Maga menjen vissza a szobájába mert 2 hétig is benttarthatjuk.-mondta a nővér Finnek

-Csak a menyasszonyomat jöttem meglátogatni.-mondta Finn

-Majd ha kiengedték holnap után a menyasszonyát beülhet magához. De maga szobafogságra van ítélve. Tolja vissza. Várjon magukból kettő van?-kérdezte a nővér

Nevettem.

-Mindegy. A törött lábút tolják vissza a szobájába. Nemsoká megyek és fürdés idő.-mondta a nővér

Finn mellém gurult.

-Gondolkozz az esküvőn szerelmem.-mondta

Jack kigurította.

-Mindjárt hozok kötszert átkötni a sebeiket. Maga milyen hozzátartozó?-kérdezte a nővér Tylerre nézve

-Az én unokatestvérem.-mondta Pálma habozás nélkül

-Rendben. Akkor maradhat a farkas.-mondta a nővér és kiment

Nevettem.

Átkötözték a sebeinket.

Másnap délután Pálma már hazamehetett. A munkatársam Tyler bejött hogy dolgozzunk a másnapi adáson.

-Hogy van Finn?-kérdezte

-Nem tudom. Nem láttam ma. Szobafogságban van.-mondtam

-Ez komoly?-kérdezte Tyler

-Ja. És már Pálma is hazament. De az mondta este hoz be ruhát mert holnap innen megyek dolgozni.

-Munkáról jut eszembe. Van egy rossz hírem.-kezdett bele Tyler-Ami számomra jó hír. De neked nem tejfel.

-Mond. Annál rosszabb nem lehet hogy autóbalesetem volt.

-Annál biztos nem. Pénteken tehát 3 nap múlva interjút kell csinálnunk a One Directionnel.

-Tessék?-kérdeztem

-Én mondtam Pierrenek hogy ez nem lenne a legjobb húzás. De azt mondta hogy nincs más választásunk.

-Na jó.-mondtam és felhívtam Pierret

-Kiengedtek már?-kérdezte

-Holnap reggel 6-kor szabadulok. Mi az hogy nekem is meg kell interjúvolnom a fiúkat?

-Sajnálom. De ez van.

-De tudod jól hogy nem éppen rózsás a hangulat köztem és köztük.

-Leszarom milyen a kapcsolatotok. Rengeteget hiányzol kevés az emberem és te vagy a legjobb emberem. Ha nem tudod megcsinálni keress magad helyet valakit de ne csak az interjúra mert kirúglak ha nem csinálod meg. Nem érdekel hogy mit csinálsz. Süss nekik sütit vagy beszélj velük előtte. Leszarom. De akarom az interjút.

-Értettem.-mondtam

Letettem.

-Nem lesz baj.-mondta Tyler

-Mikor utoljára láttam Liamet megpofoztam. Úgy kellett leszedni rólam.

-Pont ezért neked nem kell rosszul érezned magad. Te nem tettél semmi olyat ami miatt szégyelned kéne magad. De majd megoldjuk.-mondta Tyler

Később hazament. Én átmentem Finnhez. Épp anyukájával beszélt skypeon.

-Szia Nora. Jobban vagy?

-Igen. Engem holnap kiengednek. Megyek dolgozni.

-Ide akar repülni.-mondta Finn

-Ha csak ez miatt akkor ne aggódj. Vigyázok most már rá. Nem engedhetem hogy az esküvő előtt bármi történjen vele. Kicsit tovább tart a ház felújítása mert eszközöltünk pár változást szóval még legalább 2 hónapig nem tudunk beköltözni. A szüleim elutaznak Afrikába. 2 éve örökbe akarnak onnan fogadni és most sikerül. De sokáig odalesznek szóval addig ott leszünk hogy Finnek se kelljen a törött lábát megerőltetnie. De ne aggódj rendben leszünk.

-Nora. Örülök hogy a fiam téged választott. Na jólvan megyek csinálok reggel apádnak. Csókolom Jacket.

-Átadom anyu.

-Vigyázzatok mostmár magatokra. Csókollak titeket.

Finn lecsukta a laptopját.

-Miért aggódsz?-kérdezte

-Pénteken csinálnom kell Tylerrel karöltve egy interjút a One Directionnel. Ha nem kirúgnak.

-Csináld meg.

-Biztos?

-Igen. Rendben leszünk. Még ebben az évben elveszlek feleségül. Összeházasodunk. Rendben lesz minden.-mondta és megfogta a kezem

Még kicsit beszélgettünk aztán ő kidőlt. Én visszamentem a szobámba. Megvártam Pálmát. Efka elkísérte mert épp vacsorázni mentek. Rögtön ahogy elmentek elaludtam mert tudtam rendben lesz az életem.

A valóság fáj

Pálma, én és Finn épp a bárba tartottunk hogy ünnepeljünk. Nem láttam mi történik de a következő pillanatban a kocsi a levegőbe szállt. Egy pillanatra még kinyitottam a szemem. Finn mellettem eszméletlen volt. Pálma nyöszörgött.

-Tarts ki.-sírtam Finnek

Következő pillanatban erős fény tört át és egy hang szólongatott.

-Nora. Nora.-szólt az ismerős hang

Kinyitottam a szemem de nem az a látvány fogadott amire számítottam.

-Liam?-kérdeztem

-Ébredj. Elaludtál.-mondta

-Mi?-kérdeztem

-Ébredj. Mennünk kell.

-Mi van?-kérdeztem-Hol van Finn?

-Megint Finnről álmodtál? Megint az autóbalesetet?

-Tessék?

-Nora ez nem vicces.-mondta

Felkeltem az ágyból.

-Liam hol van Finn? Ez nem vicces

-Nem viccelek. Már 2 hónapja csinálod ezt. A reggeli interjú után irány a kórház. Ez nem normális.-mondta

Amíg nem tudom mi folyik itt csinálom azt ami itt a dolgom. Körülnéztem. Kimentem az ajtón. Fürdő. A cuccaim ott voltak. Találtam magamnak ruhát is.

Liam is elkezdett készülődni. Én leültem az ágyra és elkezdtem a laptopom böngészni. Beírtam a saját nevem a keresőbe.

Nora Culm. 26 éves újságíró. A híres One Direction együttes egyik tagjának, Liam Paynenek a felesége. 7 éve ismerik egymást és 4 éve házasok. Egy bárjuk is van közösen amit főleg Nora vezet Liam távollétei miatt.-így kezdődött a cikk.

Atya ég. Komolyan 4 éve házas vagyok. 22 évesen megházasodtam. Nézegettem a képeket a jó hír az volt hogy Markussal barátok voltunk viszont Pálmáról semmi képet nem találtam.

Kezdtem rosszul lenni.

-Gyere. 20 perc múlva kezdünk.-mondta Liam és felém nyújtotta a kezét

Érte nyúltam de ahogy felálltam összecsuklottam. Reméltem ha újra kinyitom a szemem újra otthon leszek Pálmával nevetgélünk és Markussal az esküvőm szervezhetem de amikor kinyitottam a szemem egy mentőben voltam.

-Maradjon velem hölgyem.-szorította a kezem egy mentős.

Pislogtam.

-Ben hogy a másik nő és a férfi?-kérdezte a mentős

-A nő jó életjeleket mutat de ájult a férfi van a legrosszabb állapotban. 5 perc és a kórházban leszünk.-mondta a sofőr gondolom

Legördült egy könnycsepp.

-Nyugalom hölgyem a barátai is jól lesznek.-paskolta a kezem a mentős

Felmutattam a másikat.

-A férfi a vőlegénye?-kérdezte

Bólintottam.

-Megteszünk érte mindent. De maradjon velünk.-mondta a mentős

Egy másik hang is megszólalt.

-Összeomlik.-mondta

Újra sötétség. Aztán újra világos. De nem mentőben voltam hanem egy vizsgálóasztalon.

-Mrs. Payne. Hogy van?-kérdezte az orvos

-Majd szétrobban a fejem.

-Rendben. Egy két rutin kérdés. Mi a neve?

-Nora Culm.

-Mikor született?

-1993. augusztus 31.

-Hol lakik?

-Csillagköz 606.-mondtam

-Önnek kije Liam Payne?

-Az állításuk szerint a férjem de nem. Nekem más a férjem.

-Ki?

-Finn.

Bejött Liam.

-Attól tartok uram a feleségének részleges amnéziája van.

-Tessék?

-Tudja a leánykori nevét a születési dátumát. Szülei neve?

-Angela és Chris Culm. Van egy bátyám Jason.

-Ez is stimmel. Nem volt a közelmúltban valami nagy horderejű veszteség ami stresszt okozhatott.

-4 hónapja elvetélt. 2 hónapos terhes volt.

Odakaptam a hasamhoz.

-Igen az láttam. Meg ha jól látom ideg összeroppanás miatt is volt már kórházba szállítva.

-Igen. A szülei 2 éve haltak meg autóbalesetben.

-Nem. Az nem lehet. Én mentem tegnap este autóval ünnepelni Finn és Pálma is bent voltak és karambolóztunk.

-Ki az a Pálma?-kérdezte az orvos

-Gyerekkori barátnője. Itt él Los Angelesben. Talán 5 éve veszhettek össze és megszakítottak minden kapcsolatot.

-Nem. Pálmával egy ikerházban lakunk.-mondtam

Liam odajött.

-Ne hazudj.-mondtam és sírtam-A szüleim nem haltak meg.-sírtam

Liam leült az ágyam szélére és átölelt. Először ütöttem de aztán odabújtam és sírtam. Bele kellett törődnöm hogy az eddigi világ amiben éltem egy hazugság.

-Rendben. Jobb lenne ha hazavinné. Mesélne az életéről és a hölgy kivenne egy kis szabit.

Liam még beszélt pár szót az orvossal.

Hozott egy nővér nekem tolószéket.

-Nem kell köszönöm.-mondtam

Liam átkarolt.

-Biztos nem kell?

-Biztos. Menjünk haza.-mondtam

Átkarolt és kimentünk. Rengetegen vártak ránk. Kiabáltak de én nem is figyeltem. Liam besegített a taxiba és hazamentünk.

Főztem egy kis kaját és csendben leültünk ebédelni.

-Neked nem lenne dolgod?-kérdeztem

-A feleségem mellett a helyem.-mondta Liam és megfogta a kezzem

Megszorítottam.

-4 hónapja nem nagyon hagyod hogy hozzád érjek.-mondta

-4 éve vagyunk házasok?-kérdeztem

-Igen. Hawaii-n házasodtunk össze. Csak a család volt ott a fiúk meg Markus.

-Hogy jött Hawaii?

-nem akartál nagy esküvőt. Akkor még nagyon szerelmes voltál.

-Voltam?

-Mostanában nagyon eltávolodtunk.

Hogy lehetek ennyire érzéketlen?-tettem fel magamban a kérdést

-Ez a 4 hónap biztos nagyon nehéz volt. Egy gyerek elvesztése mindig nagyon nehéz. Ígérem jobb feleség leszek csak segíts újra visszatanulnom az életünkbe. A fiúk is megházasodtak?

-Igen. Harry és Niall még nem. De Zayn és Perrie előttünk egy évvel Louisék pedig tavaly.

Elmosolyodtam.

-Újságíróként dolgozol már nagyon régóta valamint táncolsz. Imádod.

-Meg kell mutatnod hol.

-Később elviszlek. A bárba is el kell mennünk úgyis.

-Hogy kérted meg a kezem?

-Egy párizsi koncerten voltunk és odarepültél mert találkozni akartunk és akkor letérdeltem a hotelben. Asszem 1 órán át sírtál a fürdőben és nem tudtál megszólalni. Azt hittem a következő géppel hazamész és szakítunk. Ott ültem a fürdő előtt és akkor kijöttél és azt mondtad igen. Nagyon boldogok voltunk.

-Most is az vagyok. Mert itt vagy nekem te.-mondam

Megebédeltünk. Liam elpakolt utána leültünk hogy videókat és képeket mutasson. Lassan képbe kerültem az életemmel. De még mindig nem akartam elhinni hogy ez a valóság.

Később elmentünk a bárba aztán Liam elvitt a táncstúdióba ahol táncolok általában.

Bemutatott a többieknek és elmondta hogy mi a helyzet. Mindenki megértett.

Liamnek el kellett mennie egy autogramm osztásra szóval megadta a címünket hogy haza tudjak menni de ha nem menne vagy baj lenne hívjam fel. Benne van a telefonomba a száma. Ki gondolta volna hogy a férjem száma benne van a telefonomba.

Úgy gondoltam nem árthat egy kis tánc. Bekapcsoltam a hifit a gondjaimat pedig ki. Nem vettem észre hogy figyeltek.

-Jól mozogsz.-mondta a hang a hátam mögül

-Köszönöm.-mondtam meg se fordultam csak pakoltam

-Valahonnan ismerős vagy.-mondta a srác

Megfordultam

-Finn.-mondtam elhaló hangon

-Igen. Honnan tudtad?-kérdezte

Odamentem és megfogtam az arcát.

-Tehát igazi vagy?-kérdeztem

-Ez kicsit ijesztő.-mondta

Észbe kaptam.

-Bocsánat. Ez furcsán fog hangozni de rólad álmodok már egy ideje.

-Oh igen. Furcsán hangzik. Finn Harries.-nyújtotta előre a kezét

-Bocs. Nora Culm. Vagyis ha jól tudom inkább Nora Payne.

-Ha jól tudod?

-Kisebb emlékezet kiesésem van úgyhogy az elmúlt 6-7 évre nem emlékszem.

-Huh.-mondta-És rólam álmodsz? Ugye tudod hogy ez nagyon betegül hangzik?

-Nekem mondod? De miért beszélgetek veled?! Megyek.-mondtam

Felkaptam a táskát elköszöntem a többiektől és kiviharzottam. Kint eleredt az eső. Elővettem a lapot amire Liam felírta a címünket.

Alig bírtam kiolvasni.

-Bocsánat. Nem akartam tolakodó lenni de valahonnan ismerős voltál.

-Valószínű mert a One Directionben énekel a férjem.

-Liam Payne felesége vagy.

-Ezt állítják. Tudod milyen rossz hogy az a világ amit valóságosnak hittél csak egy álom és ez a szar a valóság?-kérdeztem

-Megiszunk egy kávét?-kérdezte

-Igen.-mondtam

Beültünk egy közeli kávézóba. Beszélgettünk, mesélt az életéről és én is az állítólagos életemről. Végül hazavitt a megadott címre. Megadta a számát.

Felmentem a lakásba. Lefürödtem és befeküdtem az ágyba.

Interneten barangoltam. Nem tudom hogy de megtaláltam Pálma címét. Interneten. Segítség kell.

Elővettem a cetlit amit Finn adott. Nem gondolkoztam csak tárcsáztam.

-Háló.-szólt bele

-Szia. Nora vagyok. Egy 20 perce tettél ki.

-Szia. Máris hiányoztam?

-Vicces. Egy szívességet szeretnék kérni.

-Hallgatlak.

-Lenne egy cím. Nem akarok egyedül elmenni.

-Szeretnéd ha elkísérnélek?

-Valahogy úgy.

-És a férjed?

-Ki tudja merre mászkál. Elkísérsz?

-Persze. Készülj el. Visszamegyek érted.

-Nagyon köszönöm.

-nincs mit.-mondta

Letettem.

Felöltöztem. Felhívtam Liamet de nem vette fel. Írtam neki smst. Elmentem egy barátommal kávézni. Hátha valamire visszaemlékszem. Szeretlek.

Lerohantam. Még mindig esett az eső. Álltam a ház előtt. Beültem a kocsiba ahogy megérkezett.

-Mi a cím?-kérdezte Finn

Átnyújtottam a cetlit.

-Tudom merre van. Akkor gyerünk. Egyébként kit látogatunk?-kérdezte Finn

-Egy gyerekkori barátnőmet. Válaszok és magyarázat kell. Ő az aki meg tudja adni.

Csendben autóztunk az esőben.

-Voltál már igazán szerelmes?-kérdeztem

-Nem. És te?

-Nem. Egyszer. Álmomban.

-Honnan tudtad hogy szerelmes voltál igazán?

-Mert azt éreztem mindenemet odaadnám neki. És mert még akkor sem mondtam nemet amikor már 3-4 éve nem láttam. Találkoztunk Indiában egy tuktukban voltunk együtt a testvére lekamerázott minket véletlen és még akkor is azt éreztem ő kell. Mert amikor először megláttam tudtam ő kell pedig kettő volt belőle. És a legfőképp mert elengedtem hogy utána újra visszataláljon hozzám. Túlságosan szerettem hogy elengedjem örökre. Mégis elengedtem mert ez volt neki a jó. De visszatalált. És összeházasodtunk.

-De?

-De úgy tűnik felébredtem. ÉS egy kevésbé vonzó világba csöppentem. De ha rajtam múlik és ez tényleg a valóság akkor szebbé teszem.

-Miből gondolod hogy ez nem a valóság?-kérdezte ekkor már egy ház előtt parkolva

Megcsókoltam.

-Abból hogy az én általam gondolt valóságban is ugyan így csókolsz. És Indiában is így csókoltál ahogy akkor is amikor megkérted a kezem az én valóságomban. De mivel ez a valóság nem történt semmi ezek közül.-mondtam és kiszálltam

Bekopogtattam. Finn megállt mögöttem.

Nyílt az ajtó.

-Nora?-kérdezte Pálma

-Pálma?

-Mit keresel itt? Ki ez a férfi?

-Téged kereslek. Állítólag amnéziás vagyok de szerintem csak álmodok. Nem létezik hogy mi nem beszélünk minden nap és nem létezik hogy nem voltál az esküvőmön. Segíts. Fel akarok kelni.-sírtam és a nyakába borultam

-Jó. Gyertek be.

Bent leültünk a nappaliba. Elmeséltem Pálmának mindent amíg Finn kint telefonált.

-Elég felépített az a világod. De nem tudom hogy-hogy ébredhetnél fel.

-Egy erős áramütés. Ha mondjuk kómában vagy akkor az újraélesztő szerkezet jó lenne külső behatásnak. Attól biztos felébredsz.-mondta Finn

Fogtuk magunkat elautóztunk egy kórházba. Kerestünk egy üres kórtermet ahol volt defibrillátor és készen álltunk arra hogy visszalökjünk engem a valóságba, Sírtam. Megöleltem Pálmát.

-Sose hagyd hogy valami közénk álljon.-mondtam

Finn felé fordultam.

-Találkozunk odaát szerelmem.-mondtam és megcsókoltam

Pálma fogta a defibrillátort és kiütött.

Amikor kinyitottam a szemem újra kórházban voltam azzal a kivétellel hogy az ágyam mellett anyu apu és Jason állt.

-Kislányom.-mondta anyu

-Ugye nem álmodok?-kérdeztem

-Ha az újraélesztés neked álom.-mondta Jason

-Fiam.-mondta apu

Mosolyogtam ami fájt.

-Pálma? Finn?

-Pálma ott van melletted. Jól lesz. Efka éjjel nappal itt volt.

-Mióta vagyok itt?

-3 napja.

-Finn?-kérdeztem

Apuék összenéztek.

-Nem. Az nem lehet.-sírtam