Film premier

Másnap mamát is kiengedték a kórházból. Hazamentek hogy kipihenjék ezt az estét. Én még aznap Liam és Pálma segítségével hazaköltöztem. Furcsa újra itt lenni.

-A szobád érintetlen.-mondta Pálma

Először nem tudtam ezt miért hangsúlyozza ki de amikor kinyitottam az ajtót megértettem.

-Hát itt meg mi történt?-kérdezte Liam

Sötét volt de még így is lehetett látni hogy romokban állt a szoba. Felhúztam a redőnyöket és kinyitottam az ablakokat.

-Ez a szoba rég kapott már levegőt. Anyám de rumlis.-mondtam

Hegyekben álltak a ruhák meg a cuccaim. Papirok a földön, könyvek szerteszét. Egy váza széttört.

-Szóval ideges voltál?-kérdezte Liam

-Igen. De nem láttál akkor amikor ezt csináltam. Na jó. Rendet kell rakni.-mondtam

Liam hősiesen segített rendet rakni. 3 óra volt.

-Most hogy segítettem összepakolni ideje mennem. De este még benézek. Holnap mész már suliba?

-Csütörtök péntek már nem megyek. Pálma se. Ruhát és cipőt fogunk keresni. Egyébként minek lesz a premierje?

-Josh új filmjének.

-Akkor nem megyek. Ez halál komoly?-kérdeztem és ellöktem magamtól.

-Csak vicceltem.-vigyorgott

-Te rohadék.-mondtam és meglöktem

-Meghűlt benned a vér mi?

-Meg mint az állat. Annyira zizi vagy. Na menj. Majd beszélünk.-mondtam és otthagytam

-Puszit sem kapok?-kérdezte

-Nem.-mondtam

-Naa légyszi.-mondta

Visszafordultam kapott egy puszit a szájára aztán elindult én meg a konyhában kipakoltam amit a másik házból hoztunk át. A kutyusok nagyon örültek hogy végre visszakerültek a házba és a kertbe tudnak rohangálni.

Este végül Liam nem jött mert fáradt volt. Pálmával csajos estét tartottunk. Nagyon nehezen aludtam el mert amint lecsuktam a szemem megjelent Bob. Így semmit nem aludtam.

Reggel nekifogtunk a kutakodásnak.

Elsőként Pálma ruháját találtuk meg:

Aztán a cipőt is megtaláltuk hozzá:

Beültünk kajálni aztán tovább jártuk a várost.

-Pálma sminket és hajat is kell intéznem!-mondtam

Előkaptam a telefonom és felhívtam Markust.

-Szia babóca. pont hívni akartalak hogy múlt héten itt hagytad az egyik cipőd. Mármint egy pár cipőt.

-őő jó. Markus hétvégén megyünk egy film premierre. Kéne smink és haj!?!

-Megoldom. Szombaton egyre a step stúdióba legyetek. Hozzátok a ruhátokat.

-Rendben. A megmentők vagy.

-Tudom. Holnap után találkozunk. Cuppancs.

-Cuppcupp.

Letettem.

-Szombat egy óra step stúdió! Ruhával együtt. Na most menjünk. Este valami finomat csinálok.

-Mit?-kérdezte Pálma miközben belémkarolt

-Hamburgert.

-Fel akarsz hízlalni?

-Igen. Muhaha. Na haladjunk.-mondtam

Végül nekem is találtunk egy ruhát:

-Nekem már csak cipő kéne de majd holnap. Most bolt aztán haza.

Este fergeteges partit szerveztünk én Pálma Adam Liam Justin és Markus. Másnap Pálam Adammel volt így Markust vittem el cipőt vadászni. Millió meg egy cipőt felpróbáltam de semmi. Mikor már feladtam elhaladtunk egy bolt előtt.

-Markus tolassunk ide vissza!-mondtam

A kirakatban volt egy gyönyörű cipő.

-Ezt tegnap mutatta Pálma. Ez lesz az. Ez kell nekem.

Berohantam és meg is vettem.

-Erre aztán lecsaptál.-mondta Markus

Gyönyörű cipő.

-Még jó. ÉS cserébe hogy egész Los Angelest körbejártad velem veszek neked egy vattacukrot.

-Végre.

Vettem 2 vattacukrot és leültünk a mólóra.

-Liammel mész?-kérdezte Markus

-Igen.

-Örülök hogy újra együtt vagytok. Remélem sokáig együtt lesztek.

-Én is. Na egyed mert megvettem. Igaz hogy hízlal de ki nem szarja leee.

Este hazavittem és én is hazaértem. Otthon az új cipőmbe mászkáltam. Bejárattam.

Pálma 12 fele ért haza pont amikor rendbe raktam a konyhát.

-Ezt a cipőt mutattam neked tegnap.

-Tudom. És végül ezt vettem meg. Na megyek mert még rendbe kell raknom a körmeim. Ajánlom neked is hogy járasd be a cipőd.

Felmentem és lemostam a több hetes lakkot a körmeimről. Markus írt egy smst.

Ma láttam a körmeid. Holnap azt is rendbe hozzák.NE csinálj vele semmi.

Gondolatolvasó.

Lefeküdtem aludni.
.
.
Másnap kissé késve keltünk fel szóval gyorsan letusoltunk és már mentünk is.

-Pálma hogy jutunk el egyáltalán a premier színhelyére.

-Hát Adam a munkatársaival megy szóval vagy Liamékkel vagy bajban vagyunk.-mondta

Előkotortam a telefonom a táskámból.

-Hívd fel Liamet és kérdezd meg.-mondtam

Miközben ezt magyaráztam zöldre váltott a lámpa és indultam volna de valaki még lelépett az útra és majdnem elütöttem.

-Shit!-mondtam és befékeztem

Kiszálltam

-Attól még hogy ekkora kocsid van odafigyelhetnél.-mondta a pasi.

-Bocsánat. De miért lép le az útra ha már piros van?!

-Atyám. De hülye vagyok.-mondja a srác mikor felnéz

-Nem vicces.

-Én nem is viccelek. Annyira elkalandozott a figyelmem hogy azt hittem zöld van.-mondja srác amikor már Pálma is kiszáll a kocsiból.

-Add meg a számod hogyha esetleg valamit ki kell fizetned vagy nem tudom de haladjunk.

Megadtam a számom.

-Biztos minden rendben?-kérdeztem

-Persze. Elnézést. Én kérek elnézést. Én hibám.

Elfutott.

Visszaszálltam.

-Ez mi volt?-kérdezte

-Nem tudom. Na menjünk. Mert már 10 perc késésben vagyunk. Hívod Liamet?

-Most.

Tárcsázta.

-Szia Liam Pálma vagyok.-Vezet.-Az este hogy lesz?-Adam a munkatársaival megy.-Igen.-Step Stúdió.-Tudod hol van?-Jó.-Akkor este.-Rendben.

Letette.

-Fél 6-ra jönnek értünk.

-Jólvan. Itt is vagyunk.

Bent már vártak minket. Markus kivette a kezünkből a cuccokat és leültetett minket 1-1 székbe.

Megmosták a hajunk, körömfestés, smink.

5-re készen voltunk. A hajunkon volt még simítani való.

-Vegyétek fel a ruhákat aztán még ékszerek meg a hajatok. Gyerünk.-mondta Markus

-Igazi hajcsár.-súgta Pálma

-Hallom ám.-mondta Markus

-Nem is baj.-kiabáltam

Felvettük a ruhákat.

-Na akkor Nora. Rajtad a Liamnyaklánc. Pipa. És az orosz gyémánt. Pipa. Ülj le igazítanak. Pálma.....

Nem hallottam már mit mond.

Még megigazították a hajam. Kis hajlakk kis szájfény kis ez kis az.

Végül elkészültünk.

-Köszönjük. Nem adok puszit de holnap vagy holnap után meghálálom.

Dudáltak.

-Itt vannak.-mondta Pálma és kiindult

-Jajj a cipőm.-mondtam-Menj csak. Mindjárt megyek csak felveszem a cipőm meg hozom a retikülöm.

Berohantam felhúztam a cipőm fogtam a retikülöm.

-Remeg a lábam.-mondtam

-Gyere karolj belém. Kikísérlek.-mondta Markus

Kint már vártak rám.

-Wáá. Gyönyörű vagy.-mondta Liam

-Örülök.-mondtam.Köszönöm Markus a segítséget. Majd beszélünk.

Egy limó állt a szalon előtt. Pálma már bent ült.

-Csini vagy.-mondta Niall és besegített.

Nagyon görcsbe volt a gyomrom és remegett a lábam.

-Nyugi.-mondta Liam és rátette a kezét a lábamra.

-Nagyon ideges vagyok.-mondtam

-Nem kell. Itt vagyok. Itt vagyunk.-mondta Liam és megpuszilt.


A limó lefékezett.

-Készen álltok?-kérdezte Harry

Először a fiúk szálltak ki majd én és Pálma. Adam azonnal észrevette Pálmát és odarohant. Így már Pálmáért nem aggódtam. Liam kézen fogott. A fények villogtak, kattogtak a fényképezők.

-Liam még mindig nem mondtad el milyen filmre jöttünk!-szűrtem ki a fogaim között

-A hobbit ha eddig nem jöttél rá.-mondta és megpuszilt.

-Liam Payne. Liam Payne.-kiabálták az újságírók

Odavonszolt egyhez.

-Hogy érzitek magatokat?-kérdezte az újságíró de mindenki ránk figyelt vagyis én így éreztem

-Mivel csak most érkeztünk még most melegszünk bele de jól.-mondta és megszorította a kezem

-Akkor most újra együtt vagytok?-kérdezte és felém fordította a mikrofont.

-Igen. De szerintem mi sosem szakítottunk csak szüneteltettük a kapcsolatunkat.

-És most már nem kapsz fenyegető leveleket?

-De. De már nem ládaszámra. Igazából vagy nem olvasom el őket vagy odaadom Liamnek.

-És te Liam hogy reagálsz rájuk?

-Nem olvasom el őket. 1-2-t de általában nevetek rajtuk.

-Térjünk kicsit vissza a filmre. Ismeritek a történetet?

-Én igen. Szeretem. Olvastam a könyvet.-mondtam

-Én A Gyűrűk urát ismerem de erről még nem hallottam de ha valamit nem értek most már itt van Nori.

-Köszönöm a válaszokat. További szép estét. Élvezzétek a filmet és sok sikert.

Tovább mentünk. Liam beállt a fiúkhoz így én Pálmához csatlakoztam mert Adam meg a sajátjaival állt össze. Miközben pózoltunk a kameráknak hirtelen valaki megfogta a derekam.

Megfordultam és Josh volt az.

-Mégis mit gondolsz?-kérdeztem a fogaimon kiszűrve miközben megpróbáltam természetesnek maradni.

-Pózolok az exbarátnőmmel.-mondta

-Hát jó.-törődtem bele mivel nem volt jobb ötletem

Végül Adam érkezett a megmentésünkre.

Nem sokkal később bementünk a terembe ahol levetítették a több mint 2 óra hosszú filmet. Utána volt egy fogadás szerű dolog. Liam teljesen eltűnt így egyedül ücsörögtem a bárpultnál.

-Egyedül?-szólt egy ismerős hang

Mikor megfordultam nem hittem a szememnek. Tölgypajzsos Thorin vagyis Richard Armitage.

-Egyenlőre. A barátom eltűnt.-mondtam

-Szabad?-kérdezte és a mellettem lévő székre mutatott.

-Persze.-mondtam

Leült és rendelt magának egy számomra ismeretlen nevű koktélt.

-És tetszett a film?-kérdezte

-Nagyon bár a vége kicsit furcsa. Ahogy ott vagytok a hegyen. Szóval. De nagyon tetszett.

-Akit eddig kérdeztem nem mert belekötni a filmbe.

-Bocsánat. Nem akartam megsérteni de olyan furcsa volt, hogy ott állnak és közel a cél. Olyan kicsit vicces. Bocsánat.

-Semmi baj. Örülök hogy legalább valaki olyan bátor hogy megmeri mondani a véleményét. Egyébként a vége nekem se tetszett. De nem én vagyok a rendező.

-Csak az egyik ő karakter. Ennyire nincs beleszólásuk?-kérdeztem

-Tegezz nyugodtan. Richard Armitage vagyok.-mondta

-Tudom. Nora Culm.

-Én is tudom. Mostanában hangos volt a média tőletek.

-Ez nem jó. Asszem megkeresem a barátom mert kicsit elfáradtam. Örülök hogy találkoztunk. Nagyon jó film volt. Sok sikert a következő kettőhöz.

-Én is örültem. Köszönöm.

Liamet nem találtam de írtam neki egy smst.

Nem bírom tovább hazamegyek.

Pálma is úgy érezte ideje hazaindulni. Adam hazakísért minket. Az ő limójával jöttünk haza. A ház előtt olyan ember állt akire nm számítottam volna.

A múlt visszaköszön

-Mi?-kérdeztem

-Vagyis pontosabban anyád nagybátyja. És a nagymamád testvére.

-Tehát ön a dédszüleim gyereke?-kérdeztem

-Csak a dédapádé. És ha nem tévedek te vagy Pálma Eans. Ismertem a dédmamád. Ő volt az édesanyám.

Összenéztünk Pálmával.

-Most ugye csak viccel?-kérdezte Pálma

-Nekem le kell ülnöm.-mondtam

Leültem a konyhába.

-Nem gondolja hogy ez egy kicsit húzós hogy hajnali 3-kor betör a lakásomba és azt állítja hogy a dédszüleink gyereke?!?!-mondtam kissé emelt hangon.

-Nyugi Nori.-mondta Pálma és leült mellém.

-Ha kell felhívhat bárkit.-mondta a férfi.

-Legalább a nevét elárulná?-mondtam

-Bob. Bob Archt.

Felhívtam a nagyit.

-Ki az aki ilyen későn zavar?-szól bele a telefonba a nagypapa

-Szia papi Nori vagyok. Nagyit tudnád adni?-kérdeztem

-Ne haragudj drágám de most nem tudom adni. Épp alszik.

-Az engem most pont nem érdekel. Add át neki azt a rohadt telefont.-mondtam kissé ordibálva

-Nyugalom drágám. Mi történt?-kérdezte

-Az hogy hajnali 3 van és egy férfi tört be a lakásba és azt állítja nagyi féltestvére. Bob Archt.

-Drágám kelj fel. Indulunk.-mondta nagypapa.-Indulunk kincsem. Addig ne hagyjátok szem elől. Hívd fel anyádat is. Pálma meg a sajátjait riassza. De ne repüljenek ide. Csak tudjanak róla. Nemsoká ott leszünk.-mondta és letette

-Pálma hívd a szüleid és értesítsd őket hogy itt van Bob. De ne jöjjenek ide.

Pálma berohant a szobájába és telefonált. Én ott maradtam.

-Foglalj helyet. Teát, kávét?-kérdeztem

-Fekete teát ha van?!

-Van.-mondtam és csináltam teát. Közben felhívtam anyát.

-Miért zaklatsz ilyen későn lányom?-kérdezte

-Itt van Bob.

-Milyen Bob?

-Bob Archt.

-Indulunk.-mondta

-Nem kell. Nagyapáék már úton vannak. Ti maradjatok. Majd még értesítünk benneteket. Na megyek. Szeretlek.

-Jóóó.. Szia drágám.

Letettem.

Kitöltöttem a teát. Pálma kijött.

Felvettem egy köntöst.

Leültem a konyhába és próbáltam ébren tartani magam. Pálma kanapén ült és a kutyusokat simogatta akik végre sikeresen megnyugottak.

Nem tudtam mit mondhatnék vagy csinálhatnék viszont iszonyú álmos voltam.

Hirtelen kopogtattak.

A kutyák elkezdtek csaholni.

-Csönd!-kiabáltam

A kutyák fülüket farkukat behúzva berohantak a szobába.

-Jajj.-mondtam

Kinyitottam az ajtót.

Nagyi és nagypapa jött be.Pontosabban futottak be. Nagyi odament Bobhoz.

-Mit képzelsz magadról? Idejössz évnek évadján és betörsz a lakásba? Mi jogod van neked ehhez?

-Jog szerint ez az én lakásom.

-Tévedsz. Ez Angela lakása. Az enyém volt de Angela írattam.

-Nagyi semmit nem értünk.-mondtam

-Bob egy úgymond törvénytelen gyerek. Az apám és Pálma dédanyjának a gyermeke. De édesapám magához vette mert a dédanyád úgy gondolta ne legyen hiánya semmiben a gyermeknek. Így sajátjaként nevelte fel. Bob kezdettől fogva tudta kik a valódi szülei. De aztán elzüllött. Közel 25 éve nem láttuk és nem hallottunk felőle.

Nem nagyon fogtam fel belőle semmit.

Nagyapa átkarolta Pálmát és engem.

Bementem a kutyusokhoz.

Megsimogattam őket.Aztán újabb hangzavar támadt a konyhában így kimentem. Leültem Pálma mellé a kanapéra.

-Szólj ha vége. Addig kicsit pihentetem a szemem.

-Rendben.-mondtam

Pálma lehajtotta a fejét és pár perc alatt elaludt.

Én se bírtam tovább és én is elaludtam.
.
.
.
.
Reggel friss kávé illatra ébredtem.

Pálma már el is tűnt.

-Pálma?-kérdeztem

-Épp tusol.-mondta nagyi és odajött mellém, és egy bögre kávét nyomott a kezembe.

-Te atya ég. Mennyi az idő?-kérdeztem

-10 óra.

-Az egyetem.

-Beszóltunk az egyetemre és a munkahelyedre hogy ma holnap és talán holnap után sem tudsz menni. Kincsem. Nagyapád már intézkedik de erősnek kell lenned.

-Nagyi. Ezt az egészet nem értem.

Pálma kijött a fürdőből.

-De jó drága hogy jössz. Most elmesélem a történetet. És erősnek kell lennetek mert amíg nem tudunk mindent addig itt fog lakni.

-Nagyi mond már. Megrémítesz.

-Ez az egész úgy kezdődött hogy dédapád elment Oroszországba valami ügyben. Soha nem tudtunk miért ment. De sok szépséggel tért haza. Köztük azzal a gyönyörű gyémánttal. Vagy Pálma nagymamájának nyakláncával és egyéb ilyen kincsekkel. Akkoriban ismertem meg nagyapádat. Vagyis akkoriban már randizgattunk ahogy ti mondjátok. Bobnak már hosszú évek óta volt egy kedvese. Nagyon szerették egymást. A nagyapád odaadta a gyémántot Bobnak hogy azzal megkérhesse Gréta kezét. Meg is volt az eljegyzés nagy volt az öröm a családban. Egy nap viszont szörnyű dolog történt. Egy orosz férfi feljött és minden szó nélkül lelőtte Grétát akinek az ujján volt a gyűrű. Senki sem értett semmit. Bob teljesen megzuhant. Inni kezdett. Dédapád állandóan járkált hogy kiderítse mi történt. Egyik este részegen jött haza Bob egy fegyverrel a kezében. Hadonászott és dédapádat okolta azért hogy Gréta meghalt. Amit akkor mindenki gondolt hisz ő hozta haza á gyémántot. És Bob meghúzta a ravaszt. Így halt meg a dédapád. Dédanyád szíve megszakadt és Pálma dédanyjáé is. Úgy tudom ő belebetegedett a dologba és meg is halt nem sokkal apám halála után. Dédanya lecsukatta Bobot és végül kiderült a maffiózó nem tévedésből ölt és nem is a gyémántért hanem Bob adósságát törlesztette. Mert kiderült nagy kártyajátékos hírében volt. Csak sajnos túl sokkal tartozott az orosz maffia fejének. Így a számára legfontosabbat vették el. Így lecsukták. Édesanyám nagyon nehezen fogta fel ezt a dolgot hogy az akiért annyi mindent megtettek ily kegyetlenül végzett a férfival aki szerette. De erős maradt és támogatott minket. Bobbal megszakított minden kapcsolatot egy idő után mert nem akarta hogy a dédunokái tudjanak és mélyen a föld alá akarta temetni a család ezen fekete foltját de Bob csak visszatért. Amit senki sem ért hisz úgy tudjuk anyám végrendeletében sem említi Bobot. De most mennünk kell. Az ügyvéddel találkozunk. Pálma te is jössz. Ez a dolog téged is érint.

