Hát akkor ennyi.......

Madrid utcáit jártuk hol csak ketten hol csapatostul. Nagyon boldog voltam. Az utolsó előtti nap este Mary hívott.

-Szia Mary. Mi újság?

Csak szipogást és sírást hallottam.

-Mi a baj?

-Megint kaptál egy csomagot de most valami házi szerkezet volt benne és Jason bekerült a kórházba mert belélegzett valamit.

-Megint fenyegető csomagot?-kérdeztem

-Igen.-szipogta Mary

-Holnap megyek haza. Sietek. Lehet még este van gép.-mondtam

Letettem. Kopogtattak. A londiner hozott fel nagyon sok levelet nekem címezve. Fenyegető levelek. Ledobtam az asztalra és elkezdtem pakolni. Közben sírtam.

Liam jött be.

-Mi baj?kérdezte

-Semmi.-mondta és a könnyeimet gyorsan letöröltem

-De valami csak van.-mondta miközben leült a kanapéra.

Felvett egy levelet a nagy pakliból.

-Ez mi?-kérdezte és már bontotta is.

-Ne Liam.-mondtam de késő volt. Már olvasta.

-Te mióta kapsz ilyeneket?-kérdezte ingerülten.

-Egy ideje.-mondtam miközben felkaptam a többi levelet.

-Ne vidd el. Mégis mennyi ideje?-kérdezte miközben kitépte a kezemből a többit

-Akkor kaptam az elsőt amikor már egy hete randiztunk vagy jártunk.

-És miért nem mondtad?

-Mert nem változtatott semmin. Eddig.

-Eddig?

-Az utóbbi időben csomagokat is kapok volt amiben baba volt volt amiből egy kiskés ugrott elő. De most messzire mentek. Jason kórházban van. Valami port belélegzett.-mondtam miközben felállítottam a bőröndöm.

-De Nora. AZ Isten áldjon meg. Miért nem szóltál?-ordibált

-Mert féltem elvesztelek. de...-kezdtem de nem fejeztem be.

-De most így vesztesz el.-ordította miközben már lámpákat vert le.

-Liam. Állj le.-sikítottam és nekirohantam.

Végül a kanapéra löktem.

Felálltam.

-Elég. Nekem is nehéz. De most már nem csak az én boldogságomat kell néznem. A családom veszélybe került. Mary gyerekeket vár. Nem tehetem kockára az életüket. Senkiét. Liam ezt abba kell hagynunk. Nem tehetjük. Asszem elérték a céljukat.

-De Nora!-sírt Liam

-Nekem is nehéz de...-nem tudtam folytatni annyira sírtam-de abba kell hagynunk. Nektek is bajotok lehet belőle.-mondtam

Liam odajött és átölelt.

-Nem.-mondtam de nem akartam elengedni.-Szeretlek és ez soha nem fog megváltozni de ezt meg kell tennünk. A szívem szakad meg de nem tehetek mást.-mondtam

Elengedtem fogtam a cuccaim és kisiettem. A fiúk a szoba előtt álltak.

-Mi baj? Csak ordibálást hallottunk.-mondta Zayn

-Szakítottunk. Sziasztok.-mondtam és elszaladtam.

Sikerült egy éjszakai járatot elcsípnem. Egész úton sírtam. Nem tudtam elhinni hogy a rajongók ennyire nem fogják fel a dolgot. Reggel 7-re értem Los Angelesbe. Azonnal a kórházba siettem.

-Jó reggelt. Miben segíthetek?-kérdezte a nővér

-A bátyámhoz jöttem. Jason Culm

-305-ös szoba.

Felrohantam.

Mary épp aludt ahogy Jason is. Leültem egy kicsit. Végig rohantam az estét. Elaludtam pontosabban álomba sírtam magam.

Jason keltett fel.

-Hugi! Hugi!-kiabálta a kórházi ágyából

-Igen!-ültem fel

-De csapzott vagy.-mondta

-Szakítottam a barátommal egész éjjel repültem és fáj a szemem a sírástól. Szerintem ahhoz képest jól nézek ki.-mondtam.-És nem nem akarok róla beszélni. Hogy vagy?

-Jól. Szerencsére nem okozott súlyos károsodást. Biztos jól vagy?

-Egy szóval sem mondtam hogy jól vagyok. Most hazamennék. Lepihenek.

Adtam neki egy puszit és hazamentem. Mikor felértem a szobámba és megláttam a falon a képeket elkezdtem sírni de nem szedtem le. Levettem a ruháimat felvettem egy pizsit és bebújtam az ágyba. Liam arca járt az eszembe ahogy ordítozik és sír.

Justin gondolom telefont kapott vagy Jasontől vagy Liamtől mert átjött. Befeküdt mellém az ágyba és odabújtam és elkezdtem szívem mélyéről sírni.

A következő pár nap a szokásos szakítós nap volt. Az ágyamban gubbasztottam. Kaját nem sűrűn láttam főleg hogy Pálmáék itthon se voltak. Jártam az egyetemre aztán hazajöttem és nem csináltam semmit.
.
.
.
Pálmáék amikor hazajöttek teljesen elképedtek mennyire elhagytam magam. De rájöttem hogy össze kell szednem magam. Egyik reggel elhatároztam magam. Mivel nem volt első órám szépen nyugodtan ültem és kávéztam. Pálma nem sokkal később battyogott le.

-Hogy vagy?-kérdezte

-Jól. Eldöntöttem. Ez a ház most elnyom. Szóval kiköltözök a lakásba.

-Ne már. Nem teheted ezt velem.

-Pálma ki kell költöznöm. Fontos vagy nekem és szeretlek de túl sok emlék van a házban.

-Akkor kidobjuk őket.

-Azt nem akarom. Holnap délután összepakoljuk pár cuccomat és utána odaköltözök. De hazajövök majd és te is átjössz majd. Mert szeretlek.

-Rendben. Ha neked ez a jó nem akadályozlak meg a tervedben.

Megöleltem majd felöltöztem és elmentem az egyetemre. Rájöttem hogy imádok odajárni. Ott elnyel a tömeg.

Másnap nagyon kevés órám volt szóval hazarohantam és összepakoltam a ruháim meg amire szükségem lehetett. Bepakoltam a kocsiba. Gondoltam bevárom Pálmát így addig tettem vettem a lakásba. Minél többet vagyok egyedül annál többet gondolok arra az estére.

Végül Pálma hazaért és átjött velem a lakásba. Ott bedobozoltunk pár dolgot és kipakoltam a cuccom. Pálma nem maradt estére mivel Adammel ment valamerre.

Így egyedül ültem a sötétbe és csak a történteken járt az agyam.

El se hittem hogy vége...............