Élet

Dan 1 hétig maradt. Nagyon szórakoztató. Nagyon sokat nevettünk rajta vele. Mikor hazament rájöttünk vagy legalábbis én biztosan tudtam hogy most olyan üresnek éreztem az életem.

Egyik este átmentem Pálmához mert mióta Efka visszament Londonba azóta nyavalyog hogy neki hiányzik neki kell vele akar lenni.

-Mi baj?-kérdezte Pálma

-Nem tudom. Mostanában rengeteget gondolkozok.

-Mikor nem gondolkozol sokat?

-Vicces vagy.

-Pálma én nem tudom mit kezdjek az életemmel. Eddig mindig arra vágytam hogy karrier férj gyerekek. Most? Nem látom se az elejét se a végét. Finn mellett jól érzem magam és tejfel az élet. Önmagam vagyok. De elég ez nekem?

-Ha már felteszed ezt a kérdést akkor nem.

-Nem akarok még gyereket és a házasság sem hívogat annyira. De nem tudom. 27 éves leszek. Amikor kicsi voltam mindig azt képzeltem ilyenkorra családom lesz.

-Van. Családod mindig is lesz és van és volt. Az életed különböző szakaszaiban különböző embercsoportot tekintesz családnak. Kicsiként a szüleid és a testvéred. Aztán a barátaid. Most egy férjet és gyerekeket tekintenéd. Vagyis számodra ez tűnik tűnne normálisnak de el kell keserítselek az élet sosem ilyen szép. Küzdünk, küzdenünk kell. És lehet nem úgy érzed Finn az igazi vagy nem elég komoly de hidd el ha arra kerülne esetleg a sor ő lenne számodra a legjobb férj és ő lenne a világ legjobb apukája. Mert te ott lennél neki és támogatnád.

-A rózsaszín felhők elvették az eszed.-mondtam sírva

-Lehet. De még így is jobb rálátásom van erre a dologra mint neked.

-Imádlak csajszi. Úgy érzem ennél jobb az életem csak akkor lehetne ha nem i lehetne. Lehet vannak gondjaim de itt van nekem a családom. Amibe te is és Finn is beletartozik.

Pálma elmosolyodott és átölelt. Megcsörrent a telefonja.

Pálma elsápadt és letette a telefont.

-Mi történt?-kérdeztem

-Annek autóbalesete volt. Az intenzíven van. Válságos az állapota.-mondta

Nem kérdeztem semmit. Fogtuk a táskáinkat és beültünk a kocsiba.

Ann szülei bent voltak. Vártak hogy megvizsgálják.

-Mi történt?-kérdezte Pálma

-A szembe sávból valaki belehajtott.-mondta Ann apukája

Én nem bírtam tovább. Megroppantam lelkileg. Ann és Pálma a legfontosabbak számomra. Ők segítettek át mindenen.

Pálma átkarolt.

-Jobb lenne ha most hazamennél. Teljesen összezuhantál. Pihenj le otthon. Majd hívlak mit mondtak az orvosok.-mondta Pálma

-Biztos?

-Nem vesszük nagy hasznod. Nem vagy valami nagy támasz.

-Kössz.

-Per pillanat lelkileg kissé instabil vagy.-mondta Pálma

Kaptam egy puszit a homlokomra.

Hazafelé betelefonáltam a munkahelyeimre hogy holnap nem leszek mert lelkileg nem vagyok toppon.

Otthon felvettem a mackó alsóm egy trikót, beraktam egy szomorú számot jó hangosra csavartam a hangerőt és ültem a kanapén egy doboz zsepivel és sírtam.

Már vagy 10x játszotta le újra a zenét a lejátszó amikor kopogtattak.

Kinyitottam.

-Finn? Bocs de nem vagyok épp olyan passzban.

-Pálma hívott hogy szükséged lenne egy kis lelki támaszra.-mondta és felnyújtott egy zacskót.

Beengedtem.

Visszaültem a kanapéra.

Finn elült mellém.

-Elmondhatod.-mondta

-Persze. Elmondom és holnap eltűnsz.

-Tudom hogy erős nő vagy de nem kell mindig annak lenned. Lehetsz gyenge. Én eltakarlak, hogy senki ne lássa hogy gyenge vagy.-mondta

Odabújtam és sírtam.

-Félek hogy ez csak egy álom felébredek és minden sokkal rosszabb lesz és te sem leszel.

-Amíg el nem küldesz itt leszek. Itt maradok hogy eltakarjalak és vigyázzak rád.-megpuszilta a fejem.

Egész este így voltunk. Talán elaludhattam de félig felkeltem arra hogy Finn becipel a hálóba.

Éjszaka nem aludtam túl jól és azt hiszem ezt Finn is megszenvedte. Hol odabújtam hozzá hol eltoltam magamtól. Szerintem volt olyan is amikor képen töröltem.

Reggel felkeltem arra hogy a szomszéd valamit nagyon fúr. Finn az ágy szélén kuporgott utcai ruhában.

-Finn?-ráztam

Nincs reakció. Megnéztem de még lélegzett. Visszalökdöstem az ágy közepére. Levettem a pulcsiját a pólóját a cipőjét a zokniját és a gatyáját. Gondoltam alsógatyában csak kényelmesebb aludni. A ruháit összehajtogattam. Megnéztem magam a tükörben. Hát eléggé szar állapotban voltam. Gyorsan letusoltam letöröltem a tegnapi szétfolyt sminkem maradékát, felöltöztem valami előnyösebb ruhába és bementem Újra a hálóba. Finn úgy aludt ahogy hagytam. Visszabújtam és odabújtam hozzá. Átölelt.

Arra keltem hogy csörög a telefonom a nappaliban. Kirohantam.

-Háló?-szóltam bele

-Szia. Ann miatt hívtalak.-mondta Pálma

-Hogy van?

-Sokkal jobban. Eltört a keze a fél arca megzúzódott megrepedt egy bordája de jól van. Már nincs az intenzíven.

-te hol vagy?

-Otthon. Most hívott Peter. Jobban van Ann.

-Hála az Égnek. Te hogy vagy?

-Kicsit fáradt vagyok. Talán ha 4 órát aludtam.

-Én is vagyis mi is keveset. Szerintem olyan voltam este mint te. Odabújtam Finnhez aztán ellökdöstem rámásztam majd elfordultam szerintem egyszer pofán vágtam. Szegény. De reggel olyan mélyen aludt hogy nem kelt fel arra hogy levetkőztettem.

-Komolyan levetkőztetted?

-Én nem szeretek farmerben pulcsiban és cipőben aludni és szerintem ő sem. Így csak az alsógatyát hagytam rajta.

-Hihetetlen vagy. Később megiszunk egy kávét?

-Kettőt is. Most viszont megyek és csinálok valami reggelit. Korog a gyomrom.

-Most hogy így mondod. Úgy ennék közösen Efkával. Vele reggelizhetnék. Csinálhatna nekem reggelit.

-Ne kezdj bele. Nemsoká újra itt lesz.

-Parázok.

-na most mitől?

-Fája a hasam. Érzékeny vagyok a szagokra.

-Tehát?-kérdeztem miközben kipakoltam a reggelinek valót

-Lehet terhes vagyok? Az egyik kolléganőm ezzel sokkolt tegnap.

-Komoly hogy reggel kell megbeszélnünk ezeket a dolgokat?

-Inkább mint egy nyilvános kávézóban.

-Nem hittem volna hogy valaha a szexuális életünkről fogunk beszélgetni korán reggel.

-Valamikor el kell kezdeni. Egyébként lennének kérdéseim.

-Jó. Elhiszem. Néha én is megkérdőjelezem magam. De akkor kezdjük egy egyszerű kérdéssel. Mikor szexeltél utoljára?

-Amikor Londonban voltunk.

-Az egy hónapja volt.

-De amikor repültünk haza megjött.

-Jó akkor nem hinném hogy terhes vagy. De tudod van az a doktor akit nőgyógyásznak hívnak és a női barlangokra specializálódott. Hozzá is elmehetnél vizsgálatra.

-Elkísérnél?

-Kérj időpontot. Lehetőleg délutánit.

-Rendben.

-Mondjuk nekem se ártana.

-Te mikor szexeltél utoljára?

-Lássuk csak. Dylan. Az 3 hónapja volt.

-Wow.

-Ezt miért mondod?

-Mert neked elég extrémek az igényeid.

Elnevettem magam.

-Nem hinném.-mondtam miközben a tojást a forró olajra öntöttem

-És a Tuk-tukos kaland? Vagy a parkos?

-Ezt csak Finn hozza ki belőlem. Tényleg nőnek érzem magam. Amikor együtt vagyunk... Na jó. Most hagyom abba. Mielőtt még nagyon belemerülnék.

-Hogy fértetek el a tuk-tukban.

-Lábak az égnek. Vagy felhúzva. Ki hogy szereti. De én ezt most miért mondom el?

-Mert a barátnőd vagyok.

-Anyám meg az anyám akinek a barlangjából jöttem ki mégse mesélek neki ilyeneket.

-Pont azért mert az ő barlangjából jöttél ki. Nekem elmesélhetsz ilyeneket.

-De jó. Ne nézz perverznek de kivel élvezted legjobban a szexet Francisco Efka vagy Adam?

-Elmondom ha utána te is elmondod hogy te Liam Dylan vagy Finn?

-Oké.

-Efka.

-Valahogy tippeltem.

-Te?

-Ez jó kérdés. Ezen nem gondolkoztam. De Finn.

-Miért volt jó kérdés?

-Mert mind a 3 fiúnak más a stílusa. De hagyjuk. Szóval a lényeg hogy nem hinném hogy babát vársz.

-Akkor egy Alien növekszik a hasamban.

-Az is lehet. Na szóval. Kérj időpontot a dokitól és elmegyünk majd.

-Rendben. Köszönöm.

-Nincs mit. Még valami amire szükséged lehet?

-Efka.

-Sajnos őt nem tudom elintézni. Csak annyit tudok tenni az Efka projectben hogy megpróbálok neki valami normális állást találni.

-Megtennéd érte?

-Miért ne. De nem azt mondom hogy rögtön be tudom protezsálni a stúdióba. Először mondjuk egy bárba aztán majd még beszélünk.

-Rendben.

Finn kitántorgott a szobából.

-Na jó. Most leteszem. Finn felébredt. Hívj ha baj van vagy időpont vagy valami.

-Rendben. Most ledőlök.

-Jóéjt drága. Vigyázz magadra.

-Te is. Még mindig bennem él a riksasztori.

Nevettem.

-Cuppcupp.

-Cuppcupp.-mondtam és letettem

-Hát felkeltél?-kérdeztem

-A szeretőddel beszéltél?-kérdezte álmosan

-Lebuktam. Egész este itthon se voltam.

-De. Éreztem.-mondta és fogta az arcát

Odamentem.

-Annyira sajnálom.-mondtam és megfogtam az arcát- Nagyon fáj? Kell rá jég?

-Nem.-mondta és magához húzott

-Éhes vagy? Csináltam reggelit.-mondtam és eltoltam Finn

-Most mi van?-kérdezte

-Ezt itt.-mutattam a testemre- Nem kapod meg csak úgy. Ki kell érdemelni.

-Ott Indiában a riksában nem ezt mondtad.-mondta és leült

-Ha neked ennyire szexelhetnéked van akkor gyere taszíts a földre és tegyél magadévá ebben a pillanatban.-mondtam

Finn elindult felém. Szenvedélyesen megcsókolt.

Aztán eltávolodott.

-Igazad van.-mondta

-Azt mondtad igazam van? Ezt fel kell írnunk.

-haha.

-Egyébként neked nem kéne dolgoznod?

-Mennyi az idő?

-Fél 11.

-Már egy órája dolgoznom kéne.-mondta és berohant a szobába

Volt nála váltópóló. Amíg rendbe tette magát én csomagoltam neki reggelit.

Nevettem. Elbúcsúztunk.

Én is elkészültem. Felhívtam Tylert.

-Mi újság?-kérdeztem

-Épp egy interjúról jövünk ki.

-Van délutánra programod?

-Még nincs.

-Velem tartasz?-kérdeztem esdekelve

-Miért ne.

-A szokásos helyen?

-Ott találkozunk.

-Szia.

-Szia.-mondta

Elmentem a szokásos cukrászdába. Ettünk egy egy szelet sütit, beszélgettünk.

-Hova megyünk?

-Markus bárjába utána meg nem tudom.

-Én tudom.

Elmentünk a bárba. Markus épp ki volt akadva.

-Bob. Ne törd a poharakat. Istenem miért vagy ilyen szerencsétlen?-kiabált

Tylerre néztem.

-Ilyen az élet. Egyszer fent egyszer lent.-mondta Tyler

Nevettünk.