Alaszka 2.

Nem hittem a szememnek. A The Wanted állt velünk szembe. És hirtelen azt se tudtam mi történt. Nagyon gyorsan peregtek az események. Hirtelen megjelent a többi One Direction-ös fiú és 2 banda háborúja közé kerültem.

-Lehet fiúk ezt nem most kéne lerendezni!-mondtam

-Te ebbe ne avatkozz bele!-mondta Liam és félretolt.

-Haver azért a barátnőddel ne viselkedj így!-mondta az egyik The Wanted-os srác.

Liam megindult felé én meg elé ugrottam de ez egy nagyon rossz ötlet volt mert az ökle nem állt le hanem rajtam csattant. Rendesen a padlóra küldött.

Louis felsegített.

-Nem kellett volna elém állnod!-mondta Liam

-Bocs hogy próbálom mind a két banda becsületét megvédeni és nem hagyni hogy elássátok magatokat. Mint 2 menő fiúbanda általánosból és az egyik beszólt a másiknak. Nap mint nap kaptok fenyegető leveleket és képesek vagytok ezen fent akadni. Gyerekesek vagytok. Igaz nem tudom mi volt a kiinduló pont de vegyétek észre magatokat. A hírneveteknek sem tesz jót.

-Sajnálom.-mondta Liam

-Azt sajnálod hogy megint bunkó voltál vagy azt hogy bemostál? Veszekedjetek csak tovább mint a pisisek én visszamegyek.

Sarkon fordultam és visszamentem a hotelbe.

Felrepedt a szemöldököm.

Bob odajött.

-Mi történt?

Elmeséltem az egész sztorit.

-Soha ne állj két verekedő pasi közé. Még akkor is ha oltári gyerekesek.

-Elegem van. Liam olyan sokat bunkózik velem. Néha úgy érzem...mind1.Óvatosan.-mondtam miközben Bob a sebemet látta el.

-Szép monoklid lesz majd. Összeragasztottam a sebed. És ha jól hallom Liam is megérkezett.

-Nem akarom hallgatni.

-Muszáj lesz.

Bob beengedte Liamet ő pedig visszavonult hogy valami új számot meghallgasson.

Nem emlékszem pontosan miről "beszélgettünk" De ha jól emlékszem az első 1,5 óra ordítozás volt. Aztán lenyugodtunk. És az utolsó amit mondtam Liamnek hogy tartsunk szünetet. Legalább addig amíg vissza nem érek. Addig lesz időnk gondolkozni.

4-5 nap teljesen elmosódott. Árnyéka voltam önmagamnak. Nem érzékeltem a környezetem. Nem szomorú voltam hanem elveszett. Elveszett a gondolatok világában. Azon gondolkoztam pontosan mi szakadt el bennem azon az estén vagy miért akartam szünetet de végül mindig ott lyukadtam ki hogy akkor azt gondoltam hogy púp a hátamra. Rengeteget tanulok dolgozok támasz vagyok. De ahogy egyre teltek a napok anélkül hogy beszéltünk volna -rájöttem nekem is szükségem van valakire. Nem egy lányra akinek mindig sírhatok hanem egy fiúra akiről sírhatok.Napok óta rosszullétek gyötörtek reggelente ésémejegtem. Úgy gondoltam nem őt hívom fel hogy érdeklődjek mi van hanem Perriet vagy Elenort. De nem akartam senkinek elmondani. Még én se voltam kész arra hogy magamnak kimondjam mi lehet ezeknek a rosszulléteknek az oka.

Végül Elenor vette fel.

-Szia Nori. Miújság?

-Kicsit nagyon el vagyok havazva. Holnap kezdődik a fotózás. Veled mi van?

-Tegnap jöttem haza. De gondolom nem ez izgat téged. Liam jól van. Sokat rágta mostanában magát de megvan. Még él. Sokat gondolkozik azon vajon most szakítani fogsz-e vele.

-Nem tudom. Bunkó volt velem az elmúlt időben sokszor.

-Nem mondom mert tudod miért.

-Persze. Csak betett hogy azt mondta az én hibám az egész. Közben. Jó az enyém is. De miért kell ilyen gyerekesen viselkedni?

-Mert gyerekek. Még nem nőttek fel. De most megyek. És ne vedd a szívedre ezeket a dolgokat. Kell neki egy kis sokk vagy valami hogy észbe kapjon. Na megyek szia.

-Szia.

Letettem.

Akkor jólvan. Nincs baja.

Másnap elindultak a fotózások és az interjúztatások a modellekkel.

Nagyon vicces volt mert teljesen olyanok amilyennek képzeltem őket. Kényesek igényesek és pökhendiek. Sokat nevettünk Laurával és persze állandóan küldtem a képeket és a híreket Pálmának meg Justinnak. Közben tanultam és szépen feltornáztam a jegyeimet. Rengeteget dolgoztam. De teljesen kijavítottam a rossz jegyeimet így anyu már nem érezte hogy haza kéne mennem sőt karácsonykor ők jönnek majd mert Mary már nem repülhet.

Végül eljött a fényképezés utolsó napja és én is közeledtem az Alaszkában töltött napjaim végéhez.

Tudtam hogy Francisco nem megy el úgy vagy nem fejezi be ezt az egészet addig amíg legalább az egyikünkkel ki nem kezd.

Az utolsó este beültünk egy bárba és Laura már várta mikor csaphat vissza Francisconak a bunkóságért.

Nem kellett sokáig várni rá. Laurára akkor mászott rá amikor átmentem egy másik asztalhoz 2 modellel beszélni.

Ismerték Markust és gondoltam váltok velük pár szót mert mostanában ritkán beszélek Markussal.

Amint visszakerültem az asztalunkhoz Laura teljesen el volt pirulva és készen volt a bosszúra.

Ehhez az kellett hogy rám is rám nyomuljon. Kimentem a mosdóba és kifelé megállított.

-Nem akarok semmi rosszat. Hallottam mi történt veled és Liammel. Sajnálom hogy bunló volt. Szeretnél valakivel beszélni?

-Pont veled?

-Tudom az első találkozásunk nem éppen úgy sikerült ahogy akartam. Szeretném jóvá tenni. Elviszlek valahova. De csak baráti alapon.

-Rendben. Ki kell egy kicsit mozdulnom. De ha bármivel bepróbálkozol feljelentelek zaklatásért.

-Rendben.-mondta

Kimentem.

-Nyugi Laura. Félreismertük. Kicsit elmegyek vele. Van paprika sraym. És be van gyorshívóra rakva a rendőrség. Este megyek.

Megöleltem

Kint Francisco várt egy vespán.

-Itt egy sisak.-mondta

Felültem mögé. A fotósok amíg tudtak a motor mellett futottak.

Végül lehagytuk őket. Szabadnak éreztem magam. Elhagytam a sok gondot.

Sokáig motoroztunk. Végül egy kihalt épület mellett álltunk meg.

-Ez mi?

-Úgy hallottam szereted a régi épületeket. Én ide szoktam néha járni. Itt soha nincs senki. Gyere.-mondta

Igaza volt. Imádtam a régi épületeket. Olyan lenyűgözőek voltak.

Megnéztük belülről és teljesen lenyűgöző volt.

-Nem találok szavakat. Ez egy kastély.

-Igen. Egy kúria. 40 éve lakatlan. Vagy több. Utána néztem. Egy helyi gazdag férfié volt és meghalt a gyerekei pedig annyira utálták ezt a házat hogy lassanként elhanyagolták. És 50 éve nem néztek erre. Vagyis ezt írta a könyvtár archívuma.

-Szomorú történet. Mármint hogy egy ekkora házat elhanyagolnak.

Mikor benéztem egy szobába elfogtak a rossz érzések. Egy gyerekszoba volt.

-Francisco. Gyere.-mondtam

Belépett mellém.

-Ide még soha nem jöttem be. Ez egy gyerekszoba?

-Igen. Nézd meg. Még így is hogy az idő rajtahagyta a vasfogát, gyönyörű. Mintha újra gyerek lennék. Soha nem volt ilyen csodás szobám de mégis olyan ismerős ez a hely. Francisco hogy hívják a férfit aki itt élt?

-Rink. Asszem ez volt a vezeték neve.

-Ismertek a gyerekeit. Nagymama pontosabban. Ismerem a ház történetét. A férfi azért halt meg mert belebetegedett hogy a legkisebb gyereke Clara meghalt. Elütötte egy autó. És ha jól látom ez Clara szobája volt. Állítólag az apa hibája volt. A gyerekei azért nem szerették ezt a helyet mert a húgukra emlékeztette őket. Asszem a legidősebb testvér meg is halt már. Byront aki a legfiatalabb vele dolgozott apám egy ideig. Nagyon aranyos ember. idén tölti a 43-at. Nézd ezt a dobozt.-mutattam az egyikre.

Egy zenélő doboz volt.

-Ez egy zenélő doboz. Ilyet láttam Liammel Los Angelesbe. Van otthon is. Szeretem őket.

Felnyitottam. Egy ismerős dallamot játszott.

-Byron mindig ezt dúdolta. Elviszem neki ezt a dobozt.-mondtam miközben a könnyeimet töröltem le.

-Minden rendben?-kérdezte Francisco.

-Persze. Csak ez egy olyan szomorú történet. Gyönyörű ház szerető család egy súlyos tragédia és szétszakad az egész család. Mondjuk az is szörnyű. Clara akkor tanult meg járni. Kisétált egy autó elé. Szerintem menjünk. Kissé rosszul érzem már magam.-mondtam

Fogtam a dobozt és felültünk vissza a vespára.

Francisco hazavitt de a ház mögött tett le nehogy meglássanak minket a fotósok.

-Köszönöm.

-Nincs mit. És hívj ha szükséged van valamire.

Felmentem. Laura állt az ajtóban. Amikor becsuktuk a szobánk ajtaját egy dobozt nyújtott át.

-Most megcsinálod a tesztet. Ideje magadnak bevallani hogy lehet állapotos vagy.

Kimentem a mosdóba és rápisiltem a tesztre.
.
.
4 perc regeteg időnek tűnik ilyenkor.

-Laura nézd meg. Én nem bírom.-mondtam az ágyon ülve.

Laura ránézett a tesztre aztán a papír majd én majd a teszt a papír majd megint én.

-Pozitív.-mondta

-Az nem lehet. Nem akarom.-mondtam

-Ott van az abortusz.

-Azt se. Nem ítélkezhetek egy emberi élet felett. Nincs jogom. Ezt hogy mondom meg a családnak. Laura én nem vagyok felkészülve egy gyerekre.

-Nem csak a családnak kell elmondanod.

-Tudom. De azzal addig várok amíg egy nőgyógyász nem lát. Még most sem hiszem. De ha terhes vagyok tényleg akkor meg kell tartanom.

-Te tudod. De te tested.-mondta

-1,5 hét múlva megyek haza. Felhívom a nőgyógyászom. Adjon időpontot.

Laura kiment hogy csináljon egy kis zöld teát.

Felhívtam a nőgyógyászom kaptam tőle egy időpontot rögtön másnapra, hogy hazaérek. Aztán tárcsáztam Maryt.

-Háló.-szólt bele

Kitört a sírás belőlem.

-Nora! Mi baj?

-ne mond el Jasonnek de lehet terhes vagyok.

-Megcsináltad a tesztet?

-Pozitív.

-Gratulálok.

-Senkinek nem mondhatod el. Ígérd meg.

-Megígérem. De miért sírsz?

-Mary én erre nem vagyok felkészülve. Gyereket szülni?

-Jó anyuka lennél.

-Ja de a gyerek apja soha nem lenne otthon. Bele lenne kényszerítve egy helyzetbe. Még el se mondtam neki.

-El kell mondanod neki. Ha kell én mondom el neki. Mond meg neki hogy nem biztos de tudnia kell.

-Rendben. Akkor leteszem. Majd visszahívlak. Mary senkinek mondhatod el. Még Jasonnek sem. Senkinek.

-Rendben.

Letettem.

Laura bejött két bögre teával.

-Felhívom Liamet.

-Jólvan. Kimenjek vagy itt maradjak?-kérdezte

-Maradj.

Tárcsáztam.

-Szia Nori!-mondta Liam és teljes mértékben örült nekem.

-El kell mondanom valamit.

-Mi történt?-kérdezte

-Lehet terhes vagyok.

Csönd.

-Liam?-szóltam bele

-Itt vagyok. Ez mennyire biztos?

-A teszt pozitív lett. De a nőgyógyászomtól kaptam időpontot. Csak akkor lesz biztos.

-Meg akarod tartani?

-Nem tudom. Liam én erre nem vagyok felkészülve és úgy érzem te se. Fiatalok vagyunk és nem akarom hogy azért mert terhes vagyok és a gyerekedet várom leláncolva érezd magad.

-Értem. De attól még felelőséget kell vállalnom a babért.

-Ez úgy hangzott mintha te már szakítottál volna velem és most azért jössz vissza hozzám hogy ne tűnj felelőtlennek.

-Én azt hittem szakítottál velem.

-A férfiak miért hiszik azt hogy ha mi nők időt kérünk akkor szakítunk. Nem szakítottam veled. Még mindig szeretlek.

Megint csend.

-Én is szeretlek.-mondta

Elmosolyodtam.

-Most megyek aludni.-mondtam

-Rendben. Vigyázz magadra.

-Nem mondhatod el senkinek. Még a fiúknak sem.

-Rendben.

Leraktam. Megittam a teát és lefeküdtem aludni.
.
.
A maradék 1,5 hét jól telt. Elvittem tisztíttatni a zenedobozt majd feladtam postára és egy elvelet is mellékeltem. Persze Liam nem bírta ki hogy ne mondja el a fiúknak így most már az újságok is értesültek. Persze anyu őrjöngött de azt mondta mindenben támogatnak. Pálma is haragudott hogy nem mondtam el rögtön de megértette miért. Nagyon élveztem az utolsó 1,5 hetet. Az utolsó reggel felöltözve álltam az ajtóban a bőröndjeim mellett.

-Ígérjétek meg hogy amilyen gyakran csak tudtok meglátogattok.-mondtam

-Semmi pénzért nem hagynám ki a látogatást.-mondta Dylan

Mindenkinek átnyújtottam egy-egy csomagot.

-Ezt akkor nyissátok ki hamár én újra itthon lesztek.-mondtam

Kivittek a reptérre én pedig könnyes búcsút vettem tőlük és felszálltam a hazatartó repülőre.

Otthon Los Angelesben Pálma várt a reptéren mert Liam turnén volt.

Másnap korán ott voltam már a nőgyógyásznál. Mary elkísért.

Nagyon féltem de az orvos nagyon rendes volt. 20 percig vizsgált és utána leültetett az asztalához hogy elmondja az eredményeket.

-Készen áll az eredményre?-kérdezte

-Nem. De mondja. Kérem.

-Az a helyzet, hogy.....