Választások

Egész héten a munkába temetkeztem. Reggel leadtam a műsort, megbeszéltük a következő napot aztán mentem a szerkesztőségbe utána 5 után elmentem a táncterembe és táncoltam.

Végül elérkezett a péntek. Hazasiettem. Letusoltam megmostam a hajam és megszárítottam. Kihúztam a szemem fekete szemceruzával és felraktam egy kis szempilla festéket. Felvettem a gyönyörű ruhát.
(az elülső)

Felvettem egy bőr színű magassarkút kirúzsoztam magam felraktam egy nyakláncot fogtam egy fehér retikült belepakoltam. Markus és Steve kísért el.

-Hogy nézek ki?-kérdeztem a bejárat előtt

-Csodálatosan.-mondta Steve és Markus egyszerre

Elmosolyodtam

Bementünk.

Rengetegen voltak. Amikor beléptünk mindenki tapsolt. A képek le voltak fedve.

-Itt az este csillaga.-mondta Ivana és egy pohár pezsgőt nyújtott át.

Megláttam Dylant, Liamet és Finnt.

-Ugye tudod hogy egy pohárnál több kell?-kérdeztem suttogva

-Eldugtam pár üveggel.-suttogta Ivana

Bevezetett a tömegbe.

-Azért vannak a képek letakarva mert szeretném ha közösen végigmennénk. 6 és fél év nagyon hosszú idő. Teljesen felnőtt nő lett Nora. Kezdjük ezzel a képpel. Ez a legelső képem róla.

Lehúzta az első ponyvát.

Én vagyok rajta amint a kanapéján ülök és épp nagyon magyarázok valamit.

-Épp a szüleivel való kapcsolatát magyarázta nekem ezen a képen. 30 perce ült nálam de annyira magával ragadott ahogy beszél. Egész nap hallgatnám.

Következő kép.

-Ezen a képen. Várjunk. Lesek. felírtam mindent. Ezen a képen akkori barátjával beszélt telefonon akivel egy megbeszélte hogy eljön hozzám.

Mentünk sorba. A diplomaosztóm. A kis party.

-A következő képek már Londonban készültek.

Egy kép amint épp megérkezek. Egy kép ahol teát csinálok. Egy kép ahol megint telefonálok.

-Ezek a képek nagyon megfogtak mert mások.-mondta Ivana

4 képről húzta le a ponyvát. Mind a 4-en én és Finn vagyunk. Az egyiken épp ő ül és mögötte állok és fölé hajolok. Az orrunk össze ér. És mosolygok. A következőn az ölé ülök és teát iszok ő meg valamit beszél. A harmadik kép hogy próbálok a combjára állni miközben ő valamiféle guggoló helyzetben van. És a negyedik ami meglepett. Egymással szemben állunk. Oldalról vagyunk lefényképezve és egymásra nevetünk. Én Eltakarom a szám ő meg nevet. De látszik hogy én is.

Tovább mentünk.

Képek az utazásaimról. Rengeteg kép. Képek Dylanről és rólam. A családomról. Egyedül. Rengeteg rengeteg kép.

-És ennyi lenne. Nézzétek élvezzétek.-mondta Ivana-És igyunk Norára a felnőtt nőre.-mondta ivana felemelte a poharát

Mindenki rám ivott.

Utána több mint egy óráig fogadtam a gratulációkat. Valahogy mindig egy kép előtt ragadtam le. Amikor Finnel szemben állunk. Aztán átmentem ahhoz a képekhez amik még a Liames korszakomból valók. Volt egy amin Liam ölében volta lábam. Én beszélek ő a kezemmel játszik.

-Életkép.-mondta mögüllem Liam

-Úgy valahogy. Talán egy letűnt koré?-kérdeztem

-Inkább a jövőt látom benne.-mondta

Elmosolyodtam.

Elkezdtek szállingózni az emberek 12 fele. Már csak én és Ivana maradtunk.

-Gyere velem.-mondta

Elvitt egy eldugott terembe és 3 képet mutatott.

-Ez a 3 kép. Ezeket nézd meg.-mondta

Egyik képen én és Liam vagyunk a másikon Dylan és én és a legutolsón én és Finn.

-A három exemet látom.

-Ne azt nézd. magadat nézd. Nézd meg mindegyiken az arcod. Nézd meg először a Dylaneset. Olyan túlságosan természetes. Megszokott. Unott. A következő a Liames kép. Nézd az arcod. Boldog vagy de erőltetett. És olyan megrendezett az egész. És most a Finnes kép. Nézd meg. Itt a kulcs. Ezzel bármikor be tudsz jönni. A riasztó kódja a szülinapod kódja. 0831. Kicsit nézegesd. Majd beszélünk.

-Köszönöm Ivana.

-Nincs mit drága. Erre vannak a barátok.-mondta. Adott egy puszit és elment.

Néztem a képeket. A Liames kép annyira magával ragadott.

Tudtam hogy kit kell választanom. Bezártam a helyet és fogtam egy taxit. Bemondtam a címet és közben azon gondolkoztam hogy jól döntöttem-e.

Mikor kiszálltam lent állt és telefonált.

-Te mit keresel itt?-kérdezte

-Téged.-mondtam és közelebb mentem.

Vissza a jelenbe

-Kicsit sok volt ez.-mondta Pálma

-Ugyan már. Ez csak röpke 6 év története. De részt vettél benne. És most újra itt vagy.-mondtam és kivittem a poharakat a konyhába

-Rengeteget változott ez hely amióta nem voltam itt.

-Mert az utolsó 2 alkalommal amikor hazalátogattál nem jöttél el hozzám.-mondtam

Csöngettek.

-Nem várok senkit.-mondtam

-De én igen.-mondta Pálma és kinyitotta az ajtót.

Kikerekedett a szemem. Egy férfi állt az ajtóm előtt. Mint egy fiatalabb Leonardo Dicaprio.

-Nora ő itt Francisco. Franciaországban ismertem meg. 4 hónapja.-mondta

Francisco adott egy csókot Pálmának majd közelebb jött.

-Üdv.-mondta és rögtön két puszival indított.

-Szia. Örülök hogy találkoztunk.-alig bírtam kinyögni pár szót

-Minden rendben?-kérdezte Pálma

-Ő persze. Csak nem gondoltam hogy szerzel magadnak barátot.-mondtam-Nem mondtál semmit. Azt hittem egyedül az élet fenséges.

