Kivettem a kezéből a papírt. De nem az volt rajta amire számítottam.
-Szóval..?-kérdezte Finn
Elővettem az enyémet és összeillesztettem a két félt.
-Szóval férj és feleség vagyunk.-mondtam
-Igen. Mrs. Harries lettél.-mondta
Hirtelen meg is könnyebbültem de rám tört a félelem.
-És most mi legyen?-kérdeztem
-Marad minden így. Nem?
-Azért nem olyan egyszerű az egész.-mondtam
Tyler pont bejött és itt abbahagytuk a beszélgetést. Szombat este már otthon anyuéknál ültem. Épp vacsoráztunk.
-Mi a baj kicsim? Nem itt jársz.-mondta anyu
-Bocsánat.
-Mi a baj?
-Mit szólnál ha azt mondanám hogy férjhez mentem.
-Csalódott lennék. Nem szoktál elhamarkodott döntéseket hozni. És az esküvődre se hívtál meg minket. Miért? Tán tényleg férjhez mentél?
-Nem. Csak elgondolkoztam rajta. Milyen házasnak lenni?
-Jó és rossz egyszerre. Ne érts félre. Szeretem apádat de néha meg tudnám fojtani őt egy kanál vízben. Örülök hogy adhattam neki 2 gyönyörű gyermeket. De néha belefáradok abba hogy a felsége legyek.
-Eleinte milyen volt? Az hogy feleség lettél.
-Ijesztő és nehéz. Éltünk együtt de akkor is. Minden kis szokásomat megismerte és én is az övét és meg kell őket szokni. Nehéz egymáshoz illeszkedni. De nem különb az együttélésnél. Csak már nem a családnevedet viseled hanem a férjedét. De szerintem ez egy gyönyörű módja annak hogy két ember kimutassa mennyire szereti egymást. Ez az egyik. A másik a gyerek vállalás.
-A házasság miért gyönyörű módja hogy két ember kimutassa mennyire szeretik egymást?
-Kicsim. Van mit még tanulnod az életről. De ez csak szerintem van így. Azért drágám mert egy életre elkötelezik magunkat egymás mellett. Megfogadják hogy egymás mellett lesznek jóban rosszban. Amit manapság elbagatelizálnak de én még így gondolom. és szerintem mindenki aki házasságra adja a fejét ezt át kell hogy gondolja.
Bólintottam.
Amikor befejeztük a vacsorát anyu elvonult olvasni. Én lepakoltam az asztalt és elpakoltam a konyhában. Megcsörrent a telefonom.
-Szia Tyler.
-Szia. Ugye tudod hogy nem mi házasodtunk össze? Az csak valami átverés volt.
-Ohh igen. Bocsi rájöttem már csak sok dolgom volt és gondoltam hogy felhívlak de elfelejtettem.
-Nem rossz kezdés.-nevetett Tyler
-Egy közös élet kezdete. Tudtad hogy munkatársam lesz?-kérdeztem
-Tudtad hogy új munkát kaptam?
-Tudtad hogy te leszel az új munkatársam?
-Igen. Akkor holnap reggel.
-Bizony. Aludj jól.
-Te is.
Letettem és lefeküdtem aludni. Másnap kicsit tisztábban láttam a dolgokat. Nagy volt a hajtás. Pálmával és Emillel ebédeltem.
-Merre jártál nagyfiú?-kérdeztem
-Mindenhol. Asszem láttam az egész világot. De asszem így 30 felett szeretnék letelepedni. Egyenlőre húginál aztán majd lakást is szerzek meg családot.
-Képzelem ahogy a bátyád lop magának egy családot.-mondtam
Pálma nevetett
-Meg akarom ismerni Efkát.-mondta Emil
-Akkor menjünk el a bárba. Most is dolgozik.-mondta Pálma
Így kifizettük az ebédet és elindultunk a bárba. Közben Finn felhívott hogy van 1 óra ebédszünete de már evett szóval jó lenne beszélni. Mondtam hogy a bárba megyünk szóval jöjjön oda.
Ott találkoztunk.
-Markus. Kölcsönkérhetnénk az irodád?
-Persze. Itt a kulcs.-mondta
Bementünk az irodába. Becsuktam az ajtót.
-el akarsz válni?-kérdezte Finn
-Ezt úgy kérdezed mintha már 30 éve házasok lennénk. Nem tudom. Nem mondom hogy váljunk el de én nem ilyen házasságra vágytam. Vagyis esküvőre. Nem is emlékszem rá. Nem is tudjuk hogy működne-e.
-Szóval el akarsz válni?
-Nem Finn nem akarok. Szeretlek és egyszer hozzád akartam menni de nem így. Egy homályos estén egy kis kápolnában. Szerettem volna esküvői ruhát, táncot és azt hogy mindenki lássa hogy én vagyok a legszerencsésebb és legboldogabb a világon. És mi van ha nem működik?
