A valóság fáj

Pálma, én és Finn épp a bárba tartottunk hogy ünnepeljünk. Nem láttam mi történik de a következő pillanatban a kocsi a levegőbe szállt. Egy pillanatra még kinyitottam a szemem. Finn mellettem eszméletlen volt. Pálma nyöszörgött.

-Tarts ki.-sírtam Finnek

Következő pillanatban erős fény tört át és egy hang szólongatott.

-Nora. Nora.-szólt az ismerős hang

Kinyitottam a szemem de nem az a látvány fogadott amire számítottam.

-Liam?-kérdeztem

-Ébredj. Elaludtál.-mondta

-Mi?-kérdeztem

-Ébredj. Mennünk kell.

-Mi van?-kérdeztem-Hol van Finn?

-Megint Finnről álmodtál? Megint az autóbalesetet?

-Tessék?

-Nora ez nem vicces.-mondta

Felkeltem az ágyból.

-Liam hol van Finn? Ez nem vicces

-Nem viccelek. Már 2 hónapja csinálod ezt. A reggeli interjú után irány a kórház. Ez nem normális.-mondta

Amíg nem tudom mi folyik itt csinálom azt ami itt a dolgom. Körülnéztem. Kimentem az ajtón. Fürdő. A cuccaim ott voltak. Találtam magamnak ruhát is.

Liam is elkezdett készülődni. Én leültem az ágyra és elkezdtem a laptopom böngészni. Beírtam a saját nevem a keresőbe.

Nora Culm. 26 éves újságíró. A híres One Direction együttes egyik tagjának, Liam Paynenek a felesége. 7 éve ismerik egymást és 4 éve házasok. Egy bárjuk is van közösen amit főleg Nora vezet Liam távollétei miatt.-így kezdődött a cikk.

Atya ég. Komolyan 4 éve házas vagyok. 22 évesen megházasodtam. Nézegettem a képeket a jó hír az volt hogy Markussal barátok voltunk viszont Pálmáról semmi képet nem találtam.

Kezdtem rosszul lenni.

-Gyere. 20 perc múlva kezdünk.-mondta Liam és felém nyújtotta a kezét

Érte nyúltam de ahogy felálltam összecsuklottam. Reméltem ha újra kinyitom a szemem újra otthon leszek Pálmával nevetgélünk és Markussal az esküvőm szervezhetem de amikor kinyitottam a szemem egy mentőben voltam.

-Maradjon velem hölgyem.-szorította a kezem egy mentős.

Pislogtam.

-Ben hogy a másik nő és a férfi?-kérdezte a mentős

-A nő jó életjeleket mutat de ájult a férfi van a legrosszabb állapotban. 5 perc és a kórházban leszünk.-mondta a sofőr gondolom

Legördült egy könnycsepp.

-Nyugalom hölgyem a barátai is jól lesznek.-paskolta a kezem a mentős

Felmutattam a másikat.

-A férfi a vőlegénye?-kérdezte

Bólintottam.

-Megteszünk érte mindent. De maradjon velünk.-mondta a mentős

Egy másik hang is megszólalt.

-Összeomlik.-mondta

Újra sötétség. Aztán újra világos. De nem mentőben voltam hanem egy vizsgálóasztalon.

-Mrs. Payne. Hogy van?-kérdezte az orvos

-Majd szétrobban a fejem.

-Rendben. Egy két rutin kérdés. Mi a neve?

-Nora Culm.

-Mikor született?

-1993. augusztus 31.

-Hol lakik?

-Csillagköz 606.-mondtam

-Önnek kije Liam Payne?

-Az állításuk szerint a férjem de nem. Nekem más a férjem.

-Ki?

-Finn.

Bejött Liam.

-Attól tartok uram a feleségének részleges amnéziája van.

-Tessék?

-Tudja a leánykori nevét a születési dátumát. Szülei neve?

-Angela és Chris Culm. Van egy bátyám Jason.

-Ez is stimmel. Nem volt a közelmúltban valami nagy horderejű veszteség ami stresszt okozhatott.

-4 hónapja elvetélt. 2 hónapos terhes volt.

Odakaptam a hasamhoz.

-Igen az láttam. Meg ha jól látom ideg összeroppanás miatt is volt már kórházba szállítva.

-Igen. A szülei 2 éve haltak meg autóbalesetben.

-Nem. Az nem lehet. Én mentem tegnap este autóval ünnepelni Finn és Pálma is bent voltak és karambolóztunk.

-Ki az a Pálma?-kérdezte az orvos

-Gyerekkori barátnője. Itt él Los Angelesben. Talán 5 éve veszhettek össze és megszakítottak minden kapcsolatot.

-Nem. Pálmával egy ikerházban lakunk.-mondtam

Liam odajött.

-Ne hazudj.-mondtam és sírtam-A szüleim nem haltak meg.-sírtam

Liam leült az ágyam szélére és átölelt. Először ütöttem de aztán odabújtam és sírtam. Bele kellett törődnöm hogy az eddigi világ amiben éltem egy hazugság.

-Rendben. Jobb lenne ha hazavinné. Mesélne az életéről és a hölgy kivenne egy kis szabit.

Liam még beszélt pár szót az orvossal.

Hozott egy nővér nekem tolószéket.

-Nem kell köszönöm.-mondtam

Liam átkarolt.

-Biztos nem kell?

-Biztos. Menjünk haza.-mondtam

Átkarolt és kimentünk. Rengetegen vártak ránk. Kiabáltak de én nem is figyeltem. Liam besegített a taxiba és hazamentünk.

Főztem egy kis kaját és csendben leültünk ebédelni.

-Neked nem lenne dolgod?-kérdeztem

-A feleségem mellett a helyem.-mondta Liam és megfogta a kezzem

Megszorítottam.

-4 hónapja nem nagyon hagyod hogy hozzád érjek.-mondta

-4 éve vagyunk házasok?-kérdeztem

-Igen. Hawaii-n házasodtunk össze. Csak a család volt ott a fiúk meg Markus.

-Hogy jött Hawaii?

-nem akartál nagy esküvőt. Akkor még nagyon szerelmes voltál.

-Voltam?

-Mostanában nagyon eltávolodtunk.

Hogy lehetek ennyire érzéketlen?-tettem fel magamban a kérdést

-Ez a 4 hónap biztos nagyon nehéz volt. Egy gyerek elvesztése mindig nagyon nehéz. Ígérem jobb feleség leszek csak segíts újra visszatanulnom az életünkbe. A fiúk is megházasodtak?

-Igen. Harry és Niall még nem. De Zayn és Perrie előttünk egy évvel Louisék pedig tavaly.

Elmosolyodtam.

-Újságíróként dolgozol már nagyon régóta valamint táncolsz. Imádod.

-Meg kell mutatnod hol.

-Később elviszlek. A bárba is el kell mennünk úgyis.

-Hogy kérted meg a kezem?

-Egy párizsi koncerten voltunk és odarepültél mert találkozni akartunk és akkor letérdeltem a hotelben. Asszem 1 órán át sírtál a fürdőben és nem tudtál megszólalni. Azt hittem a következő géppel hazamész és szakítunk. Ott ültem a fürdő előtt és akkor kijöttél és azt mondtad igen. Nagyon boldogok voltunk.

-Most is az vagyok. Mert itt vagy nekem te.-mondam

Megebédeltünk. Liam elpakolt utána leültünk hogy videókat és képeket mutasson. Lassan képbe kerültem az életemmel. De még mindig nem akartam elhinni hogy ez a valóság.

Később elmentünk a bárba aztán Liam elvitt a táncstúdióba ahol táncolok általában.

Bemutatott a többieknek és elmondta hogy mi a helyzet. Mindenki megértett.

Liamnek el kellett mennie egy autogramm osztásra szóval megadta a címünket hogy haza tudjak menni de ha nem menne vagy baj lenne hívjam fel. Benne van a telefonomba a száma. Ki gondolta volna hogy a férjem száma benne van a telefonomba.

Úgy gondoltam nem árthat egy kis tánc. Bekapcsoltam a hifit a gondjaimat pedig ki. Nem vettem észre hogy figyeltek.

-Jól mozogsz.-mondta a hang a hátam mögül

-Köszönöm.-mondtam meg se fordultam csak pakoltam

-Valahonnan ismerős vagy.-mondta a srác

Megfordultam

-Finn.-mondtam elhaló hangon

-Igen. Honnan tudtad?-kérdezte

Odamentem és megfogtam az arcát.

-Tehát igazi vagy?-kérdeztem

-Ez kicsit ijesztő.-mondta

Észbe kaptam.

-Bocsánat. Ez furcsán fog hangozni de rólad álmodok már egy ideje.

-Oh igen. Furcsán hangzik. Finn Harries.-nyújtotta előre a kezét

-Bocs. Nora Culm. Vagyis ha jól tudom inkább Nora Payne.

-Ha jól tudod?

-Kisebb emlékezet kiesésem van úgyhogy az elmúlt 6-7 évre nem emlékszem.

-Huh.-mondta-És rólam álmodsz? Ugye tudod hogy ez nagyon betegül hangzik?

-Nekem mondod? De miért beszélgetek veled?! Megyek.-mondtam

Felkaptam a táskát elköszöntem a többiektől és kiviharzottam. Kint eleredt az eső. Elővettem a lapot amire Liam felírta a címünket.

Alig bírtam kiolvasni.

-Bocsánat. Nem akartam tolakodó lenni de valahonnan ismerős voltál.

-Valószínű mert a One Directionben énekel a férjem.

-Liam Payne felesége vagy.

-Ezt állítják. Tudod milyen rossz hogy az a világ amit valóságosnak hittél csak egy álom és ez a szar a valóság?-kérdeztem

-Megiszunk egy kávét?-kérdezte

-Igen.-mondtam

Beültünk egy közeli kávézóba. Beszélgettünk, mesélt az életéről és én is az állítólagos életemről. Végül hazavitt a megadott címre. Megadta a számát.

Felmentem a lakásba. Lefürödtem és befeküdtem az ágyba.

Interneten barangoltam. Nem tudom hogy de megtaláltam Pálma címét. Interneten. Segítség kell.

Elővettem a cetlit amit Finn adott. Nem gondolkoztam csak tárcsáztam.

-Háló.-szólt bele

-Szia. Nora vagyok. Egy 20 perce tettél ki.

-Szia. Máris hiányoztam?

-Vicces. Egy szívességet szeretnék kérni.

-Hallgatlak.

-Lenne egy cím. Nem akarok egyedül elmenni.

-Szeretnéd ha elkísérnélek?

-Valahogy úgy.

-És a férjed?

-Ki tudja merre mászkál. Elkísérsz?

-Persze. Készülj el. Visszamegyek érted.

-Nagyon köszönöm.

-nincs mit.-mondta

Letettem.

Felöltöztem. Felhívtam Liamet de nem vette fel. Írtam neki smst. Elmentem egy barátommal kávézni. Hátha valamire visszaemlékszem. Szeretlek.

Lerohantam. Még mindig esett az eső. Álltam a ház előtt. Beültem a kocsiba ahogy megérkezett.

-Mi a cím?-kérdezte Finn

Átnyújtottam a cetlit.

-Tudom merre van. Akkor gyerünk. Egyébként kit látogatunk?-kérdezte Finn

-Egy gyerekkori barátnőmet. Válaszok és magyarázat kell. Ő az aki meg tudja adni.

Csendben autóztunk az esőben.

-Voltál már igazán szerelmes?-kérdeztem

-Nem. És te?

-Nem. Egyszer. Álmomban.

-Honnan tudtad hogy szerelmes voltál igazán?

-Mert azt éreztem mindenemet odaadnám neki. És mert még akkor sem mondtam nemet amikor már 3-4 éve nem láttam. Találkoztunk Indiában egy tuktukban voltunk együtt a testvére lekamerázott minket véletlen és még akkor is azt éreztem ő kell. Mert amikor először megláttam tudtam ő kell pedig kettő volt belőle. És a legfőképp mert elengedtem hogy utána újra visszataláljon hozzám. Túlságosan szerettem hogy elengedjem örökre. Mégis elengedtem mert ez volt neki a jó. De visszatalált. És összeházasodtunk.

-De?

-De úgy tűnik felébredtem. ÉS egy kevésbé vonzó világba csöppentem. De ha rajtam múlik és ez tényleg a valóság akkor szebbé teszem.

-Miből gondolod hogy ez nem a valóság?-kérdezte ekkor már egy ház előtt parkolva

Megcsókoltam.

-Abból hogy az én általam gondolt valóságban is ugyan így csókolsz. És Indiában is így csókoltál ahogy akkor is amikor megkérted a kezem az én valóságomban. De mivel ez a valóság nem történt semmi ezek közül.-mondtam és kiszálltam

Bekopogtattam. Finn megállt mögöttem.

Nyílt az ajtó.

-Nora?-kérdezte Pálma

-Pálma?

-Mit keresel itt? Ki ez a férfi?

-Téged kereslek. Állítólag amnéziás vagyok de szerintem csak álmodok. Nem létezik hogy mi nem beszélünk minden nap és nem létezik hogy nem voltál az esküvőmön. Segíts. Fel akarok kelni.-sírtam és a nyakába borultam

-Jó. Gyertek be.

Bent leültünk a nappaliba. Elmeséltem Pálmának mindent amíg Finn kint telefonált.

-Elég felépített az a világod. De nem tudom hogy-hogy ébredhetnél fel.

-Egy erős áramütés. Ha mondjuk kómában vagy akkor az újraélesztő szerkezet jó lenne külső behatásnak. Attól biztos felébredsz.-mondta Finn

Fogtuk magunkat elautóztunk egy kórházba. Kerestünk egy üres kórtermet ahol volt defibrillátor és készen álltunk arra hogy visszalökjünk engem a valóságba, Sírtam. Megöleltem Pálmát.

-Sose hagyd hogy valami közénk álljon.-mondtam

Finn felé fordultam.

-Találkozunk odaát szerelmem.-mondtam és megcsókoltam

Pálma fogta a defibrillátort és kiütött.

Amikor kinyitottam a szemem újra kórházban voltam azzal a kivétellel hogy az ágyam mellett anyu apu és Jason állt.

-Kislányom.-mondta anyu

-Ugye nem álmodok?-kérdeztem

-Ha az újraélesztés neked álom.-mondta Jason

-Fiam.-mondta apu

Mosolyogtam ami fájt.

-Pálma? Finn?

-Pálma ott van melletted. Jól lesz. Efka éjjel nappal itt volt.

-Mióta vagyok itt?

-3 napja.

-Finn?-kérdeztem

Apuék összenéztek.

-Nem. Az nem lehet.-sírtam