-Nem akartam semmit mondani amíg nem komoly minden. De most.

-Értem én. Boldog vagy. Na jó. ugye azért jössz a bárba? És te is Francisco?

-Persze.-mondta Pálma

-Miért ne?-válaszolta Francisco

-Jó. Van egy órátok elkészülni. A nagy Gatsby inspirálta az estét szóval úgy öltözzetek.-mondtam

Besütöttem a hajam. Felvettem egy gyönyörű fekete gyöngyös ruhát. Beleugrottam egy drapp színű magassarkúba, kisminkeltem magam, felvettem egy bolerót, összepakoltam a retikülöm és készen álltam.

Francisco és Pálma úgy néztek ki mint akik A nagy Gatsby filmből léptek ki.

-ha készen vagyunk akkor indulhatunk is. Taxi mindjárt lesz.-mondtam

-Egyébként ez milyen bár?-kérdezte Pálma

-Steve és Markus bárja. Segítettem nekik megszerezni a helyet segítettem elindítani. Szóval van állandó asztalom.-mondtam büszkén.

Beszálltunk a taxiba és elmentünk a bárhoz. Már rengetegen álltak sorba előtte.

-Ezt mire végig várjuk.-mondta Pálma

-Zizi vagy. Gyertek.-mondtam és előrevezettem őket

-Nora. Végre. A többiek már várnak titeket. Menjetek.-mondta a security

-Köszönöm Tom.-mondtam

Bementünk. Bent zajlott az élet. Megláttam az asztalunkat. Markus, Ann, Henriett meg pár régi barát. nagyban integettek.

Mindenkit üdvözöltünk, Francisco bemutatkozott.

-Bontsunk pezsgőt hogy újra együtt van ez a társaság.-mondta Markus

Ittunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. 12 fele elkezdtek szállingózni az emberek.

Végül csak én maradtam meg Henriett. Már kicsit spicces voltam de csak jó volt a kedvem.

-Na jó. Hen neked Steve hív egy taxit. Kikísérlek Nora te addig maradj itt.-mondta Markus

Felálltam. Megnéztem magam a tükörben.

-Még mindig gyönyörű vagy.-mondta egy ismerős hang

Megfordultam.

-Liam.-mondtam elhaló hangon

-Sok minden változott de még mindig gyönyörű vagy.

-Te meg még mindig jól tudod tenni a szépet. Mit keresel itt?

-Hallottam hogy Markus és Steve nyit egy bárt és gondoltam megnézem magamnak. És hát gondoltam itt leszel és miután ma nem láttalak mert elsiettél el akartam jönni.

Nem tudtam mit mondani. Éreztem hogy egyre erősebben dübörög a szívem.

-Nora.-szólt Markus majd megállt mint aki szellemet lát.

-Liam. Szia. Bocsánat de Norának ideje hazamenni.-mondta

-Hazaviszem én.

Markusra néztem hogy nehogy igent mondjon de akkor már késő volt.

-Az jó lenne. Még be kell zárnunk és nincs időm figyelni rá.-mondta Markus

Adott egy puszit és átölelt.

-Ezért holnap még számolunk.-súgtam a fülébe

Liam kivezetett.

-Gyere. Itt a kocsim.-mondta

-Nem is ittál?

-Nem.-mondta

-Pedig ünnepelned kellett volna.

-Mit?

-Nem tudom. Amit szeretnél. Én például azt hogy Pálma hazatért 4,5 év után én meg azt hogy 2 éve újra itthon élek.

-2 éve? Mert előtte?

-Fogadjunk hogy úgyis tudod.. Egyébként fél évet még itthon töltöttem a szakításunk után utána egy év London és 2,5 évet utaztam a világban. Ezt ünnepeltem. Te meg mondjuk..-gondolkoztam el vagyis az alkohol bennem.

Besegített a kocsiban és elindultunk hazafelé.

-Ugye még mindig ott laksz?

-Igen. Még mindig a házamban. Te mondjuk ünnepelhetted volna azt hogy még mindig irtó dögös vagy. Egy kicsit idősebb de te is azok közé tartozol akiknek jól áll a kor. Irtó dögös vagy.-mondtam de szerencsére megszólalt bennem a kis csengő.

Liam megállt a ház előtt. Levettem a cipőm és kipattantam a kocsiból.

-Köszönöm hogy hazahoztál.-mondtam és már nyitottam az ajtót

Liam utánam sietett. Megfogta a kezem.

-Várj.-mondta

-Nem. Menj haza. Én is bemegyek és elfelejtem hogy találkoztunk. te is tedd ezt. Szia Liam.-bementem és becsuktam az ajtót pont előtte.

Elkészültem/kikészültem és befeküdtem az ágyba.

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-Hogy vagy csajszi?-kérdezte Markus

-Neked is jóreggelt. És kérlek halkabban.

-Bocsánat.

-Mennyi az idő?

-Fél 11.

-Basszus. Ma még rengeteg dolgom lenne. Ilyenkor utállok élni.

-Mennyire vagy másnapos?

-Nem annyira mint te. Meddig ittatok?

-4-ig.

-Atya ég. De ugye tudod, hogy a tegnap esti húzásodért még kapsz.

-Megsajnáltam. Rengetegszer járt a bár felé. Remélte hogy ott leszel. Mi történt?

-Az okés Markus de részeg voltam. Semmi nem történt. Annyi sütnivalóm még volt, hogy berohanjak a házba. Bár mondtam pár dolgot amit nem kellett volna.

-Mit?

-hogy dögös. És én ünneplem a szingliséget.

-Most nem randizol?

-Nem. Mégis kivel?

-Hogy is hívják? Basszus Dylannak a haverja. Az asszimetrikus fejű!!??

-Tyler. Posey.

-Tényleg. na szóval vele.

-Nem. 3 és fél éve ismerem. Egyébként is van barátnője.

-Annak is asszimetrikus a feje?

-Markus!!

-Jólvan. Egyébként is te kezdted ezt a dolgot. Költői kérdés volt.

-Egyébként igen. Csak neki fordítva.

Nevetés

-Ez nagyon vicces. Atyám. ha nevetek az fáj.

-Kell neked 4-ig inni. Mi van a rendes munkáddal?

-Jó hogy mondod. Lenne pár ruha amit odaadnék. Rád tökéletesek.

-Itthon leszek 4 után. Akkor jön Tyler.

-oké. Akkor átugrok. na most rohanok még dolgoznom is kell.

-Rendben drágám. Csókollak benneteket.

-Mi is téged. Délután megyek.

Letettem.


Kimentem a fürdőbe és feltöltöttem a kádat forró vízzel.

Beleültem és felhívtam Tylert.

-Szia kislány. Mi újság?

-Szia. Csak azért hívlak áll még a mai nap?

-Persze. 4 óra?

-Igen. Előtte el kell mennem boltba.

-Veled mehetek?

-Persze. Emily?

-Nincs itthon. 3-4 napig unatkozok.

-Nem csak te csak én dolgozok és ezzel ütöm el az időt. Tudod a normális emberek dolgoznak.

-De én nem vagyok normális és ember sem vagyok.

-Tudtam. Mit csinálsz?

-A konyhába állok és azt látom megromlott a tej.

-ha nincsenek a nők minden meg és elromlik. Gyere át. Elkészülök elmegyünk a boltba és utána főzök valamit.

-Jó ajánlat. Akkor felöltözök és megyek.

-Rendben. Ave.

-Ave.

Letettem. Még egy kicsit áztattam magam majd kiszálltam és elkészültem. Körül néztem a konyhában és arra jöttem rá hogy itthon sincs semmi.

Pont elkészültem mire Tyler megérkezett. Az én óriás kocsimmal mentünk. 2 óra alatt bevásároltunk és végül hazavittük a sok kaját.

-Na akkor lasagne spagetti és valami desszert.

-Ennyi kaja kettőnkre?

-Pálmáéknak. Hozott haza fiút. Meg ki tudja. Lehet eljön Jason meg átjön Markus. Elfogy ez.

Tyler nevetett.

Én főztem ő figyelt és közben beszélgettünk.

-Nem hiszem hogy bármi olyasmi lenne a pakliban hogy n mostanában szülök. Ahhoz férfi is kéne.-mondtam miközben ránéztem a lasagne-ra.

-5 perc.-mondtam

Kopogtattak.

Kinyitottam. Markus volt az. Nem is láttam annyi cucc volt nála.

-Ezt ide bedobom. Nézd meg őket. Próbáld fel őket. Most rohanok. 10 perc múlva ruhapróbám van. Szia Tyler.

-Szia Markus.

-Na mentem. Sziasztok. Puszika.-mondta és el is ment

-Ez gyors volt.-mondta Tyler

Kivettem a sütőből a kaját. Újra kopogtattak.

-Tyler nyisd ki. Biztos itt hagyott valamit.

Tyler bólinott.

Kinyitotta az ajtót. Valamit beszélt de nem hallottam. Leraktam az asztalra a kaját.

-Nora. Asszem hozzád jöttek.-mondta

Megfordultam és nem hittem a szememnek.

-Finn Harries.-mondtam

-Bizony.

Fagyás.

-Tényleg elfogy a sok kaja amit főztél.-mondta Tyler-Gyere be haver.

-Persze gyere be. Épp enni készülünk. Tyler barátnője nincs itthon és én főzök rá.

Teljesen elhűltem.

-Megmoshatom a kezem?-kérdezte Finn

-persze. Az az ajtó.-mondta Tyler

Finn bement a fürdőbe.

Tyler odajött.

-Jól vagy?-kérdezte

-Asszem. De te hogy éreznéd magad hogyha a 4,5 évvel ez előtti barátod akit 1 évig sirattál bekopogna hozzád?

-Elájulnék.-nevetett Tyler

-Hülye vagy. Teríts meg.

Amíg Tyler elkezdett teríteni én elkezdtem pakolni amit Markus hozott.

Finn kijött a fürdőből.

-Segítsek valamit?

-Nem kell. Vendég vagy. Tyler viszont.-mondtam

-Rabszolga.

-Azt akartam mondani hogy már szinte a bátyám de ahogy gondolod.-mondtam-Mit keresel itt?-kérdeztem Finnt

-Nálad vagy LA-ben?-kérdezett vissza

-talán mindkettő.

-LA-ben állás miatt vagyok. 2 hónapja voltam állásinterjún és egy hete hívtak hogy megkaptam. Grafikus leszek itt LA-ben szóval ideköltözök.

Elhűltem.

-Itt nálad még nem tudom. Erre hozott az utam.-mondta és féloldalasan mosolygott.

Elolvadok.

-Üljünk le enni.

Csöndben megkajáltunk, csomagoltam egy kicsit Tylernek és ő el is ment.

Főztem 2 bögre teát és leültem Finn mellé.

-Tényleg Finn miért vagy itt?

-Talán mert nem bírtam megállni hogy ne jöjjek el.-mondta

-Tudod mi a furcsa?

-Na.

-Tegnap elmentem egy barátom bárjának a megnyitójára és tudod ki hozott haza? Liam. Furcsa hogy megjelentek újra az életemben.

-Miért?

-azért Finn mert apám után ti vagytok az a két férfi akik sokat jelentettek nekem. Akik segítettek nekem azzá válni aki most vagyok. Akire büszke vagyok.

-örülök hogy segíthettem.

Most is szükségem van rád.-ordítottam belülről. De nem mondtam ki hangosan.

-Szóval hol laksz?-kérdeztem

-Per pillanat egy hotelben. Lakást akarok keresni. De nem tudom hogy fogjak neki.

-Ebben segítek ha szeretnéd.

-Tényleg? Megtennéd?

-Persze. Ez a legkevesebb. Felöltözök és mehetünk.

Felvettem egy másik pólót egy cipőt fogtam a táskám és a kocsikulcsot.

-Akkor menjünk.-mondtam

Közben felhívtam a család egyik barátját aki ingatlanügynök hogy segítsen. Megbeszéltünk egy találkozót.

Este 9-ig néztük a lakásokat aztán felfüggesztettük. Megbeszéltünk még egy találkozót holnapra.

-Melyik hotelben szálltál meg?-kérdeztem

-A Prince-ben.

-Rendben.-mondtam

Elvittem

-Holnap reggel 9-re itt vagyok érted.-mondtam

Gyors szám egyeztetés és elbúcsúztam.

Felhívtam Ivanát.

-Még jöhetsz. Fent vagyok.-mondta

Leraktam és elindultam Ivana felé.

Lassú volt a forgalom de nem bántam. Gondolkoztam. Járt az agyam.

Leparkoltam Ivana lakása előtt.

