Irány haza

Reggel puffanásra keltem.

-Mi a.....?-kérdeztem

-Bocs. de nem férek bele a bőröndömbe.-mondta Tyler

-Mennyi az idő?-kérdeztem

-Fél 10.

-Minek keltél fel ilyen korán?-kérdeztem

-Mert nem férek bele a rohadt bőröndömbe. És nem tudom hazavinni a dolgaimat.-kiabált Tyler

Kikeltem az ágyól. A hotel kellemesen felfűtötte a szobákat.

-Nagy valószínűséggel én se fogok beleférni a bőröndömbe. Vagy veszek még egyet vagy Jacket és Finn megkérjük hogy hozzák haza ők. Csak semmi pánik baby.-mondtam

Így elkezdtem én is pakolni.

-Úgy néz ki kicsi bőröndöt hoztam. Veszek egy kézi utazótáskát és abba belepakolunk.

-Biztos?

-Persze. Utána azt többször tudom használni. Na inkább amit tudunk még tuszkoljunk be a táskákba.

Kopogtattak.

-Nyitom.-mondta Tyler és felpattant a bőröndről.

-Ne.-kiabáltam mert épp próbáltuk becipzározni a bőröndjét. De olyan sok minden volt benne hogy ahogy Tyler felállt kilőtt a bőrönd.

Tyler épp nyitotta az ajtót mikor kilőtt a bőröndje. Kinevetett.

-Áá nem vicces.-siránkoztam

Finn jött be 2 zacskóval.

-Hát ti meg mit műveltek itt korán reggel?-kérdezte és lerakta a komódra a 2 zacskót.

-Próbálunk pakolni de túl sokat vásároltunk.-mondtam miközben feltápászkodtam a 2 ágy közül.

-Hoztál reggelit?-kérdezte Tyler csillogó szemekkel

-Igen. tegnap megígértem Norának.-mondta

-Az én hősöm.-mondtam és odamentem a 2 zacskóhoz

-Nem tudtam mit ennétek szóval amit úgy gondoltam finom abból hoztam.-mondta Finn

Leültünk enni. Utána felöltöztünk és elindultunk hogy találkozzunk Zoeval és Louise-sal. Finn már az elején leszakadt. Vagyis inkább lemaradt. Egyre többen lettünk. Becsatlakozott Ben majd Louis. Jack is befutott.

Épp a Lushban voltunk szagolgattunk az illatos fürdőgolyókat amikor megcsörrent a telefonom.

-Szia Miky. Mi újság?-szóltam bele a telefonba

Miky az egyik táncos volt a stúdióból.

-Nagy baj van.

-Mond.

-Kitty kificamította a bokáját és nem tud fellépni.

-Egy nektek ma van fellépésetek kettő hogy tudok segíteni?

-Vagy 30 perc alatt át kéne variálni a táncokat vagy szerezni nekünk valakit aki tudja is a koreográfiát.

-Öööööö. Egyik sem lehetséges. 30 perc alatt két koreográfiát lehetetlen átvariálni. Másrészt Los Angelesben nincs senki aki tudná a koreográfiát.

-Ki mondta hogy LA-ben. Londonban van a fellépés.

-Miért nem ezzel kezdted?

-Nem gondoltam fontosnak. Tudsz valakit Londonban?

-Miky gondold már át eddig miért nem volt óránk. Miért nem voltam a stúdióban.

-Elutaztál. Még Londonban vagy?

-Persze. Ha mondod a címet odamegyek. Bár kicsit nagy társasággal vagyok de akkor addig lerakom őket valahol.

Miky lediktálta a címet.

-Na gyerekek. Változás állt be a tervbe. Ki kell húznom a csapatom a pácból szóval mondjátok hova ültök be és akkor ott találkozunk.-mondtam

-Megnézünk.-mondta Zoe

-Én minden nap látom szinte táncolni de én is meg akarom nézni.-mondta Tyler

-Aki akar jönni akkor jöjjön.-mondtam

2 taxiba ültünk és elmentünk a megadott címre.

Miky kint várt minket.

-Nem is vagytok annyian. Hátul megyünk be.-mondta

Bementünk hátul az öltözőbe.

-Fellépő ruha?-kérdeztem miközben levettem a kabátom

-Itt van.-mondta Miky-Életet mentesz.

-Tudom. És ezért még tartozol mert ez az utolsó estém Londonban a barátaimmal. Holnap repülők vissza. Na ezt átveszem utána át szeretnék beszélni pár lépést.

Az egész fellépő ruha egy magasított derekú kisgatyából vagy inkább "bugyiból" és egy topból állt. Ja meg egy térd fölöttig érő csizmából.

Jó erősen feketével kihúzták a szemem és kaptam sötét lila rúzst.

-Na akkor.-mondtam és beléptem az öltözőbe

Megállt a beszélgetés.

-Ez a domina énem.-mondtam.-Nem sűrűn látni.-mondtam

-Az biztos.-mondta Finn

-De az biztos hogy egy ostor és bilincs még hiányzik a kezedből.-mondta Tyler

-Haha. Ideje kimennetek a nézőtérre. Még pár emelést át kell venni.

Miky odajött.

-Egyet megmutattok?-kérdezte Louis

-A hátradobósat.-mondta Miky

A lényege hogy a válla fölött "hátradob". Igazából a táncosok rakatták bele. Én nagyon féltem ettől a mozdulattól.

-Vigyázz rá.-mondta Finn Mikynek

-Persze.-mondta Miky

2 számmal léptünk fel. Egy domina számmal és egy normális párossal.

Miután lementek a számok felhívták a csapatokat a színpadra. Persze mi nyertük meg. De szerintem ez a "haláli" forgásoknak és dobásoknak volt az eredménye.

Gyorsan felvettem a nadrágom a pulcsim a cipőm és a kabátom. Le se vettem a fellépő ruhát.

Kaptam egy smst.

Hallottam te ugrottál be helyettem. Sajnálom hogy nem lehetek ott és nagyon sajnálom hogy Mikyvel megszegtük a szabályt. Ha gondolod kilépek a csapatból. Kitty

Ezt nagyon nem értettem ezért felhívtam. Kiderült a szabályaimat megszegve összefeküdtek aminek persze nem lett jó vége. Mert összevesztek és szakítottak.

Bementem az öltözőbe. Miky a kanapén ült. Mindenki ott volt. Megfogtam a fülét és kihúztam az ajtó elé.

-Mégis mit képzelsz magadról?-kérdeztem. Nagyon felidegesítettem magam.

-Neked meg mi bajod van.

-Egy a szemembe hazudsz. Kitty nem azért nem jött mert kiment a bokája. Kettő az elején leszögeztünk pár szabályt.

-Hát itt vagyunk.-sóhajtott Miky

-Nekem te ne sóhajtozz. Mit mondtam az elején?

Miky csak nézett.

-Tudod jól hogy ez egy verseny csapat. Miért csinálod ezt velem. Arról volt szó hogy távol maradtok egymástól. Ha mégsem és ez miatt megromlik a csapat teljesítménye ki lesznek rakva a szexelők. Ezt az egyet kértem.

-Pont te beszélsz?

-Ne neked álljon feljebb. Nem én vagyok az aki rohadt telhetetlen. Aki nem bír egy ember mellett megmaradni. Mindenkit fel kell próbálnod mert te vagy Miky a nagymacsó.

-Nem tudom ki taszítja el az embereket maga körül. Barátaid sem maradtak akkora egy begyepesedett kurva vagy.-kiabált Miky

Megpofoztam.

-Nem tűröm hogy lekurvázzanak. LA-ben nem akarlak a tánctermem környékén meglátni. Soha többet. Menj és éld az életed. Soha de soha nem akarlak látni.-mondtam

Mindenki minket nézet.Folytak a könnyeim. De erős vagyok. Letöröltem őket.

-Mehetünk?-kérdeztem a többieket.

Mindenki csak nézett.

-Megyünk vagy még szeretnétek maradni?-kérdeztem

-Ja. Menjünk.-mondta végül Louise

Fogtuk a dolgaink és átültünk egy étterembe.

Már végeztünk igazából az evéssel. Kultúráltan beszélgettünk.

-Nora. Megengedsz egy kérdést?-kérdezte Jack

-Ha nem a begyepesedett kurvára akarsz rákérdezni csupa fül vagyok.-mosolyogtam

-Szerintem nem vagy az. Én inkább az a csapattagjainkkal nem szexelünk dolog érdekel. Miért?

-Túl egyszerű. Munkában is ha lefekszel az egyik munkatársaddal utána ha csak futókaland marad elég gázossá válik a helyzet. Na ez a táncban duplán előjön. Ott együtt mozogtak. Egymás rezgéseit érzitek. Most ez perverzül hangzik de olyan mint a szex. Egymással mozogtok. Egymásra vagytok hangolva. Átveszitek egymás rezgéseit. Ha az egyiknek rossz a kedve..

-A sezx felvidít.-mondta Marcus

-Igen. Viszont hagyjuk a szexet. A tánc is felvidít de ha olyannal táncolsz akivel kínos a helyzet nem sül ki belőle. Tehát te sem fekszel le az ex esetleg ex ex barátnőddel. Remélhetőleg. Nem tesz neked jót lelkileg. És a táncban ha egy kicsit is rosszul csináltok valamit rossz fogás rossz helyen emeled meg bénulással is járhat. Nem azért hozok szabályokat mert féltékeny vagyok rájuk. Én tőlem életre halálra szexelhetik magukat de ne menjen a másik rovására. Ennyi a magyarázat. És Miky megígérte hogy ő soha. Mi egy család vagyunk. És még neki állt feljebb.

Átmentünk egy bárba szórakozni. Végül Tylerrel elbúcsúztunk mindenkitől és visszamentünk a hotelbe

Összepakoltunk a maradék cuccunk és lefeküdtünk aludni.

Alig bírtam este aludni. Reggel 1 órával hamarabb felkeltem mint ahogy kellett volna. Felhívtam Markust.

-Szia drága. Ma jöttök haza?

-Igen. Lehet egy kérdésem?

-Persze.

-Tényleg egy begyepesedett kurva vagyok?-kérdeztem

-Ezt Finn mondta?-kérdezte Markus

-Nem. Miky. De tényleg az vagyok?-kérdeztem

-Dehogy vagy. Az tény hogy kicsit visszavettél az őrületből hisz benőtt a fejed lágya.

-Markus ez így nincs jól.

-Látjuk rajtad. Pálma is hívott már hogy baj van veled.

-De az a baj hogy nem tudom hogy mi a baj.

-Na ez baj. Na jó. Régebben bevállalósabb voltál. Belevágtál mindenbe. Most meg csak a rohadt munkának élsz.

-Csak az álmaimat követtem.

-Elhiszem. De miről álmodoztál még kiskorodban? Hogy ilyenkorra már férjed és gyereked lesz.

-Az álom maradt.

-Lehetett volna férjed.

-Arról is tehetek de nem hibáztatom magam teljes mértékben.

-Ez a beszéd. Legyél egy kicsit bolond. Mondj igent dolgokra. Ne legyél olyan mint aki megélt már minden izgalmat. Csinálj valami őrültséget. Nem vagy te begyepesedett főleg nem kurva csak kicsit nagyon a munkádnak éltél.

-Köszönöm hogy vagy.

-Nincs mit. Szeretlek. Majd találkozunk ha hazajöttél de most megyek mert lassan kel a baba.-mondta

-Én is szeretlek. Mindenkit puszilok milliószor. Szia

-Szia drága.

Letettem.

Elkészültem és elpakoltam a cuccaim. Az interneten szörföztem. Tyler is nagy nehezen felkelt és elkészült. Fogtunk egy taxit és kimentünk a reptérre.

Volt időnk megreggelizni.

-Holnap már munka.-mondta Tyler

-Nem mintha Londonban nem azért jöttünk volna hogy dolgozzunk. Szóval holnap megint munka.-mondtam és belekortyoltam a kávémba

-Most mi lesz az esküvővel?-kérdezte Tyler

-Ez egy jó kérdés. Nem hinném hogy idén lesz. Majd nagyon max jövőre. De most azt sem tudom hogy állunk az eljegyzéssel. Mivel felbontottuk és én a gyűrűt vissza is adtam. Szóval most újra megpróbáljuk a kapcsolatunkat felépíteni aztán gondolom újbóli lánykérés vagy nem tudom. Jusson el egyáltalán oda hogy újra együtt vagyunk.

-Mert nem vagytok újra együtt?

-De. Csak még nem érzem azt. Elviselnék egy vacsorát vagy egy sima randit. Virágot. De ahogy hazaértünk szükségem lenne egy Wellness napra.

-Látszik rajtad hogy rád férne.

-Nem csak rám. A tegnap reggeli akciód a bőrönddel elég durva volt. Idegileg kikészültünk.-mosolyogtam

-Az biztos.-mondta Tyler

Nevettünk.

Hazafelé a gépen elaludtam. Teljesen kimerültem. A reptéren elbúcsúztunk. Én haza taxiztam vagyis anyuék üres házába és kidőltem.

Van még remény

Másnap későn keltem, nagyon rosszul aludtam de nem rosszabbul mint Tyler. Kint esett az eső és fújt a szél. Találkozót szerveztem Zoeval és Louisesal.

Így hagytam Tylert szenvedni a másnapossággal én pedig melegbe bugyolálva elindultam a találkahelye felé. Nagyon jó napot töltöttem a lányokkal. Rengeteget vásároltam. Vettem az otthoniaknak ajándékot de főleg magamnak. Hisz megérdemlem. Utána csináltunk pár videót. Délután visszataxiztam a hotelbe ahol elkezdtem szerkeszteni a videóimat közben anyuval beszéltem telefonon.

Tyler, miután felraktam youtubera a videókat, kirángatott az ágyból.

-Készülj. Meglepetésem van. Bulizni megyünk. És van egy vagyis 2 meglepetésem.-mondta és kinyitotta az ajtót

Tina és Frida álltak ott. A régi munkatársaim.

-Ma mi 5-en.-mondta Tyler és behúzta Troyt- Elmegyünk bulizni. Készüljünk.-tapsolt

Most volt kedvem bulizni. Melegen de csinosan felöltöztem. Kisminkeltem magam és indulásra készen álltam.

Taxit fogtunk. Először egy bárba mentünk ahol megalapoztuk az estét. Már énekelve és táncolva mentünk át a másik helyre. Amikor megláttam hova megyünk megálltam.

-Mi az Nora?-kérdezte Troy

-Ez az a hely ahol megismertem Finnt.-mondtam

-Kit érdekel. Bulizni jöttünk nem nosztalgiázni.-kiabálta Tina aki már nem volt szomjas

Bementünk. Legurítottunk még 1-1 koktélt és bevetettük magunkat a táncparkettre. Már egy ideje ott voltunk amikor megakadt a szemem 2 srácon az ajtóba. Félrehúztam Tylert.

-Na jó. Ez kinek az ötlete volt?-mutattam az ajtóra

-Nem tudom mire gondolsz.

-Arra hogy itt van Finn és Jack.

-Finn ragaszkodott hozzá hogy iderepül de úgy volt hogy holnap jönnek de ha jól tippelek Frida vagy Tina kiadott. Beszélj vele.

-De Tyler. Azért jöttem hogy felejtsek.

Tyler nevetett.-Ez ugye csak egy vicc akart lenni mert London nem épp alkalmas a felejtésre a te esetedben és tegnap már hazamehettél volna mert nincs igazán már munkánk. Mert besűrítettük a sok munkát 2-3 napba. Szóval..-mondta Tyler

Elébe megyek a dolgoknak.

-A hotelben találkozunk.-mondtam Tylernek. Adtam neki egy puszit.

Odamentem a fiúkhoz vagyis a kis csapatunkhoz mert a fiúk már odacsapódtak.

-Van a közelben egy kávézó.-mondtam Finnek

-Menjetek. Itt a másik kulcs.-mondta Tyler

Kicsit instabilak voltak a lábaim. Kénytelen voltam Finnbe kapaszkodni.

Beültünk a közeli kávézóba és órákon keresztül beszélgettünk. Néha kicsit hangosabban néha megtörten. Végül ha jól emlékszem 3 óra beszélgetés után tehát hajnali 4 fele zárni készült a hely. Felöltöztünk és nekiindultunk az éjszakának.

-Én nem azt mondom hogy utállak csak megbántottál. De ha te is úgy gondolod hogy képesek vagyunk akkor kezdjünk neki újra.-mondtam miközben a hotel felé sétáltunk.

-Az én részemről oké. Mindennél jobban szeretném újrakezdeni.-mondta Finn

-Szeretnék bízni benned és szeretlek annyira hogy adjak magunknak egy esélyt.-mondtam

Finnbe karoltam mert nagyon fáztam és eleve fájt a lábam a cipőmben. Visszakísért a hotelbe. Én felmentem ő pedig egy taxival hazament. Felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyba. Reggel 10-kor csörgött az óra. Ideje volt felkelni.

Troy is ott marad de se ő se Tyler sőt én se néztünk ki épp frissnek és üdének.

-Mára mi a program?-kérdezte Tyler

-Túlélni.-mondtam és nevettem

-Kibékültetek?-kérdezte

-Úgy tűnik.-mondtam-Ma Louissal Bennel és Stevevel találkozok. Kávézunk egyet. Fél óra múlva indulnom kell. Még el kell mennem valahogy. Nem vagyok biztos benne hogy eljutok oda és nem tudom a címet szóval taxit se tudok hívni.

-Mit beszéltetek meg Finnel?

-Majd telefonálunk. De szerintem ma még találkozunk.-mondtam

Felöltöztem. A telefonom folyton csipogott.

-Megbolondult a telefonom.-mondtam

-Csak kiakad a sok twit-től.

-Mindenki az kéri csináljak egy Ask Fora videót.

-Hívd fel Finnt. Biztos megcsinálja veled.

-Kössz Tyler. Nem hinném hogy megcsinálom.

-Ugyan már drága. Legyél okos. Ha beleegyezik. Beszéljetek. Kérdezd meg. Te vagy a párkapcsolat szakértő.

-Pffffffffffffff. Vicces vagy. Na jó.-mondtam és felhúztam magassarkú bokacsizmám.-Megyek. Majd találkozunk. Puszi fiúk.

Lent leintettem a taxit bemondtam a címet és vártam.

A fiúk már ott voltak.

-Sziasztok.-köszöntem

-Nora.-mondta Louis

Mindenkit megöleltem.

-Hihetetlen. Rég láttalak titeket. Bár senki semmit nem változott.-mondtam-Csak öregebben lettetek.

-Te sem leszel már fiatalabb.-mondta Steve

-Sajnos nem. Sok mindent másképp csinálnék.-mondtam

Közben a pincér meghozta a kávém.-Köszönöm

-Mit csinálnál másképp?-kérdezte Ben

-Sok mindent. A kapcsolataimat az életem. Ki tudja hogy alakul most az életem ha nem költözök Los Angelesbe. Talán meg sem ismerlek titeket. Nektek nincs olyan amit megváltoztatnátok? Máshogy csinálnátok?-kérdeztem és ezzel egy igen izgalmas és hosszú beszélgetés vette kezdetét.

Már 3 kávét megittam sőt már egy szendvicset is megettem. Észre se vettük hogy Finn és Jack is befutottak.

-Sziasztok. Miről beszélgettek?-kérdezte Jack

-Őőő. Mit tennél másképp az életedbe?!-mondta Ben

-Tényleg Nora Finn. Ti hogy álltok az esküvővel?-kérdezte Louis

Finnre néztem.

-Na ez a dolog is ide tartozik.-mondtam-Úgy egy hónapja vagy talán egy kicsit több na mindegy. Nagyon összekaptunk. Ne kérdezzétek mint mert nem tudom nem emlékszem. A lényeg hogy mind a ketten nagyon elbaltáztuk. Több órán át veszekedtünk végül felbontottuk az eljegyzést. De Önző vagyok úgyhogy ha sikerül újra békességben élni akkor talán jövőre. De idén nem is lett volna hol mert a nagyimék telkén lett volna de nagyi mostanában betegeskedik szóval nem lett volna jó. De ott tartottunk hogy Steve nem eszi meg kiskorában azt a szem mit is?-kérdeztem

-Ja igen.-nevetett Steve és visszatértünk a beszédhez.

Finn leült mellém.

-Elmondhattad volna az igazat.-mondta

-Egyikünknek sem lett volna jó reklám. Ez egy jó fedősztori. Részben igaz is.-mondtam és megfogtam a kezét.-Mint mondtam önző módon szeretlek.-mondtam

Megcsókolt. Nagyon fáradt voltam.Hátra dőlve feszegettük a témát és valahogy áttértünk a foglalkozásokra és az iskolákra.

Megcsörrent a telefonom.

-Szia babám. Mi újság?-kérdeztem

-Megnézted az üzeneteid?-kérdezte Pálma

-Miért tettem volna? 4 órája egy kávézóban ülök. Meg eleve megőrült a twitter.

-Jövőhéten asszem az időpont nem fontos osztálytalálkozó lesz Seattleben.

-Ja. Ugye megyünk?

-Nem akarok.

-Ugyan már. Hozod Efkát.

-Átgondolandó. Te hozod Finnt?

-Nem tudom.-eltartottam a telefonom.-Finn szeretnél velem eljönni osztálytalálkozóra Seattlebe?

-Persze. Mikor? Hotelbe?

Ránéztem a telefonomra.

-Florida előtti hétvégén. És nem hotelbe hanem az ottani házunkba.

-Benne vagyok.-mosolygott

-Hallottad babám. Mi megyünk. Te vagy inkább ti?

-Ha te is én is.-mondta

-Jól van. Ezt megbeszéltük.

-Na jó. Megyek vissza mert épp egy fotósorozatot készítek.

-Jól drága. Majd beszélünk. Holnap után repülök haza.

-Én meg holnap utazok Párizsba egy munkára.

-Akkor ha visszajöttél találkozunk. Szeretlek. Vigyázz magadra.

-Rendben. Én is szeretlek. Pussza.

Letettem. Elkezdtem nézegetni a twitterem.

-Na mi újság?-kérdezte Finn

-Pálma holnap elutazik Párizsba egy munka vár rá. A twitterem meg megbolondult. Nézd.-mutattam

Majdnem mindenki az akarja hogy csináljunk egy Ask Fora videót. (Finn+Nora)

-Hát csináljunk.-mondta Finn

Így elbúcsúztunk és én Finn és Jack visszamentünk a hotelbe.

Felállítottuk a fényeket.

-Nézzük.-mondtam és elkezdtem a kérdéseket pörgetni.

Végül nekiültünk és 3 óra alatt megcsináltuk a videót. Jack elsietett egy találkozóra amíg én és Finn az ágyban szerkesztettük a videót.

Közben Tyler is befutott. Estére készen lettünk a videóval utána 3-an megnéztünk egy filmet.

Később beindultunk a városba. Beültünk egy bárba pár baráttal. Iszogattunk ettünk és jól éreztük magunkat. Aztán nekiindultunk az iroda felé. 0-24 nyitva van szóval bementünk. Először a fiúk gördeszka versenyt tartottak a folyosón. Utána gördeszkás kosárlabdát. Teljes kudarcba fulladt. Utána kifeszítettek egy kötelet hogy slacklining-oljanak.

-Gyere. Próbált ki.-mondta Jack

-Én nem csinálok ilyeneket. Főleg nem magassarkúban.-mondtam

Végül levetették a magassarkúm. Finn jött mellettem és fogta a kezem.

-Megy ez. Most nélkülem.-mondta

Egyedül csak a közepéig jutottam el utána lezuhantam.

Finn is odaállt.

-Fel tudtok állni egyszerre?-kérdezte Louis

-Miért ne?-kérdeztem

Finn velem szembe állt. Felrakta a "kötélre" a jobb lábát ahogy én is felraktam az én jobb lábamat a kötélre. Jobb kezeinket összekulcsoltuk. És felálltunk. Nagyon ingott alattunk a "kötél".

Pár másodpercig megtudtunk állni. Aztán két oldalra zuhantunk. Persze a fiúk tovább szórakoztak ezzel. Én és Tyler leültünk egy sarokba beszélgetni.

-Haza megyünk csinálnunk kell egy piszkos videót.-mondta Tyler

-A haza az azt jelenti hogy Los Angelesbe?-kérdeztem

-Igen.

-Mindjárt elalszok. Holnap tudod hova kéne elmenni?

-Hova?

-A Lushba. Meg el kéne menni egy utolsót vacsorázni meg inni az itteniekkel.

-Intézkedjünk.-mondta Tyler

Elővettük a telefonjainkat és akik itt voltak Londonba mindenkinek írt smst. Zoe és Louise holnap velünk töltik a napot. A többiek még változók.

-A fiúk is jönnek holnap után?-kérdezte Tyler de alig értettem mert félálomba beszélt

Megrántottam a fejem.

-Úgy látom ideje menni.-mondta Jack

Felkeltem. Felvettem a kabátom és a cipőm.

-Engem is.-mondta Tyler és felém nyújtotta a kezét

Felhúztam.

-Köszönöm.-mondta

-Na fogjunk egy taxit és irány a hotel mert állva elalszok.-mondtam

El akartam indulni de megtántorodtam.

-Mi az részeg vagy?-kérdezte Finn

-Megrészegültem a látványodtól.-mondtam

-Huhúúú.-huhogott Tyler-Pacsit csajszi.-mondta

Végül sikeresen összeszedtük magunkat és lementünk az iroda előtt. Ott már várt ránk egy taxi.

Odaléptem Finnhez.

-Holnap látlak?-kérdezte

-Persze. Este még elmegyünk vacsorázni meg inni mielőtt hazarepülünk. Ugye ti is jöttök?

-Persze. Holnap vigyek reggelit?

-Ha hozol akkor puszillak.-mondtam

-10 körül ott vagyok.-mondta

Megcsókoltam.

Tyler közben a többieknek előadta a holnap estét. Aztán beszálltunk a taxiba. Iszonyú álmosak voltunk.

-Van még remény.-mondtam

-Remény mindig van.-mondta Tyler

A hotelszobában bedőltünk az ágyba.

Ohh London

Végig aludtam az utat. Londonban hideg volt. Fogtunk egy taxit és elmentünk a hotelbe.

-Újra itt vagyunk.-mondtam

-Ne lelkesedj ennyire.-nevetett Tyler

-Bocs. Most?

-Zoella és Alfie vár ránk. Elmegyünk az estébe.

-Okés.-mondtam

Kicsit ha másokkal töltöm az időt talán könnyebb lesz.

Nagyon jól mulattunk. Tyler elvitt minket egy meleg bárba. Másnap a régi munkahelyemre mentünk utána pedig találkoztunk Dannel és Phillel.

Este a hotelben pihentünk az egész napos loholás után. Megcsörrent a telefonom.

-Ki az?-kérdezte Tyler

-Finn anyukája. Nem tudom mit mondhatnék.-mondtam

-Add ide. Majd én felveszem.-mondta Tyler

Igazából nem akartam elkerülni a dolgot csak nem tudtam mit mondhatnék neki. Tyler felvette.

-Jó estét. Itt Tyler Oakley.-Igen.-Nem. Csak nem tudott a telefonhoz jönni.-Ne hinném hogy ez egy jó ötlet.-Nem. Nem utál ő senkit csak nem áll készen.-Dehogy. Nem áll készen lelkileg. Úgy kellett elvonszolni otthonról. Most is otthon lenne és be lenne zárkózva.-Nem dehogy.-Nem hinném hogy ez rossz nevelés. Megesik az ilyen az emberekkel.-Nem. Emberből vagyunk.-Biztos vagyok benne ha készen áll rá felhív.-Átadom.-Jóéjt.

Letette.

-Nagyon sajnálja. És ha készen állsz rá menj el hozzá vagy igyatok meg egy kávét.

-Huhhh. Oké. Köszönöm hogy felvetted.-mondtam

-Nincs mit csajszi. Rendelünk enni?-kérdezte

-Persze. Valamit finomat.