Felöltöztünk és Pálma vezetésével elmentünk az ügyvédi irodába. Bennem annyira felgyülemlettek az érzelmek hogy amikor odaértünk és megláttam Bobot megpofoztam.

-Tönkretette a saját szerető családját a saját hülyesége miatt. Hogy nem szégyenli magát?!-kiabáltam

-Nyugalom.-mondta Pálma és belém karolt.

Mi hátrébb ültünk le. Igazából nem nagyon érdekelt az egész hagyatékos dolog.

Az ügyvéd elkezdte felolvasni.

-És az én drága dédunokámra Norára hagyom az óceánparti nyaralónkat Jasonre pedig a két autót. És úgy hallottam Nora nagyon jó barátnője lett az Eans család ifjabb tagjának Pálmának. Szeretném őt is kárpótolni ezért az egész felfordulásért ezért 70.000 dollárt hagyok rá. (kb 15 millió forint) Melyet megoszthat családjával vagy azt csinálhat vele amit akar. Csak jó célra használja.

Hirtelen megállt az ügyvéd és ránk nézett.

-Milyen óceánparty nyaraló?-kérdeztem

-70 ezer dollár?-kérdezte Pálma

-Van egy nyaraló. Évek óta senki sem nézett felé. Kissé le van robbanva. Szerintem legalábbis.

-Az amelyik olyan magányosan áll és két pálma áll előtte. És egy viszonylag hosszú út vezet a főútra?-kérdeztem

-igen. Voltál már ott?-kérdezte nagyi

-Igen. Tegnap. Gyönyörű

-Tudom. Szerintem a 70 ezer dollár nem sok azért hogy olyan szörnyű volt a családodnak.-mondta nagyi

Tovább olvasták a végrendeletet. Én közben írtam egy smst Liamnek.

Este nem jó. Családi gondok. Szeretlek

Pár perccel később jött a válasz.

Nagy baj lenne ha mégis elmennék?

Nem

Kiderült dédmama kizárta a végrendeletéből és mivel dédpapa mindent dédmamára hagyott így Bob nagyon ideges volt.

Hazafelé is Pálma vezetett.

-Bob meddig marad?-kérdeztem nagyit.

-Ameddig nagyon muszáj. Nem akarom sokáig a közelünkben tudni. Nagyapádnak pár dolgot el kell intéznie vele de utána kitesszük a szűrét. Addig mi is ott fogunk lakni. Majd a vendégszobába.

-Nem. Majd az enyémbe. Én meg alszok Pálmánál vagy a nappaliban. Bob alszik a vendék szobába. -mondtam

Otthon kis rendezkedésre volt szükség de pár óra alatt megoldottuk. Mindenki elrendezkedett. Hét után nem sokkal kopogtattak.

Liam jött be.

-Kicsit sokan lettünk.-mondtam

-Készültem.-és felmutatta a két zacskó kaját.

Bevittük a konyhába. Én közben elmeséltem neki mindent.

-Nem semmi. Nálatok mindig történik valami.

-Az nem kifejezés.Mit hoztál?

-Olasz kaját.-mondta

Pálma pont jött ki.

-Liam hozott pastat meg gelatot.

Nagyiék elmentek egy étterembe Bobbal. De mi jól jártunk. Leültünk. Egyszercsak Pálma szeme összeszűkült.

-Begörcsölt a lábam! Anyámm!-sipítozta

Én úgy elkezdtem nevetni. Majd összepisiltem magam.

-Begörcsölt! ááá-mondta tovább és a lába fölé görnyedt.

-Elmúlt.-mond és felegyenesedett. aztán-Nem mégsem. ÁÁÁÁ. Görcsöl.

Azt hittem összepisilem magam. Nagyon vicces volt.

Aztán sikerült összeszednünk magunkat.

-Hát ez durva volt. Azt hittem ideszülök.-mondta Pálma

-Én meg azt hogy idepisilek a padlóra.-mondtam a könnyimet törölgetve

Liam szinte alig fogott fel valamit ebből az egészből.

-Mi az Liam?-kérdeztem

-Lesokkoljuk a sok faszságunkkal!-mondta Pálma

-Vigyázz mert eljön érted a rothadó kezű Renátó!-mondtam

-Ezt pont alvás előtt kellett felhozni.-mondtam

-Ki az a Renátó?-kérdezte Liam

-Egy egyetemre járnak Pálmával. Szoktak beszélni és egyik este vagy inkább éjszaka felhívta Pálmát hogy mondja meg hol van. Bármit kérdeztünk vagy mondtuk ő csak azt tudta mondani. Jó de hol vagy? Nagyon vicces volt. Mondjuk aztán meg féltünk hogy eljön Pálmáért vagy valami. Azóta ezzel riogatjuk egymást. Mint valami horror történet.

-Liam maradsz estére?-kérdezte Pálma

-Attól függ.-mondta és rám nézett

-Itt alszunk kint. Menj Pálma aludni. Majd mi elpakolunk.-mondtam

Pálma még egy ideig szugerált minket aztán elvonult a szobájába.

Liam rám nézett.

-Miért nem mentek át a nagy házba?

-Oda nem vihetjük Bobot szóval itt kell maradni. Mamáékat nem hagyhatom egyedül. Pálma meg nem tudom miért marad. Gondolom mert Adam nincs itthon így itt van mint a nagy házban. Asszem. De holnap megkérdezheted. Van egy jó hírem. Holnap mit csinálsz?

-Délelőtt interjú és délután is. Mi a jó hír?

-Örököltem egy nyaralót a dédnagyimtól. Kitalálod melyik az?

-Honnan tudnám?

-Nem vág az eszed. Amiben voltunk. Szóval az az enyém.

-Tényleg?

-Aha. Szóval lesz egy kis dolgunk. Felújítani. Annyira tervem van. Mondjuk anyuval is meg kell beszélnem.

Liam csak nézett.

-Mi van?-kérdeztem

-Még mindig imádlak. Olyan álomszerű hogy velem vagy.

-Ne legyen álomszerű. Ez a valóság. Most már én is elhiszem. És soha nem fogom engedni hogy valaki vagy valami közénk álljon. Szóval jobb lesz ha bekeményítesz.

-Ennyire elhivatottnak még nem láttalak.

-5 hónap kellett ahhoz hogy rájöjjek nélküled nem az igazi. De hagyjuk is a fecsegést-mondtam és nekiugrottam Liamnek.

A kanapén voltunk amikor nagyiék hazajöttek. Gyorsan felpattantunk.

-Jóestét!-köszönt Liam

Én csak vigyorogtam mint a tejbetök.

-Szia Liam. Nem is tudtuk hogy ti újra együtt vagytok!-mondta nagyi

-Hát igen. Hogy is mondjam. Rájöttünk hogy külön nem fog menni. Asszem.-mondtam és odabújtam Liamhez.

-Isa lógsz nekem egy 50-sel.-mondta nagyapa

-Ti fogadtatok ránk?-kérdeztem

-Nagyanyád azt mondta nem jöttök újra össze mert félted őt én viszont azt mondtam hogy ismerhetne már annyira hogy amit szeretsz azért küzdesz. Csak idő kell hozzá hogy ezt felfogd.-mondta nagyapa és kinyújtotta a kezét

-Nagyapád mindig olyan bölcsességeket tud mondani. De abban igaza van. Ha te valamit szeretsz azt megszerzed valami módon.-mondta nagyi.

Nem mertem Liamre nézni. Előkészítettem nagyiéknak a hálóm. Aztán egy matracot raktam Bobnak.

-Bocs de csak ennyit tudok most nyújtani. A kutyák természetesen nem lesznek bent. Jóéjt.-mondtam

-Bocsánat.-mondta Bob

Visszafordultam.

-Bocsánat mindenért.

-Tőlem ne kérj bocsánatot. Te tettél tönkre két családot 25-30 éve. Én ennek a hatását annyira mg nem éreztem. Majd fogom. Most hogy megjelentél. De először szerintem magadnak kéne megbocsátanod.

Kijöttem és rácsuktam az ajtót.

-És tényleg egy gyilkossal fogunk együtt aludni?-kérdezte Liam

-A kutyák itt lesznek szóval ők a riasztók. De a gyémántot elrakom egy biztos helyre meg pár ékszert. Nem merek aludni. De tegnap este is kb 3-4 órát aludtunk. Eléggé hulla vagyok. Holnap sem megyek egyetemre de dolgoznom muszáj. Egy válogatásra megy az egyik csapat aki hozzám jár. És holnap át kell vennünk a koreográfiát. Aztán lesz egy másik csoport akik szintén versenyre mennek velük meg be kell fejeznem. Szóval holnap muszáj lesz dolgoznom.

-Szombaton mit csináltok?-kérdezte Liam miközben kinyitottuk a kanapét.

-Adam egy filmbemutatóra megy és engem és Pálmát is meghívtak. És lehet megyünk.

-Minket is meghívtak és gondoltam eljöhetnél velem.-mondta

-Te egy ilyen nyilvános rendezvényen akarsz velem megjelenni?-kérdeztem

-A barátnőm vagy. És gondoltam elhívlak.

-Dehát akkor is.-mondtam de igazából köpni nyelni nem tudtam.

Megöleltem.

-Josh mennyi idő után vitt el ilyen helyre?

-1,5 év után.

-Akkor én még mindig jobb vagyok.

-Igen Liam. Te minden tekintetben jobb vagy.

Végül lefeküdtünk.

A következő nap nagyon sűrű volt. Pálma egyetemen volt mamáék elvitték valahova Bobot. Én pedig berobogtam a táncstúdióba.

-A mamád hívott minket hogy ma sem tudsz bejönni.-mondta Odett

-Tudom. De 2 csapat is versenyre készül. Szóval nem hagyhatom őket cserndben.

Végül 6-ig ott voltam és átvettük/befejeztük a táncokat. Hazafelé bevásároltam.

Otthon Pálma a konyhába tanult Mamáék meg a tévét nézték.

-Bob?-kérdeztem

-Elment sétálni.-mondta mama

Bepakoltam a hűtőbe és én is leültem a konyhába tanulni.

-Főzzek vacsorát?-kérdezte mama

-Szerintem nem kell. Tegnapról maradt olasz kaja.-mondtam

Elővettük és megmelegítettük.

Később mindannyian a tévé előtt ültünk és valami filmvígjátékot néztünk.

Bob hazaért kissé ittasan.

-Kérem a gyűrűt.-mondta

-Nem. Bob részeg vagy.-mondta nagypapa

-Kérem.-mondta és előkapott egy pisztolyt.

ÉN sikítottam.

- Pofádat befogod. Kérem a gyűrűt és az ékszereket. 25 éve tervezem a bosszút.-mondta

Elkapta Nagyit.

-Kérem az ékszereket vagy szétloccsantom az agyát.-mondta

Én már sírtam.

-Bob állj le.-mondtam

-Te csak ne dumálj. Az öreg lány szépen gondoskodott rólad és ahogy tegnap láttam arany életed van. Mit neked az a gyémánt.

Mama erősnek akart látszani de már ő is sírt.

-Bob. Nem a nagyi vagy a szülei hibája hogy elvesztetted Grétát.

-Ki ne ejtsd a nevét a szádon.-mondta és arcon csapott a pisztollyal.

Elkezdett vérezni a szám és akkorát suhintott hogy a földre kerültem és megfejeltem egy széket.

Pálmát is a földre lökte.

-Az ékszereket vagy a lányokat nyírom ki.-mondta és ránk szegezte a pisztolyt.

Én már szinte hisztérikus állapotba kerültem.

-Bob te magad idézted elő a problémát. Te miattad lőtték le Grétát te ölted meg dédpapát. Miért tartasz igényt az ékszerekre? Semmi jogod hozzá. Jobb lenne ha letennéd a pisztolyt.-mondtam

Most nagy hasznát veszem az egyetemi tanulmányaimnak.

-Tedd le. Semmi értelme. Pár napja szabadultál. Miért akarsz visszajutni.-mondtam

Magamra vontam ezzel Bob figyelmét így Pálma feltudott kapni egy lámpát és leütötte Bobot.

Mama a földre esett.

-Mama jól vagy?-kérdeztem

-Igen kincsem.-mondtam

Nagypapa odaguggolt mamához.

Odakúsztam Pálmához.

-Melletted aztán nem unatkozik az ember!-mondta Pálma és felhúzott egy székre

Nagypapa hívott mentőt és a rendőrséget.

Bobot visszaszállítják a börtönbe. Engem Pálmát és mamát bevittek a kórházba. Nagypapa otthon maradt hogy válaszoljon pár kérdésre a rendőröknek.

A kórházban összevarrták a fejem Pálmának bekötötték a kezét. Mamát megfigyelésre bent tartják mert a nyaka megzúzódott.

-Hát asszem egy életre megkaptuk az akciót.-mondtam Pálmának miközben beültünk mamához.

-Ugye most már visszaköltözöl a házba?

-Semmi pénzért nem maradnék a lakásban.-mondtam és egymásnak dőlve elaludtunk.

5 hónap

Hát igen. Már április van. Kis összefoglalás:
Miután beköltöztem a lakásba teljesen ráfeküdtem a tanulásra és mellette dolgoztam. Pálma amikor csak tudott átjött és ott aludt. A karácsony szilveszter csendben ment le. Marynek és Jasonnek megszülettek az ikreik. Rose és Eleonora. Imádtam őket.

Az egyik áprilisi szombaton reggel elmentem értük mivel Jasonék elmentek egy kicsit kikapcsolódni. 2 hónaposak voltak. Hazavittem őket. Ilyenkor egy alvásidőd vigyázok rájuk mert ők még anyatejet isznak. Szóval reggel elhoztam őket de dél fele haza is vittem őket. Megcsörrent a telefonom.

-Háló!-szóltam bele

-Szia Nori. Mi lenne ha most átugranál és közben hoznál kaját?-kérdezte Justin

-Rendben.-mondtam és letettem.

Elmentem és vettem szendvicseket.

Hazarohantam mert lebüfögött valamelyik rosszcsont. Felvettem egy új lábszárközép érő gatyát egy balerina cipőt egy pólót és egy kardigánt. Visszapattantam a kocsiba. Elkocsikáztam Justinhoz.

Megöleltem.

-Neked mióta van ilyen nagy kocsid?

-Mióta decemberben Mike összetörte az enyémet.

-Ja tényleg. Na gyere be. Még mindig nagyon jó a hajad.-mondta

Karácsony után befestettem a hajam végét türkizkékre. Nagyon tetszett.

Mikor kiértem a konyhába lepakoltam vettem elő két tányért két poharat és leültünk Justinnal kajálni.

-Lehetne egy kérdésem?-kérdezte

-Ha azt mondom nem akkor is felteszed.

-Igaz. Készen állsz szerinted hogy újra randizz és visszaköltözz?

Épp válaszra nyitottam a szám amikor csöngettek.

-Justin?-szólaltam meg

-Mindjárt jövök.-válaszolta

Mikor visszajött a szám tátva maradt. A One Direction jött velem szembe.

-Szóval ezért kérdezted. Ezt milliószor megbeszéltük.-mondtam és felálltam

-Légyszi. Ülj le.-mondta Justin

Visszaültem.

-TI ketten. Hülyék vagytok. Nincs rá jobb szó. Egyik debressziósabb volt mint a másik.-mondta Justin

-Most utoljára mondom el. Nem tépem tovább a szám. A családom került veszélybe. Jason. Mi lett volna Eleonorával és Rosezal ha ő vele bármi történik. Halálosan megfenyegettek. Nem sodorhatom veszélybe a karrierjét.-mondtam

-Ó igen. Nem tudom ki az aki majdnem minden este sír és egy levelet olvas.-mondta Justin és elkezdte a pénztárcámat szétnyitni.

Kedves Nora

Nem ismerjük egymást de nagy rajongója vagyok a fiúknak. Engem mélyen elszomorított az hogy így bántak veled. Megérdemlitek egymást. Gyönyörű vagy és mindig ott vagy Liamnek. Tudom hogy nem utasíthatlak de én azt ajánlom menj vissza mert veled is jól elbántak és ez alatt a fél év alatt sok mindenen átmentetek. Szóval csak annyit mondhatok sok kitartást és ha támogatásra vágysz nyugottan hívj.

Sharlott Michiganből

-És itt a száma.-mondta Justin

-Mikor kaptad?-kérdezte Liam

-Mikor elköltöztem otthonról. Bocsánat. Nekem mennem kell.-mondtam és fogtam a táskám és kiviharzottam. Mivel még mindig a táncstúdióban dolgoztam így odarohantam.

Mindig kikapcsol.

Este mindig tovább ottmaradok és valamit próbálok alkotni.Most úgy döntöttem nem alkotok hanem Pink try című számára készült klippben látható táncot táncolom el csak azzal egyszerűsítve hogy én egyedül voltam.

Amikor felnéztem Josh állt ott.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem

-Téged. Hiányzol.

-Josh, menj el. Nem érdekelsz. Hagyj békén.-mondtam és fogtam a táskám és elindultam kifelé

Megragadta a kezem.

-Engedj el.-mondtam

Megjelent Liam.

-Haver.-mondta

-Te már megint itt? Szakított veled.-mondta Josh

-Ha jól emlékszem veled is. ÉS vele nem szakítottam hanem közös megegyezés alapján különváltunk. Szóval. Ideje indulnod.-mondtam

Csak a szemeit forgatta de aztán elment.

-Köszönöm. Mit keresel erre?-kérdeztem

-Csak erre sétáltam.

-Persze. A másik irányba laksz.

-Te hordod a nyakláncot amit tőlem kaptál?

-Nem válaszoltál a kérdésemre.-mondtam miközben a pólóm alá próbáltam elrejteni a nyakláncot.

-Csak sétálgattam. És gondoltam benézek ide hátha itt vagy. Justintól elég gyorsan elviharzottál.

-Kínos volt.-mondtam és bezártam.

-Gyalog vagy?

-Igen. Nem messze van dédnagyi lakása. Ott lakok most.

-Hogy hogy?

-Induljunk. Úgy hogy az a ház sok emléket őrzött. Úú ez nagyon vészesen romantikusnak hangzott. Nem volt szívem dobozba rakni a cuccainkat. Szóval összepakoltam pár dolgot és átköltöztem ide ideiglenesen.

-Nagyon jól nézel ki. Ez a haj.

-Valami változtatásra volt szükségem.

-A kocsi?

-Az nem része. Mike karambolózott vele és én megmondtam hogy akkor legyen szíves kifizetni a javítást vagy vegyen újat. Ő a másodikat választotta. És így vett karácsonyra egy újat. Hogy hogy nincsenek fotósok?

-Azt hiszik mind az 5-en otthon vagyunk és megbeszélés van. De hátul kisurrantam.

Csak mosolyogtam.

Csöndben sétáltunk.

-Tényleg hogy vannak Jasonék?-törte meg a csendet Liam

-Már 2 hónapos a két kislány. Mivel lányok lettek. Rose és Eleonora.

-Eleonora?

-Igen. Mary és Jason azt szerette volna hogy mindig ott legyek nekik. Rose második neve Angela Eleonoráé pedig Alice. Mary anyukájának a neve. Szóval amikor csak tudok rohanok. Asszem kezd helyre állni az életem. De valami hiányzik.-mondtam miközben kinyitottam az ajtót.

Liam belökött becsukta az ajtót és megcsókolt.

-Most már minden megvan.-mondtam és lelöktem a kanapéra.
.
.
.
.
Reggel arra keltem hogy a földön fekszem. És Liam fekszik mellettem.

Felugrottam.

-Liam ébredj.-mondtam

Csak morgott és megfordult. De aztán ráébredtem hogy még csak vasárnap van így visszafeküdtem. Felém fordult.

-Jó reggelt. Rég nem keltem ilyen látványra.-mondta és megcsókolt.

-Ez most azt jelenti hogy..?

-Mit? Hogy megint együtt vagyunk? Szerintem sosem szakítottunk úgy igazán.

-Ha te mondod.-mondtam

-Én úgy gondolom te se zártad le mivel a cuccaimat megtartottad és a nyakláncot is amit adtam.

-Soha nem zártuk le rendesen. A rémálmaimban kísért az a jelenet a hotelben. Amikor ordítozol és törsz zúzol.

-Fizetnem is kellett pár berendezésért.

Hirtelen kulcs csörgés és nyílt az ajtó.

Markus lépett be.

-Nori hoztam kaa!-mondta de megakadt.-ŐŐ bocs a zavarásért!-szbadkozott és nem tudta merre nézzen.

-Elmegyek a fürdőbe.-mondta Liam

Otthagyott minket.

-Ti újra együtt?-kérdezte Markus

-Igen. De egyenlőre titok. Senki sem tudhatja. Markus nem mondhatod el senkinek.

-Jó.-mondta és megölelt.-Na akkor sütünk?-kérdezte

-Persze.-mondtam-Csak felkapok valamit. Mindjárt jövök.

Berohantam a szobámba felkaptam egy pólót meg egy kis gatyát és visszarohantam.

Liam is készen volt.

-Ma este elviszlek valahova. Telefonon foglak navigálni. Ne öltözz ki.-mondta megcsókolt és elment.

-De cuki. Örülök hogy újra együtt vagytok. De most segíts mert soha nem tanulok meg sütit sütni.

Nekiláttunk muffint sütni. Nagyon vicces dolog Markussal tölteni a napot. Végül ő elvitte a sütik egyik felét én meg a másikat. Pálmának vittem az én részemet.

A konyhában ültünk és a muffinokat majszoltuk.

-Ma este mit csinálsz?-kérdezte Pálma

-Szerintem tanulok és korán lefekszek. Vagy Markussal elmegyek valamerre. Attól függ. De szerintem a tanulás marad.De holnap elmehetnénk kajálni. Ebéd?

-Jöhet. Van ebédszünetem.

-Jó. Érted megyek 12-re az egyetemhez. Az jó?-kérdeztem

-Aha.

-Na most megyek. Legyél jó.

Hazasiettem. Pakoltam fürödtem csak hogy teljen az idő. Felvettem egy trikót rá ey nagy pulcsit. A tegnapi gatyát és egy tornacipőt. Felkötöttem a hajam de nem sminkeltem ki magam. Leültem a nappaliba és a kutyusokat simogattam amíg vártam a telefont.

Hirtelen megcsörrent a telefon.

-Kész vagy?-kérdezte Liam

-Igen. Taxi vagy saját kocsi?-kérdeztem

-Taxi. De úgy csináld hogy vegyél egy kávét valahol messze a lakásodtól aztán incs le egy taxit.

-Rendben. De ugye tudod hogy ezt a titkolózást meg kell magyaráznod.

-Meg fogom. Majd hívlak. Szia.

Letette.

Kezdtem kételkedni a dologban. Attól tartottam hogy ez egy átverés. De zsebre vágtam a telefonom pénzt meg a kulcsokat és elindultam. Vettem kávét utána leintettem egy taxit.

Ahogy ültem be megcsörrent a telefon.

-Taxiba vagy már?-kérdezte Liam

-Most ülök be. Merre kell menni?-kérdeztem

-Nyugati kijárat utolsó előtti lehajtó és utána az óceánig. Ott találkozunk.

-Rendben.

Tolmácsoltam a taxisnak az útirányt.

Út közben azon gondolkoztam hogy Liam miért titkolózik.

Az óceánnál kiszálltam kifizettem és vártam. Sehol senki. Lehet csak átbaszott.

Néztem jobbra balra aztán a távolban megjelent egy alak. Liam volt az persze. Mikor odaért odamentem.

-Azt hittem átvágtál.

-Én soha nem vágnálak át.

-Akkor mesélj. Miért titkoljuk a találkát?-kérdeztem miközben kézen fogott és elindultunk abba az irányba amerről ő jött.

-Féltettelek. Meg amikor megbeszéltük ezt hogy elhívlak valamerre nem voltam benne biztos hogy akarsz-e még találkozni velem.

-Az hogy este együtt voltunk nem volt elég egyértelmű?

-Nőknél sosem lehet tudni.-mondta

Én ránéztem és megpróbáltam a legcsúnyább arcomat mutatni.

-Na jó. Inkább menjünk tovább mielőtt meggyilkolsz a szemeddel.

-És a többiekkel mi van?

-Zayn és Perrie összeházasodtak Harry és Taylor végleg szakítottak Louis és Elenor jól megvannak Niall is megvan.

-Hát jó. Ezt megbeszéltük.

-Egyébként miért is költöztél ki a házból?

-Mert nem volt szívem összeszedni az emlékeket. Így minden úgy van ahogy otthagytam hacsak Pálma nem önállósította magát amit kétlek mert ahhoz túl lusta. Na jó ilyet nem mondok. Szóval kiköltöztem de ott is sok emlék volt de mindent nem dobhattam ki így ott marad minden. Te?

-Nehéz volt de keménynek kellett lennem. Folytatódott az életem. De minden szabad percemben rád gondoltam. Örökbe fogadtam egy kutyust. Hiányoztak a tieid.

Csak mosolyogtam.

-Nézd!-mondta Liam és egy távoli pontba mutatott.

Akkor láttam meg uticélunkat. Egy nyaraló a természet erőinek kitéve.

-Hogy találtad?-kérdeztem

-Egyszer erre sétáltam és akkor találtam rá. És tudom hogy szereted az ilyen épületeket.

-Nem tehetek róla valami vonz bennük. Egy történetet mesélnek el. Gyönyörűek.

Liam csak nézett ahogy áradozok.

Bementünk. Nem volt annyira lepusztult de nem volt épp a toppon. A nappaliban volt egy asztal. Arra felfeküdtünk és.......................

-Mivel jöttél?-kérdeztem miközben épp kifelé haladtunk a házból.

De nem kellett válaszolnia mivel megkaptam a választ. A ház előtt állt Liam motorja.

A kezembe adott egy bukósisakot és felülültünk a motorra.

Hazavitt.

-Holnap mikor végzel?

-7 fele.

-Akkor fél nyolcra itt vagyok és hozok kaját. Ugye mostmár hivatalos?

Bólintottam adtam egy csókot és felmentem. Fent már Pálma várt.

-Szóval Markus vagy tanulás?

-Jó. Nem akartam elmondani hogy Liammel van randim.

-És? Nehogy megégesd magad.

-Újra együtt vagyunk. És nem fogom megégetni magam.

-Akkor jó. Hoztam vacsit. Ma itt alszom.

-Jó.

Leültünk megkajáltunk. A szobámban aludtunk.

Éjszaka arra keltünk hogy valaki be akar jönni.

-Ki lehet az?-kérdezte Pálma

-Renátó.-mondtam

Pálma meglökött de aztán újra kaparászás és nyílt az ajtó.

Fogtam a lámpám és kimentem. Felcsaptam a villanyt. Egy idős férfi állt az előtérben.

-Maga kicsoda?-kérdeztem

-Inkább ti kik vagytok.

-Nora Culm vagyok.

-Én pedig a nagybátyád.

Hát akkor ennyi.......

Madrid utcáit jártuk hol csak ketten hol csapatostul. Nagyon boldog voltam. Az utolsó előtti nap este Mary hívott.

-Szia Mary. Mi újság?

Csak szipogást és sírást hallottam.

-Mi a baj?

-Megint kaptál egy csomagot de most valami házi szerkezet volt benne és Jason bekerült a kórházba mert belélegzett valamit.

-Megint fenyegető csomagot?-kérdeztem

-Igen.-szipogta Mary

-Holnap megyek haza. Sietek. Lehet még este van gép.-mondtam

Letettem. Kopogtattak. A londiner hozott fel nagyon sok levelet nekem címezve. Fenyegető levelek. Ledobtam az asztalra és elkezdtem pakolni. Közben sírtam.

Liam jött be.

-Mi baj?kérdezte

-Semmi.-mondta és a könnyeimet gyorsan letöröltem

-De valami csak van.-mondta miközben leült a kanapéra.

Felvett egy levelet a nagy pakliból.

-Ez mi?-kérdezte és már bontotta is.

-Ne Liam.-mondtam de késő volt. Már olvasta.

-Te mióta kapsz ilyeneket?-kérdezte ingerülten.

-Egy ideje.-mondtam miközben felkaptam a többi levelet.

-Ne vidd el. Mégis mennyi ideje?-kérdezte miközben kitépte a kezemből a többit

-Akkor kaptam az elsőt amikor már egy hete randiztunk vagy jártunk.

-És miért nem mondtad?

-Mert nem változtatott semmin. Eddig.

-Eddig?

-Az utóbbi időben csomagokat is kapok volt amiben baba volt volt amiből egy kiskés ugrott elő. De most messzire mentek. Jason kórházban van. Valami port belélegzett.-mondtam miközben felállítottam a bőröndöm.

-De Nora. AZ Isten áldjon meg. Miért nem szóltál?-ordibált

-Mert féltem elvesztelek. de...-kezdtem de nem fejeztem be.

-De most így vesztesz el.-ordította miközben már lámpákat vert le.

-Liam. Állj le.-sikítottam és nekirohantam.

Végül a kanapéra löktem.

Felálltam.

-Elég. Nekem is nehéz. De most már nem csak az én boldogságomat kell néznem. A családom veszélybe került. Mary gyerekeket vár. Nem tehetem kockára az életüket. Senkiét. Liam ezt abba kell hagynunk. Nem tehetjük. Asszem elérték a céljukat.

-De Nora!-sírt Liam

-Nekem is nehéz de...-nem tudtam folytatni annyira sírtam-de abba kell hagynunk. Nektek is bajotok lehet belőle.-mondtam

Liam odajött és átölelt.

-Nem.-mondtam de nem akartam elengedni.-Szeretlek és ez soha nem fog megváltozni de ezt meg kell tennünk. A szívem szakad meg de nem tehetek mást.-mondtam

Elengedtem fogtam a cuccaim és kisiettem. A fiúk a szoba előtt álltak.

-Mi baj? Csak ordibálást hallottunk.-mondta Zayn

-Szakítottunk. Sziasztok.-mondtam és elszaladtam.

Sikerült egy éjszakai járatot elcsípnem. Egész úton sírtam. Nem tudtam elhinni hogy a rajongók ennyire nem fogják fel a dolgot. Reggel 7-re értem Los Angelesbe. Azonnal a kórházba siettem.

-Jó reggelt. Miben segíthetek?-kérdezte a nővér

-A bátyámhoz jöttem. Jason Culm

-305-ös szoba.

Felrohantam.

Mary épp aludt ahogy Jason is. Leültem egy kicsit. Végig rohantam az estét. Elaludtam pontosabban álomba sírtam magam.

Jason keltett fel.

-Hugi! Hugi!-kiabálta a kórházi ágyából

-Igen!-ültem fel

-De csapzott vagy.-mondta

-Szakítottam a barátommal egész éjjel repültem és fáj a szemem a sírástól. Szerintem ahhoz képest jól nézek ki.-mondtam.-És nem nem akarok róla beszélni. Hogy vagy?

-Jól. Szerencsére nem okozott súlyos károsodást. Biztos jól vagy?

-Egy szóval sem mondtam hogy jól vagyok. Most hazamennék. Lepihenek.

Adtam neki egy puszit és hazamentem. Mikor felértem a szobámba és megláttam a falon a képeket elkezdtem sírni de nem szedtem le. Levettem a ruháimat felvettem egy pizsit és bebújtam az ágyba. Liam arca járt az eszembe ahogy ordítozik és sír.

Justin gondolom telefont kapott vagy Jasontől vagy Liamtől mert átjött. Befeküdt mellém az ágyba és odabújtam és elkezdtem szívem mélyéről sírni.

A következő pár nap a szokásos szakítós nap volt. Az ágyamban gubbasztottam. Kaját nem sűrűn láttam főleg hogy Pálmáék itthon se voltak. Jártam az egyetemre aztán hazajöttem és nem csináltam semmit.
.
.
.
Pálmáék amikor hazajöttek teljesen elképedtek mennyire elhagytam magam. De rájöttem hogy össze kell szednem magam. Egyik reggel elhatároztam magam. Mivel nem volt első órám szépen nyugodtan ültem és kávéztam. Pálma nem sokkal később battyogott le.

-Hogy vagy?-kérdezte

-Jól. Eldöntöttem. Ez a ház most elnyom. Szóval kiköltözök a lakásba.

-Ne már. Nem teheted ezt velem.

-Pálma ki kell költöznöm. Fontos vagy nekem és szeretlek de túl sok emlék van a házban.

-Akkor kidobjuk őket.

-Azt nem akarom. Holnap délután összepakoljuk pár cuccomat és utána odaköltözök. De hazajövök majd és te is átjössz majd. Mert szeretlek.

-Rendben. Ha neked ez a jó nem akadályozlak meg a tervedben.

Megöleltem majd felöltöztem és elmentem az egyetemre. Rájöttem hogy imádok odajárni. Ott elnyel a tömeg.

Másnap nagyon kevés órám volt szóval hazarohantam és összepakoltam a ruháim meg amire szükségem lehetett. Bepakoltam a kocsiba. Gondoltam bevárom Pálmát így addig tettem vettem a lakásba. Minél többet vagyok egyedül annál többet gondolok arra az estére.

Végül Pálma hazaért és átjött velem a lakásba. Ott bedobozoltunk pár dolgot és kipakoltam a cuccom. Pálma nem maradt estére mivel Adammel ment valamerre.

Így egyedül ültem a sötétbe és csak a történteken járt az agyam.

El se hittem hogy vége...............