Egy hosszú vasárnap

Szerencsénkre a fiúk nem dolgoztak vasárnap bár hazamentek korán reggel. És gondolom bedőltek az ágyba hogy kipihenjék az este fáradalmait.

Mi felkeltünk és gondoltuk kicsit kikapcsolunk a "nagy" nap előtt.

Gondoltunk karaoke-zunk egy kicsit. Nagyon vicces volt. Nem tudtuk rendesen énekelni a szöveget. Röhögtünk.

Dél körül gondoltunk elmegyünk a boltba. Kellene kutyakaja is.

Sikerült minden szart megvenni de ez kb mindig így van.

Mikor bepakoltunk a kocsiba és beültünk rájöttünk hogy nem lenne rossz egy kávét is meginni.

Elmentünk a kedvenc kávézónkba. Szerettünk odajárni. Nem volt túl nagy. Tanulni is lehetett ott. Ha kicsit elegünk volt egymásból ide menekültünk.

Mikor jöttünk kifelé egy férfi összeesett előttünk. Az volt a gáz hogy mindenki bámulta de senki se segített. Odarohantam és letérdeltem mellé. Megnéztem hogy van-e légzése de nem volt.

-mi történt?-kérdeztem a járókelőket.

-Egyszer csak összeesett!-mondta az egyik lány

-Pálma hívd a mentőket.-mondtam

Leszedtem a csaj nyakából a sálát és ráraktam a srác orrára. Elkezdtem a szívmasszázst.

-Pálma mond hogy elkezdtem az újraélesztést!-mondtam

Pálma csak bólogatott. A csaj ott sírt.

-Hoznál egy pohár vizet meg szalvétát?-kértem

A csaj bólintott és elrohant.

Miközben odavolt a mentők is kiértek. Teljesen elfáradtam az újraélesztésben.

-Szabadna a nevét?-mondta a mentős

-Nora Culm.

-Rendben. Köszönjük kisasszony.

Hazafelé már Pálma vezetett. Utálta az én kocsimat vezeti mert az nagy volt. Az övé kisebb volt és régi. Bár apuék felújították de még mindig nehéz volt vezetni. Szerintem. De ilyen helyekre az enyémmel megyünk mert ebbe beleférnek a cuccok.

Otthon leültem a nappaliban és ott pihegtem.

-Minden rendben?-kérdezte Pálma

-Kicsit fáradt vagyok de köszi jól vagyok.Sok adrenalin van bennem.-mondtam

Felmentem hogy elővegyem a tankönyveim és kicsit átnézzem a tankönyveim. Süti és Golyó letelepedtek az ágyam mellé és ott sziesztáztak.

Gondolom elaludtam. Szörnyű álmom volt.

Először kicsaptak az egyetemről mert elkéstem. Aztán Liamhez mentem de ő a volt barátnőjével volt. Az út szélén sírtam. Pálma nem akart velem barátkozni mert bunkó voltam vele és Adammel. Szörnyen éreztem magam. Azt hittem ennél rosszabb már nem is lehet. De lehetett. A családom a barátaim Liam mindenki akit ismertem körbeállt és rajtam nevetett.

Felültem az ágyban. Teljesen leizzadtam és a könnyeim is folytak.

Lerohantam. Adam és Liam lent volt Pálmával.

-Mi baj?-kérdezte Liam

A nyakába borultam és sírtam.

-Mi történt? Rájöttél hogy mindent elfelejtettél?-kérdezte viccelődve Adam

-Ismered a középső ujjam?-kérdeztem Adamtől

Pálma nyakon ütötte Adamet.

-Ne legyél bunkó. Mi történt Nora? Kiderült rossz egyetemre mentél?-kérdezte Pálma

-Nem. Szálljatok már le rólam. Miért kell tahónak lenni velem? Rosszat álmodtam. Mindenki cserdben hagyott. Ne legyetek tahók.-mondta kissé ingerülten

-Most miért kell így válaszolni. És miért kell letahózni?-kérdezte Pálma és felindult.

-Azért mert bunkók vagytok. Én sírok nektek meg viccelődni van kedvetek? Hát kurvára köszi.

Felrohantam és becsaptam az ajtómat.

Elkezdtem sikítani.

A kutyák velem voltak. Elkezdtek ugatni. Ezen elnevettem magam.

Kopogtattak.

-Ki az?-kérdeztem

-Én!-mondta Liam

-Gyere-mondtam

-Biztos? Nem fogod leüvölteni a fejem?

-Nem. Csak átmeneti agybaj. Gyere csak. Majd ha te teszel valami olyat veled is ordítozok de addig nem kell félni. Lökd le a cuccaim az ágyról. Nem érdekesek.

Letúrta az ágyról és ráugrott.

Mellé ültem.

-Holnap elkezdődik.-mondtam

-Igen. És?

-Kicsit furi lesz és..-kezdtem de nem akartam kimondani. Hangosan nem. magamban már százszor kimondtam de nem ugyan az. Ha hangosan kimondom olyan mintha valósággá válna.

-Félsz. Nincs mitől. Joshal is ment. Bármikor felhívhatsz. Vagy smst írhatsz. Vagy bármi. Holnap elviszlek és érted is megyek. Alaszka meg jó lesz. Megnézzük hogy bírjuk. Szoktatjuk magunkat. De addig is.-mondta és odahúzott magához.

Csak feküdtünk. Én sorra vettem a nyár eseményeit.

-Mindent összevetve kitünő nyarunk volt!-mondtam hosszabb hallgatás után-Olyan semmilyen hangulatom van. Kicsit lehangolt vagyok.

-Én is. Nem lehetek veled délutánonként az ágyban. Vagy nem mehetünk csak úgy el sétálni.-mondta Liam szomorkásan.

-Meg lehet ezeket oldani.-mondtam

Megkordult a hasam.

-Menjünk le. Csinálok vacsit.-mondtam

-De Pálma.-mondta Liam

-Már elástuk a csatabárdod. Az összeveszés után 10 perccel mind a ketten megbánjuk de túlságosan büszkék vagyunk.

Lesétáltunk. Pálma ott ült a konyhában Adam meg a tévét nézte.

-Azt hittük megszöktetek. Csend volt nagyon fent.-mondta Adam

Odamentem Pálmához.

-Bocsánat hogy tahónak neveztelek.

-Bocs hogy az voltam. Elborult az agyam.

-Ahogy az enyém is.-mondtam és megöleltem

Pálma megköszörülte a torkát.

-Ja. Bocs Nori.-mondta Adam

-Őszinte volt.-mondta Pálma

Az este hátralevő része vidáman telt. Vacsorát csináltam és Pálma aktívan részt vett rajta. Ő vágta a zöldséget én pedig leveles tésztába csomagolt sajtszószos csirkemell darabkákat csináltam.

Megvacsoráztunk, néztük egy kicsit a tévét, Majd mindenki elvonult hogy eltegye magát holnapra.

Először gyorsan letusoltam és felvettem a pizsim.

Liam is elszaladt fürödni.

Leültem a kis öltöző asztalkámhoz. Bekentem az arcom. Utána megfogtam a nyakamban évő nyakláncot amit Liamtől kaptam.

-Legalább Tudom. A szíve az enyém.-mondtam magamnak majd levettem.

Az ágyban a kutyusok az ágy lábában aludtak mi meg az ágyban összebújva aludtunk el.


hallgasd meg!