-Pizza vagy hamburger?-kérdezte

-Ohh igen. Mindkettőt.

-Biztos vagy benne?

-Teljes mértékben. Az elmúlt pár napban alig ettem. Kiérdemlek ennyit.

Tyler rendelt kaját én addig az e-mailjeimet néztem.

-Na valami érdekes?-kérdezte

-Finn. Finn. Finn. Iszonyú sok üzenet Finntől. Bocsánat kérés. Magyarázkodás.

Tyler sóhajtott.

-Hallgatlak.

-Tudom hogy nehéz de nagyon próbálkozik és engem is hívott és sajnálja és nem tudja mi történt vele.

-Én tudom. Megcsalt.

-Ugyan Nora. Mindig hűséges volt. Azt mondtad ő életed szerelme.

-Pont ezért nem tudok megbocsátani. Mert az gondoltam ő lesz életem szerelme. Szóval. Hagyjuk. Nem tudom mit mondhatnék.

-Mit érzel?

-Fáj. Nagyon fáj.-mondtam

Tylerrel csak néztünk egymásra. Mindketten tudtuk hogy még mindig szeretem Finnt. De senki nem akarta kimondani.

Megvacsoráztunk utána bementünk a városba.

-MI lenne ha?-kérdezte Tyler

-Ha?-kérdeztem

-Felhívnánk valakit.

-Kit?

-Aki Londonban van szintén.

-Aki idevalósi?

-Nem éppen.

-Bökd ki Tyler.

-Joey is itt van a városban.-mondta

-Akkor hívd. De ma este bulizni nem vagyok jó társaság.

-Akkor csak beülünk figyelem elterelésre.-mondta és kacsintott

Megöleltem. És tényleg. Nagyon jó figyelem elterelők voltak. Éjszaka értünk vissza a hotelbe. Másnap Tyler elment bulizni én pedig a hotelszobában maradtam. Pálmával skype-oltam.

-Hogy van a tetoválásod?-kérdeztem

-Good. Yah Good.-mondta

Nevettem.

-Te hogy bírod az emlékvárost?-kérdezte

-YAh bad. Yahh.

Pálma mosolygott.

-Túl fogom élni. Csak piszkosul hiányzik.

-Hívd fel. Mond meg neki.

Csak hallgattam.

-Hát ha szenvedni akarsz? Elegem van a negatív depresszív viselkedésből. Ha hiányzik akkor hívd fel. Legbelül már megbocsátottál neki. Csak még igazából nem tudsz.

-Ezt jól megaszontad.-mondtam

Kicsit még beszélgettünk utána elment Efkához én pedig egyedül maradtam magányomban. Elkezdtem az életemet leírni más nevekkel. Jó volt kiírni magamból onnantól kezdve hogy LA be költöztem.

Hirtelen felugrott a skype ablak. Ivana hívott.

-Szia nagylány.-köszönt

-Merre vagy?-kérdeztem mert egy ismeretlen környezet volt mögötte

-Itthon Oroszországban. Hazajöttem pár napra. Veled mi újság? A twittered valami rosszat sejtet. Meg nem is küldtél cuki üzeneteket csak egyet hogy hiányzom és reméled hamar Los Angelesben leszek újra. Mi történt?

-Jajj te még nem is hallottad. Finnel felbontottuk az eljegyzést.

-Mi történt? Miért nem hívtál?

-Egyszer hívtalak de nem vetted fel. Aztán meg kikapcsoltad és gondoltam majd visszahívsz. De nem tetted így gondoltam nagyon elfoglalt vagy.

-Rád mindig van időm. Ahhoz nem vagyok elfoglalt. Mi történt?

-Hát tudod volt az autóbalesetünk és Finn lába eltört és én nem tagadom én is hibás vagyok mert elhanyagoltam és egyedül volt otthon. És hát lefeküdt a nővérrel.

-Mit mondtál a száddal? Megcsalt. Sejtettem hogy ez a megcsalás még szerepet játszik majd a kapcsolatotokban de azt hittem te leszel a megcsaló személy.

-Ezt kifejtenéd?

-Ha azt nézzük a ti kapcsolatotok nem éppen mondható kihangsúlyozottnak de így jó. Elég sok vadságot visztek bele. És teljes tűzzel szerettek ami nem feltétlen rossz de ne csodálkozzatok ha megégetitek magatokat.

Könnybe lábadt a szemem.

-Drágám ne érts félre. Ha én olyan lángon éghetnék mint te meg Finn. Csak azt mondom valami egyensúlyt kéne tartanotok. Gyakran beszélgetni. Nem csak lenni egymás mellett.

Mosolyogtam.

-Így szeretlek. Ha mosolyogsz. Egyébként is ő volt életed szerelme.

-Volt.

-Ó ismerlek én mint a rossz pénztet. Mennyi ideje szakítottatok?

-Kicsit több mint egy hónapja.

-Még mindig szereted. Különben nem ülnél a hotelszobádban? Hol vagy?

-Londonban.

-Mazohista. Még mindig szereted. És ideje bevallanod magadnak hogy nem fogod megbocsátani magadnak ha elengeded. És ha elengeded megyek és megszerzem magamnak.

Csak néztem.

-Elvitte a cica a nyelved?-kérdezte-Máskor visszapofázol.

Elsírtam magam.

-Ivana. Nagyon hiányzik.

-Végre. Eljutottunk idáig. Legyél önző. Szerezd vissza. Tudom ez hülyén hangzik de egy megcsalás azért mert kicsit megcsúszott a talaj alattatok. Én azt mondom próbáljátok meg újra. Ha megint úgymond megcsúszik a talaj akkor tényleg nincs keresnivalótok egymás mellett de addig. Nincs értelme egy ilyen kapcsolatot eldobni magatoktól. Jó páros vagytok.

-Nem tudom Ivana.

-Tudom. A bizalom. De az most őszintén szerintem sosem volt meg igazán. Mondjuk kiknél van meg? Szóval én azt ajánlom fontold meg. Ha az kell kezdjétek az elején. Az esküvő megvár. Meg kell tanulnotok bízni egymásban és szeretni. Tudod mit van egy ötletem de ezt majd később. Gondolkozz. Még 4 napot vagytok ott. És csak az ötödiken jöttök vissza. Addig mérlegelj. Megéri.

-Imádlak.

-Tudom. Most viszont megyek mert kész a kaja és nagyi pontos asszony.

-Rendben. Ha Los Angelesben leszel találkozzunk.

-Mindenképp. Képeket is akarok csinálni rólad. Nem akarok sokat várni hogy változz.

-Nem változok olyan sokat.

-Rosszul fejeztem ki magam. Amíg az élmények frissek és nem emlékszel máshogy. Tudod jól.

-Igen.

-Jajj van egy jó hírem. De majd máskor. Csókollak. Pusza.

-Szia drága.

Lecsuktam a laptopom. Lefeküdtem. Volt min gondolkoznom.

Most mi lesz?

Egész este beszélgettünk Pálmával.

-Tudod mi jut eszembe most?-kérdezte reggel miközben én kávét főztem hogy életben tartsam magam

-Na mi?

-Olyan vagy mint Miranda. A szex és New Yorkból

-Azzal a kivétellel hogy nekünk nincs gyerekünk.

-És nem házasodtatok össze.-mondta Pálma

Összeszorult a gyomrom. Még az is. A válási papírok.

-Ja meg az is. Szóval pont olyan a helyzet.-mosolyogtam

-Olyan arcot vágtál aki szarba harapott.-mondta Pálma

-Nem is tudom miért? Talán mert a vőlegényem este vallotta hogy megcsalt a nővérrel.

-Milyen mentséget hozott fel?

-Nem mindegy?

-Igazából de ha te már eldöntötted hogy kidobod de megéri megbeszélni. Nem? Hisz vele készültél összekötni örökre az életed.

Elgondolkoztam. De nem álltam készen arra hogy beszéljek vele. Szerencsémre vagy nem éppen de szombat volt így miután Pálma elment Efkáért én meg lefeküdtem aludni.

Egy hét telt el úgy hogy nem beszéltem vele. Aztán a következő hét péntekre megbeszéltem vele egy találkozót hogy megbeszéljük a válást.

Már levették a gipszét de még taxival jött.

Leültünk egy eldugott sarokba.

-Hogy vagy?-kérdezte Finn

-Jobban. Hogy van a lábad?

-Még tornára járok de sokkal jobban. Ugye visszafogatsz?

-Ha az olyan könnyű lenne. Nem tudok benned megbízni. Megbántottál.

-És mi lesz a házassággal? A közös élettel?

-Semmi. Álom marad.

-Ne csináld Nora. Sokat megéltünk már egymás mellett.

-Ezzel azt akarod mondani nézzek el a fölött hogy megcsaltál és menjek hozzád 5 hónap múlva mintha mi sem történt volna. Sok minden felett szemet hunyok de ez nem fog menni.

-Ennyi?-kérdezte

-Nem tudom. Gondolkoznom kell.-mondtam és felálltam

Megfogta a kezem.

-Bocsáss meg.-mondta

Kimentem és beültem a kocsiba. Egy ideig csak ültem a kocsiban. Aztán elindultam haza. Otthon előszedtem minden kéet amit csak találtam és egész nap csak azokat nézegettem.

Megcsörrent a telefonom.

-Igen?-szóltam bele elcsukló hangon

-Most kell megtudnom hogy felbontottátok az eljegyzést?-szólt bele anyu

Egy igen hosszú és "fájdalmas" beszélgetés zajlott le köztem és anyu között. Végül 2 óra kiabálás és sírás után sikerült megértetnem anyuval az egészet.

-És most mi lesz?-kérdezte anyu

-Még kicsit sajnáltatom magam rágódok rajta kicsit belebetegszek és utána kitalálom. A meghívókat nem küldtük ki szóval nincs minden veszve.

-Még látsz pozitívumot?-kérdezte anyu

-Egyenlőre. Semmit. De menj vissza apuhoz. Én is visszatérek a dolgomhoz. Majd beszélünk anyu.

-De hívj ha szükséged van valamire.

-Rendben anyu. Szeretlek titeket.-mondtam és letettem

Ahogy leraktam a kanapéra a telefont újra megcsörrent.

-Szia szerelmem. Hallgatlak.-szóltam bele

-Eljössz velem a tetováló szalonba?

-Csak nem rászánod magad egy újabb tetoválásra?

-De. A hátamra egy farkast ami a holdat nézi.

-Rendben. Felöltözök és mehetünk.-mondtam

-Okés. Ugye értem jössz?

-Persze.

Letettem. Felvettem egy farmert egy pólót és egy magassarkút. Beültem a kocsiba és elmentem Pálmáért. Délután 4-től este 9-ig a tetováló szalonban voltunk. És Pálma nem lett kész. 1 héttel későbbre kapott új időpontot. Akkor én viszont nem leszek már itthon mert holnap után Londonba repülők Tylerrel munkaügyben.

Másnap pakoltunk és az ügyeinket intéztük. Interjúk halmaza vár minket odaát. 1 hétig leszünk ott munkaügyben és még 4 napot maradunk hogy a barátainkkal lehessünk. Nem akartam elmenni. London most nem hívogatott mint egyébként szokott. De el kellett mennem. Az utazás reggelén görcsben volt már a gyomrom.

-Mennyire van görcsben a gyomrod?-kérdezte Tyler A reptéren miközben vártuk hogy beszállhassunk a gépre

-Nagyon.-mondtam

-Nem kell félni. Finn nem lesz Londonban.

-Nem. De sok emlék viszont ott lesz.

-Tényleg jó így?-kérdezte Tyler

-Sehogy se jó.

Ne veszekedjetek jobb a békesség

Tyler volt az első. Én addig kint járkáltam és Finnre gondoltam. És lám megcsörrent a telefonom és ő keresett.

-Túl vagy már rajta?-kérdezte

-Nem. Tyler most van bent. Mintha a fogászaton lennék. Teljesen görcsben van a gyomrom.

-Nyugodj meg. Képes vagy rá. Szeretlek.

-Én is szeretlek. Ez ad erőt, hogy ne adjam fel. Meg kell csináljam az interjút hogy legyen állásom.

-Ez a beszéd.Most leteszem mert Tyler pár perc és kijön.-mondtam

-Rendben. Délután Jack átmegy hogy hozzon nekem ruhát. Mert azt mondta elvitted őket.

-Igen. Nem akartam nálatok nekiállni mosni. Otthon kimostam mindent. Ha Jack beugrik érte odaadom neki. Mit mondtak az orvosok?

-Vasárnap kiengednek. Hozzátok mehetek?

-Persze. Én is így gondoltam. Meglepetést tartogatok neked.-mondtam

-Alig várom.-mondta

-Na jó. Leteszem. Szeretlek. Szia.

-Szia drága.-mondta és letette

Tyler kijött.

-Milyen volt?-kérdeztem

-Nagyon jó. Még mindig remeg a kezem. Remélem nekik sem volt rossz.

-Jó interjúztató vagy. Biztos nagyon jó voltál. Majd megkérdezem. Most viszont megyek.

Bementem. Bob fogadott.

-Jó látni is. Nem Csak a hangodat hallani. Gyönyörű vagy.-mondta és megölelt

-Te sem panaszkodhatsz. Jól nézel ki.

-Köszönöm. Készen állsz?

-Nem. De hajrá.-mondtam

Átmentünk egy függönyön. A fiúk ott vártak.

-Nora.-kiabált Niall

Megöleltem

-Örülök hogy újra láthatlak titeket.-mondtam

Sorban megöleltem Harryt Zaynt és Louis. Liam állt a végén.

-Mondhatom azt hogy nem adok interjút?-fordult Bobhoz

-Mondhatod. De én akkor nem tudom megcsinálni az interjút és elvesztem az állásom ami azt jelenti nem fogom tudni kifizetni a kocsi javítását, a házam felújítását ja és az esküvőmet sem tudom. Szóval kérlek tegyük félre az ellentéteket.-mondtam

-Engem nem érdekel az hogy mit tudsz kifizetni vagy mit nem.-mondta

-Haver. Hagyd már rá. Nora próbál kedves lenni. Múltkor rendesen megszorongattad a bárban mégse jelentett fel vagy valami. Már rég továbbléptetek. Ne pattogj.-mondta Zayn

-Beszéljünk.-mondtam Liamnek

-Ne veszekedjetek, jobb a békesség.-mondta Niall

-Csak megbeszéljük.-mondtam

-10 perc szünet fiúk.-mondta Bob

Beültünk egy sarokba Liammel.

-Figyelj én imádlak titeket és nem akarok veled veszekedni. Nehéz hetem volt. Múlthéten autóbalesetünk volt. 3 napig kómában voltam. Szóval igazán nem akarok veled veszekedni. De Zayn és mondta továbbléptünk. Te is én is. Mi a baj?

Liam nagyot sóhajtott.

-Csak annyi hogy azt látom neked milyen könnyű én meg szenvedek hogy legyen egy kis magánéletem.

-Tudtad jól hogy ez nem lesz könnyű. Velem se volt. Sosem lesz az. És nehogy azt hidd hogy nekem könnyű?! 3 munkahelyen dolgozok, szervezem az esküvőm és per pillanat aludni sincs időm mert a kórház a munkahelyeim és anyuék háza közt ingázok. Beköltözni csak hónapok múlva tudok a kibővített átalakított házamba. Semmi sem könnyű. Felnőtt fejjel ezt nem fogtad még fel?

-Veled annak tűnt.

-Veled is. De sosem volt az. Mennyit harcoltunk. És én szívesen segítek neked bármiben. Tényleg de jobb a békesség.

-Azt hittem utálsz.

-Nem. Meghívtalak titeket vacsorázni mára.

-Mikor?

-Bobot felhívtam.

-Azt mondta van egy vacsorameghívásunk de nem mondta hogy te vagy az. Szerintem a fiúk is benne vannak. Egyébként mikor jegyeztétek el egymást?

-Valahogy múlthét csütörtök magasságában. Kicsit meg vagyok kavarodva. De akkor Szent a béke?-kérdeztem

-Hát hogyne. És valahogy kárpótollak azért amiket csináltam.-ígérte

-Felejtsük el. Elég sokat szenvedtünk.-mondtam

Megöleltük egymást. Rossz érzésem támadt. De nem foglalkoztam vele. Lement az interjú. Utána megbeszéltük hogy este átjönnek. Tylerrel elmentünk bevásárolni utána nálunk főztünk.

Olyan jó érzés volt. Vasárnap Finn is hazajött. Boldogság volt a négyzeten. Úgy 4 napig. Aztán Finnek elege lett abból hogy én soha nem vagyok otthon ő viszont folyton. Folyton összevesztünk mindenen. Egyik este épp Tylerrel iszogattunk amikor megcsörrent a telefon.

-Az emlegetett madárka.-mondtam

-Lehet békülni akar.-mondta Tyler

-Elegem van Finnből. Már Pálmának panaszkodni sem merek. Az esküvőről ne is beszéljünk. Lassan kétségbe vonom azt hogy ő az igazi.

-Ne mond ezt. Ez csak egy hullámvölgy.

-Megint ő hív.

-Vedd fel.

Bólintottam.

-Mond.-szóltam vele

-Merre vagy?-kérdezte de nem fenyegetően hanem inkább mint aki halálra van rémülve

-Tylerrel beszélgetünk egy bárba. Mi baj van?

-Haza tudsz jönni?

-Mi történt?

-Beszélnünk kell.

-Indulok haza.

Letettem.

-Mit mondott?-kérdezte Tyler

-Beszélnünk kell. Úgyhogy hívjunk egy taxit és indulás.-mondtam

Mire hazaértem minden párbeszéd lepergett az agyamban. Pánikoltam. Finn épp felállt a kanapéról.

-Végre itt vagy. Ülj le.

-Ne Finn. Eddig ültem. Inkább állok. Miről szerettél volna beszélni?-kérdeztem

-Légyszíves hallgass meg.

-Azt csinálom. Mond

-Tudod mostanában sokat veszekedtünk. Minden miatt.

Várakozóan néztem.

-Egyszerűbb ha kinyögöm. Lefeküdtem a nővérrel a kórházból. De csak egyszer.

-De csak egyszer? Ez mentségnek szántad?

-Nem de..

-Nincs de Finn. Eddig az utolsó pár napban győzködtem magam és elhittem hogy ez csak egy hullámvölgy túl jutunk rajta de ezt nem tudom elfogadni.

-Nem tudod elfogadni? Sosem vagy itthon ha mégis hullafáradtan dőlsz be az ágyba. Rám időd sem jut. Mikor voltunk úgy igazán együtt?-kaibált

-Ne neked álljon még feljebb. Itt én vagyok az aki a sértett.

-Mindig csak magadra gondolsz. TE te és te.

-Szóval én vagyok a hibás amiért te nem bírtál a gatyádban maradni?-sírtam-Én vagyok a hibás amíg én a közös jövőnkért dolgozok addig te félredugsz? Takarodj a szemem elől. Nem akarlak látni. Soha többet.

Lehúztam az ujjamról a gyűrűt és a kezébe adtam.

-A cuccom?-kérdezte Finn-NE tegyél ki Nora. Megbántam.

-Majd Jacknek odaadom.

Nagyon sírtam. Kitoltam Finnt az ajtón. Szembe állt. Láttam hogy ő is mindjárt elsírja magát. Becsuktam az orra előtt az ajtót aztán leültem az ajtó elé és felhívtam Pálmát.

-Szia szerelmem. Mi újság?

-Gyere el hozzám.-sírtam

-Mi baj?

-Lefeküdt a nővérrel.

-Finn?

-Igen.-sírtam

-Megyek szerelmem. Ülök a kocsiba és megyek.

Ez nem egy számla! Nem vagyok én ku**a

Másnap reggel korán felkeltem. Felvettem a ruhát amit Pálma hozott. Kisminkeltem magam. Felvettem a cipőm. Összecsomagoltam. Benéztem. Finn már fent volt és épp a kaja miatt puffogott.

-Ez a kaja szar.-mondta

-Van ez így. Kibírod. Írj vendéglistát. Délután jövök. Jack ma jön?

-Igen. Munka előtt beugrik. Meg munka után.

-A munka után mit jelent?

-Fogalmam sincs.

-Jó akkor majd megkeresem. Most rohanok munkába. Utána a szerkesztőségbe és utána jövök vissza hozzád. Hozzak valamit?

-Alsógatyát. Jack nem hozott csak 2-t.-mondta

-Igenis. Kezdődik.-mondtam

-Mi?

-Az alsógatyák.

-Te kérdezted mit hozz.-mondta Finn

-Tudom. Nemsoká mosom is őket. Ez jelenti azt hogy szeretlek. Viszont rohanok mert Jason visz el engem dolgozni mert nem tudok vezetni.-mondtam és felemeltem a bekötözött kezem

-Rendben. Menj. Marasztalnálak de..-mondta és szájába harapott

-Ne csináld. Tudod hogy erre ugrok.

Féloldalas mosoly.

-Szia.-mondtam

Kimentem. Bepakoltam a cuccom Jason kocsijába.

-Na?-kérdezte

-Elviszel dolgozni?

-Persze. Aztán a cuccod hazaviszem és megyek én is dolgozni. Így jó hugi?-kérdezte

-Persze. Anyuék mikor mennek?

-Este visszük ki őket. Ugye te is jössz?

-Persze. Azt futtattam hogy hogy fogunk kijönni a pénzből?

-Hogy értvén kijönni?

-Hát a házat még jobban szét kell verni. Sőt új részeket építetek hozzá. Még idén akartuk az esküvőt. De hogy?

-Ez miatt ne aggódj hugi. Anyuék kiskorod óta tettek félre az esküvődre. Rengeteg pénz van félretéve és én fizetem a Maryvel és Mikekal a nászutatokat. De anyut felhívták Finn szülei és ők is bele akarnak adni meg úgy is ismerlek és tudom hogy majd te is akarsz beleadni. Szóval ne aggódj csak szervezd és legyen hercegnőesküvőd. De kérlek ne legyen túl nőies.

-Ez az esküvő nem csak rólam szól. Finnről is.

-Ez a beszéd. Én ajánlom a mi papunkat.

-Jason van egy kis baj.

-Mi? Terhes vagy?

-Nem. Tudod voltunk Las Vegasba.

-Na ez nem hangzik jól.-mondta Jason

-Kicsit nagyon berúgtunk és összeházasodtunk Finnel.

-Szóval ezért házasodtok össze?!

-Ez baj?-kérdeztem

-Nem elhamarkodott?

-Én is ezen rágódok de Finn az igazi Tudom. És beszéltünk erről és arra jutottunk hogy megpróbáljuk mert szeretjük egymást és vagy most vagy később válunk el. De inkább soha.

-Legyen így hugi. Szeretném. Megérdemled. Egymáshoz illetek.

-Az biztos. Ugyan olyan pukkancsok vagyunk. Nagyon szeretem.-mondtam

-Látom rajtad. Ragyogsz. Na itt vagyunk. Délután még hívlak.-mondta

-De ne mond el senkinek.

-Azt kéne még. Anyu mit szólna hozzá? Kiakadna. A szemében még mindig egy kis ártatlan kislány vagy.-mondta Jason-És még az enyémbe is. Szóval ez a Las Vegas köztünk marad.-mondta Jason és adott egy puszit

-Te vagy a világ legjobb báyója.-mondtam

-Tudom.-mondta

Kiszálltam a kocsiból és beszaladtam dolgozni.

Miután leforgattuk a heti videót elmentünk ebédelni Tylerrel.

-Pénteken van az interjú ugye?-kérdeztem

-Igen.-mondta Tyler

-Arra gondoltam hogy este csinálok egy vacsorát.

-Kinek?

-Tyler. Neked nekem meg ha a One Direction ráér.

-De nem össze vagytok veszve?

-Csak Liam a húzós de ismerem már magam és őt is szóval nem hiszem hogy sokáig tart a dolog. Pénteken kibékülünk úgy is. És arra gondoltam este meg csinálunk kaját és elhívom őket ha ráérnek. De azért még sok kört le kell futnom.

-Hát akkor kezd el.-mondta Tyler izgatottan

Még szerencse hogy minden fontosnak vélt számot megtartottam a noteszemben. Tárcsáztam Bob számát.

-Háló. Bob Frank.

-Háló. Itt Nora Culm.

-Nora. De rég láttalak már. A főnököddel beszéltem már ha az interjú miatt hívsz. Lesznek security-k ha egymásnak ugranátok.-nevetett

-Nem vicces. De most már a helyzetemből adódóan megpróbálok nő lenni és nem verekedni. Annyit.

-Helyzetedből adódóan? Babát vársz?

-Még nem. Menyasszony vagyok. És készülök a feleség szerepre.

-Gratulálok. Ez csodás. Bár sokan azt hittük Liam lesz a szerencsés.

-Hát Bob Liamre valaki más vár aki megadhatja neki azt amit nekem nem sikerült. De nem is ezért hívtalak. Egy kérdésem van.

-Hallgatlak.

-Péntek este mit csinálnak a fiúk?-kérdeztem

-Semmi programjuk még nincs. Az estéjüket egyenlőre nem terveztem be. Lenne valami?

-Gondoltam főzök nekik. Téged is szívesen látlak.

-Ez nagyon rendes. A fiúkat akkor megkérdezem de amiket hallottam a főztödről biztos igent mondanak.

-Rendben. Majd mondják pénteken a fiúk hogy akarnak-e jönni vagy sem. Örülök hogy beszéltünk Bob. Pénteken látlak.

-Én is örülök hogy felhívtál. Akkor pénteken találkozunk.-mondta Bob.

Letettem.

-Már csak a fiúkon múlik hogy akarnak-e nálam vacsorázni.

Tyler mosolygott.
.
.
.
Elérkezett a péntek. Tyler csütörtök este nálam aludt. Reggel csináltam enni. Ültünk az asztalnál és csendben reggeliztünk.

-Izgulsz?-kérdeztem Tylert

-Csak egy kicsit.-mondta

-Szóval nagyon. Amikor először találkoztam Joshsal majd összepisiltem magam. Pedig bókolt és rendes volt.

-És amikor Liammel találkoztál?

-Az egy vicces dolog volt. Markus megnevetett egy kávézóba ahova bejöttek és én úgy nevettem hogy ki kellett jönnünk a kávézóból és a kocsikulcsot bent hagytam és Liam hozta utánam. Utána este Justin Bieber házában futottunk össze és utána meghívtam őket egy fényképezésre. És utána randiztunk Liammel.

-Ez aranyos. És Dylan?

-Dylannel egy vacsorán találkoztam. Tyler vagy ahogy anyu hívja Scott csinált egy kis baráti összejövetelt és meghívott engem mert mi már akkor egy éve barátok voltunk és ott ismertem meg Dylant. Aztán többször találkoztam vele társaságban aztán elhívott randizni és összejöttünk. 2 évig ütöttük a vasat de Dylan túl édes és szerény volt. Én vadságra vágytam.

-És Finn?-húzta fel a szemöldökét Tyler

Mosolyogtam

-Gyerünk Nora. A csúnya igazságot akarom.-mondta Tyler

-A megismerkedésünket vagy mást?

-Ebben a sorrendben.-mondta miközben a táskájába pakolt

-A megismerkedésünk ködös. De előadom. Épp egy bárpulton táncoltam 2 barátnőmmel ott Londonban. Barátnőm kiszúrta őket de akkor engem asszem nem kápráztatott el a dolog. Táncoltunk az asztalon vagy pulton. Aztán pár izmos ember segítségével lejöttünk. A lányok nem mertek odamenni a fiúkhoz. Bennem meg volt már egy kis vagy inkább elég pia. Így fogtam 4 tequilát és megindultam az asztalukhoz.-ami azt illeti erre az estére meglepően jól emlékeztem

-Sziasztok fiúk. Meghívlak titeket egy felesre mert látom szomjasak vagytok.-mondtam

-Szia. Elfogadjuk.-mondta az egyik iker mint később kiderült Jack

Lehajtottuk.

-A neved megtudhatjuk?-kérdezte a másik iker

-Nora. A tietek?

-Én Jack vagyok ő az ikertestvérem Finn és ő pedig Louis.

-Örvendek. Én viszont visszamegyek. A lányok már hiányolnak. Remélem még összefutunk az este folyamán.-mondtam

És visszamentem.

-Na?-kérdezték a lányok

-Asszem van esélyetek náluk.-mondtam

Táncoltunk de a fiúk nem jöttek csak ültek.

-Így sosem lesz ebből semmi.-mondta Tina

-Beszariak.-mondtam

Odamentem a fiúk asztalához.

-Meddig ücsörögtök még itt? Irány mozogni.-mondtam és felhúztam őket

Akkor találtam rá Finnre. Táncoltunk és ittunk. Aztán nekiindultunk az éjszakának. Aztán fene tudja már miért de elmentünk az irodájukba. Finn már a hátán vitt.

Reggel a telefonomra keltem.

-Háló.-Szóltam bele rekedten

Valami megmozdult alattam. Felugrottam. Kiderült hogy Finnen aludtam és ő mocorgott most alattam.

-Szia Nora. Itt vagyok a lakásotok előtt de senki nincs itt.-szólt bele Peter az akkora főnököm

-Nem aludtunk otthon. De indulunk.

-Merre vagytok?

-Hallod fogalmam sincs.

-Tina és Frida ott van?

-Ő. Tinát látom.-mondtam

-Akkor add oda neki a telefont.-mondta Peter

-Tina. Ébredj.-ráztam

Kinyújtotta a kezét. Beleraktam a telefont.

-Hallgatlak.-mondta Tina

Kicsit hangosabb volt Peter vele. Tina feltápászkodott. Lediktált egy címet.

Letette.

-Hol van Frida?-kérdezte Tina

-Nem tudom.-mondtam

Hirtelen egy kanapé mögül morgás jött.

-Meg van.-mondta Tina

Odamentünk. Gondolom begurulhatott oda és nem bírt felállni mert Louis és ő kicsit beszorultak. Tinara néztem.

-Répa efektus?-kérdezte

-Hajrá.-mondtam

Tina megfogta Frida kezét né pedig Tina derekát.

-Kell segítség?-kérdezte Finn

-Miért ne? Sok kicsi sokra megy.-mondtam

Odalépett hozzám.

-Fogd a csípőm.-mondtam

Húztuk Fridát. Sikeresen kikerült a vákuumból.

-Induljunk mert Peter hamar itt lesz értünk.-mondta Tina

-Ki az a Peter?-kérdezte Louis

-A főnökünk.-mondta Frida

Odamentem Finnhez és átnyújtottam neki a telefonszámom. Furcsán nézett. Hirtelen nem tudtam de aztán megértettem.

-Ez a telefonszámom. Remélem nem azt hitted hogy ez egy számla. Rádiónál dolgozunk.-mondtam-Csak én új vagyok és a főnök el akart jönni hozzánk megbeszélni a jövőheti műsortervezetet.-mondtam

Finn arcán látszódott a megkönnyebbülés.

Elbúcsúztunk a fiúktól és lementünk.
.
.
-Hát így ismertem meg Finnt.-mondtam Tylernek

Szegény már sírva nevetett.

-Ez komoly. Oda se mert menni hozzád?

-Nem. Én vagyis a pia cselekedett. Utána két nappal felhívott hogy kávézzunk. Délután 2-kor találkoztunk és este 9-kor értem haza. Hazakísért. Utána még 3x randiztunk.

-És mikor..?

-Feküdtünk le.

-Huhh. Az kritikus pont. Szégyellős vagyok úgyhogy elég nehezen vetkőztem le a gátlásaimat. Szóval asszem nem sokkal a 3.hónapfordulónk után.-mondtam

-És a vadság?-kérdezte Tyler mikor már a hotel előtt szálltunk ki a kocsiból.

-Majd az interjú után juttasd eszembe miközben elmegyünk bevásárolni.-mondtam

Ahogy beléptem a hotel halljába elfogott a gyomorgörcs. Pár perc és újra látom az expasim.

Rendben leszünk.

-Nem halt meg.-mondta apu

Nagyot sóhajtottam.

-Ő nem ébredt még fel. Rossz az állapota.-mondta Jason

-Meg akarom nézni.-mondtam

Semmi reakció.

-MOST.-kiabáltam

Fel akartam állni de összecsuklottam.

-Kicsim. Nem vagy elég erős.-mondta anyu

Visszasegítettek az ágyra.

-Mennyire rossz?

-Stabil az állapota.mondta anyu

Bejött egy orvos és megvizsgált.

-Lehetőleg ne zaklassák fel a beteget. Még szüksége lenne egy kis nyugalomra. Legalább még ma. Meg holnap.

Apuék bólintottak.

Bejött egy nővér.

-Pihennie kell.-mondta és valamit az infúziómba fecskendezett

Elaludtam.

Másnap a nővér ébresztett. Kaptam minimális nem éppen szilárd ételt. Utána a nővér tolószékbe segített és átgurított Finnhez.

Ott feküdt mintha csak aludna. A nővér az ágya mellé tolt. Megfogtam a kezét.

-Itt vagyok szerelmem.-suttogtam

Gondolom a nővér kihátrált mert amikor hátranéztem már nem volt ott. Elmeséltem Finnek az álmomat.

Lépteket hallottam.

-Nora. Hát felébredtél?-kérdezte Jack

-Igen. Újra bosszanthatlak titeket.-mondtam

-Hogy van?-kérdezte Jack

-Stabilan alszik. A nővér szerint. Nem értek az orvos szavakhoz.

-És te hogy vagy?

-Élek. Fáj mindenem. De túlélem.-mondtam-És ő is túl fogja. Kénytelen lesz. Nem szabadulhat meg ilyen könnyen tőlem. Megígérte hogy egy család leszünk.-mondtam

Sírtam.

Jack megfogta a vállam.

-Hülye lenne nem felébredni.

Visszatolt a szobámba. Pálma épp fent volt és Efkával beszélgetett.

-Sziasztok.-köszöntünk Jackkel

-Sziasztok.-mondták

Jack segítségével visszamásztam az ágyba.

-Szarul nézel ki.-mondta Pálma

-Te mondod? Te sem a legjobb formádat hozod.-mondtam

Nevettünk. Jack visszament Finnhez én pedig Pálmáékkal társalogtam amíg Efka vissza nem ment dolgozni. Aztán filmet néztünk Pálmával aztán megjött a felmentősereg.

-Emil.-mondta Pálma

-Szia hugi. Nori. Mocsokszarul néztek ki.-mondta

-Miért emlegeti ezt fel mindenki. Elhisszük de egy kórházban nem ragyoghatok teljes pompámban.-mondtam

-Hát ez az. Ha még csak az infúzió lenne az akadály arra hogy kimenjek és kisminkeljem magam. De mozogni is alig tudok. Legalább egy nővér kell hogy pisilni menjek.-mondta Pálma

-Én meg tolókocsival közlekedek szóval nem hinném hogy van esélyem arra hogy kimenjek a fürdőbe kisminkeljem magam vagy valami nőiesebb ruhát vegyek fel. Bocs hogy a kórházban szarul nézek ki.

-Bocsánat. Meg ne egyetek.-mondta Emil

-Jól esne egy kis hús.-mondta Pálma

Nevettem. Emil mesélt az utazgatásairól. Elszórakoztatott minket. Aztán hazaindult. Jason és Mary jöttek.

-A kicsik anyunál vannak. Nem akartuk hogy kórházban lássanak téged.-mondta Mary

-Rendben. Úgyse tudok nagyon mosolyogni.

-Meg fog gyógyulni.-mondta Jason-Ja. Anyu elvitte megtisztíttatni az eljegyzési gyűrűd mert kicsit koszos lett a balesetben.-mondta Jason és elővett egy kis dobozt. Kinyitottam és felhúztam a gyűrűt.

Hamar elaludtam. Reggel nagy zajokra keltem fel.

Kinyitottam a szemem.

-Tyler Posey a kórházban.-mondtam

-Valahogy úgy.-mondta és nagy nehezen sikerült mellém húznia egy széket.

-Ennél hangosabban ha akartad volna se tudtad volna idehúzni azt a szart.-mondta Pálma

-Bocs.-mondta Tyler-Hoztam csokit.-mondta és előhúzott egy nagy tábla csokit a pulcsija zsebéből

-Gyorsan. Adj belőle.-mondtuk Pálmával.-Semmi ilyet nem ehetünk. Kínoznak minket.-mondtam

Gyorsan bepusziltuk azt a nagy tábla csokit.

-Egyébként tényleg megházasodsz?-kérdezte Tyler

-Igen.

-Mikor lesz az esküvő?

-Ki tudja? Egyszer. Ha Finn is felépül és megszervezzük. Időben kint lesznek a meghívók.

-Milyen esküvőt szeretnél?

-Nem tudom. Szépet. Hogy rólam és Finnről szóljon. Rólunk szóljon. Hercegnő akarok lenni.-mondtam

-De nagyot kicsit?

-Nem tudom. Ezt majd megbeszélem a másik illetékessel.-mondtam

Egy ismerős hang csapta meg a fülem a folyosóról.

-Haver. 3 napot vagy többet voltál kómában. Maradsz a székben.-mondta Jack

Felragyogott az arcom.

-Már 2 órája felébredt csak az orvosok vizsgálták.-mondta Jack miközben betolta Finnt

Jack és Tyler segített felkelni. Megcsókoltam Finnt.

-Mi történt?-kérdezte

-Miközben mentetek a bárba valami barom szembejött veletek. Ha jól tudom elaludt a volánnál.-mondta Jack

-Meg kell keresnem valakit.-mondtam

-Kit?-kérdezte Finn

-Még nem tudom. Egy személyt.-mondtam

Bejött a nővér.

-Maga menjen vissza a szobájába mert 2 hétig is benttarthatjuk.-mondta a nővér Finnek

-Csak a menyasszonyomat jöttem meglátogatni.-mondta Finn

-Majd ha kiengedték holnap után a menyasszonyát beülhet magához. De maga szobafogságra van ítélve. Tolja vissza. Várjon magukból kettő van?-kérdezte a nővér

Nevettem.

-Mindegy. A törött lábút tolják vissza a szobájába. Nemsoká megyek és fürdés idő.-mondta a nővér

Finn mellém gurult.

-Gondolkozz az esküvőn szerelmem.-mondta

Jack kigurította.

-Mindjárt hozok kötszert átkötni a sebeiket. Maga milyen hozzátartozó?-kérdezte a nővér Tylerre nézve

-Az én unokatestvérem.-mondta Pálma habozás nélkül

-Rendben. Akkor maradhat a farkas.-mondta a nővér és kiment

Nevettem.

Átkötözték a sebeinket.

Másnap délután Pálma már hazamehetett. A munkatársam Tyler bejött hogy dolgozzunk a másnapi adáson.

-Hogy van Finn?-kérdezte

-Nem tudom. Nem láttam ma. Szobafogságban van.-mondtam

-Ez komoly?-kérdezte Tyler

-Ja. És már Pálma is hazament. De az mondta este hoz be ruhát mert holnap innen megyek dolgozni.

-Munkáról jut eszembe. Van egy rossz hírem.-kezdett bele Tyler-Ami számomra jó hír. De neked nem tejfel.

-Mond. Annál rosszabb nem lehet hogy autóbalesetem volt.

-Annál biztos nem. Pénteken tehát 3 nap múlva interjút kell csinálnunk a One Directionnel.

-Tessék?-kérdeztem

-Én mondtam Pierrenek hogy ez nem lenne a legjobb húzás. De azt mondta hogy nincs más választásunk.

-Na jó.-mondtam és felhívtam Pierret

-Kiengedtek már?-kérdezte

-Holnap reggel 6-kor szabadulok. Mi az hogy nekem is meg kell interjúvolnom a fiúkat?

-Sajnálom. De ez van.

-De tudod jól hogy nem éppen rózsás a hangulat köztem és köztük.

-Leszarom milyen a kapcsolatotok. Rengeteget hiányzol kevés az emberem és te vagy a legjobb emberem. Ha nem tudod megcsinálni keress magad helyet valakit de ne csak az interjúra mert kirúglak ha nem csinálod meg. Nem érdekel hogy mit csinálsz. Süss nekik sütit vagy beszélj velük előtte. Leszarom. De akarom az interjút.

-Értettem.-mondtam

Letettem.

-Nem lesz baj.-mondta Tyler

-Mikor utoljára láttam Liamet megpofoztam. Úgy kellett leszedni rólam.

-Pont ezért neked nem kell rosszul érezned magad. Te nem tettél semmi olyat ami miatt szégyelned kéne magad. De majd megoldjuk.-mondta Tyler

Később hazament. Én átmentem Finnhez. Épp anyukájával beszélt skypeon.

-Szia Nora. Jobban vagy?

-Igen. Engem holnap kiengednek. Megyek dolgozni.

-Ide akar repülni.-mondta Finn

-Ha csak ez miatt akkor ne aggódj. Vigyázok most már rá. Nem engedhetem hogy az esküvő előtt bármi történjen vele. Kicsit tovább tart a ház felújítása mert eszközöltünk pár változást szóval még legalább 2 hónapig nem tudunk beköltözni. A szüleim elutaznak Afrikába. 2 éve örökbe akarnak onnan fogadni és most sikerül. De sokáig odalesznek szóval addig ott leszünk hogy Finnek se kelljen a törött lábát megerőltetnie. De ne aggódj rendben leszünk.

-Nora. Örülök hogy a fiam téged választott. Na jólvan megyek csinálok reggel apádnak. Csókolom Jacket.

-Átadom anyu.

-Vigyázzatok mostmár magatokra. Csókollak titeket.

Finn lecsukta a laptopját.

-Miért aggódsz?-kérdezte

-Pénteken csinálnom kell Tylerrel karöltve egy interjút a One Directionnel. Ha nem kirúgnak.

-Csináld meg.

-Biztos?

-Igen. Rendben leszünk. Még ebben az évben elveszlek feleségül. Összeházasodunk. Rendben lesz minden.-mondta és megfogta a kezem

Még kicsit beszélgettünk aztán ő kidőlt. Én visszamentem a szobámba. Megvártam Pálmát. Efka elkísérte mert épp vacsorázni mentek. Rögtön ahogy elmentek elaludtam mert tudtam rendben lesz az életem.

A valóság fáj

Pálma, én és Finn épp a bárba tartottunk hogy ünnepeljünk. Nem láttam mi történik de a következő pillanatban a kocsi a levegőbe szállt. Egy pillanatra még kinyitottam a szemem. Finn mellettem eszméletlen volt. Pálma nyöszörgött.

-Tarts ki.-sírtam Finnek

Következő pillanatban erős fény tört át és egy hang szólongatott.

-Nora. Nora.-szólt az ismerős hang

Kinyitottam a szemem de nem az a látvány fogadott amire számítottam.

-Liam?-kérdeztem

-Ébredj. Elaludtál.-mondta

-Mi?-kérdeztem

-Ébredj. Mennünk kell.

-Mi van?-kérdeztem-Hol van Finn?

-Megint Finnről álmodtál? Megint az autóbalesetet?

-Tessék?

-Nora ez nem vicces.-mondta

Felkeltem az ágyból.

-Liam hol van Finn? Ez nem vicces

-Nem viccelek. Már 2 hónapja csinálod ezt. A reggeli interjú után irány a kórház. Ez nem normális.-mondta

Amíg nem tudom mi folyik itt csinálom azt ami itt a dolgom. Körülnéztem. Kimentem az ajtón. Fürdő. A cuccaim ott voltak. Találtam magamnak ruhát is.

Liam is elkezdett készülődni. Én leültem az ágyra és elkezdtem a laptopom böngészni. Beírtam a saját nevem a keresőbe.

Nora Culm. 26 éves újságíró. A híres One Direction együttes egyik tagjának, Liam Paynenek a felesége. 7 éve ismerik egymást és 4 éve házasok. Egy bárjuk is van közösen amit főleg Nora vezet Liam távollétei miatt.-így kezdődött a cikk.

Atya ég. Komolyan 4 éve házas vagyok. 22 évesen megházasodtam. Nézegettem a képeket a jó hír az volt hogy Markussal barátok voltunk viszont Pálmáról semmi képet nem találtam.

Kezdtem rosszul lenni.

-Gyere. 20 perc múlva kezdünk.-mondta Liam és felém nyújtotta a kezét

Érte nyúltam de ahogy felálltam összecsuklottam. Reméltem ha újra kinyitom a szemem újra otthon leszek Pálmával nevetgélünk és Markussal az esküvőm szervezhetem de amikor kinyitottam a szemem egy mentőben voltam.

-Maradjon velem hölgyem.-szorította a kezem egy mentős.

Pislogtam.

-Ben hogy a másik nő és a férfi?-kérdezte a mentős

-A nő jó életjeleket mutat de ájult a férfi van a legrosszabb állapotban. 5 perc és a kórházban leszünk.-mondta a sofőr gondolom

Legördült egy könnycsepp.

-Nyugalom hölgyem a barátai is jól lesznek.-paskolta a kezem a mentős

Felmutattam a másikat.

-A férfi a vőlegénye?-kérdezte

Bólintottam.

-Megteszünk érte mindent. De maradjon velünk.-mondta a mentős

Egy másik hang is megszólalt.

-Összeomlik.-mondta

Újra sötétség. Aztán újra világos. De nem mentőben voltam hanem egy vizsgálóasztalon.

-Mrs. Payne. Hogy van?-kérdezte az orvos

-Majd szétrobban a fejem.

-Rendben. Egy két rutin kérdés. Mi a neve?

-Nora Culm.

-Mikor született?

-1993. augusztus 31.

-Hol lakik?

-Csillagköz 606.-mondtam

-Önnek kije Liam Payne?

-Az állításuk szerint a férjem de nem. Nekem más a férjem.

-Ki?

-Finn.

Bejött Liam.

-Attól tartok uram a feleségének részleges amnéziája van.

-Tessék?

-Tudja a leánykori nevét a születési dátumát. Szülei neve?

-Angela és Chris Culm. Van egy bátyám Jason.

-Ez is stimmel. Nem volt a közelmúltban valami nagy horderejű veszteség ami stresszt okozhatott.

-4 hónapja elvetélt. 2 hónapos terhes volt.

Odakaptam a hasamhoz.

-Igen az láttam. Meg ha jól látom ideg összeroppanás miatt is volt már kórházba szállítva.

-Igen. A szülei 2 éve haltak meg autóbalesetben.

-Nem. Az nem lehet. Én mentem tegnap este autóval ünnepelni Finn és Pálma is bent voltak és karambolóztunk.

-Ki az a Pálma?-kérdezte az orvos

-Gyerekkori barátnője. Itt él Los Angelesben. Talán 5 éve veszhettek össze és megszakítottak minden kapcsolatot.

-Nem. Pálmával egy ikerházban lakunk.-mondtam

Liam odajött.

-Ne hazudj.-mondtam és sírtam-A szüleim nem haltak meg.-sírtam

Liam leült az ágyam szélére és átölelt. Először ütöttem de aztán odabújtam és sírtam. Bele kellett törődnöm hogy az eddigi világ amiben éltem egy hazugság.

-Rendben. Jobb lenne ha hazavinné. Mesélne az életéről és a hölgy kivenne egy kis szabit.

Liam még beszélt pár szót az orvossal.

Hozott egy nővér nekem tolószéket.

-Nem kell köszönöm.-mondtam

Liam átkarolt.

-Biztos nem kell?

-Biztos. Menjünk haza.-mondtam

Átkarolt és kimentünk. Rengetegen vártak ránk. Kiabáltak de én nem is figyeltem. Liam besegített a taxiba és hazamentünk.

Főztem egy kis kaját és csendben leültünk ebédelni.

-Neked nem lenne dolgod?-kérdeztem

-A feleségem mellett a helyem.-mondta Liam és megfogta a kezzem

Megszorítottam.

-4 hónapja nem nagyon hagyod hogy hozzád érjek.-mondta

-4 éve vagyunk házasok?-kérdeztem

-Igen. Hawaii-n házasodtunk össze. Csak a család volt ott a fiúk meg Markus.

-Hogy jött Hawaii?

-nem akartál nagy esküvőt. Akkor még nagyon szerelmes voltál.

-Voltam?

-Mostanában nagyon eltávolodtunk.

Hogy lehetek ennyire érzéketlen?-tettem fel magamban a kérdést

-Ez a 4 hónap biztos nagyon nehéz volt. Egy gyerek elvesztése mindig nagyon nehéz. Ígérem jobb feleség leszek csak segíts újra visszatanulnom az életünkbe. A fiúk is megházasodtak?

-Igen. Harry és Niall még nem. De Zayn és Perrie előttünk egy évvel Louisék pedig tavaly.

Elmosolyodtam.

-Újságíróként dolgozol már nagyon régóta valamint táncolsz. Imádod.

-Meg kell mutatnod hol.

-Később elviszlek. A bárba is el kell mennünk úgyis.

-Hogy kérted meg a kezem?

-Egy párizsi koncerten voltunk és odarepültél mert találkozni akartunk és akkor letérdeltem a hotelben. Asszem 1 órán át sírtál a fürdőben és nem tudtál megszólalni. Azt hittem a következő géppel hazamész és szakítunk. Ott ültem a fürdő előtt és akkor kijöttél és azt mondtad igen. Nagyon boldogok voltunk.

-Most is az vagyok. Mert itt vagy nekem te.-mondam

Megebédeltünk. Liam elpakolt utána leültünk hogy videókat és képeket mutasson. Lassan képbe kerültem az életemmel. De még mindig nem akartam elhinni hogy ez a valóság.

Később elmentünk a bárba aztán Liam elvitt a táncstúdióba ahol táncolok általában.

Bemutatott a többieknek és elmondta hogy mi a helyzet. Mindenki megértett.

Liamnek el kellett mennie egy autogramm osztásra szóval megadta a címünket hogy haza tudjak menni de ha nem menne vagy baj lenne hívjam fel. Benne van a telefonomba a száma. Ki gondolta volna hogy a férjem száma benne van a telefonomba.

Úgy gondoltam nem árthat egy kis tánc. Bekapcsoltam a hifit a gondjaimat pedig ki. Nem vettem észre hogy figyeltek.

-Jól mozogsz.-mondta a hang a hátam mögül

-Köszönöm.-mondtam meg se fordultam csak pakoltam

-Valahonnan ismerős vagy.-mondta a srác

Megfordultam

-Finn.-mondtam elhaló hangon

-Igen. Honnan tudtad?-kérdezte

Odamentem és megfogtam az arcát.

-Tehát igazi vagy?-kérdeztem

-Ez kicsit ijesztő.-mondta

Észbe kaptam.

-Bocsánat. Ez furcsán fog hangozni de rólad álmodok már egy ideje.

-Oh igen. Furcsán hangzik. Finn Harries.-nyújtotta előre a kezét

-Bocs. Nora Culm. Vagyis ha jól tudom inkább Nora Payne.

-Ha jól tudod?

-Kisebb emlékezet kiesésem van úgyhogy az elmúlt 6-7 évre nem emlékszem.

-Huh.-mondta-És rólam álmodsz? Ugye tudod hogy ez nagyon betegül hangzik?

-Nekem mondod? De miért beszélgetek veled?! Megyek.-mondtam

Felkaptam a táskát elköszöntem a többiektől és kiviharzottam. Kint eleredt az eső. Elővettem a lapot amire Liam felírta a címünket.

Alig bírtam kiolvasni.

-Bocsánat. Nem akartam tolakodó lenni de valahonnan ismerős voltál.

-Valószínű mert a One Directionben énekel a férjem.

-Liam Payne felesége vagy.

-Ezt állítják. Tudod milyen rossz hogy az a világ amit valóságosnak hittél csak egy álom és ez a szar a valóság?-kérdeztem

-Megiszunk egy kávét?-kérdezte

-Igen.-mondtam

Beültünk egy közeli kávézóba. Beszélgettünk, mesélt az életéről és én is az állítólagos életemről. Végül hazavitt a megadott címre. Megadta a számát.

Felmentem a lakásba. Lefürödtem és befeküdtem az ágyba.

Interneten barangoltam. Nem tudom hogy de megtaláltam Pálma címét. Interneten. Segítség kell.

Elővettem a cetlit amit Finn adott. Nem gondolkoztam csak tárcsáztam.

-Háló.-szólt bele

-Szia. Nora vagyok. Egy 20 perce tettél ki.

-Szia. Máris hiányoztam?

-Vicces. Egy szívességet szeretnék kérni.

-Hallgatlak.

-Lenne egy cím. Nem akarok egyedül elmenni.

-Szeretnéd ha elkísérnélek?

-Valahogy úgy.

-És a férjed?

-Ki tudja merre mászkál. Elkísérsz?

-Persze. Készülj el. Visszamegyek érted.

-Nagyon köszönöm.

-nincs mit.-mondta

Letettem.

Felöltöztem. Felhívtam Liamet de nem vette fel. Írtam neki smst. Elmentem egy barátommal kávézni. Hátha valamire visszaemlékszem. Szeretlek.

Lerohantam. Még mindig esett az eső. Álltam a ház előtt. Beültem a kocsiba ahogy megérkezett.

-Mi a cím?-kérdezte Finn

Átnyújtottam a cetlit.

-Tudom merre van. Akkor gyerünk. Egyébként kit látogatunk?-kérdezte Finn

-Egy gyerekkori barátnőmet. Válaszok és magyarázat kell. Ő az aki meg tudja adni.

Csendben autóztunk az esőben.

-Voltál már igazán szerelmes?-kérdeztem

-Nem. És te?

-Nem. Egyszer. Álmomban.

-Honnan tudtad hogy szerelmes voltál igazán?

-Mert azt éreztem mindenemet odaadnám neki. És mert még akkor sem mondtam nemet amikor már 3-4 éve nem láttam. Találkoztunk Indiában egy tuktukban voltunk együtt a testvére lekamerázott minket véletlen és még akkor is azt éreztem ő kell. Mert amikor először megláttam tudtam ő kell pedig kettő volt belőle. És a legfőképp mert elengedtem hogy utána újra visszataláljon hozzám. Túlságosan szerettem hogy elengedjem örökre. Mégis elengedtem mert ez volt neki a jó. De visszatalált. És összeházasodtunk.

-De?

-De úgy tűnik felébredtem. ÉS egy kevésbé vonzó világba csöppentem. De ha rajtam múlik és ez tényleg a valóság akkor szebbé teszem.

-Miből gondolod hogy ez nem a valóság?-kérdezte ekkor már egy ház előtt parkolva

Megcsókoltam.

-Abból hogy az én általam gondolt valóságban is ugyan így csókolsz. És Indiában is így csókoltál ahogy akkor is amikor megkérted a kezem az én valóságomban. De mivel ez a valóság nem történt semmi ezek közül.-mondtam és kiszálltam

Bekopogtattam. Finn megállt mögöttem.

Nyílt az ajtó.

-Nora?-kérdezte Pálma

-Pálma?

-Mit keresel itt? Ki ez a férfi?

-Téged kereslek. Állítólag amnéziás vagyok de szerintem csak álmodok. Nem létezik hogy mi nem beszélünk minden nap és nem létezik hogy nem voltál az esküvőmön. Segíts. Fel akarok kelni.-sírtam és a nyakába borultam

-Jó. Gyertek be.

Bent leültünk a nappaliba. Elmeséltem Pálmának mindent amíg Finn kint telefonált.

-Elég felépített az a világod. De nem tudom hogy-hogy ébredhetnél fel.

-Egy erős áramütés. Ha mondjuk kómában vagy akkor az újraélesztő szerkezet jó lenne külső behatásnak. Attól biztos felébredsz.-mondta Finn

Fogtuk magunkat elautóztunk egy kórházba. Kerestünk egy üres kórtermet ahol volt defibrillátor és készen álltunk arra hogy visszalökjünk engem a valóságba, Sírtam. Megöleltem Pálmát.

-Sose hagyd hogy valami közénk álljon.-mondtam

Finn felé fordultam.

-Találkozunk odaát szerelmem.-mondtam és megcsókoltam

Pálma fogta a defibrillátort és kiütött.

Amikor kinyitottam a szemem újra kórházban voltam azzal a kivétellel hogy az ágyam mellett anyu apu és Jason állt.

-Kislányom.-mondta anyu

-Ugye nem álmodok?-kérdeztem

-Ha az újraélesztés neked álom.-mondta Jason

-Fiam.-mondta apu

Mosolyogtam ami fájt.

-Pálma? Finn?

-Pálma ott van melletted. Jól lesz. Efka éjjel nappal itt volt.

-Mióta vagyok itt?

-3 napja.

-Finn?-kérdeztem

Apuék összenéztek.

-Nem. Az nem lehet.-sírtam

Feleség lettem? Vagy mi a csuda?

Kivettem a kezéből a papírt. De nem az volt rajta amire számítottam.

-Szóval..?-kérdezte Finn

Elővettem az enyémet és összeillesztettem a két félt.

-Szóval férj és feleség vagyunk.-mondtam

-Igen. Mrs. Harries lettél.-mondta

Hirtelen meg is könnyebbültem de rám tört a félelem.

-És most mi legyen?-kérdeztem

-Marad minden így. Nem?

-Azért nem olyan egyszerű az egész.-mondtam

Tyler pont bejött és itt abbahagytuk a beszélgetést. Szombat este már otthon anyuéknál ültem. Épp vacsoráztunk.

-Mi a baj kicsim? Nem itt jársz.-mondta anyu

-Bocsánat.

-Mi a baj?

-Mit szólnál ha azt mondanám hogy férjhez mentem.

-Csalódott lennék. Nem szoktál elhamarkodott döntéseket hozni. És az esküvődre se hívtál meg minket. Miért? Tán tényleg férjhez mentél?

-Nem. Csak elgondolkoztam rajta. Milyen házasnak lenni?

-Jó és rossz egyszerre. Ne érts félre. Szeretem apádat de néha meg tudnám fojtani őt egy kanál vízben. Örülök hogy adhattam neki 2 gyönyörű gyermeket. De néha belefáradok abba hogy a felsége legyek.

-Eleinte milyen volt? Az hogy feleség lettél.

-Ijesztő és nehéz. Éltünk együtt de akkor is. Minden kis szokásomat megismerte és én is az övét és meg kell őket szokni. Nehéz egymáshoz illeszkedni. De nem különb az együttélésnél. Csak már nem a családnevedet viseled hanem a férjedét. De szerintem ez egy gyönyörű módja annak hogy két ember kimutassa mennyire szereti egymást. Ez az egyik. A másik a gyerek vállalás.

-A házasság miért gyönyörű módja hogy két ember kimutassa mennyire szeretik egymást?

-Kicsim. Van mit még tanulnod az életről. De ez csak szerintem van így. Azért drágám mert egy életre elkötelezik magunkat egymás mellett. Megfogadják hogy egymás mellett lesznek jóban rosszban. Amit manapság elbagatelizálnak de én még így gondolom. és szerintem mindenki aki házasságra adja a fejét ezt át kell hogy gondolja.

Bólintottam.

Amikor befejeztük a vacsorát anyu elvonult olvasni. Én lepakoltam az asztalt és elpakoltam a konyhában. Megcsörrent a telefonom.

-Szia Tyler.

-Szia. Ugye tudod hogy nem mi házasodtunk össze? Az csak valami átverés volt.

-Ohh igen. Bocsi rájöttem már csak sok dolgom volt és gondoltam hogy felhívlak de elfelejtettem.

-Nem rossz kezdés.-nevetett Tyler

-Egy közös élet kezdete. Tudtad hogy munkatársam lesz?-kérdeztem

-Tudtad hogy új munkát kaptam?

-Tudtad hogy te leszel az új munkatársam?

-Igen. Akkor holnap reggel.

-Bizony. Aludj jól.

-Te is.

Letettem és lefeküdtem aludni. Másnap kicsit tisztábban láttam a dolgokat. Nagy volt a hajtás. Pálmával és Emillel ebédeltem.

-Merre jártál nagyfiú?-kérdeztem

-Mindenhol. Asszem láttam az egész világot. De asszem így 30 felett szeretnék letelepedni. Egyenlőre húginál aztán majd lakást is szerzek meg családot.

-Képzelem ahogy a bátyád lop magának egy családot.-mondtam

Pálma nevetett

-Meg akarom ismerni Efkát.-mondta Emil

-Akkor menjünk el a bárba. Most is dolgozik.-mondta Pálma

Így kifizettük az ebédet és elindultunk a bárba. Közben Finn felhívott hogy van 1 óra ebédszünete de már evett szóval jó lenne beszélni. Mondtam hogy a bárba megyünk szóval jöjjön oda.

Ott találkoztunk.

-Markus. Kölcsönkérhetnénk az irodád?

-Persze. Itt a kulcs.-mondta

Bementünk az irodába. Becsuktam az ajtót.

-el akarsz válni?-kérdezte Finn

-Ezt úgy kérdezed mintha már 30 éve házasok lennénk. Nem tudom. Nem mondom hogy váljunk el de én nem ilyen házasságra vágytam. Vagyis esküvőre. Nem is emlékszem rá. Nem is tudjuk hogy működne-e.

-Szóval el akarsz válni?

-Nem Finn nem akarok. Szeretlek és egyszer hozzád akartam menni de nem így. Egy homályos estén egy kis kápolnában. Szerettem volna esküvői ruhát, táncot és azt hogy mindenki lássa hogy én vagyok a legszerencsésebb és legboldogabb a világon. És mi van ha nem működik?

-Ha nem próbáljuk meg akkor nem is tudjuk meg.

-Még együtt élni se éltünk együtt.

-Igaz. De szeretlek. És a feleségem vagy.

Nevettem.

-Tudom hogy viccesen hangzik. De próbáljuk meg.

Nem így akartam de visszacsinálni nem akartam.

-Rendben.-mondtam

Megcsókoltam.

Ő visszarohant dolgozni én pedig beletörődtem hogy férjhez mentem úgy hogy nem is emlékszem rá.

Délután otthon voltam épp a mexikói cikket tökéletesítettem amikor csöngettek.

-Nori. Gyere. Pálma az.-kiabálta apu

Lementem.

-Elmegyünk sétálni?-kérdezte Pálma

-Persze. Csak felöltözök.

Felrohantam felvettem egy farmergatyát egy tornacipőt egy trikót és egy pulcsit. A nyakam köré tekertem egy nagy sálat fogtam a telefonom és a pénztárcám és lerohantam.

-Hova mentek?-kérdezte apu

-26 éves vagyok. Sétálni. Puszi.-mondtam és elindultunk

Beszélgettünk nevetgéltünk és közben észre se vettem hogy lesétáltunk az óceán partjára. Leültünk egy sziklára. Hirtelen megjelentek emberkék és kivilágították az egész részt kis izzókkal. Bár még fent volt a nap de így nagyon hangulatos lett. Egy ismerős srác behozott egy kis magnót és lerakta mellénk. A fények kis kört alkottak ahova Finn besétált rengeteg táblával a kezében.

Nem értettem a dolgot. Bár később túlságosan is nyilvánvaló volt de akkor ott nem fogtam fel.

Már régóta ismerlek de még nem ismerem miden álmod-mutatta az első táblát

Amikor először láttalak meg Londonban a bárban tudtam hogy én akarlak téged. Olyan gyönyörű voltál és kitűntél a tömegből. Jack szerint esélyem sem volt de én kockáztattam. De nem mertem szóval Louis küldtem felderítőnek.-mutatta a következő táblát

Besétált Louis és egy szál rózsát nyújtott át.

Az első randinkon egy szál rózsát vittem neked. Olyan jó volt veled lenni. Csak úgy repült mindig az idő. Sosem fogtam fel. Találkoztunk elkezdtél beszélni és annyira magával ragadott az ahogy beszélsz hogy észre se vettem hogy repül az idő és már ideje menni. Ez a mai napig így van. Akkor is ha csak nézlek ahogy alszol vagy csak fekszünk egymás mellett.

Engem az se zavar ha 20 év múlva ilyen leszel-mondta

Jack besétált és felmutatott egy képet amin egy kissé leharcolt csatakanca volt. Nevettem.

Melletted akarom leélni az életem. Nem érdekel milyen őrült dolgokat teszel. Én úgy szeretlek ahogy vagy. Az egész múltaddal együtt szeretlek.

Tudom hogy gyerekekre és tökéletes férjre vágysz de én csak magamat adhatok férjként.

Bejött Tyler Liamnek öltözve.

-Te is tökéletes vagy nekem.-mondtam

Remélem egy csodálatos életet építhetünk fel együtt. Mindent megteszek.-mondta és lerakta az utolsó táblát

Belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy kis dobozt.

Letérdelt elém.

-Nora Culm. Lennél a feleségem?

-Igen. Hát persze.-mondtam

Felhúzta a gyűrűt az ujjamra én pedig a nyakába ugrottam. A többiek tapsoltak.

Tyler felnyitott egy üveg pezsgőt.

Előjött bátyám is a sötétből. Nem ismertem fel úgy a fejébe húzta a sapkát.

-Igyunk rátok gyerekek.-mondta Jack

Nevettem. Nagyon boldog voltam.

-Ezt egy ma szervezted le?-kérdeztem Finnt

-Igen. Jack Marcus a bátyád és Louis csinálták ezt én pedig Pálmával és Tylerrel gyűrűt vadásztam aztán én Jackkel összefutottam a többiek lejöttek ide és amíg ők itt szervezkedtek én és Jack megírtuk ezeket.-monda Finn

Ennél boldogabb nem is lehettem volna akkor és ott.

Hazamentünk. A vicces az volt hogy a szüleim most találkoztak személyesen először Finnel.

-Jobb később mint soha.-mondta Jason

Anyu főzött enni. Én a kanapén ültem Tylerrel és a gyűrűmet csodáltuk.

-A holnapi vezető hír.-mondta

-Nem vagyok azért olyan fontos személy.

-Lehet hogy másoknak nem de annak a srácnak ott.-mutatott Finnre-Te jelented a világ közepét.-mondta

-Mi lenne velem nélkületek?-mondtam Pálmára és Tylerre nézve

-Meghalnál.-mondta Pálma

Things get crazy

Elérkezett a péntek. Délután 2-kor indult a gépünk Las Vegasba. Tyler mellett ültem és végig szórakoztunk az úton. Pálma és Efka édesen beszélgettek amit próbáltunk kihallgatni de mindig elhallgattak amikor bármit kivehettünk volna a beszélgetésből.

Egy gyönyörű hotelben volt szállásunk. Egy lakosztályt vettünk ki közösen. Szóval olyan volt mint egy nagyobb lakás. Elkészültünk és elindultunk a buliba. Az eleje kicsit beszélgetős volt aztán átcsapott durva buliba. Sajnos túl sokat ittam és szerintem nem voltam egyedül így az utolsó emlékem hogy Finnel egy sarokban beszélgetünk és csókolózunk.
.
.
Szombaton iszonyú fejfájásra keltem.

-Atya Ég.-mondtam és a tükör elé álltam.

Beletúrtam a hajamba. Akkor vettem észre hogy egy gyűrű van a kezemen és esküvői ruhában vagyok.

-Ugye nem?-kérdeztem

-Szétrobban a fejem.-mondta Tyler az ágyból

-Várj te mellettem aludtál?-kérdeztem

-Úgy tűnik. Hol vannak a többiek?-kérdezte Tyler és kipattant az ágyból

Kimentünk nappaliba. Finn a kanapén feküdt és épp ébredezett. Ránéztem Tylerre.

-Neked miért van karikagyűrű az ujjadon?-kérdeztem és rámutattam a kezére

-Megházasodtam volna?-kérdezte

Felmutattam a kezem.

-Atya Ég. Összeházasodtunk?-kérdezte Tyler

Visszaosontunk a szobába.

-Ezt nem mondjuk el senkinek.-mondtam

-Miért? Ami Las Vegasban történt az Las Vegasban marad.-mondta

-Én úgy tudom nem. De előbb találjuk ki mi történt.-mondtam

-Benne vagyok.-mondta Tyler

Körbenéztük a lakosztályban. Még megtaláltuk Pálmát a saját szobájukban de hangja az kevés volt. Viszont Efka és Jack sehol sem volt.

Felöltöztünk és lementünk a medence mellé reggelizni.

-Tiszta másnaposok.-mondta Finn

-Annak nem lenne jó vége. A lakosztály nincs tönkretéve. Szóval ha másnaposok akkor kinek mi az utolsó emléke?-suttogta Pálma

-Nekem az hogy Finnel a bár sarkában beszélgetünk és csókolózunk de hogy miről beszélgettünk fogalmam sincs.-mondtam

-Nekem se. Nekem még az megvan hogy Efka odajött hogy Pálma át akar menni egy másik helyre és elindulunk.

-Én arra emlékszem hogy Nora meg én énekelünk az utcán Pálmával.-mondta Tyler

-Én az hogy beszélek telefonon valakivel.-mondta Pálma

-Telefonokat elő. Smsek hívások fényépek videók.-mondtam

Nekem rengeteg képem van ahol pózolunk.

-találtam valamit.-mondta Finn

Egy kép ahogy Jack egy kórházi ágyon fekszik.

-Akkor Finn te kórházak. Nekem is van egy nyomom. Pálma Efkával kapcsolatban valami?-kérdeztem

-Igen. Rendőrség.-mondta

-Akkor menjünk először a kórházba nézzük meg Finnt. Utána rendőrség.-mondta Tlyer

Elmentünk taxival a kórházba.

Egy orvos nagy mosollyal várt.

-Végre visszajöttek. A testvérét átkötöztük most már elvihetik. Hogy van a nyaka?-kérdezte az orvos Finnhez fordulva

-Ami azt illeti most hogy mondja fáj.-mondta Finn

Megnéztem a nyakát. Egy vágás volt rajta.

-Elnézést de megkérdezhetnénk hogy Jack hogy került be?-kérdeztem

-Nem emlékeznek? Nem csodálom. Nagyon sokat ihattak. Egy bárban verekedés tőrt ki. Jack keze kificamodott meg az arcán van egy vágás Finnt leütötték. De volt még egy barátjuk akit ha jól emlékszem le is tartóztattak azért mert nekiment annak a két srácnak akik ezt csinálták.-mondta az orvos

-köszönjük.-mondtam és belecsúsztattam egy kis pénzt a zsebébe

Taxiba ültünk immáron Jackkel.

-Ti sem emlékeztek semmire mi?-kérdezte Jack

Mindenki rázta a fejét.

-Tiszta másnaposok.-mondta Jack nevetve

-Nem annyira vicces hogy nem emlékszünk semmire és téged a kórházból kellett összeszedni Efkát meg a rendőrségről kell,

Megcsörrent Pálma telefonja.

-Emil az.-mondta és felvette

-Ki az az Emil?-kérdezte Finn

-A bátyja. Gondolom újra előkerül. Elég szabad szellemű ő is. Fényképész és író.

Kiszálltunk a rendőrségnél. Bementünk és már vártak minket. Kifizettük Efka óvadékát. Visszamentünk a hotelbe.

Megfogtam Tyler kezét.

-Találtál valamit?-kérdezte

-Igen.-mondtam és előhúztam a zsebemből egy félbetépett papírt.

-Mi ez?-kérdezte tyler miközben kinyitotta

-Ez egy fél bizonylat arról hogy házas vagyok. A másik fele nincs meg.-mondtam

-Szóval tényleg összeházasodtunk.-mondta Tyler

-Igen. És utána telefonáltam. Ez a házasság érvényes. Csak egy anyakönyv vezetővel kell hitelesíttetni és teljesen érvényes.-mondtam

-Oh My Godness.-mondta Tyler-Akkor el kell válnunk?-kérdezte


Elnevettem magam.

-Mi az?-kérdezte

-Ez nagyon viccesen hangzik. Meg a tudat hogy mi férj és feleség vagyunk.-mondtam

Tyler is nevetett.

-Na jó. Ezt Los Angelesben majd megoldjuk.-mondta és megölelt

Bementünk.

-Jack talált a telóján egy videót.-mondta Finn

Összekötöttük a tévével hogy megnézzük. Rengeteget nevettünk rajta. Kiderült Pálma hangja miért ment el. 2 órán keresztül énekelt a bárpulton. Amit nem csak mi hanem a közönség és ő is élvezett. Megörökítettem a verekedést és Jack megörökített egy beszélgetést a férfi mosdóban Efka Tyler és Finn között.

-Komoly?-kérdezte Efka egy dobozra mutatva

-Ez életem legkomolyabb döntése.-mondta Tyler

-De ez egy autómatából van. Többet érdemel.-mondta Finn

-Majd veszünk neki másikat.-mondta Tyler

-Rendben.-mondta Finn

Efka kinyitotta a dobozt. 2 jegygyűrű volt benne.

Tyler felhúzta az egyiket.

-Ne. Rád fog szorulni.-mondta Finn

És úgy is lett.

Bementem a hálóba. Elkezdtem összecsomagolni a cuccom.

Finn is bejött.

-Visszamész Los Angelesbe?-kérdezte

-Igen. Hosszú volt az este. És kell intéznem pár dolgot.-mondtam

-És itt hagyod a férjed?-kérdezte

Leesett az állam.

-Honnan tudod?-kérdeztem

Előhúzott a zsebéből egy papírdarabot.

Otthon, édes otthon

Délután keltem fel. Megijedtem a saját tükörképemtől. Rendbe szedtem magam, felvettem egy kényelmes nyári ruhát és lementem a földszintre.

-Nora. Van 4 nem fogadott hívásod.-mondta Pálma

Pálmán és rajtam kívül még Efka Marcus Jack és Bob volt lent.

-Pierre.

Visszahívtam.

-Szia Pierre. Miért kerestél?

-Bajban vagyunk.

-Milyen bajban?

-A 2. stúdióban a vágó filmező Fred felmondott. Nincs aki helyszíni riportokat csináljon és utazzon. Valakit szereznünk kell.

-És miért hívtál engem?

-Neked annyi barátod van. Ja és úgy hallottam a barátod grafikus.

-Igen?!

-Lenne egy munkánk számára. Csak nem tudjuk a cég nevét ahol dolgozik.

-Én se. De majd ha felébredt visszahívlak.-mondtam

-És kérdezz légyszi utána hogy valaki nem tudná-e vállalni a munkát.

-Rendben.

-Köszönöm drága. Életet mentesz.

-Mint mindig. Szia.

-Szia.

Letettem.

-A főnököd?-kérdezte Bob

-Valahogy úgy. A stúdióban műsorigazgató. Kisebb problémákkal küzd otthon de majd megoldjuk. Mint mindig.--mondtam és leültem gondolkozni

-Mi a baj?-kérdezte Jack miközben a többiek valami sorozatot néztek.

-Keresnem kell valakit aki tud kamerázni és vágni? Jack te ezeket tudod. Nem gondolkoztál azon hogy LA-be költözz?-kérdeztem

-Miért?

-Lenne egy állás számodra. Egy kamerást keresnek aki tud vágni is. Műsort csinálni. Helyszínekre kell kimenned meg utaznod is kellene. Asszem.

-Mennyi a fizetés?-kérdezte

-Elég jó. 1200 dollár körül mozog.

-Mennyi?

-Ha beválnál és felvennének 1000 dollár felett lenne a kereseted havonta és ha utazni kell ők fizetik a repülőt és a szállást.-mondtam

-Hol laknék?

-Finnel vagy a lakásomban van még hely neked is Efka mellett vagy mellém is beköltözhetsz a házba. Kereshetünk neked lakást. Ahogy szeretnéd.

-Nem hangzik rosszul. De a családom.

-Nem erőltetem. Gondolkozz rajta. Vitasd meg akivel szeretnéd. Ez a munka szép ugródeszka. Nem velem dolgoznál ha ez szempont. Én a 4.es stúdióban vagyok te meg a kettesben lennél szóval nem sokat találkoznánk direktbe. Nem rossz a hely. Gondold át.-mondtam

-Köszi.-mondta

Megreggeliztem és egy bögre kávéval leültem a többiekhez.

-Egyébként a vendéglátóinknak honnan van ennyi pénze?-kérdezte Marcus

-Hugo apjának rengeteg google részvénye van Hugonak vannak youtube részvényei Athéné szüleinek autógyárai vannak szerte Amerikában és Athéné pedig modell. Szóval van honnan jönnie a pénznek.

Finn és Louis is letántorogtak.

-Ugye van kávé?-kérdezte Finn

-A konyhában.-mondtam

Miután mindenki összeszedte magát fogtuk magunkat és lementünk az óceánpartra.

-Van ott egy strandröplabda pálya.-mondta Pálma

Először pár a pár ellen. Szóval én és Finn Pálma és Efka ellen. Pálmáék győztek 1 ponttal. Utána mivel nagyon kimelegedtünk levettük a felsőket szóval rajtunk lányokon csak bikini felső maradt. Alfie és Marcus volt a következő kihívó. Megvertük őket. Bár lehet ez az egyszál melltartónak volt betudható. Utána Louis és Jack álltak ki ellenünk majd Efka és Bob. Mind a 3 fiúk elleni játszmában mi győztünk.

Megmártóztunk az óceánban aztán napra feküdtünk. Este miután elkészültünk bementünk hogy elfogyasszuk az itteni utolsó vacsoránk.

-Igyunk Norára aki elhozott minket.-mondta Louis

Koccintottunk.

Nem maradtunk bent sokáig. Hamar hazamentünk és összecsomagoltunk. A fiúk még egy utolsót jakuzziztak. Én nagyjából rendbe szedtem a házat. És írtam egy köszönő levelet Athénének és Hugonak amit mindenki aláírt.

Nem tudtam aludni szóval lent laptopoztam a nappaliban.

-Te miért nem alszol?-kérdezte Finn

-Nem bírtam. Így képeket nézegettem. Meg kéne látogatnom nagyiékat meg Seattlebe is el akarok menni. A gyökereimhez vissza.

-Hát visszamegyünk megteheted. Elviszlek oda ahova akarod?

-Eljönnél a nagyimékhoz?

-Persze. Miért ne?

-Rendben. Akkor holnap-ránéztem az órámra-vagyis ma elmegyünk a nagyszüleimhez.

Finn kicsit idegesnek tűnt.

-Nem kell velem jönnöd.

-De szeretném megismerni a családod.

-Oké. De még visszaléphetsz.

-Nem tennék olyat.-mondta és megcsókolt

Lecsuktam a laptopom. Felmentünk aludni.

Reggel taxit hívtunk és kimentünk a reptérre. Külön kisbusszal vittek minket a repülőhöz.

Én végig aludtam az utat hazafelé.

Otthon Pálma Efka és én közösen fogtunk egy taxit. Mindenkit megöleltem.

-Holnap találkozunk.-mondtam mert úgy döntöttek bejönnek a táncstúdióba.

-Most van fél 3. ha 3-ra érted megyek az jó?-kérdezte Finn

-Persze.

Odamentem Jackhez.

-Gondolkozz és tudasd mit döntöttél.-mondtam és megöleltem

Hazamentem anyuékhoz. Nem voltak otthon. Letusoltam és felvettem egy virágos kisruhát magassarkúval. Feltűztem a hajam. Vettem még Miamiban csokit gondoltam azt elviszem nagyiéknak.

Csöngettek. Finn állt az ajtóban.

-Hoztam neked virágot meg a anyukádnak meg a kocsiban van nagyidnak.

Megcsókoltam.

-Nincsenek itthon a szüleim de most újra tininek érzem magam.-mondtam A virágokat vázába tettem.

-Indulhatunk?-kérdezte Finn

Fogtam a kistáskám.

-Induljunk.

Beültünk a kocsiba. Odafele végig beszélgettünk. Már egy órája autóztunk.

-A következő lehajtó.-mondtam

-Igenis.-mondta-Mikor láttad őket utoljára?

-Fél éve. Eljöttem hozzájuk.

-Dylannel?

-Nem. Egyedül. Csak Liamet látták meg most téged. A nagyszüleim kritikusak. Szerintem már az összes Jacksgap videót látták minimum 2x. Itt balra.

-Beviszel a susnyásba és megölsz.-mondta Finn

-Nem. Még nem. Majd holnap.-mosolyogtam

Rátértünk a bekötő útra.

-Készülj fel hogy el áll a lélegzeted.-mondtam

-Igenis. Mire készüljek?

-A nagyszüleim nagyban tolják.-mondtam

És igazam lett. Finn szava elállt.

-Gyönyörű.-mondta

-Tudom. Jó ízlésük van.-mondtam

Kiszálltunk. Ránéztem Finnre. El tudom magunkat mondjuk 5 év múlva képzelni ahogy mint férj és feleség jövünk már ide esetleg egy vagy két gyerekkel. Akkor vettem észre hogy Finn inget vett fel és még csokornyakkendőt is kötött.

-Hát nagyon cuki vagy.-mondtam

-Köszönöm. Kicsit ideges vagyok.-mondta

-Nem kell. Jó fejek.-mondtam-Az emlegetett szamarak.-mondtam és a ház felé mutattam

Épp Jöttek ki a házból.

Finn kivette a kocsiból a virágot.

Összekulcsoltam a kezünket Finnel és megindultam nagyiék fele.

-Drága kisunokám.-mondta nagyi és átölelt

-Alig várta hogy te is elgyere ne csak mi menjünk.-mondta nagyapa

-Nagyapa nagymami ő itt Finn Harries. Finn ők itt a nagyszüleim Aaron Culm és Isabelle Culm.

-Szia fiam.-mondta nagyapa

-Örülök hogy elhozott. Amikor Londonban élt olyan sokat mesélt rólatok.-mondta nagyi-Na gyertek be. Sütöttem sütit

Bementünk. Este 7-ig maradtunk. Beszélgettünk ettünk és nagyiék zongoráztak és énekeltek.

Búcsúzáskor, miközben megölelt nagyi suttogott a fülembe:

-Mellette igazán megállapodhatnál.

-Szeretnék.-suttogtam

Finn hazavitt.

-holnap találkozunk.-mondtam

-Mindenképp. De még hívlak. Sőt holnap lehet bemegyek hozzád a munka miatt.

-Gyere. Szeretlek.

-Én is szeretlek.-mondta

Megcsókoltam és bementem. És amikor becsuktam az ajtót akkor döbbentem rá hogy most mondta ki először a "szeretlek" szót nekem. És olyan jól esett hogy elsírtam magam.

-Mi a baj?-kérdezte anyu

-Nincs baj. Pont hogy nagyon örülök. Megyek aludni.

-Nagyi hívott. Azt mondta nagyon aranyosak voltatok. És szeretné többször látni Finnt.

-Okés. Szívesen elviszem Finnt többször nagyihoz.

-ja és pénteken téged és Pálmát elhívták egy szülinapra. Meg persze Finnt is hívták meg Efkát. Asszem ott lesz tudod az a lila hajú aranyos srác.

-Tyler?

-Igen. Szóval asszem ő is ott lesz.

-Honnan tudod.

-A szülinapos hívott és kérdezősködtem.

-Mint általában bele ütötte az orrát amibe nem kellett volna.-mondta apu

-Ugyan már apu.-mondta és apura támaszkodtam

-Kicsit ideges. holnap el kell mennie Seattlebe.

-Tegnap előtt jöttem haza. Hihetetlen.-mondta apu

Adtam nekik 1-1 puszit és elmentem aludni. Ez is egy jó hét lesz.

És tényleg. A hétfő nagyon jól telt. Jack úgy döntött elfogadja az állást így jövőhéten ideköltözik Los Angelesbe és Finnel fog lakni.

Szóval a hetem telefonálással és azzal telt hogy Pálmával ajándékot kutattunk.