Bementem.

-Szia drága. -mondta Ivana és átölelt

-Szia.-mondtam és automatikusan leültem a kanapéra.-Ugye nem zavarok?-kérdeztem már sírva

-Nem kincsem de mi baj van?

Elmeséltem neki a tegnap estét és a mai napot.

-Hát ez törvényszerű. Ha úgy érzed rendben van az életed tuti jön valami ami szétbassza. Neked ebből 2 is jutott. Ne stresszeld feleslegesen magad. Ki fog alakulni. Emlékszel mit beszéltünk anno 76-ban.-mondta

Elnevettem magam.

-Van egy jó hírem. Jövőhéten lesz egy kiállításod.

-tessék?

-6,5 év képeiből. 5 termes kiállítás. 6 és fél év. Ez a címe. Nyugi a megnyitón csak a barátaid és a családod lesz ott. Szépen kiöltözöl iszol egy kis pezsgőt és jól szórakozol. Jövőhét pénteken.

-Rendben. Most kell egy kis felrázás.

Ivana átölelt.

Kicsit még pityeregtem utána hazaindultam.

Pötyi semmit sem vett észre. Boldogan csóválta a farkát és játszani akart.

Kicsit játszottam vele majd felhívtam Tylert. Elmeséltem neki mindent. Későn jutottam ágyba. Reggel 7-kor kidobott az ágy. Így mivel a találkozóig volt sok időm felpróbálgattam amiket Markus hozott. Volt közte egy gyönyörű ruha amibe azonnal beleszerettem. Kitaláltam hogy ezt fogom felvenni a kiállításra.

Összeszedtem magam megreggeliztem elkészültem és elmentem Finnért.

Úgy éreztem magam vele mint régen. Elmentünk ebédelni. Nevetgéltünk. Újra szabadnak éreztem magam.

-Milyen volt valakivel 2 évig együtt lenni?-kérdezte Finn

-Miért?

-Csak érdekel.

-Eleinte jó volt. Aztán megszokássá vált. Volt aki átölel és volt akinek én voltam az első. Ez a kapcsolatom nem éppen volt álomkapcsolat. Mindez nem azért mert Dylan rossz lett volna. Ellenkezőleg. Túl jó volt velem és nekem. Nekem nem ilyen emberre van szükségem. 2 hónapja ezt ő is belátta. Megmondtam neki hogy 2 év nagy szó de tudja jól hogy ez nem fog működni. De én ezt miért mondom el neked?

-Megbízol bennem.

-Lehet. Most viszont megyek mert 4 óra és még van dolgom. Végül megtaláltuk a tökéletes lakást?

-Igen. Ki fogom venni és a héten beköltözök. Vasárnap este lesz egy kis lakásavató.

-De csak bérled.

-Ezért kicsit. Páran eljönnek Angliából meg innen onnan és jó lenne ha eljönnél.

-Finn nem tudom. Talán ez is sok volt.

Finn bólintott.

-Nora?-kérdezte egy ismerős hang a hátam mögül

-Szia Liam.-mondtam unottan mielőtt megfordultam volna

Finn elnevette magát

-Zavarok?-kérdezte

-Nem haver ülje.-mondta Finn

Most én röhögtem.

Liam leült közénk.

-Ugye tudjátok hogy ez rohadt kínos?!

-Miért?-kérdezte Liam

-Nem tudom haver. Talán azért mert 2 exével ül együtt.-mondta Finn

Annyira bírom ahogy az embereket osztja.

-Jól vagy Nora. Tegnap reggel át akartam menni hogy megnézzem jól vagy az este után?

-Persze hogy jól vagyok Liam. Nem egy autó ütött el csak sokat ittam.-mondtam

-te hogy hogy itt?-kérdezte Liam

-Nora segített lakást keresni mert LA-be költözök. És te?-kérdezett vissza Finn

-Egy kávéért jöttem. Nem mintha sok közöd lenne.

-és miért kellett idejönnöd hozzánk?-kérdezte Finn

-Beszélni akartam Norával. De mit érdekel ez téged?

-na jó elég. Így is sokat fognak rólunk pletykálni. Finn szedd a cuccod visszaviszlek a hotelbe. Szia Liam.-mondtam és kiviharzottam

Finn utánam jött.

-Minden rendben?-kérdezte

-Miért kellett ez Finn. Így is kurva nehéz. Olyanok voltatok mint két óvodás.

-Hát nem veszed észre?-kérdezte

-Mit?-kérdeztem és megálltam

-Hogy ő is és én is még nem estünk rajtad. Érted veszekszik ez a két óvodás.-mondta

Visszavittem a hotelbe de semmit nem beszéltünk. Elköszönt.

Hazamentem. Letusoltam és ágyba bújtam Pötyivel. Reggel korán felkeltem és elmentem a munkába.

Próbáltam nem arra gondolni amit Finn mondott.

Este felhívtam Ivanat és elmeséltem.

-Ugye tudod hogy választanod kell. Addig fogják a kis kakast játszani.

-De hogy válasszak?

-Vagy Liam vagy Finn vagy egyik se. De mélyen te is tudod hogy az egyiket fogod. Mert valamelyik nélkül nem tudsz élni. Csak azt kell kitalálnod melyik.-mondta

Erre nem akartam gondolni.

Kis összefoglaló

Hát igen. Mint tudjuk 6 év hosszú idő. Nézzük mi történt ez alatt. Fél évet még LA-ben töltöttem hogy az egyetemet befejezzem. Még azon a nyáron júniusban kiköltöztem Londonban mindent hátrahagyva. Kaptam egy rádiós állást két lány mellett. Tina és Kira. Bulizós csajok de imádom őket. Velük éltem egy fedél alatt. 1,5 hónapja tartózkodtam Londonban amikor egy buli keretében megismertem egy nagyon fejes fiút (Finnt) akivel pár hétre rá összejöttem.

1 évet tartózkodtam Londonban. Utána egy csodálatos ajánlatot kaptam a Los Angelesi Cosmopolitantől. Járnom kell a világot és cikkeket írnom. Egy nagyon kemény döntés előtt álltam. Szinte mindenkivel beszéltem. Pálma Markus. Ivana a fotós akit még New Yorkban ismertem meg. Vagy az álom munka vagy az a férfi aki mellett boldog vagyok. Végül nagyon nehezen meghoztam azt a döntést amit egy évig bántam. Elengedtem Finnt. És persze a lüke ikertestvérét Jacket. nagyon szerelmes voltam Finnbe és úgy éreztem ő az igazi de valahogy nem volt itt az ideje. Leültem Finnel beszélni.

-Nézz rám szerelmem.-mondta az utolsó előtti napomon

-Nem bírok. Nem bírlak elengedni.-mondtam és sírtam

Mégis felnéztem. Láttam Finn erős de ha sokáig sírok ő is megtörik.

-De ez egy olyan lehetőség amit el kell fogadnod. Még én se érek ennyit. Szeretlek és nagyon fontos vagy és nem akarlak elengedni de elfoglak. Pont azért mert szeretlek. És tudom neked ez a legjobb most.

Sírtam. Arra gondoltam amit Pálma mondott.

"ha igazán szereted elengeded és ha tényleg egymásnak lettetek rendelve ahogy te tartod érezni fogod és visszakerülsz hozzá. De ne ragaszkodj ennyire senkihez és semmihez. Fáj."

Végül elváltunk egymástól. Nekiindultam. Szó szerint bejártam a világot.Láttam minden arcát. Láttam a felkelő napot a szavannából és Alaszkában a lenyugvó napot. Láttam a sarki fényeket és ettem együtt a dél Amerikai bennszülöttekkel. Hálás voltam az alatt a 2,5 év alatt a szüleimnek de legfőképp Finnek hogy neki volt annyi ereje hogy elengedjen.

3,5 év távollét után álom volt hazatérni. 2 hétig anyuéknál laktam. Utána belekezdtem az itthoni újságírásba ami furcsa volt.

Nem sokkal az után hogy hazatértem újra kapcsolatban voltam. 2 évig. De inkább ilyen muszáj kapcsolat volt.

Miközben utazgattam Finnel hellyel közzel tartottam a kapcsolatot küldtünk egymásnak képeket de sosem beszéltünk. Ivanaval folyamatosan tartottam a kapcsolatot és amikor Los Angelesben voltam készültek rólam képek. Persze Londonban is. Élveztem azt ahogy vele voltam és készültek a képek. Még egyet sem láttam de nem türelmetlenkedtem. Volt elég dolgom.

Los Angelesbe visszatérve Maryvel és anyuval nyitottunk egy táncstúdiót ami főleg az enyém volt. Kaptam egy tévéműsort és persze a Cosmopolitannél írtam cikkeket.

Pálma talán most teljesíthette azt amire mindig is vágyott. Utazott. 4,5 évet utazott. Persze ebből 2,5 felet a végén Párizsban élt de nélkülem nem élet az élet. És persze én és a szerelmi bánataim. Pálma ezek nélkül nem tudott volna többet élni. Így végre újra visszajött LA-be.

(Bal oldali:Finn <3 , jobb oldali:Jack)

6 év hosszú idő

Hát igen. Azóta az ominózus nap óta 6 év telt el. Nem napra pontosan, de 6 év. Rengeteg dolog történt velem. Újra Los Angelesben élek immáron 2 hónapja szinglin több helyen is dolgozok. De csak sorjában. Sikeresen lediplomáztam és már dolgoztam újságíróként. 1 évet Londonban és 2,5 évet utazó újságíró ként a Glamournak. Szépségek szerte a világban című cikkeim jelentek meg. Utána visszatértem LA-be ahol folytattam a munkám újságíróként a Glamournál. Nyitottam egy táncstúdiót amit anyu és Mary segítségével vezetek. És 1 éve van egy félig meddig önálló műsorom. Ahol hírességekkel beszélgetek új filmjeikről zenéikről. Nagyon sikeres. Szóval rengeteget dolgozok de van időm a szerelemre és barátokra. Sok új barátom lett de sajnos veszítettem is el. Persze csak megszakadt a kapcsolat vagy ritkultak a találkozásaink vagy a beszélgetéseink. A többit majd később.

Egy napos reggelre keltem Pötyi mellett. Pötyi a 3 hónapos Beagle amit magamnak vettem vagyis örökbe fogadtam. Zenét kapcsoltam, felöltöztem, megreggeliztem adtam enni Pötyinek, összeszedtem a cuccaim és elindultam a reptérre. Pálma hazatér. Kb. 4,5 éve nem volt Los Angelesben 2 hétnél tovább. Végre hazajön.

Kint egy táblával és egy kis sütivel vártam.

-Üdv újra az amerikai kontinensen.-mondtam

-Köszönöm. Így tényleg hosszabb a hajad mint kamerán keresztül.

-Mármint gépen vagy a tévén keresztül?-kérdeztem

-Mind a kettő. Ma mi a program?

-Most be kell mennem a stúdióba mert bent hagytam valamit utána haza. Átbeszéljük ezt a 6 évet mert kicsit őrült utána irány a Purge. Nagyon jó hely. Pár régi barát is ott lesz.-mondtam

-Jó. Ez tetszik.-mondta Pálma

Elhajtott a stúdióba. Bementünk.

-Pálma te maradj itt. Bobby légyszi figyelj rá. Ne csináljon semmi hülyeséget.

Bobby kacsintott. Pálma a szemét forgatta. Berohantam az öltözőmbe. Vettem Pálmának gy gyönyörű ruhát mert szeretném ha a két hét múlva megrendezett fesztiválra elkísérne. Miközben az öltözőmben pakolásztam ismerős hang csapta meg a fülem. Kinéztem és nem hittem a szememnek. Niall Horan.

-Niall.-mondtam

-Nora Culm?-nézett rám

-Igen. nem is tudtam hogy ma van itt interjútok.-mondtam

-Igen. Van és elvesztem.

-Hol van.

-A kettes stúdióban.-mondta

-Gyere elkísérlek. Hogy vagy?

-Én nagyon jól. A fiúk is és Liam is. Te viszont gyönyörű vagy. kivirultál. Rengeteget változtál. Sikeres vagy.

-Hát igen. 6 kemény év. Sokat küzdöttem hogy ide jussak. Szóval még együtt zenéltek?

-Igen. Még mindig sikeresek vagyunk.

-Ennek nagyon örülök. itt is vagyunk. Ott vannak a többiek. örülök hogy láttalak. További szép napot.

-Neked is Nora.-mondta Niall

Megölelt.

Visszaindultam Pálmához gyorsan.

Ő épp a műsort nézte és Bobbyval társalgott.

-Visszajöttem.-mondtam

-Nem is mondtad Nora hogy jártál Liam Paynenel.-mondta Bobby

-6 éve. Egyébként összefutottam Niallel. Hétfőn jövök. Szia Bobby.-mondtam és elkezdtem Pálmát húzni.

Otthon egy egy pohár borral leültünk.

-Akkor kezdjük az elején.-mondta Pálma

Párkapcsolati problémák

Kiválasztottam egy szimpatikus nem túl felkapott kis retro kávézót és beültünk. Rendeltünk 2 kávét.

-Mesélj.-mondtam és várakozóan néztem Pálmára

-Nem tudom. Annyit veszekszünk. Meg nem is tudom. Állandóan rajtam van. Mindig ellenőriz. Mindig felbukkan egy haverja ha fiúkkal vagyok. Múltkor Bencével lógtam a városban épp megmutatta a legújabb felfedezését. Egy gyönyörű graffitit. Fél perc múlva csörgött a telefon. Ki az a srác és mit csinálok vele egy olyan eldugott utcán?! Hiába próbáltam megmagyarázni. Felemelte a hangját és rögtön azzal vagdalózott hogy már nem szeretem. Nóri én ezt nem bírom.

-Mindannyian feszültek vagyunk kicsit. Én is sokat veszekedtem mostanában Liammel.

-De te biztos nem érzed magad úgy hogy rád vannak állítva emberek.

-De. Az újságírók. Annyira utállom hogy rám vannak tapadva de ez persze nem olyan mint nálad. Mostanában én sem érzem épp stabilnak a kapcsolatunkat. De hátha ez a barcelonai út ráébreszt minket a dolgok nyitjára.

-Attól félek hogy pont ez az út fog ráébreszteni arra hogy mi nem illünk össze Adammel.

-Nem tudom drágám. Ezt neked kell eldöntened. Neked és nekem is lesz mit átgondolnunk az út alatt. Ez olyan nyomasztó.

-Mi az az ez?-kérdezte Pálma

-Ez az egész. Úgy lennék megint kislány. Olyan egyszerű volt. Anyu megcsinálta a reggelim. Elmentem az iskolába aztán haza. Tanultam veled találkoztam éltem a kis életem. te fényképeztél a barátaiddal voltál. Emlékszem azt kívántam bárcsak felnőnék és elmehetnék. Nem kéne anyuékkal élnem az ő szabályaik szerint. Most meg úgy érzem bárcsak velük élnék az ő szabályaik szerint. Bárcsak hallanám ahogy anyu délutánonként pesztrál hogy tanuljak. Most hogy így belegondolok nem vagyok biztos a kapcsolatunkban.

-Ki kapcsolatában?-kérdezte Pálma

-Az enyémben és Liamében.

-Miért?

-Nem tudom. Elbizonytalanodtam. Nem érzem magunkat 100%-nak.

-Ugyan már. Tökéletesek vagytok.

-Ugyan már. Annak mutatjuk magunkat. Annak látszunk. Sok mindenkivel így van. Mondanám hogy ti is azok vagytok de sajnos nem. De senki sem tökéletes. Ahogy én se te se Liam se és Adam se.

Pálma csak ült.

-na jó. Ezt a témát hagyjuk. Ez egy csajos nap. Holnap reggel visszarepülünk.

Találtunk egy sikátorba táncoló emberekkel. Mi is beálltunk. Láttam hogy Pálma felszabadul és én is elfelejthettem pár órára azt hogy mi nyomja a lelkem.

Visszaérve a hotelbe Pálma elkezdte a képeket feltölteni a gépére és persze a netre.

Én addig befeküdtem háttal az ágyra. Markus befeküdt mellém.

-Pálma mesélte.

-Mit is?

-Hogy nem vagy biztos magatokban. Ha ti nem akkor kik?

-Ugyan Markus. Nem fenékig tejfel az élet. Nem tudom.-mondtam és felugrottam

-De Nora. Miért? Szakítani akarsz? Mit akarsz szegénytől?

-Elég.-kiabáltam-Nem tudom Markus. Gyerekek vagyunk még egy ilyen szintű kapcsolathoz. Nem érzem magam épp megfelelőnek hogy mossam a ruháit hogy főzzek rá. Várjam haza. Utazni akarok. Újra szerelembe esni. Mi van ha már nem szeretem?-csúszott ki a számon

Markus szemei kikerekedtek.

-Nem tudom miért mondtam ezt. Szeretem de..

-20 évesek vagytok. Én úgy mondanám megfáradt a kapcsolatotok és tényleg gyerekek vagyytok még ehhez az egész komoly kapcsolathoz.

-Nem tudom Markus. Félek elengedni de nem..

-Pengeél drágám.-mondta Markus

Pálma is beült a hálóba. Én csak köröztem mint a sas.

-Mit akarsz?-kérdezte Pálma

-Utazni. Szeretni.-mondtam kicsit magasabb hangon mint kellene

-Nyugodj meg.-mondta Markus

-ne mondj ilyeneket neki. Ilyenkor nehéz lenyugodni.-mondta Pálma

Fújtattam mint valami vadállat.

-Sosem tudtam normális döntéseket hozni.

-Ha nem tudsz dönteni észérvek.-mondta Pálma

Hozott papírt és tollat.

-gyűjtsük össze ami mellette és ellene szól.-mondta

-Ellene: Fáj. Pokolian. 1 évig küzdöttünk. Mindig ott van/volt mellettem. Sokat adtam és kaptam. Támaszai voltunk egymásnak.

-Jó ellenérvek. Szakítás mellett.-mondta Markus

Úgy éreztem abból sokkal több lesz.

-Mellette: Távol vagyunk egymástól rengeteget. Idézőjelesen gyerekek vagyunk. Világot akarok látni. Élni akarok. Hagynom kell élni. Másokat megismerni.

-Úgy érted más lányokat.-mondta Markus

Bólintottam.

-Szeretlek Nori de az az indok hogy élni akarsz eléggé sokat vet a latba és imádom Liamet és kiegészítitek egymást és gyönyörűek vagytok együtt és persze nem ellened vagyunk de én azt mondom szakítsatok.

Már sírtam.

-De ugye nem bántottalak meg?-kérdezte Pálma és felállt

-Nem. De tudom hogy szakítanom kell vele. De az annyira megtör. Főleg ha nincs OLYAN indokom.