-Ha nem próbáljuk meg akkor nem is tudjuk meg.
-Még együtt élni se éltünk együtt.
-Igaz. De szeretlek. És a feleségem vagy.
Nevettem.
-Tudom hogy viccesen hangzik. De próbáljuk meg.
Nem így akartam de visszacsinálni nem akartam.
-Rendben.-mondtam
Megcsókoltam.
Ő visszarohant dolgozni én pedig beletörődtem hogy férjhez mentem úgy hogy nem is emlékszem rá.
Délután otthon voltam épp a mexikói cikket tökéletesítettem amikor csöngettek.
-Nori. Gyere. Pálma az.-kiabálta apu
Lementem.
-Elmegyünk sétálni?-kérdezte Pálma
-Persze. Csak felöltözök.
Felrohantam felvettem egy farmergatyát egy tornacipőt egy trikót és egy pulcsit. A nyakam köré tekertem egy nagy sálat fogtam a telefonom és a pénztárcám és lerohantam.
-Hova mentek?-kérdezte apu
-26 éves vagyok. Sétálni. Puszi.-mondtam és elindultunk
Beszélgettünk nevetgéltünk és közben észre se vettem hogy lesétáltunk az óceán partjára. Leültünk egy sziklára. Hirtelen megjelentek emberkék és kivilágították az egész részt kis izzókkal. Bár még fent volt a nap de így nagyon hangulatos lett. Egy ismerős srác behozott egy kis magnót és lerakta mellénk. A fények kis kört alkottak ahova Finn besétált rengeteg táblával a kezében.
Nem értettem a dolgot. Bár később túlságosan is nyilvánvaló volt de akkor ott nem fogtam fel.
Már régóta ismerlek de még nem ismerem miden álmod-mutatta az első táblát
Amikor először láttalak meg Londonban a bárban tudtam hogy én akarlak téged. Olyan gyönyörű voltál és kitűntél a tömegből. Jack szerint esélyem sem volt de én kockáztattam. De nem mertem szóval Louis küldtem felderítőnek.-mutatta a következő táblát
Besétált Louis és egy szál rózsát nyújtott át.
Az első randinkon egy szál rózsát vittem neked. Olyan jó volt veled lenni. Csak úgy repült mindig az idő. Sosem fogtam fel. Találkoztunk elkezdtél beszélni és annyira magával ragadott az ahogy beszélsz hogy észre se vettem hogy repül az idő és már ideje menni. Ez a mai napig így van. Akkor is ha csak nézlek ahogy alszol vagy csak fekszünk egymás mellett.
Engem az se zavar ha 20 év múlva ilyen leszel-mondta
Jack besétált és felmutatott egy képet amin egy kissé leharcolt csatakanca volt. Nevettem.
Melletted akarom leélni az életem. Nem érdekel milyen őrült dolgokat teszel. Én úgy szeretlek ahogy vagy. Az egész múltaddal együtt szeretlek.
Tudom hogy gyerekekre és tökéletes férjre vágysz de én csak magamat adhatok férjként.
Bejött Tyler Liamnek öltözve.
-Te is tökéletes vagy nekem.-mondtam
Remélem egy csodálatos életet építhetünk fel együtt. Mindent megteszek.-mondta és lerakta az utolsó táblát
Belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy kis dobozt.
Letérdelt elém.
-Nora Culm. Lennél a feleségem?
-Igen. Hát persze.-mondtam
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra én pedig a nyakába ugrottam. A többiek tapsoltak.
Tyler felnyitott egy üveg pezsgőt.
Előjött bátyám is a sötétből. Nem ismertem fel úgy a fejébe húzta a sapkát.
-Igyunk rátok gyerekek.-mondta Jack
Nevettem. Nagyon boldog voltam.
-Ezt egy ma szervezted le?-kérdeztem Finnt
-Igen. Jack Marcus a bátyád és Louis csinálták ezt én pedig Pálmával és Tylerrel gyűrűt vadásztam aztán én Jackkel összefutottam a többiek lejöttek ide és amíg ők itt szervezkedtek én és Jack megírtuk ezeket.-monda Finn
Ennél boldogabb nem is lehettem volna akkor és ott.
Hazamentünk. A vicces az volt hogy a szüleim most találkoztak személyesen először Finnel.
-Jobb később mint soha.-mondta Jason
Anyu főzött enni. Én a kanapén ültem Tylerrel és a gyűrűmet csodáltuk.
-A holnapi vezető hír.-mondta
-Nem vagyok azért olyan fontos személy.
-Lehet hogy másoknak nem de annak a srácnak ott.-mutatott Finnre-Te jelented a világ közepét.-mondta
-Mi lenne velem nélkületek?-mondtam Pálmára és Tylerre nézve
-Meghalnál.-mondta Pálma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése