Seattle

Amikor a repülő leszállt valami megnyugvást éreztem. Visszatértem a kezdetekhez. A reptér előtt elváltunk mert Pálmáért és Starért Johnny jött. Értünk meg apu.

-Apu!-kiabáltam és a nyakába ugrottam.

-Szia kincsem. Hogy vagy?

-Most már jól. Menjünk. Rég voltam már itthon.
Mikor leparkoltunk a ház előtt egy különös érzés fogott el. A házunk nagy volt és nagyon modern. Apu és anyu pénzt és időt nem kímélt hogy megvegyék és berendezzék.

Mikor bementem ugatás fogadott. Budge.

-Hát az újdonsült családtag. Szia kishaver.-mondtam

Ugrált és eszeveszetten csóválta a farkát.

-Kérsz valamit drágám?-kérdezte anyu

-Nem. Fel akarok menni a szobámba. Rég láttam.

Mikor felértem és benyitottam újra általános iskolásnak éreztem magam. Kb. 1,5 éve nem voltam itthon. Legalábbis az biztos hogy mióta Joshsal szakítottam nem voltam itthon.

Tele volt Josh fényképeivel a szoba. Azzal kezdtem hogy összeszedtem a fényképeit és egy dobozba pakoltam azokat a cuccokat amik nem kellhetnek. A falon csak anyuékról a családomról és a barátaimról maradtak fényképek.

Az ágyneműre felhúztam a huzatot. Nagyon jó illatok szálltak fel az emeletre.

Lementem.

-Csináltam lasagnét.-mondta anyu

Leültünk kajálni.

-Már csak Jason hiányzik. Így túl csendes a ház.

Nyílt az ajtó és bejött Mary és Jason.

-Kérésed számunkra parancs. Gondoltunk hazajövünk mielőtt megszületnek a gyerekek.

-Többesszámban?-kérdeztem

-Hát Jason nem szólt. Ikreket várunk.

-Gratulálok.-mondtam

Leültek. Végre úgymond teljes volt a családom. Jót beszélgettünk. Mikor vége lett én fogtam egy pokrócot és kiültem a kertbe míg a többiek mosogattak.

Néztem a csillagokat és azon tűnődtem mekkora utat megtettünk mióta innen elindultam 8. után. Nyílt és csukódott a teraszajtó.

-Hogy vagy hugi?-kérdezte Jason és egy bögre teát nyomott a kezembe.

-Jól. Épp azon gondolkoztam mekkora utat megtettünk. Mikor még kicsik voltunk és egy lakásban laktunk. És amikor ideköltöztünk. Ez a ház olyan sok emléket őriz. Emlékszem amikor először hazahoztam Josht.

-Majd valamikor Liamet is elhozhatnád.

-Amint lesz ideje elhozom. Ne félj. Na jó bratyó felmegyek alukálni.

Adtam neki egy puszit és felcaklattam a szobámba. Szerettem nagyon az ágyam ott mert egy "ablak lyukban" volt.

Írtam még Pálmának egy smst.

Holnap 11-re ott vagyok. Felveszlek. Várost nézünk vagy valami! Puszi

Nem tudtam felhívhatom-e Liamet ezért csak megcsörgettem. 2-szer kicsöngött aztán leraktam.

Az ágyban feküdtem. Megcsörrent a vezetékes.

-11?-sipítozott Pálma

-Igen. Mi a baj vele?

-Egyszer alhatok addig ameddig akarok és te fel akarsz kelteni 9-kor?

-Jó akkor majd megcsörgetsz vezetékesen ha felkeltél. Na megyek mert aludni is ritkán alszok.

-Rendben. Akkor holnap majd beszélünk. Szia

-Szia

Letettem. Kaptam egy smst.

Szeretlek. Holnap felhívlak. Interjún vagyok New Yorkban. Hiányzol.

Akkor ma nem beszélünk. Jó. Kimentem a fürdőbe és felkészítettem magam egy maratoni alvásra. Lehúztam a redőnyöket szemfedőt húztam és befeküdtem az ágyba.
.
.
Talán most aludtam először ennyit. Este 9-től reggel 11-ig. De azért keltem fel mert megcsörrent a telefonom.

-Mi van?-kérdeztem

-Mi az hogy mi van? Hát nem jössz értem?

-De majd megyek. Most keltettél. Majd csöngetek. Elkészülök és megyek.

Mivel Seattleben most per pillanat 10 fok van. Kimentem a fürdőbe. Az eddigi szem alatti karikáim elhalványultak. Kisminkeltem magam igaz ezt nem nevezném sminknek. Szempillaspirál és szemhéjtus. Ennyi. Úgy éreztem semmi szükség túlspirázni a dolgokat. Felvettem egy farmert. Egy magassarkú cipőt. Egy póló pulcsi és egy kabát.

A táskámat nem bántottam. Lementem.

-Szia Nori. Csini vagy,-mondta Mary aki anyuval sütit sütött.

-Köszönöm. Gondoltam bejárjuk Pálmával a várost. Mennyit változott amióta itt hagytuk. Kinek a kocsiját vihetem el?-kérdeztem

-Gondolom az enyémet mivel apád elment Jasonnel.-mondta anyu-Garázsban van. Kulcs ahol szokott.

Elmentem a garázsajtóhoz mellette voltak a kulcsok. Fogtam anyu kocsijának a kulcsát és beültem.

Ellenőriztem hogy nálam van-e a jogsim de mindig magamnál tartom.

Elkocsikáztam Pálmáékhoz. A házuk tökéletes volt. Sokat lógtam Pálmáéknál. A következő utcában laktak. Sétálva mentem át hozzájuk mindig.

Megálltam a kocsival a ház előtt, leállítottam a motort. Kiszálltam a kocsiból és becsöngettem.

Emil nyitott ajtót.

-Hát te itthon?-kérdeztem

-Hugomra valakinek vigyázni kell. Nem baj ha veletek megyek?

-De Emil nagyon nagy baj. Pálma?

-Vagy Adammel beszél vagy készülődik.

-Egyszerre a kettőt.-mondtam

Pálma már jött is a lépcsőn.

-Csak átöltöztem.-mondta

Beültünk a kocsiba és bementünk a városba.

Leparkoltam és Emilbe karolva jártuk a várost.

Meghívott minket egy perecre. Vásárolgattunk kávézgattunk.

Épp a székhelyünkön ültünk amikor besétált egy kisebb csoport.

-Nézd Pálma az Victoria meg a többiek.-mondtam

Elkezdtünk készülődni és már pont kisurrantunk volna amikor:

-Nora Pálma. Hát itthon vagytok?-kiabálta Vicky.

És itt tudtunk, nincs menekvés.

-Hát igen.-mondtam

Emil csak vigyorgott. Pálma jól oldalba vágta.

-Meghívlak titeket egy-egy kávéra.

Kénytelen kelletlen leültünk és elfogadtuk a kávét.

Már 3 órája hallgattunk a mesélést és már sötétedett amikor megcsörrent a telefonom. Liam.

Felvettem.

-Szia Drágám.-mondta

-Szia anyu. Igen. Tényleg. Megyünk. Várj egy kicsit.

Eltartottam a telefont.

-Gyerekek haza kell mennünk. Anyuék valami fontosat akarnak.-mondtam-Sajnálom csajok. Mennünk kell. Örültem.

Kirohantunk.

-Szia Liam. Életmentő vagy. Kiszabadítottál minket egy halálos csapdából. Egyébként miújság?

-Épp végeztünk és hiányoztál.

-Te is nekem. Holnap megyek vissza Alaszkába.

-Holnap hányra kell visszaérned?

-Délután 1 óra.

-Akkor jó.

-Miért?

-Csak érdeklődtem. Melyik géppel mész Alaszkába?

-Valószínű a reggel 9 órásival. Túlságosan titokzatos vagy. Mi a baj?

-Semmi. Már érdeklődni sem lehet?

-Bocsánat. Emil itt a kulcs. Óvatosan. Anyu kocsija.-mondtam és beültem az anyós ülésbe.

-Hol vagytok?-kérdezte Liam

-Épp most vezet minket a halálba Emil. Pálma bátyja. Emil lassabban.

-Vigyázzatok. Nehogy valami bajotok legyen.

-Nem lesz. Remélem. Na jó. Ha hazaértem még beszélünk. Most leteszem. Átveszem a kormányt.

-Rendben.

Lerakta.

Kiszálltam a kocsiból. Megöleltem Pálmáékat.

Emil bement.

-Halloweenkor jöttök Alaszkába. Dylan partyt rendez. Megint minden nap beszélünk. És lehetőleg többször ne vesszetek össze. Szeretlek buksi. Na menjél. Aztán vigyázzatok egymásra. Na szia.

Megöleltem és visszaültem a kocsiba.

Otthon sürgött forgott a család. Anyu mosott vasalt.

-Mikor mész?-kérdezte apu

-Holnap reggel 9. Akkor megy a gép szóval 8-kor ott kell lennem a reptéren. Ugye kivisztek?

-Persze. A bátyád épp Maryvel van a városban. Remélem nemsoká hazaérnek. Csináltam sült krumplit.

Kivettem a hűtőből a kechupot és megettük 3-an a sült krumplit. Mikor végeztünk elmosogattam és felmentem.Mikor ránéztem a laptopra láttam hogy több hívásom is volt skypeon. Felhívtam rajta Liamet.

-Itt vagyok. Csak ettünk.

-Wáá a háttérben a szobád van?-kérdezte

-Igen. Jaa te még nem is láttad.-Felvettem a laptopom és körbemutattam a szobám.

-Ez az én birodalmam. Ez az ágyam. És egy csomó kép van a falakon mint látod. Körbeviszlek. Levittem a konyhába.

-Ez itt anyu birodalma. A konyha. Nini itt egy anyu és egy Jason.-mondtam

-Szia!-mondta Jason és beleintegetett a kamerába.

-Szia Liam. Remélem minél hamarabb láthatunk itt téged élőben.-mondta anyu

-Én is remélem nemsoká elmehetek oda. De per pillanat rengeteg dolgom van.

-Na jó. Elég lesz. Menjünk tovább. Nagy a ház.

Lementem a garázs mellé ahol apa itthoni kis műhelye volt.

-Ez itt apu birodalma. Itt szerel vagy barkácsol. Mikor mihez van kedve.

-Üdv Liam. Kicsim holnap reggel nem tudlak kivinni de a bátyád majd kiszállít.

-Kösz apu. Majd még beszélünk. Még van mit mutatnom.

Megmutattam a kamrát a dolgozó szobákat.

-Ide titokban viszlek be. Ez apu és anyu hálója. Amikor valamelyikük távol volt mindig beültem a gardróbba és a ruháik között voltam. Na jó. Kimegyek mielőtt meggyilkolnak.

Bementem egy elfeledett szobába.

-Hát igen. Ez volt az én kis műtermem. Mivel 30 perc a város kocsival anyu meglepett egy próbateremmel. Teljesen elfelejtettem hogy ilyen is volt ebben a házban.-mondtam és kicsordultak a könnyeim.

-Nora. Nem látlak.-mondta Liam

Felém fordítottam a laptopot.

-Miért sírsz?

-Kb. 1,5 éve nem voltam itthon. Nagyon hiányzott. Meg sok szép és rossz emléket felidéz. Na de menjünk tovább.

Bementem Jason régi szobájába.

Mary ült bent és Jason cuccait nézegette.

-Szia Mary. Zavarunk?-kérdeztem

Mary az arcához kapott.

Felém fordítottam a gépet.

-Majd később visszahívlak.-mondtam Liamnek

-Jólvan.-mondta megértően és kinyomott.

Leültem Mary mellé az ágyra.

-Mi a baj?-kérdeztem

-Nem tudom fel vagyunk-e készülve arra hogy gyerekünk legyen?!

-Miért?

-Jason annyira gyerekként viselkedik az elmúlt időszakban. Mintha újra 10 éves lenne. Nem vesz engem figyelembe.

-Próbáltál már vele erről beszélni?

-Igen. De csak elpoénkodja.

-Tudom. Ismerem. Majd én kicsit megmosom a fejét. De nehogy sírj. Tudod mit? Ma lent alszunk a nappaliban 3-an együtt.

-Jó!

Letöröltem a könnycseppjeit.

-Na. Menj vissza beszélj Liammel. Én még kicsit nosztalgiázok.-mondta és adott egy puszit.

Átmentem a szobámba.

Visszahívtam Liamet.

-Na minden rendben?

-Persze. Csak Jason megint 10 éves lett. De nem vészes. Majd megnevelem.

-Te?

-Ha baj van jön a Superwomen. Igen én. Általában beszélek a fejével.

Megszólalt a telefonom. A gimme gimme remixe szólt amit még Pálma mutatott.

Felpattantam és elkezdtem táncolni. Liam csak nevetett. Imádtam csak úgy riszálni és úgy táncolni mint valami őrült.

Liam fogta a hasát úgy nevetett.

Felvettem de közben tovább nyomtam.

-Háló!-szóltam bele

-Szia. Esme vagyok. Mi ez a zaj?

-Liamet szórakoztatom gépen keresztül. Miben segíthetek?

-Holnap hánykor jössz?-kérdezte

-A reggel 9 órási géppel.

-Rendben. Ott foglak várni Laurával és Bobbal. Tovább megyünk.

-Hova?

-New Yorkba.

-New Yorkba megyünk??-kérdeztem

-Igen. Tudom Liam is ott van. Nem garantálom hogy tudtok találkozni. Reméljük.-mondta Esme

-Akkor holnap.-mondtam

-Bizony. Jóéjt.

Letettem.

-Mikor jöttök?-kérdezte Liam

-Holnap elmegyek Anchorageba és onnan tovább New Yorkba. Nem biztos hogy tudunk találkozni. De hátha.

-Hátha. Na mutasd hogy táncoltál?

Újra elindítottam azt a számot.

Liam is felállt és táncolt.

Hirtelen leállt.

-Most mennem kell. Késésben vagyunk az esti interjúról. Holnap még beszélünk.-mondta

Küldtem neki egy puszit.

Lementem.

Anyuék lent ültek.

-Minek örülsz ennyire?

-Holnap Anchorageból New Yorkba megyek tovább. Lehet találkozok Liammel.

-Akkor nem csodálom ezt az óriás vigyort. Nem láttad Maryt?-kérdezte Jason

-előbb embereld meg magad és nőlj fel az apaszerepre aztán menj fel hozzá. A régi szobádban van. Ideje lenne felnőnöd ahhoz hogy férj és apa legyél.

Jason vette a lapot és felrohant.

Én beraktam újra a remixet. Anyuéknak is előadtam magam. Nagyon jót nevettek rajtam és mikor Mary és Jason lejöttek nagy vigyorral felpattant mindenki és elkezdtünk táncolni.

Nem tudom mennyi ideig táncoltunk de azt tudom hogy hulla fáradtak voltunk mikor abbahagytuk.

Mindenki elvonult hogy elrakja magát holnapra.

Én örömmel ültem be a kád forró vízbe. Kikészítettem a ruhám amit fel fogok venni. Egy fekete tűsarkú és egy térdig érő ruhát. Mell résznél fekete és a szoknya része vaj színű volt. Imádtam. Meg kardigán és kabát. Rájöttem hogy hajat is kell mosnom. Így gyors megmostam ráraktam a hajpakolásokat és felkötöttem hogy reggelre hullámos legyen.

Lementem. Lent a nappaliban anyu már megágyazott a kanapén.

Jason aludt középen Mary az egyik oldalon én a másikon.
.
.
Reggel anyu keltet minket.

Kapkodva felöltöztem és elkészültem. A bőröndömet Jason bepakolta.

-Nem kísérlek ki. Mert el kell készülnöm. De legyen jó utad és hívj fel ha New Yorkban vagy.-mondta anyu

Megöleltem anyut és aput és beültünk Maryvel meg Jasonnel a kocsiba.

A reptéren elbúcsúztam a többiektől, becsekkoltam és felültem a gépre.