-Szívem. Sosincs OLYAN indok ami miatt szeretnék szakítani egy olyan férfival aki ennyit tett értünk és ilyenek lettünk mellette mint te Liam mellett.

-Holnapután szakítanom kell vele.-mondtam

Ez a pont volt ahonnan kezdve hol én sírtam hol Pálma hol Markus hol mind a 3-an.

Másnap megduzzadt szemekkel indultunk haza. A repülőutat végig aludtam és amikor a taxiban ültem hazafelé teljesen görcsben volt a hasam.

Mikor benyitottam nem várt meglepetés várt.

-Liam. Te nem lazítani vagy?-kérdeztem

Megölelt.

-Nem. Végül csak egy napra mentünk.-mondta

Fel volt öltözve és több bőrönd várta az ajtóban.

-Elmész?-kérdeztem

Úgy éreztem ő is azt akarja mint amit én.

-Beszélnünk kell.-mondta-Gyere ülj le.

-Nem kell. Állva is kibírom a rossz híreket.-mondtam

-Honnan veszed hogy rossz hír.

-Ennyire már ismerlek. Mond.

-Imádlak. És te vagy a szerelmem.

-De.-mondtam

-Igen. De én ezt így nem bírom.

Elmosolyodtam.

-Mi az?-mosolygott Liam

-Mond végig utána én is elmondom.-mondtam

-Rengeteget gondolkoztam és arra jutottam hogy nem vagyunk elég felnőttek ehhez. Mármint imádok így veled élni már ha ezt együttélésnek lehet nevezni. Nagyon szeretlek Isten legyen rá a tanúm de úgy érzem nem most nem így. Te jössz.

-Úgy jöttem haza hogy holnap szakítok veled. Gyerek vagyok még egy ilyen párkapcsolathoz. Szeretlek. Szerelmes vagyok de nem így akarlak. Világot akarok látni. Utazni. Bulizni. És talán egy másik életben. Vagy pár év múlva. Nem látom a jövőt. Csak azt hogy túlságosan szeretlek ahhoz hogy magam mellett tartsalak. Ess szerelembe. Utazz. Ismerj meg még több embert. Vigyázz a többiekre. És ne törődj azzal mások mit mondanak te számomra mindig egy tökéletes férfi leszel aki annyit tett értem mint talán még senki más. Sosem foglak elfelejteni. Fontos vagy nekem.

-Te is. Nagyon. Nehéz lesz nem ragaszkodni ennyire hozzád de engednem kell hogy élj. Szeretlek.-mondta

Megfogtam az arcát.

-Liam Payne. Te vagy a legcsodálatosabb férfi akivel találkoztam. Sose felejts el önmagad lenni.-mondtam

Nekidöntöttem a homlokom a homlokának.

Megöleltük egymást adtam neki egy puszit majd segítettem neki a maradék cuccát is kipakolni. Mert ő úgy gondolta könnyebb lenne ha a cuccait kipakolja és csak pár cucca maradna.

Összegezve az egészet szabad voltam de kicsit úgy éreztem valami meghasadt bennem. Mikor elhajtott felmentem az emeletre.

Egy levél fogadott és pár apróság amit közösen gyűjtöttünk össze Liammel. A levélben leírta mennyire szeret és talán majd egy másik életben újra együtt lehetünk. Azt írta szeretné ha megtartanám a tőle kapott ajándékokat hogy emlékeztessenek rá és az együtt töltött időre. Szeretne majd meghívni a film premierjükre és ha nem szeretnék benne szerepelni kiveszik a rólam készült részeket. Azt írta még hogy ő is megtartotta a tőlem kapott dolgokat ha nem baj. Még pár mondatot írt. Én csak ültem és olvastam. Mikor véget ért újra olvastam. Nem tudom hányszor olvashattam újra amikor már annyira sírtam hogy nem láttam. Végül letöröltem a könnyeim a levelet behajtogattam az íróasztalba és elpakoltam a dolgokat egy dobozba. Az összes dolgát amit itt hagyott.

Letusoltam és átöltöztem. Rendbe szedtem az arcom.

Lementem a földszintre. Az egész ház olyan üres volt.

Kopogtattak.

Kinyitottam. A bátyám Jason állt az ajtóban.

-Markus hívott. Jól vagy?-kérdezte

-Nem. De majd jól leszek. Menjünk együnk egy sütit.-mondtam és belekaroltam Jasonbe.

Útban a cukrászdához mindent elmeséltem Jasonnek és ő végighallgatott. Jól esett elmondani. Kibeszélni magamból. Itt ér véget ez a történet.



























































































































































































És itt kezdődik egy másik. :D

Nem maradok otthon

Megreggeliztünk a szállodában majd sétára indultunk a tengerparton. Markus élénken csevegett Camillel és Zaccel. Én gondoltam felhívom Pálmát hátha lesz valami ötlete.

-Szia Pálma.

-Korán reggel van. Miért hívsz?-nyöszörgött

-Elnézést de elmúlt 10. gondoltam fent vagy már és járod a várost vagy fényképezgetsz vagy Adammel vagy.

-Nem. Itthon vagyok és alszok vagyis aludnék. Mit tehetek érted?

-Meg akartam kérdezni hogy nem tudsz-e véletlen valami ajándék ötletet karácsonyra Liamnek.

-Arra gondoltam elmehetnénk Barcelonába karácsonyozni. Tudod hogy nem szeretem a karácsonyt.

-Nem tudom. Nem hiszem hogy Liam elutazna. Nem sűrűn lehet a családjával. De majd beszélek vele.

-Rendben. Aztán értesíts.-mondta és kinyomott

Újra a fülemhez emeltem a telefont.

-Szia drága. Baj van?-kérdezte Liam

-Miért lenne? Nem csak akkor hívlak amikor baj van. Viszont lenne egy kérdésem?

-Hallgatlak.

-Beszéltél már szüleiddel a karácsonyról?

-Anyu szeretne minket látni. Miért?

-Mert arra gondoltam elmehetnénk Barcelonába. Ez lenne lett volna a ajándék mivel a másik füstbe ment. Pálma Adam te és én.

-A te és én jól hangzik. Még gondolkozok rajta.Viszont nem rossz ötlet.

-Nem kényszerítelek arra hogy egy nyaralást válassz a családod helyett.

-Tudom. Ezért mondtam hogy átgondolom. Majd hívlak. Szeretlek.

-Én is.-Letettem

Visszatértünk a hotelbe. Megcsörrent a telefonom.

-Háló.

-Szia. Cody Longo vagyok. Emlékszel még rám?

-Persze.

-Akkor jó. Este 10-kor kezdődik a party. Ugye jöttök?

-Én és Markus biztos a főnök és a felesége nem jönnek. Kettesben töltik az estét.

-Rendben. A fő hogy ti jöttök. Akkor ott találkozunk.

-Várj. És egyébként hol lesz?

-Basszus. A legfontosabb. Oázis klub. Bocs. Kicsit szétszórt vagyok.

-Semmi baj. Akkor este 10 Oázis klub.

-Rendben. Szia.

-Szia.

Letettem.

-Akkor 10?-kérdezte Markus

-Jáá.-mondtam

-Akkor kicsit dolgozzunk.-mondta Markus

Egész délután az esküvőt tervezgettük.

-Markus hagyjuk abba mert a fülemen folynak ki a terítési módok.

-Rendben.

Markussal elkezdtük a papírokat és újságokat elpakolni. Megcsörrent a telefon

-Ma nagyon fontos vagy.-mondta Markus

-Tudom. Liam Az.-mondtam-Szia

-Szia. Zavarlak?

-Nem. Épp elpakolunk.

-Mit?

-Esküvői dolgokat. Markus megszállottja lett a saját esküvőjének.

Nevetés.

-Mi olyan vicces?-kérdeztem

-Semmi. Nem érdekes. Na szóval. Beszéltem anyuval és azt mondta menjünk karácsony előtt.

-Nekem rendben de én csak miattad aggódok.

-Ne tedd. Szeretnék veled lenni a tengerparton.

-Ki ne szeretne velem lenni a tengerparton.

-Ne viccelődj.

-De az ugye nem zavar hogy Pálma és Adam is ott lesznek?

-Nem.

Ahogy beszéltem és pakoltam közben nem vettem észre hogy egy halom könyv van a padlón és jól belerúgtam.

Előreestem, az esést arccal tompítottam és a telefon is kiesett a kezemből.

-Azt a rohadt büdös él....-kiabáltam

Markus kegyetlenül elkezdett nevetni.

Alig bírtam megszólalni a fájdalomtól.

Markus a hasát fogta a nevetéstől. Én már sírtam.

-Kicsim ott vagy?-szólítgatott a telefonban Liam

Odakúsztam a telefonhoz.

-Aha.-suttogtam

-Mi történt?-kérdezte

-Belerúgtam egy nagy stóc rohadt esküvői könyvbe elestem és ezt arccal tompítottam.-mondtam de már én is nevettem

Liam eltartotta gondolom a telefont de még így is hallottam hogy nevet

-Te is?-kérdeztem

-Bocs. De elképzeltelek. Bocsánat. Jól vagy?

-Asszem vérzik az orrom.-mondtam ahogy éreztem hogy csurog a vérem

Markus odajött és megnézte

-Semmi baja csak megnyomódott.-mondta de alig tudott beszélni ahogy visszafojtotta a nevetést.

Mosolyogtam.

-Legalább zsepit hozz.-mondtam

Felhúzott.

-És a lábad hogy van?-kérdezte Liam

-Már jól. A kisujjam egyszer le fog válni ha így haladok.

-De miért nem tompítottad az esést kézzel drága?

-Mert egyikkel a telefont fogtam a másikkal meg papírokat fogtam

-Tanúság hogy nem mehetsz miközben telefonálsz vagy nem telefonálhatsz menés közben.

-Köszönöm ezt az igen hasznos tanácsot doktor úr. Ha ilyen tanácsokat tud adni inkább gyógyítania kellene és nem énekelnie.

-Lehet ha ez a popszakma nem jön be felcsapok orvosnak vagy picológusnak.

Markus ötmillió zsepit tömött az orromba.

-Majd beszélünk de most leteszem mert elég durva hangom lett.

-Orrhangod lett. Nem is zavarlak titeket. A továbbiakat majd megbeszéljük. Légyszíves vigyázz magadra és ne öltözködj hivalkodóan.

-Ígérem szerelmem. Te meg ne csajozz

-Megígérem szerelmem.

-Szeretlek.

-Én is.-mondta és letette

Letöröltük a vért az arcomról.

-Na jó. Akkor készülődj.-mondta Markus

Egy combközépig érő lila ruhát választottam amin lila csipke csíkok voltak. Hozzá egy fekete magas telitalpú cipőt választottam. A hajam kontyba fogtam.

-Készen vagyok.-mondtam

-Sminket nem raksz fel?-kérdezte Markus

-De. Miért is ne?!

Nagyon minimális sminket használtam.

Markus is elkészült. Lementünk és a hotel előtt leintettünk egy taxit. A buli iszonyú jó volt. Megismerkedtem egy ukrán fotóssal Ivanaval akinek rengeteg városban van műterme Milanóban Párizsban New Yorkban Miamiban Los Angelesben és még sok másik városban. Megdicsért és azt mondta január február környékén Los Angelesben lesz és szeretné ha a modellje lennék. Számot váltottunk. Codyval is sokat beszéltem megismertem a barátnőjét is. Ott volt még jó pár sztár is. Voltak színészek mint Leonardo Dicaprio. Elbűvölő személyiség csak kicsit fent hordja az orrát de ez természetes. Ott volt Bruno Mars is. Hihetetlen mennyire természetesen viselkednek. Amikor fiatalabb voltam arra gondoltam hogyha sztárok összejönnek bulizni folyik a pezsgő kaviár és megy a nagyzolás. Ehhez képest csak a pezsgő folyt. Másnap tovább utaztunk New Yorkba. Markussal nagyon élveztük és a végére az utolsó napra Pálma is csatlakozott. Markus visszavonult a hotelszobába az utolsó napra Stevevel beszélni. Pálmával belevetettük magunkat a nagyalmába.

Pálma a fényképezőjét én meg a bankkártyámat hoztam. Imádtam vele tölteni az időmet.

-Ki hitte volna hogy New Yorknak ennyi arca van?-kérdeztem miután kb. a 20. boltból jöttünk ki.

Pálma egy mosolyt erőltetett az arcára majd elfordult.

-Mi baj van?-kérdeztem

-Nincs rendben valami Adam és köztem?-mondta és láttam a szeme sarkában megcsillanni egy könnycseppet.