Reggel 9-kor indult a mi gépünk. 7-kor kellett kelni mert 1 óra a becsekkolás.
Reggel 7-kor kipattantam az ágyból átdörömböltem Pálmáékhoz.
-Van fél órátok!-kiabáltam
Visszabaktattam Liamet is felkeltettem.
Letusoltam felvettem egy virágos ruhát ami térdközépig ért. Hozzá egy sarut vettem fel. Egy kalapot csaptam a fejemre meg egy napszemüveget. A táskámba még beledobáltam ami kellhet.
Lementünk és amíg Pálma 5x átöltözött bepakoltunk Liam kocsijába.
Végül Pálma kiválasztott egy rövid farmergatyát és egy trikót meg egy kényelmes tornacipőt.
-Eddig tartott ezt kiválasztani?-kérdeztem a kocsiban ülve.
-Nem mindegy miben lépem át a francia határt.
-ÓÓ. Még először New York ott 3 óra a csatlakozás és csak utána Párizs.-mondtam
Pálma kicsit lelombozódott.
A reptéren kipakoltunk. Pálma és Adam elköszöntek és megbeszélték minden nap beszélnek és Adam becsatlakozott a saját csapatához. Mi megkerestük hol kell becsekkolnunk.
Liam felé fordultam.
-Vigyázz magadra csak óvatosan és csajokkal is csak óvatosan.-mondtam
-Ti is vigyázzatok magatokra és el a kezekkel a francia pasikól. Írj smst ha New Yorkban vagytok és aztán hívj fel ha elfoglaltátok a szállást.
-Rendben.-Megcsókoltam és megöleltem.
Végül leadtuk a poggyászt és felszálltunk a repülőre. Nagyon izgultunk. Repültünk már repülőn de én féltem. Így mikor becsekkoltunk és mielőtt felszálltunk bekaptam egy nyugtatót.
A repülőn Pálma a franciáját gyakorolta én meg újságot olvastam és azokat a programokat néztem amiket elterveztünk.
Az utolsó 4 napot a nyaralásból Angliában töltjük. Körülnézünk Londonban és elmegyünk a Büszkeség és Balítélet forgatási helyszínére.
New Yorkban 3 és fél óra volt a várakozás. Pálma már tiszta ideg volt. Végül már a repülőn ültünk Párizs felé.
.
. (4 órával később)
.
Mikor leszállt a gép fogtunk egy taxit és elmentünk a hotelbe. Egy gyönyörű hotelben volt szállásunk rálátással az Eiffel toronyra. A hotel legfelső emeletén lettünk elszállásolva így rálátásunk volt a kisebb épületekre.
Felhívtam Liamet.
-Szia Louis vagyok! Liam itt hagyta a telóját.
-Szia. Csak annyi hogy megérkeztünk és csodálatos a kilátás.
-Rendben. Átadom. Vigyázzatok magatokra.Szia
-Szia.
Letettem.
Elrendezgettünk és átöltöztünk. Mivel már szinte hajnalodott az időeltolódás miatt úgy gondoltuk neki indulunk és felfedezzük az ébredező várost.
Gyönyörű volt. Ahogy a Szajna vizén megcsillanak az első sugarak.
Pálmával beültünk a Szajna partján lévő kávézóba. Mivel Pálma tudott franciául így ő beszélt én meg csak mutogattam.
Elmentünk gondoltuk először mindenképpen a diadalívet nézzük meg meg a nagy irodaházakat. Annyira modern és gyönyörű. Fényképeket csináltunk vagyis főleg Pálma.
Az első nap főleg a város felfedezésével telt. A művésznegyed ami Pálmát iszonyatosan vonzotta. Én inkább a romantika és a vad éjszaka felé orientálódtam.
Minden napra csak egy kis művészetet hagytunk. Louvre kicsit unalmas volt nekem de azért kicsit le is nyűgözött. Az Eiffel torony lenyűgöző volt. Nem hittem volna hogy valami még képes így lenyűgözni engem. Egyik este bevetettük magunkat a párizsi életbe. Pálmát kissé sokáig kellett unszolnom de azért őt is hajtotta a kíváncsiság.
Pálma felvett egy térd alattig érő pirosrózsás ruhát hozzá egy sarut és egy fekete bőrdzsekit. Én egy fehér trikót egy rózsaszín földik érő szoknyát egy magassarkút és egy farmerdzsekit vettem fel. Pálma a nyakába akasztotta a fényképezőjét és elindultunk a Moulin Rouge felé. Csak sajnos már az elején összevesztünk azon hogy merre kell menni így fél óra múlva már teljesen eltévedtünk.
-Pálma ha itt halunk meg soha nem bocsátom meg neked.-mondtam
-Ha mindketten meghalunk akkor nem is lesz kinek megbocsátani. Menjünk keressünk valakit és attól megkérdeztem merre van a Szajna.
Csakhogy egy olyan embert sem találtunk aki olyan állapotban lett volna hogy meg tudja mondani vagy aki tudta volna merre menjünk.
Végül egy idős házaspár mondta el nekünk hogy a következő utca ami párhuzamos velünk az a Szajna.
Végül nagy nehezen megtaláltuk a szórakozó negyedet és beültünk egy helyre. Kértünk két-két koktélt amit előttünk csinált a pultos srác.
Hajnali 5-re értünk haza. A lakosztályunk úgy volt hogy egy nappali és abból nyílt a 2 háló és a 2 fürdő.
Nem mentünk be a saját hálóinkba hanem a nappaliban én a párnámmal és a macimmal együtt az egyik kanapén Pálma meg a saját párnájával és állatával aludt a földön szokásához híven.
Másfél óra sem telt és csörgött a telefon.
-Vedd már fel!-mordult rám Pálma és aludt tovább
Felvettem.
-Háló!-suttogtam a telefonba.
-Szia hugi! milyen Párizs?-kérdezte Jason
-Nagy. És óriási.
-Másnapos vagy?
-Lehet. Bár csak 2 koktélt ittam. És Másfél órája értünk haza úgy hogy egész nap talpon voltunk meg el is tévedtünk úgyhogy most leteszem és próbálj meg emberi időben hívni.
-Itt már délután van.
-Itt meg hajnali 5. Néha tájékozódj mielőtt hívsz. na leteszem. Legyetek jók. Szia.
Letettem és visszadőltem a kanapéra.
12-re összeszedtük magunkat és lementünk egy közeli kávézóba hogy együnk valamit.
Persze egy kávéval nyitottunk. Aztán én rokfortos pórélepényt kértem Pálma pedig Burgundi marharagu-t evett. Pontosan nem tudom megmondani mi az de van benne marha répa póréhagyma csemegebor gomba újhagyma.
Miután megebédeltünk felkerestük Párizs állítólagos legjobb cukrászdáját és macaronet ettünk. Miután teli hassal és egy kis finomsággal távoztunk a cukrászdából elmentünk hogy vigyünk haza pár tárgybeli emléket.
Én vettem bögrét mini Eiffel tornyot egy pénztárcát egy mini körhintát és pár képet.
Pálma képeket vett a szobájába meg igazából kisebb apróságokat. Vettünk két hűtőmágnest a hűtőre hogy minden nap lássuk és felidéződjenek bennünk az emlékek.
Felmentünk és összepakoltunk.
Majd lementünk és még egyet sétáltunk a Szajna partján.
-Néha olyan nehéz elhinni hogy ilyen szerencsések vagyunk. Ha kedvünk tartja elutazunk Párizsba vagy ahova akarunk.-mondtam
-Igaz. De emlékezz anno a szüleink még gimiben mennyit dolgoztak. Nem is gimiben hanem még előtte. Nem voltatok és mi sem voltunk mindig így eleresztve. Emlékszel az általános iskolára. Azokra akik minden nap újabb meg újabb márkás cuccokba jöttek. Jó te sem panaszkodhattál de akkor is. És én úgy gondolom mi is sokat küzdöttünk hogy ide jussunk. Emlékszel amikor dolgoztunk és beleadtuk a pénzt a családi kasszába hogy a szüleink eltudják indítani a saját vállalkozásaikat. Meg persze tanultunk hogy jó helyre kerüljünk.-mondta Pálma
-Tudod mihez lenne kedvem?-kérdeztem
-Na
-Csináltassunk pár közös képet majd twitteljük ki had lássák a volt osztálytársak most már jól élünk és megküzdöttünk az álmainkért.-mondtam
Pálma leszólított egy férfit aki szíves örömest csinált rólunk fényképeket. Majd Pálma kitwittelt egy képet.
"Az álmaink valóra váltak vele:Nori"
Felmentünk és előkészítettük magunkat a holnapi napra. Holnap utazunk Londonba.
Én ránéztem a telefonra. Este 8. Akkor otthon reggel van kb. Küldtem egy smst Liamnek.
"Ha felébredtél hívj fel."
Kimentem a nappaliba kivettem a hűtőből egy üveg vizet és leültem a kanapéra.
Bekapcsoltam a tévét és csodák csodája fogták az amerikai adókat.
De nem volt időm belemerülni mert megcsörrent a telefon.
-Szia!-szólt bele Liam
-Szia. Ugye nem ébresztettelek fel?
-Nem. Épp fürödtem. Ma korán keltünk. Veletek mi újság?
Elmeséltem neki mindent ami velünk történt.
-És holnap reggel indulunk át Londonba. 4 nap és indulok haza.
-Alig várom. De most megyek. Holnap írj smst amikor átkeveredtetek Londonba.
-Rendben. Szeretlek.
-Én is.
Letettem és elvonultam a saját szobámba. Kértem reggelre ébresztést meg taxit.
Édes volt az álom és magamban nyugtáztam még egy álmomat kipipálhatom.
Reggel 9-kor keltünk gyorsan megreggeliztünk és már a taxiban ültünk a reptér felé.
-Köszönöm hogy eljöttünk!-mondta Pálma
-Nincs mit. Neked Párizs nekem London. Bár Párizs lenyűgöző.
Én személy szerint végig aludtam a repülőutat.
Délután meg is érkeztünk elfoglaltuk a szállást ami pont a belváros szívében volt. Gyorsan felvettünk valami melegebbet és indultunk is a London Eye-hoz hogy megnézzük felülről Londont. Csodálatos.
Délután felkerestünk egy piros telefonfülkét hogy fotózkodjunk.
Majd felültünk egy piros buszra.
Este a fényképeket nézegettük és volt pár olyan amin sokat nevettünk. Egy furin kinéző srác pár helyen belógott a képbe.
Végül lefeküdtünk és rákészültünk a következő 3 napra.
A következő napokban a várost jártuk. Megnéztük a királyi palotát.
Én sokat vásároltam. 3 nap elnéztünk Londonon kívülre. Béreltünk egy kocsit és elkocsikáztunk a Büszkeség és Balítélet helyszínére.
Gyönyörű. A romantika melegágya. Imádom. Pálma már kicsit nyafogott de amikor beléptünk a kastélyba mindkettőnk szava elállt. Lenyűgöző és fényűző.
Hazafelé megálltunk egy boltba vettünk kaját és az egyik polcon találtam One Direction-ös üdítőt meg csokit. Vettem egy csomót. Mivel még korán volt ahhoz hogy eltegyük magunkat holnapra elbarangoltunk a belvárosban.
Benéztünk pár butikba vettünk ezt azt majd lekanyarodtunk az egyik sikátorba és egy igazi kincsre találtam.
Egy One Direction rajongó bolt. Engem nem kellett volna beereszteni oda. Vettem egy csomó mindent.
Pálma csak a szemeit forgatta.
Végül visszatértünk a hotelbe.
-Holnap mikor indul a gép haza?-kérdezte Pálma
-Este 8. Akkor kb. hajnali 1-re vagy 2-re érünk haza.
-De jó. Liam kijön elénk?
-Nem tudom. Sztem megpróbálom a jegyeinket hamarabbira rakni.
-Nem lenne rossz-mondta Pálma és visszavonult a saját fürdőjébe.
Tárcsáztam a repülőtársaságot.
-Jó estét miben segíthetek?
-Jó estét. Nora Culm vagyok holnapra van 2 jegyfoglalásom.
-Igen látom. Az esti 8-as New York-i járatra.
-Igen. Lehetne hogy hamarabbival menjünk mert az iszonyú későn ér New Yorkba és onnan még van egy repülőutunk Los Angelesbe.
-Sajnos az nem lehetséges. De New Yorkba 2-re ér a gép. 3 óra a várakozás tehát reggel 8-ra van a gép Los Angelesben.
-Rendben. Azért köszönöm.
-Nincs mit. További szép estét.
-Magának is.
Letettem a telefont.
-Pálma!!-ordibáltam
-Igen?-szaladt ki a fürdőből.
-Holnap után reggel 8-ra leszünk Los Angelesben. 2-re ér a gépünk New Yorkba 3 óra várakozás és utána 8-ra érünk Los Angelesbe. Felhívom Liamet.
Tárcsáztam is.
De rögtön ki is nyomtam hisz náluk éjszaka van.
Kb. 12-ig néztük a tévét amikor megcsörrent a telefonom.
-Szia! Miért kerestél?-kérdezte Liam
-Ugye nem keltettelek fel?
-Nem. Nem volt nálam a telefonom. Na mikor jöttök. Holnap után reggel 8-ra száll le a gép állítólag.
-Akkor az éjszakát a reptéren és a repülőn töltitek?-kérdezte
-Úgy néz ki. Ki tudsz jönni értünk?
-Hát persze.
-Imádlak. Köszönöm. Csókollak. Most viszont megyek mert még aludnom is kell. Szeretlek. SZia.
-Én is. Vigyázzatok magatokra. Csókollak.
Letettem.
Letusoltam fogat mostam és felkészültem egy nagyon-nagyon hosszú napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése