Ne veszekedjetek jobb a békesség

Tyler volt az első. Én addig kint járkáltam és Finnre gondoltam. És lám megcsörrent a telefonom és ő keresett.

-Túl vagy már rajta?-kérdezte

-Nem. Tyler most van bent. Mintha a fogászaton lennék. Teljesen görcsben van a gyomrom.

-Nyugodj meg. Képes vagy rá. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Ez ad erőt, hogy ne adjam fel. Meg kell csináljam az interjút hogy legyen állásom.

-Ez a beszéd.Most leteszem mert Tyler pár perc és kijön.-mondtam

-Rendben. Délután Jack átmegy hogy hozzon nekem ruhát. Mert azt mondta elvitted őket.

-Igen. Nem akartam nálatok nekiállni mosni. Otthon kimostam mindent. Ha Jack beugrik érte odaadom neki. Mit mondtak az orvosok?

-Vasárnap kiengednek. Hozzátok mehetek?

-Persze. Én is így gondoltam. Meglepetést tartogatok neked.-mondtam

-Alig várom.-mondta

-Na jó. Leteszem. Szeretlek. Szia.

-Szia drága.-mondta és letette

Tyler kijött.

-Milyen volt?-kérdeztem

-Nagyon jó. Még mindig remeg a kezem. Remélem nekik sem volt rossz.

-Jó interjúztató vagy. Biztos nagyon jó voltál. Majd megkérdezem. Most viszont megyek.

Bementem. Bob fogadott.

-Jó látni is. Nem Csak a hangodat hallani. Gyönyörű vagy.-mondta és megölelt

-Te sem panaszkodhatsz. Jól nézel ki.

-Köszönöm. Készen állsz?

-Nem. De hajrá.-mondtam

Átmentünk egy függönyön. A fiúk ott vártak.

-Nora.-kiabált Niall

Megöleltem

-Örülök hogy újra láthatlak titeket.-mondtam

Sorban megöleltem Harryt Zaynt és Louis. Liam állt a végén.

-Mondhatom azt hogy nem adok interjút?-fordult Bobhoz

-Mondhatod. De én akkor nem tudom megcsinálni az interjút és elvesztem az állásom ami azt jelenti nem fogom tudni kifizetni a kocsi javítását, a házam felújítását ja és az esküvőmet sem tudom. Szóval kérlek tegyük félre az ellentéteket.-mondtam

-Engem nem érdekel az hogy mit tudsz kifizetni vagy mit nem.-mondta

-Haver. Hagyd már rá. Nora próbál kedves lenni. Múltkor rendesen megszorongattad a bárban mégse jelentett fel vagy valami. Már rég továbbléptetek. Ne pattogj.-mondta Zayn

-Beszéljünk.-mondtam Liamnek

-Ne veszekedjetek, jobb a békesség.-mondta Niall

-Csak megbeszéljük.-mondtam

-10 perc szünet fiúk.-mondta Bob

Beültünk egy sarokba Liammel.

-Figyelj én imádlak titeket és nem akarok veled veszekedni. Nehéz hetem volt. Múlthéten autóbalesetünk volt. 3 napig kómában voltam. Szóval igazán nem akarok veled veszekedni. De Zayn és mondta továbbléptünk. Te is én is. Mi a baj?

Liam nagyot sóhajtott.

-Csak annyi hogy azt látom neked milyen könnyű én meg szenvedek hogy legyen egy kis magánéletem.

-Tudtad jól hogy ez nem lesz könnyű. Velem se volt. Sosem lesz az. És nehogy azt hidd hogy nekem könnyű?! 3 munkahelyen dolgozok, szervezem az esküvőm és per pillanat aludni sincs időm mert a kórház a munkahelyeim és anyuék háza közt ingázok. Beköltözni csak hónapok múlva tudok a kibővített átalakított házamba. Semmi sem könnyű. Felnőtt fejjel ezt nem fogtad még fel?

-Veled annak tűnt.

-Veled is. De sosem volt az. Mennyit harcoltunk. És én szívesen segítek neked bármiben. Tényleg de jobb a békesség.

-Azt hittem utálsz.

-Nem. Meghívtalak titeket vacsorázni mára.

-Mikor?

-Bobot felhívtam.

-Azt mondta van egy vacsorameghívásunk de nem mondta hogy te vagy az. Szerintem a fiúk is benne vannak. Egyébként mikor jegyeztétek el egymást?

-Valahogy múlthét csütörtök magasságában. Kicsit meg vagyok kavarodva. De akkor Szent a béke?-kérdeztem

-Hát hogyne. És valahogy kárpótollak azért amiket csináltam.-ígérte

-Felejtsük el. Elég sokat szenvedtünk.-mondtam

Megöleltük egymást. Rossz érzésem támadt. De nem foglalkoztam vele. Lement az interjú. Utána megbeszéltük hogy este átjönnek. Tylerrel elmentünk bevásárolni utána nálunk főztünk.

Olyan jó érzés volt. Vasárnap Finn is hazajött. Boldogság volt a négyzeten. Úgy 4 napig. Aztán Finnek elege lett abból hogy én soha nem vagyok otthon ő viszont folyton. Folyton összevesztünk mindenen. Egyik este épp Tylerrel iszogattunk amikor megcsörrent a telefon.

-Az emlegetett madárka.-mondtam

-Lehet békülni akar.-mondta Tyler

-Elegem van Finnből. Már Pálmának panaszkodni sem merek. Az esküvőről ne is beszéljünk. Lassan kétségbe vonom azt hogy ő az igazi.

-Ne mond ezt. Ez csak egy hullámvölgy.

-Megint ő hív.

-Vedd fel.

Bólintottam.

-Mond.-szóltam vele

-Merre vagy?-kérdezte de nem fenyegetően hanem inkább mint aki halálra van rémülve

-Tylerrel beszélgetünk egy bárba. Mi baj van?

-Haza tudsz jönni?

-Mi történt?

-Beszélnünk kell.

-Indulok haza.

Letettem.

-Mit mondott?-kérdezte Tyler

-Beszélnünk kell. Úgyhogy hívjunk egy taxit és indulás.-mondtam

Mire hazaértem minden párbeszéd lepergett az agyamban. Pánikoltam. Finn épp felállt a kanapéról.

-Végre itt vagy. Ülj le.

-Ne Finn. Eddig ültem. Inkább állok. Miről szerettél volna beszélni?-kérdeztem

-Légyszíves hallgass meg.

-Azt csinálom. Mond

-Tudod mostanában sokat veszekedtünk. Minden miatt.

Várakozóan néztem.

-Egyszerűbb ha kinyögöm. Lefeküdtem a nővérrel a kórházból. De csak egyszer.

-De csak egyszer? Ez mentségnek szántad?

-Nem de..

-Nincs de Finn. Eddig az utolsó pár napban győzködtem magam és elhittem hogy ez csak egy hullámvölgy túl jutunk rajta de ezt nem tudom elfogadni.

-Nem tudod elfogadni? Sosem vagy itthon ha mégis hullafáradtan dőlsz be az ágyba. Rám időd sem jut. Mikor voltunk úgy igazán együtt?-kaibált

-Ne neked álljon még feljebb. Itt én vagyok az aki a sértett.

-Mindig csak magadra gondolsz. TE te és te.

-Szóval én vagyok a hibás amiért te nem bírtál a gatyádban maradni?-sírtam-Én vagyok a hibás amíg én a közös jövőnkért dolgozok addig te félredugsz? Takarodj a szemem elől. Nem akarlak látni. Soha többet.

Lehúztam az ujjamról a gyűrűt és a kezébe adtam.

-A cuccom?-kérdezte Finn-NE tegyél ki Nora. Megbántam.

-Majd Jacknek odaadom.

Nagyon sírtam. Kitoltam Finnt az ajtón. Szembe állt. Láttam hogy ő is mindjárt elsírja magát. Becsuktam az orra előtt az ajtót aztán leültem az ajtó elé és felhívtam Pálmát.

-Szia szerelmem. Mi újság?

-Gyere el hozzám.-sírtam

-Mi baj?

-Lefeküdt a nővérrel.

-Finn?

-Igen.-sírtam

-Megyek szerelmem. Ülök a kocsiba és megyek.