Meneküljünk

-Pálma!-ordítoztam

Nem találtam a házban sehol.

-Pálma!-kiabáltam

-Fent vagyok a padláson!-jött a válasz

Felrohantam. Talán a beköltözésünk óta nem jártam itt.

-Mit keresel itt?-kérdeztem

-Csak gondoltam kicsit feljövök és átnézem a cuccainkat.

-Ezekről el is feledkeztem.-mondtam

Elég sok doboz volt itt. Amik nem olyan dolgok voltak amit az ember nem akart kirakni közszemlére de maga mellett akart tudni. Naplók, értékes dolgok. Vagy legalábbis számunkra értékesek.

-Erre emlékszel?-és előhúzott egy kis füzetet

-Nem.-mondtam

-Talán 6-17 évesek lehettünk. Olyan eleged volt már az egész életedből. Joshból és mindenkiből és nekiindultunk. Kocsival. Ide írtuk fel hol jártunk. Kivettél egy csomó pénzt és abból gazdálkodtunk. A kocsiban vagy a szabad ég alatt aludtunk.-mondta Pálma

-Mi és a hülye ötleteink.-mondtam és nevettem

És akkor lefagytam.

-Mi a baj?-kérdezte Pálma

-Nincs sok időm.-mondtam és lerohantam

Pálma utánam futott.

-Meddig nincs sok időd?-kérdezte

Nyílt az ajtó és hazaért Liam.

-Jaa!-mondta Pálma

-Mit rohangáltuk?-kérdezte és odajött hozzám

-Csak hallottunk valamit!-mondta Pálma

-Ja.-mondta Liam

Kimentem a konyhába és csináltam ebédet.

-Ma már nincs is több dolgod Liam? Szabad vagy?-kérdezte Pálma

-Nem. 2-re vissza kell mennem.-mondta Liam

Gyorsan megebédelt átöltözött és elment.

-na mire készülsz?-kérdezte Pálma

-Először is elpakolok pár dolgot aztán nekiindulok.

-Merre?

-Nem tudom. Csak beülök a kocsiba és nekiindulok.

-Liam?

-Írok neki egy levelet.

-Veled mehetek?

-Gyere. Van 10 perced.

Nekiiramodtunk.

Felrohantam a szobámba. Pokróc, zseblámpa meleg ruha hideg időre lenge ruha meleg időre. Cipők. Viszek telefont meg Ipadet meg töltőket. Párna egy maci. Pár tisztálkodási szer. Egy nagy sátor hálózsák. Beraktam a kocsi csomagtartójába. Letusoltam felvettem egy rövid gatyát egy trikót és egy edzőcipőt. Felkötöttem a hajam felvettem a Liamtől kapott nyakláncot.

Becsuktam az ajtókat. A kutyákat megetettem.

-Sziasztok drágáim. Legyetek jók.-mondtam-Pálma!-ordítottam

-még 5 perc!-kiabált vissza

Hát persze.

Drága Liamem

Pálmával belefogunk egy nyári kalandba. Mindig írok majd neked de ne keress. Ígérem semmi baj jól leszek csak kicsit ki kellett szakadnom. Mindent elintéztem. A kutyákra vigyázz. Ha nem tudsz róluk gondoskodni akkor vidd el őket anyuékhoz. Ne aggódj.

Szeretlek Nora

Először nem tudtam hova tegyem de utána az ágyra tettem.

-Készen vagyok.-mondta Pálma és lejött egy óriás táskával.

-Dobd be a kocsi csomagtartójába-mondtam

Tudtam hogy ahogy elindulunk éhesek leszünk így csomagoltam rengeteg kaját és vizet.

-A fényképező!-sikkantott fel Pálma

Felrohant és lehozott két gépet.

-Neked is legyen.-mondta

-Aranyos vagy de én már bekészítettem előre az enyémet.-mondtam

-Akkor van tartalék.-mondta és beült

Bezártam mindent és beültem én is.

-Akkor kalandra fel.-mondta Pálma

Indítottam zenét és elindultunk egy újabb közös kalandra.

-De ugye nem történt semmi?-kérdezte Pálma

-Mire gondolsz?

-Nem kérte meg a kezed? Nem vársz gyereket? Nem vagy halálos beteg?

-Nem. Semelyik. Csak egyszerűen elegem lett abból ahogy élek. Dolgozom hazajövök este találkozok azzal akibe teljesen bele vagyok zúgva. Mond pár szót utána kidől mert egész nap dolgozott. Nem tudok kettesben lenni azzal akit szeretek. meg van mindenem de mégsem. Most az kell hogy azzal legyek aki megért mindig ott volt nekem és az életemet rábíznám. A legjobb barátnőmre van most szükségem.

-Szóval most érte megyünk?-kérdezte Pálma

-De vicces vagy ma. próbálok komoly lenni. Elegem van az egész kibaszott életemből. Te meg poénkodsz. Rád van szükségem.-dühöngtem

-Jól van na. Elnézést.-mondta

-Én bocsi. Kicsit felhúztam magam.-mondtam

Összemosolyogtunk. KALANDRA FEL!