2012. október 29., hétfő
Nagy döntések és káosz
Napok teltek el. Justinnál dolgoztam vagy a táncteremben. Liammel sokat voltunk együtt már amennyit tudtunk. Egyre jobban megfogalmazódott bennem egy kérdés.Az hogy talán változtatnom kéne magamon.Egy pénteki napon bementem az egyetemre. Mr. Huns professor bent volt.
-Jónapot tanár úr! Az Alaszkai út miatt jöttem. Meg lenne pár kérdésem.
-Jöjjön be az irodámban. Jessica is jelentkezett de mondtam neki hogy te voltál az első szóval max 9% esélye van rá hogy megkapja.
-Rendben.
-Na szóval. A pályázatodat év végén le adtad. Augusztus 12-én jön a válasz. Vagyis akkor hirdetik ki, ki kapta meg az állást.
Ez az Alaszkai út arról szólt hogy a Glamour főhadiszállására lehetett jelentkezni egy 2 hónapos gyakornoki állásra.
-Mi lenne a kérdés Mr. Culm?
-A szállás ellátás?
-A szállást ők biztosítják meg az utat is de a többit neked kell. Azt írják nagyon hideg van ott szóval vigyenek a nyertesek sok meleg ruhát.
-Rendben. Köszönöm professor úr.
-Nincs mit Mr. Culm. 12-én felhívom hogy hogy sikerült és utána megbeszéljük a továbbiakat. Azt még nem említettem hogy lehet felajánlanak egy állást is ott és akkor oda kéne költöznie. De ez csak akkor derül ki ha már ott van és pár napja ott van. Szóval még ezt még kicsit gondolja át. Mert nagyon nagy esélye van rá hogy állást kapjon ott. És akkor ott kell befejeznie az iskolát. És mindent itt kell hagynia. Küldtem egy ajánló levelet a maga pályázatával.
Még pár szót beszéltünk aztán hazamentem.
Kivettem egy doboz fagyit és leültem a nappaliban. Nagy döntés sok káosz
Megettem az egész doboz fagyit. Mikor felmentem hogy lemérjem a súlyom azt hittem hátast dobok. Az elmúlt 1 hónapban 2 kilót híztam. Undorítónak találtam magam a tükörben.
Lehúztam a redőnyeimet és befeküdtem az ágyba.
Pálma is hazajött és bejött a szobámba és befeküdt mellém.
-Na mi újság?
-Meghíztam és lehet Alaszkába kell költöznöm véglegesen.
-Mi? Azon belül hova?
-Anchorage-be. Tudod indultam a pályázaton és a tanárom azt mondta írt egy ajánlást és ha ügyes leszek és megnyerem és ott is ügyi leszek kapok egy állást és akkor ott kéne befejeznem a sulit és lenne ott egy újságírói állásom.
-De az több mint 3000 km-re van Los Angelestől. Nem teheted ezt velem? És Liam? TUdja már?
-Nem. Még magam se tudom.
-Káosz?-kérdezte Pálma
-Káosz.
-Akkor kitisztítjuk az elméd.
-Shopping? Kínai?
-Jó hogy.
Felöltöztünk és elmentünk a legfinomabb kínaiba Los Angelesben.
-Imádok ide járni!-mondta Pálma
Én alig figyeltem rá mert épp az előnyöket és a hátrányokat soroltam magamban.
-Figyelsz te rám?-rázott meg Pálma
-Bocsi nem nagyon. Épp az előnyöket és a hátrányokat soroltam a fejemben.
-Akkor hangosan mond. Érdekel.
-Az előnyök. Az álmom. Világ életemben ez volt az álmom. Újságírói állást kapnék. Ez az egyetlen előnye. Hátrányok. Távolabb lennék Seattletől és még messzebb Los Angelestől. Téged itt hagynálak Liamet a családom. Túl sok. Nem tudom. Káosz.
-Majd kitisztul.-mondta
Elmentünk a kaja után egy turiba.
Pálma ügyes ebben a dologban mindig egy rakat ruhát talál.
Még jártunk egyet a tengerparton.
Mikor hazaértünk Liam már a nappaliban ült a fiúkkal. Mármint a One Directionnel. Adam is ott volt de Pálma felküldte hogy öltözzön át a futáshoz.
-Menj! Beszélj bele! Most vagy soha!-mondta és elkezdett lökdösni.
Odamentem.
-Skacok beszélhetnék Liammel négyszemközt.
-Persze.-mondták és kimentek a konyhába.
-Mi a baj?-kérdezte Liam
-Ülj le.
Teljesen megrémült.
-Nem meséltem még de írtam egy pályázatot amit ha megnyerek 2 hónapra gyakornoki munkát kapok Alaszkában.
-Mikor két hónap.,
-Október. November. De nem is ez a lényeg.
-Hanem? Szerintem már ez is elég hosszú idő.
-A professzorom írt egy ajánló levelet ami annyit tesz hogyha megnyerem a pályázatot és ott jól dolgozok állandó munkahelyet ajánlanak és oda kéne költöznöm.
Liam arca lefagyott egy perce de utána megfogta az arcom.
-Egyszer azt mondtad nekem hogy soha nem állnál a karrierem útjába. Most én mondom azt hogy nem állok az álmod útjába. Akkor nyár végén befejezzük. Hogy tudj a munkádra koncentrálni.
-De nem akarlak itt hagyni.2 hónapra sem. Nemhogy örökre. Szakítani. Pálmát és a családomat itt hagyni. Nem akarom.-mondtam és elkezdtem sírni.
-De akkor mi a baj?-kérdezte Liam
-Kiskorom óta ez az álmom. Mindig is újságíró akartam lenni. Nem tudtam eddig dönteni de asszem megszületett a döntésem. Mégha kicsit korai is.
Liam kérdőn nézett rám.
-Jelenleg nem tudnék veled szakítani és csak barát maradni. És Pálmát se hagyhatom itt. Így ha addig nem változik meg semmi és megnyerem és felajánlanák a munkát nemet fogok mondani.
Pálma lerohant.
-Akkor itt maradsz?-kérdezte
-Ha nem változik semmi.
-Azt én fogom garantálni.-mondta és megölelt.
Végül Pálma és Adam elmentek futni én meg nekiálltam főzni az 5 éhenkórásznak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése