2012. november 2., péntek

A végtelen óceán




Pálma lebeszélte a tulajjal hogy másnap délután átvesszük a hajót kapitánnyal és személyzettel.

Adam és Liam hazamentek hogy összepakoljanak. Nekünk Pálmával csak annyi problémánk volt hogy a cuccaink a házban voltak.

Beültünk a kocsiba és elautóztunk a házhoz. Igazából Mike felügyelte a munkákat. Már nem volt probléma be lehetett menni de még csöveket szereltek és falakat vertek szét.

-Sziasztok lányok! Hát ti?-kérdezte

-Jöttünk ruhákért mert holnap kihajózunk napokra. A part mentén megyünk. Nagy hajóval. Én Adam Pálma és Liam.-mondtam miközben felmentünk.

Mike bejött velem a gardróbba.

-Segítesz nekem levenni azt a két táskát?-kérdeztem

-Persze.

-Hihetetlen. Már augusztus van. Számomra annyira hihetetlen.-mondtam

-Nekem mondod. És ahogy észre vettem veletek ezen a nyáron minden rossz megtörtént.

-Ez igaz. Most kell ez a kis hajózás. Bár számomra kicsit rossz. Tudod mennyire földhöz ragadt vagyok. Szó szerint.

-Igen. Tényleg mikor tudod meg hogy megkaptad-e a gyakornoki munkát?

-Ma hanyadika van?

-Augusztus 2.

-10 nap múlva.

-Addig izgulhatsz.

-Nekem mondod. Már teljesen bestresszeltem magam.

Nagy nehezen sikerült összepakolnunk. Beraktuk Mike segítségével a kocsiba és visszamentünk a lakásra.Még ott összepakoltuk ami szükséges lehet. Bevártuk a fiúkat és lefeküdtünk aludni hogy holnap frissen és üdén mehessünk a hajóra.

Reggel 9-kor keltünk,csináltam reggelit. Pálma hívott taxit a fiúk meg lecipekedtek.

A kikötőben már várt minket a kapitány.

-Jó reggelt. Peter kapitány vagyok. Én foglak titeket végigkalauzolni ezen az úton.

-Jó reggelt. Pálma Eans vagyok. Ő itt a barátom Adam Sevani. A barátnőm Nora Culm és az ő barátja Liam Payne.

-Jó reggelt mindenkinek. Gyertek megmutatom a hajót meg elmondom a tudnivalókat és utána indulunk.

Voltak szobák. Moziterem. Konyha. Ebédlő. Társalgó. És még volt pár hely amit nem is érdemes felsorolni. Megnéztük a fedélzetet.

-Minden reggel fél 9-kor tálalják a reggelit. Ebéd 1-kor és vacsora este 7-kor. Kb. 2 naponta kikötünk. Akkor nektek is alkalmatok van rá hogy kiszálljatok körülnézzetek.

Elfoglaltuk a kabinjainkat és elindultunk.

Lementem a konyhára. Mindig szerettem a szakácsokkal barátkozni.

-Jónapot!-köszöntem be

2 férfi volt a konyhában.

-Jó napot kis hölgy. Miben segíthetünk?

-Csak gondoltam felfedezem a konyhát. Nora vagyok.

-Üdv Nora. Eric vagyok ő pedig Pierre. Kér valamit?

-Először is azt hogy tegezzetek másodszor maradhatok egy kicsit?

-Persze. Gyere csak. ülj le ide.-mondta Pierre és egy székre mutatott.

Nagyon érdekes emberek. Ők egy pár. Sok helyen jártak már. Épp halat csináltak.

-Szereted a halat?-kérdezte Eric

-Nem.

Egymásra néztek.

Pierre valamit motoszkált aztán a számba nyomott egy falatot.

-Ez mi volt? Isteni finom.

-Hal volt. Kedves.-mondta Eric és összenevetett Pierrel.

Kaptam egy kis pezsgőt.

-Na jó skacok. Most megyek. Megkeresem a többieket.

-Tényleg igaz hogy te vagy Liam Payne barátnője? És a hajón van Adam Sevani is?

-Igen.

-Cukorfalat. Egyszer hozd le őket. Imádjuk őket.-mondta Eric

Nevettem és megkerestem a többieket.

A napjaink nagyon jól teltek. Sokat aludtunk nevetgéltünk. Egyik este kissé felöntöttünk Pálmával a garatra.

A fiúk ketten beszélgettek valahol mi pedig az ebédlőben voltunk.

Kapcsoltam valami zenét és csak táncoltunk. Nem mint 2 normális ember hanem mint két részeg agyalágyult. Pörögtünk ugráltunk és hülyén utánoztuk a reppereket. Mindketten elestünk legalább 2x. Én a lábamat ütöttem be Pálma a karját. De ez se akadályozott meg bennünket hogy tovább folytassuk a tombolást. Végül magunktól visszavonultunk a kabinjainkba.

Még volt annyi eszem hogy bekapjak egy aszpirint és csak utána aludjak el.
.
.
Reggel korán keltünk mert kikötött már másodszorra a hajó.

Egy kis város volt de a biztonság kedvéért kalapot/sapkát és napszemüveget vettünk fel.

-Délután 4-re gyertek vissza. Addigra feltöltjük a tartalékokat és nektek is van időtök nézelődni.-mondta Peter kapitány

Szétváltunk. Adam Pálmával én Liammel.

-Minden rendben?-kérdezte Liam

-Persze csak fáj a fejem. Nem kellett volna annyit innunk tegnap. De nem baj.

Kézen fogva sétáltunk. Jó volt hogy senki sem ismert fel minket.

Vásárolgattunk majd 4-kor visszaszálltunk a hajóra. Liam hamar elment aludni. Fáradt volt. Én kaptam Erictől egy bögre meleg kakaót fogtam egy takarót és kiültem a hajó orrához.

Milyen végeláthatatlan az óceán. Gyönyörű néha mégis pusztító.

Egyszer csak megláttam egy távoli fényt.

Felrohantam a kapitányhoz.

-Kapitány. Mi az ott?-kérdeztem

-Egy másik hajó. Szerintem ide jönnek. Valószínű valamiből kifogytak.

Lementem a hajó orrához. A másik hajó behajózott mellénk.

Ha jól láttam party hajó volt.

És amikor előjött az alfahím azt hittem hanyatt dobom magam.

-Francisco!-mondtam elhaló hangon.

Lerohantam a konyhába.

-Mi a baj kislány?-kérdezte Pierre

Elmeséltem nekik a New Yorkos esetet.

-Tényleg jobb ha menekülsz.-mondta Eric

Végül megúsztam a találkozást de csak egy hajszál híján. Mivel bejött a konyhába de elbújtam a konyhapult alatt.

Még 3 napunk volt míg haza nem értünk. Nagyon jó volt. Volt hogy kikötöttünk és beugráltunk a vízbe. Pálma rengeteget fényképezett.

10-én kikötöttünk a Los Angelesben. Luke jött értünk. Adamet hazaszállítottuk majd Liamet. Aztán kisebb kitéréssel de hazaértünk. Végre a házba mentünk haza.

-Mindent ami olyan azokat visszahoztuk ide.-mondta Luke

Pálmával becipekedtünk. A kutyusok nagy csaholás és farokcsóválás közepette üdvözöltek minket.

-Otthon. Édes otthon.-mondtuk Pálmával és lefeküdtünk a földre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése