A múlt visszaköszön

-Mi?-kérdeztem

-Vagyis pontosabban anyád nagybátyja. És a nagymamád testvére.

-Tehát ön a dédszüleim gyereke?-kérdeztem

-Csak a dédapádé. És ha nem tévedek te vagy Pálma Eans. Ismertem a dédmamád. Ő volt az édesanyám.

Összenéztünk Pálmával.

-Most ugye csak viccel?-kérdezte Pálma

-Nekem le kell ülnöm.-mondtam

Leültem a konyhába.

-Nem gondolja hogy ez egy kicsit húzós hogy hajnali 3-kor betör a lakásomba és azt állítja hogy a dédszüleink gyereke?!?!-mondtam kissé emelt hangon.

-Nyugi Nori.-mondta Pálma és leült mellém.

-Ha kell felhívhat bárkit.-mondta a férfi.

-Legalább a nevét elárulná?-mondtam

-Bob. Bob Archt.

Felhívtam a nagyit.

-Ki az aki ilyen későn zavar?-szól bele a telefonba a nagypapa

-Szia papi Nori vagyok. Nagyit tudnád adni?-kérdeztem

-Ne haragudj drágám de most nem tudom adni. Épp alszik.

-Az engem most pont nem érdekel. Add át neki azt a rohadt telefont.-mondtam kissé ordibálva

-Nyugalom drágám. Mi történt?-kérdezte

-Az hogy hajnali 3 van és egy férfi tört be a lakásba és azt állítja nagyi féltestvére. Bob Archt.

-Drágám kelj fel. Indulunk.-mondta nagypapa.-Indulunk kincsem. Addig ne hagyjátok szem elől. Hívd fel anyádat is. Pálma meg a sajátjait riassza. De ne repüljenek ide. Csak tudjanak róla. Nemsoká ott leszünk.-mondta és letette

-Pálma hívd a szüleid és értesítsd őket hogy itt van Bob. De ne jöjjenek ide.

Pálma berohant a szobájába és telefonált. Én ott maradtam.

-Foglalj helyet. Teát, kávét?-kérdeztem

-Fekete teát ha van?!

-Van.-mondtam és csináltam teát. Közben felhívtam anyát.

-Miért zaklatsz ilyen későn lányom?-kérdezte

-Itt van Bob.

-Milyen Bob?

-Bob Archt.

-Indulunk.-mondta

-Nem kell. Nagyapáék már úton vannak. Ti maradjatok. Majd még értesítünk benneteket. Na megyek. Szeretlek.

-Jóóó.. Szia drágám.

Letettem.

Kitöltöttem a teát. Pálma kijött.

Felvettem egy köntöst.

Leültem a konyhába és próbáltam ébren tartani magam. Pálma kanapén ült és a kutyusokat simogatta akik végre sikeresen megnyugottak.

Nem tudtam mit mondhatnék vagy csinálhatnék viszont iszonyú álmos voltam.

Hirtelen kopogtattak.

A kutyák elkezdtek csaholni.

-Csönd!-kiabáltam

A kutyák fülüket farkukat behúzva berohantak a szobába.

-Jajj.-mondtam

Kinyitottam az ajtót.

Nagyi és nagypapa jött be.Pontosabban futottak be. Nagyi odament Bobhoz.

-Mit képzelsz magadról? Idejössz évnek évadján és betörsz a lakásba? Mi jogod van neked ehhez?

-Jog szerint ez az én lakásom.

-Tévedsz. Ez Angela lakása. Az enyém volt de Angela írattam.

-Nagyi semmit nem értünk.-mondtam

-Bob egy úgymond törvénytelen gyerek. Az apám és Pálma dédanyjának a gyermeke. De édesapám magához vette mert a dédanyád úgy gondolta ne legyen hiánya semmiben a gyermeknek. Így sajátjaként nevelte fel. Bob kezdettől fogva tudta kik a valódi szülei. De aztán elzüllött. Közel 25 éve nem láttuk és nem hallottunk felőle.

Nem nagyon fogtam fel belőle semmit.

Nagyapa átkarolta Pálmát és engem.

Bementem a kutyusokhoz.

Megsimogattam őket.Aztán újabb hangzavar támadt a konyhában így kimentem. Leültem Pálma mellé a kanapéra.

-Szólj ha vége. Addig kicsit pihentetem a szemem.

-Rendben.-mondtam

Pálma lehajtotta a fejét és pár perc alatt elaludt.

Én se bírtam tovább és én is elaludtam.
.
.
.
.
Reggel friss kávé illatra ébredtem.

Pálma már el is tűnt.

-Pálma?-kérdeztem

-Épp tusol.-mondta nagyi és odajött mellém, és egy bögre kávét nyomott a kezembe.

-Te atya ég. Mennyi az idő?-kérdeztem

-10 óra.

-Az egyetem.

-Beszóltunk az egyetemre és a munkahelyedre hogy ma holnap és talán holnap után sem tudsz menni. Kincsem. Nagyapád már intézkedik de erősnek kell lenned.

-Nagyi. Ezt az egészet nem értem.

Pálma kijött a fürdőből.

-De jó drága hogy jössz. Most elmesélem a történetet. És erősnek kell lennetek mert amíg nem tudunk mindent addig itt fog lakni.

-Nagyi mond már. Megrémítesz.

-Ez az egész úgy kezdődött hogy dédapád elment Oroszországba valami ügyben. Soha nem tudtunk miért ment. De sok szépséggel tért haza. Köztük azzal a gyönyörű gyémánttal. Vagy Pálma nagymamájának nyakláncával és egyéb ilyen kincsekkel. Akkoriban ismertem meg nagyapádat. Vagyis akkoriban már randizgattunk ahogy ti mondjátok. Bobnak már hosszú évek óta volt egy kedvese. Nagyon szerették egymást. A nagyapád odaadta a gyémántot Bobnak hogy azzal megkérhesse Gréta kezét. Meg is volt az eljegyzés nagy volt az öröm a családban. Egy nap viszont szörnyű dolog történt. Egy orosz férfi feljött és minden szó nélkül lelőtte Grétát akinek az ujján volt a gyűrű. Senki sem értett semmit. Bob teljesen megzuhant. Inni kezdett. Dédapád állandóan járkált hogy kiderítse mi történt. Egyik este részegen jött haza Bob egy fegyverrel a kezében. Hadonászott és dédapádat okolta azért hogy Gréta meghalt. Amit akkor mindenki gondolt hisz ő hozta haza á gyémántot. És Bob meghúzta a ravaszt. Így halt meg a dédapád. Dédanyád szíve megszakadt és Pálma dédanyjáé is. Úgy tudom ő belebetegedett a dologba és meg is halt nem sokkal apám halála után. Dédanya lecsukatta Bobot és végül kiderült a maffiózó nem tévedésből ölt és nem is a gyémántért hanem Bob adósságát törlesztette. Mert kiderült nagy kártyajátékos hírében volt. Csak sajnos túl sokkal tartozott az orosz maffia fejének. Így a számára legfontosabbat vették el. Így lecsukták. Édesanyám nagyon nehezen fogta fel ezt a dolgot hogy az akiért annyi mindent megtettek ily kegyetlenül végzett a férfival aki szerette. De erős maradt és támogatott minket. Bobbal megszakított minden kapcsolatot egy idő után mert nem akarta hogy a dédunokái tudjanak és mélyen a föld alá akarta temetni a család ezen fekete foltját de Bob csak visszatért. Amit senki sem ért hisz úgy tudjuk anyám végrendeletében sem említi Bobot. De most mennünk kell. Az ügyvéddel találkozunk. Pálma te is jössz. Ez a dolog téged is érint.

Felöltöztünk és Pálma vezetésével elmentünk az ügyvédi irodába. Bennem annyira felgyülemlettek az érzelmek hogy amikor odaértünk és megláttam Bobot megpofoztam.

-Tönkretette a saját szerető családját a saját hülyesége miatt. Hogy nem szégyenli magát?!-kiabáltam

-Nyugalom.-mondta Pálma és belém karolt.

Mi hátrébb ültünk le. Igazából nem nagyon érdekelt az egész hagyatékos dolog.

Az ügyvéd elkezdte felolvasni.

-És az én drága dédunokámra Norára hagyom az óceánparti nyaralónkat Jasonre pedig a két autót. És úgy hallottam Nora nagyon jó barátnője lett az Eans család ifjabb tagjának Pálmának. Szeretném őt is kárpótolni ezért az egész felfordulásért ezért 70.000 dollárt hagyok rá. (kb 15 millió forint) Melyet megoszthat családjával vagy azt csinálhat vele amit akar. Csak jó célra használja.

Hirtelen megállt az ügyvéd és ránk nézett.

-Milyen óceánparty nyaraló?-kérdeztem

-70 ezer dollár?-kérdezte Pálma

-Van egy nyaraló. Évek óta senki sem nézett felé. Kissé le van robbanva. Szerintem legalábbis.

-Az amelyik olyan magányosan áll és két pálma áll előtte. És egy viszonylag hosszú út vezet a főútra?-kérdeztem

-igen. Voltál már ott?-kérdezte nagyi

-Igen. Tegnap. Gyönyörű

-Tudom. Szerintem a 70 ezer dollár nem sok azért hogy olyan szörnyű volt a családodnak.-mondta nagyi

Tovább olvasták a végrendeletet. Én közben írtam egy smst Liamnek.

Este nem jó. Családi gondok. Szeretlek

Pár perccel később jött a válasz.

Nagy baj lenne ha mégis elmennék?

Nem

Kiderült dédmama kizárta a végrendeletéből és mivel dédpapa mindent dédmamára hagyott így Bob nagyon ideges volt.

Hazafelé is Pálma vezetett.

-Bob meddig marad?-kérdeztem nagyit.

-Ameddig nagyon muszáj. Nem akarom sokáig a közelünkben tudni. Nagyapádnak pár dolgot el kell intéznie vele de utána kitesszük a szűrét. Addig mi is ott fogunk lakni. Majd a vendégszobába.

-Nem. Majd az enyémbe. Én meg alszok Pálmánál vagy a nappaliban. Bob alszik a vendék szobába. -mondtam

Otthon kis rendezkedésre volt szükség de pár óra alatt megoldottuk. Mindenki elrendezkedett. Hét után nem sokkal kopogtattak.

Liam jött be.

-Kicsit sokan lettünk.-mondtam

-Készültem.-és felmutatta a két zacskó kaját.

Bevittük a konyhába. Én közben elmeséltem neki mindent.

-Nem semmi. Nálatok mindig történik valami.

-Az nem kifejezés.Mit hoztál?

-Olasz kaját.-mondta

Pálma pont jött ki.

-Liam hozott pastat meg gelatot.

Nagyiék elmentek egy étterembe Bobbal. De mi jól jártunk. Leültünk. Egyszercsak Pálma szeme összeszűkült.

-Begörcsölt a lábam! Anyámm!-sipítozta

Én úgy elkezdtem nevetni. Majd összepisiltem magam.

-Begörcsölt! ááá-mondta tovább és a lába fölé görnyedt.

-Elmúlt.-mond és felegyenesedett. aztán-Nem mégsem. ÁÁÁÁ. Görcsöl.

Azt hittem összepisilem magam. Nagyon vicces volt.

Aztán sikerült összeszednünk magunkat.

-Hát ez durva volt. Azt hittem ideszülök.-mondta Pálma

-Én meg azt hogy idepisilek a padlóra.-mondtam a könnyimet törölgetve

Liam szinte alig fogott fel valamit ebből az egészből.

-Mi az Liam?-kérdeztem

-Lesokkoljuk a sok faszságunkkal!-mondta Pálma

-Vigyázz mert eljön érted a rothadó kezű Renátó!-mondtam

-Ezt pont alvás előtt kellett felhozni.-mondtam

-Ki az a Renátó?-kérdezte Liam

-Egy egyetemre járnak Pálmával. Szoktak beszélni és egyik este vagy inkább éjszaka felhívta Pálmát hogy mondja meg hol van. Bármit kérdeztünk vagy mondtuk ő csak azt tudta mondani. Jó de hol vagy? Nagyon vicces volt. Mondjuk aztán meg féltünk hogy eljön Pálmáért vagy valami. Azóta ezzel riogatjuk egymást. Mint valami horror történet.

-Liam maradsz estére?-kérdezte Pálma

-Attól függ.-mondta és rám nézett

-Itt alszunk kint. Menj Pálma aludni. Majd mi elpakolunk.-mondtam

Pálma még egy ideig szugerált minket aztán elvonult a szobájába.

Liam rám nézett.

-Miért nem mentek át a nagy házba?

-Oda nem vihetjük Bobot szóval itt kell maradni. Mamáékat nem hagyhatom egyedül. Pálma meg nem tudom miért marad. Gondolom mert Adam nincs itthon így itt van mint a nagy házban. Asszem. De holnap megkérdezheted. Van egy jó hírem. Holnap mit csinálsz?

-Délelőtt interjú és délután is. Mi a jó hír?

-Örököltem egy nyaralót a dédnagyimtól. Kitalálod melyik az?

-Honnan tudnám?

-Nem vág az eszed. Amiben voltunk. Szóval az az enyém.

-Tényleg?

-Aha. Szóval lesz egy kis dolgunk. Felújítani. Annyira tervem van. Mondjuk anyuval is meg kell beszélnem.

Liam csak nézett.

-Mi van?-kérdeztem

-Még mindig imádlak. Olyan álomszerű hogy velem vagy.

-Ne legyen álomszerű. Ez a valóság. Most már én is elhiszem. És soha nem fogom engedni hogy valaki vagy valami közénk álljon. Szóval jobb lesz ha bekeményítesz.

-Ennyire elhivatottnak még nem láttalak.

-5 hónap kellett ahhoz hogy rájöjjek nélküled nem az igazi. De hagyjuk is a fecsegést-mondtam és nekiugrottam Liamnek.

A kanapén voltunk amikor nagyiék hazajöttek. Gyorsan felpattantunk.

-Jóestét!-köszönt Liam

Én csak vigyorogtam mint a tejbetök.

-Szia Liam. Nem is tudtuk hogy ti újra együtt vagytok!-mondta nagyi

-Hát igen. Hogy is mondjam. Rájöttünk hogy külön nem fog menni. Asszem.-mondtam és odabújtam Liamhez.

-Isa lógsz nekem egy 50-sel.-mondta nagyapa

-Ti fogadtatok ránk?-kérdeztem

-Nagyanyád azt mondta nem jöttök újra össze mert félted őt én viszont azt mondtam hogy ismerhetne már annyira hogy amit szeretsz azért küzdesz. Csak idő kell hozzá hogy ezt felfogd.-mondta nagyapa és kinyújtotta a kezét

-Nagyapád mindig olyan bölcsességeket tud mondani. De abban igaza van. Ha te valamit szeretsz azt megszerzed valami módon.-mondta nagyi.

Nem mertem Liamre nézni. Előkészítettem nagyiéknak a hálóm. Aztán egy matracot raktam Bobnak.

-Bocs de csak ennyit tudok most nyújtani. A kutyák természetesen nem lesznek bent. Jóéjt.-mondtam

-Bocsánat.-mondta Bob

Visszafordultam.

-Bocsánat mindenért.

-Tőlem ne kérj bocsánatot. Te tettél tönkre két családot 25-30 éve. Én ennek a hatását annyira mg nem éreztem. Majd fogom. Most hogy megjelentél. De először szerintem magadnak kéne megbocsátanod.

Kijöttem és rácsuktam az ajtót.

-És tényleg egy gyilkossal fogunk együtt aludni?-kérdezte Liam

-A kutyák itt lesznek szóval ők a riasztók. De a gyémántot elrakom egy biztos helyre meg pár ékszert. Nem merek aludni. De tegnap este is kb 3-4 órát aludtunk. Eléggé hulla vagyok. Holnap sem megyek egyetemre de dolgoznom muszáj. Egy válogatásra megy az egyik csapat aki hozzám jár. És holnap át kell vennünk a koreográfiát. Aztán lesz egy másik csoport akik szintén versenyre mennek velük meg be kell fejeznem. Szóval holnap muszáj lesz dolgoznom.

-Szombaton mit csináltok?-kérdezte Liam miközben kinyitottuk a kanapét.

-Adam egy filmbemutatóra megy és engem és Pálmát is meghívtak. És lehet megyünk.

-Minket is meghívtak és gondoltam eljöhetnél velem.-mondta

-Te egy ilyen nyilvános rendezvényen akarsz velem megjelenni?-kérdeztem

-A barátnőm vagy. És gondoltam elhívlak.

-Dehát akkor is.-mondtam de igazából köpni nyelni nem tudtam.

Megöleltem.

-Josh mennyi idő után vitt el ilyen helyre?

-1,5 év után.

-Akkor én még mindig jobb vagyok.

-Igen Liam. Te minden tekintetben jobb vagy.

Végül lefeküdtünk.

A következő nap nagyon sűrű volt. Pálma egyetemen volt mamáék elvitték valahova Bobot. Én pedig berobogtam a táncstúdióba.

-A mamád hívott minket hogy ma sem tudsz bejönni.-mondta Odett

-Tudom. De 2 csapat is versenyre készül. Szóval nem hagyhatom őket cserndben.

Végül 6-ig ott voltam és átvettük/befejeztük a táncokat. Hazafelé bevásároltam.

Otthon Pálma a konyhába tanult Mamáék meg a tévét nézték.

-Bob?-kérdeztem

-Elment sétálni.-mondta mama

Bepakoltam a hűtőbe és én is leültem a konyhába tanulni.

-Főzzek vacsorát?-kérdezte mama

-Szerintem nem kell. Tegnapról maradt olasz kaja.-mondtam

Elővettük és megmelegítettük.

Később mindannyian a tévé előtt ültünk és valami filmvígjátékot néztünk.

Bob hazaért kissé ittasan.

-Kérem a gyűrűt.-mondta

-Nem. Bob részeg vagy.-mondta nagypapa

-Kérem.-mondta és előkapott egy pisztolyt.

ÉN sikítottam.

- Pofádat befogod. Kérem a gyűrűt és az ékszereket. 25 éve tervezem a bosszút.-mondta

Elkapta Nagyit.

-Kérem az ékszereket vagy szétloccsantom az agyát.-mondta

Én már sírtam.

-Bob állj le.-mondtam

-Te csak ne dumálj. Az öreg lány szépen gondoskodott rólad és ahogy tegnap láttam arany életed van. Mit neked az a gyémánt.

Mama erősnek akart látszani de már ő is sírt.

-Bob. Nem a nagyi vagy a szülei hibája hogy elvesztetted Grétát.

-Ki ne ejtsd a nevét a szádon.-mondta és arcon csapott a pisztollyal.

Elkezdett vérezni a szám és akkorát suhintott hogy a földre kerültem és megfejeltem egy széket.

Pálmát is a földre lökte.

-Az ékszereket vagy a lányokat nyírom ki.-mondta és ránk szegezte a pisztolyt.

Én már szinte hisztérikus állapotba kerültem.

-Bob te magad idézted elő a problémát. Te miattad lőtték le Grétát te ölted meg dédpapát. Miért tartasz igényt az ékszerekre? Semmi jogod hozzá. Jobb lenne ha letennéd a pisztolyt.-mondtam

Most nagy hasznát veszem az egyetemi tanulmányaimnak.

-Tedd le. Semmi értelme. Pár napja szabadultál. Miért akarsz visszajutni.-mondtam

Magamra vontam ezzel Bob figyelmét így Pálma feltudott kapni egy lámpát és leütötte Bobot.

Mama a földre esett.

-Mama jól vagy?-kérdeztem

-Igen kincsem.-mondtam

Nagypapa odaguggolt mamához.

Odakúsztam Pálmához.

-Melletted aztán nem unatkozik az ember!-mondta Pálma és felhúzott egy székre

Nagypapa hívott mentőt és a rendőrséget.

Bobot visszaszállítják a börtönbe. Engem Pálmát és mamát bevittek a kórházba. Nagypapa otthon maradt hogy válaszoljon pár kérdésre a rendőröknek.

A kórházban összevarrták a fejem Pálmának bekötötték a kezét. Mamát megfigyelésre bent tartják mert a nyaka megzúzódott.

-Hát asszem egy életre megkaptuk az akciót.-mondtam Pálmának miközben beültünk mamához.

-Ugye most már visszaköltözöl a házba?

-Semmi pénzért nem maradnék a lakásban.-mondtam és egymásnak dőlve elaludtunk.